Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-12-05 / 276. szám
2 1903. deczember 5. SZATMÁRI HÍRLAP 276. szám. Szatraár, szombat. ügyében hozott határozatot a Ház házszabályellenesnek nem mondja ki. A békepártiak szintén előértekezletet tartottak, a melyen Kossuth Ferencz indítványa fölött vitatkoztak. A délután 6 órakor kezdődő értekezlet valószínűleg a késő éjszakába nyúlik bele és mint a jelekből következtetni lehet, aligha fog békével végződni. A mai nap eseményeiről fővárosi tudósítónk a következőket sürgőnyzi: A Kossuth párt harczias része ma délelőtt előértekezletet tartottak, a melyen Thaly Kálmán elnökölt. Az értekezleten harmlnczhárom képviselő jelent meg. Thaly Kálmán megnyitó beszédében hangoztatta a pártegység fenntartásának szükségességét. Majd felolvasták Thaly Kálmán és Bakonyi Samunak a béke közvetítésére vonatkozó határozati javaslatait, a melyek fölött a ma esti értekezleten fognak dönteni. Az ülésen elhatározták, hogy Kossuth Ferenczet föl fogják kérni, hogy az elnökséget újból fogadja el. Kimondták továbbá, hogy mindaddig, mig a képviselőház a párhuzamos ülésekre vonatkozó határozatot házszabályellenesnek ki nem mondja, addig a párt semmiféle tárgyalásokba nem bo- csájtkozik. Az értekezlet lefolyása, valamint az azon történt felszólalások éppenséggel nem kecsegtetnek azzal, hogy az esti értekezlet a békével fog végződni. A békepártiak délután Kossuth Ferencz lakásán gyűltek össze számszerint 27-en. Az előértekezleten a harczipárt javaslatairól vitatkoztak, egyúttal megállapították azt is, hogy az esti ülésen az állásfoglalást párt kérdésnek tekintik. A döntő értekezlet lefolyásáról eddig nagyon kevés szivárgott a nyilvánosságra. Politikai körökben óriási érdeklődéssel várják a párt határozatát. Az ülés a késő éjszakai órákig is el fog tartani. A kontárkodás az Ipar terén. Szatmár, deczember 4. (Saját tudósitónktól) A magyar közgazda- sági állapotoknak egy nagy nehézkessége, hogy fejlődni és javulni csak igen hosszú és kínos akadályokon tudnak. Egyik hivatásunk, hogy Káprázik-e a szemem? Hiszen ez az ős magyar haza ! A Szabolcs vezér népe maga hamisítatlan formájában. És itt lenne a szociálizmus ? Csupa jólét, önérzet, elégedettség minden arcon ! A mig az utca népében gyönyörködtem és jegyezgettem a mindenféle alakú szűröket, gubákat, mentéket, bekopogtatott hozzám egy nyíregyházi ismerősöm, akit előre értesítettem jövetelemről. — Nézed az utcát ? — kérdezte közömbösen. — Igen, nézem és el vagyok ragadtatva. Mily deli nép. Most sejtemel őször, milyen lehetett a honfoglaló magyar! Az ismerősöm az ablakhoz lépett. — Hol itt a magyar ?— kérdezte csodálkova. — Hol? Lenn a téren. Mily eredeti alakok! A benszülött mosolygott. — Tirpák az egytől-egyig. — Tirpák? — No igen, tót! — Ne mond ! Lehetetlen ! — Nyisd csak ki az ablakot! Kinyitottam az ablakot és meghökkenve ezen akadályok legyőzésében közreműködjünk. Ha azokat egyszerre legyőzni nem lehet, le kell győzni folytonos kitartással, a felpanaszolt állapotoknak újra való és mindig erőteljesebb hangoztatásával. Egy ilyen akadály, egy ilyen sokszor felpanaszolt kérdés a kontár munkának a mi iparunkra és közvetve a nemzet sokféle és fontos érdekére való káros hatása. A kontár munkás vagy az által áll elő, hogy a tanoncz több mesternél próbál, sehol se tanul rendet és fegyelmet; vagy pedig az által lesz, hogy megtanul csinosan dolgozni bár, de önálló üzlethez anyagi ereje nem lévén, jó munkát kontár munkálkodásra áldozza s így beleszokik a rendetlenségbe, dolgozik pilanatnvi szükségleteinek kielégítéséért, hova tovább mind olcsóbban és mind rosszabbul. így csinál akár az előbbi, akár az utóbbi kategóriába tartozó kontár munkás az önálló, jó iparosnak beteges állapotra vezető konkurrencziát. Csinál nemcsak az által, hogy elszedi előle az olcsó jánoskodás- sal a munkát, hanem az által is, hogy olcsó ki- nálkodásával a gyári termelők malmára hajtja a vizet s elősegíti igy a nagyobb, kisebb és legkisebb mesterek között való tátongó különbségeket. Még ezen felül kontárrá való fejlődésével mind megbízhatatlanabbá teszi a magyar ipart. A kontár tehát az okosan és helyes üzleti számítással dolgozó iparost kiszorítja két könyökkel s a szükség pillanataiban dolgozik barom módjára vagy munkát vállal nagy halommal, így természetesen a gyors vagy szakértelem nélkül vállalt munka az igényeket ki nem elégítheti. És i'me, ilyen rossz munkát kap a fogyasztó közönség a gyári termelőtől, mert kontár munkásokkal dolgoztat. És ime, mind ilyen rossz munkát kap a fogyasztó közönség az önálló iparosi mimelő kontár munkástól, ki maga mellé egy nehány kollegát fogad házközösségbe, hogy olcsón felvállalt tömeges munkáját elvégezhesse. A magyar ipar termékei közül igy lesz év- ről-évre nagyobb kontár rendszer termelése. Mi egyéb következik ebből, mint az, hogy a fogyasztó közönségnek mindig nagyobb lesz a csalódása az ipar iránt. És a fogyasztó közönségnek ez a csalódása a becsületesen folytatott iparra is rá- | nyomja a megbízhatatlanság látszatát. Ez a lát- j szat persze csak látszat, de mégis ebből ítél a ; fogyasztó s a kontárkodás intézménye igy válik j a magyar ipar jóságának, erejének, szakképzetsége teljességének hangos tagadásává. Igen, a műhely fegyelméből, rendszereteté- ből a szabatosság útjára tért munkás átka a műhely becsületének. A kontár iparos a maga czi- gányos szükségletére berendezett szállásán, a züllésnek folytonos lejtőjén halad, akár a kényszerűség, akár a szakképzetség hiánya juttatta legyen oda. Hát nagyon is fájdalmas bizonyság, húztam vissza a fejemet. Az antikharczosok Szva- topluk nyelvén diskuráltak, a mentés menyecskék tó‘ul veszekedtek a kofákkal. Akkor lépett ki a Kölcsön-Egyesületböl a subabástya. — De ez csak igazi magyar! — kiáltottam. — Dehogy az. Ez a tót kurátor. A darutollas Göndör Sándor még ott pengette sarkantyúit az aszfalton. Szótlanul rámutattam. — Az ? Tót az istenadta. A Vaezulik gazda fia. A hollószin lovag visszafelé lépegetett. — Hehe, az pedig a temetkezési vállalat vitéze, — kaczagott a barátom. — Az is tót. ... Hát Szabolcs vezér unokái merre vannak ? — törtem ki elkeseredetten. — Hisz Sza- bolcsmegyében vagyunk/ — Az ismerősöm kimutatott az ablakon. A mellékutczából négyes sorban vagy hatvan fekete gubás, sötét képű paraszt szociálista kanyarodott ki, körülvéve csendőrök csillogó szuronyától. — Ott mennek Szabolcs vezér unokái! A menet a megyeház felé tartott. hogy a kontár munka további fenntartása, az iparosoknak egy egész nagy társadalmát rontja meg. Már pedig a magyar iparososztály megbízhatóságának, erősségének, egészséges állapotának fenntartása sokkal nagyobb érdek, mint ama megbízhatóság, erősség, egészségi állapot megrontó átkának a szabadon hagyása. A kontár munka az államhoz való tarto- zandóság viszonyát lázitja. A kontár munkás eltéveszti szemei elől a hazához való ragaszkodás szükségét, az ő magasabb emberei hivatását. Akár barom módjára, akár hozzáértés nélkül dolgozik mindkétféle esetben ő csak lelketlen gép módjára cselekszik. Vagy odaadja erejét kiszipolyozásra, vagy pedig szédeleg munkálkodásával, hogy egyik pillanatról a másikra fenntarthassa magát. Rend, fegyelem, okosabb üzleti érdek, szaktudásból eredő műveltség hiányzanak nála, miért is helyes érzékkel nem tudja megítélni a körülötte élő társadalmat, hanem inkább gyűlöli azt. Magasabb eszmekörbe nem tud felemelkedni, mert gyülöltségének ólomlábai visszatartják az emelkedéstől. A kontár iparos munkájával a társadalom összes rétegeire beteges, kóros hatást gyakorol, miért is együttes erővel, karöltve kell oda hatni, hogy a kontárkodás az iparban a helyett, hogy mindjobban elharapódznék, egyre csappanjon, e rákfene kiirtassék s a magyar ipar tiszta, erős és egészséges lesz. TÁVIRATOK. Tisza a királynál. Budapest, deczember 4. (Saját tudósitónktól.) Tisza István gróf miniszterelnök holnap este Bécsbe utazik. Vasárnap délelőtt kihallgatásra megy ő Felségéhez és jelentést tesz a helyzetről. A Reichsrath és a jövő évi ujonczok. Bécs, deczember 4. (Saját tudósilónktól.) Az osztrák hadügyi kormány ma terjesztette a Reichsrath elé a jövő évi ujonczjavalatot, amelyben a régi katonai létszám megszavazását kéri. SZÍNHÁZ. A HÉT MŰSORA: Szombat: Drótostót, operette. Vasárnap délután: Tündér eskü. este: Toloncz, népszínmű. — (Katalin.) Zónaelőadás, operette, egy ko- loraturénekesnő és egy másod-subrettprimadonna bemutatkozása. Oly körülmények ezek, melyek minden tekintetben igazolják a zsúfolt házat. A szorongásig megtelt nézőtér és roskadásig megtelt karzat érthető kíváncsisággal nézett a tegnapi előadás elé, mert a komoly énekművészet egyik leghivatottabb képviselőjének, az ország egyik elsőrangú koloratur énekesnőjének, Márkus Arankának hírből ismert énektudásáról mindenki közvetlenül akart meggyőződést szerezni. Tegyük mindjárt hozzá, hogy várakozásában sen- j ki sem csalódott, mert Márkus Aranka kitünően iskolázott hangjával, a közönség legteljesebb megelégedését vívta ki. Hangja biztos, kellemesen, érczesen cseng és úgy a mélyebb, mint a középfekvésben és felsőbb registerben, nemkülönben pianóiban teljes hatással érvényesül. Vi- brácziói, trillái mesteri hangkezelésre vallanak. Énekművészeiéhez járul szép színpadi alakja és kielégítő játéktehetsége. Tegnapi debutje fényes sikert juttatott a művésznőnek. Mellette elismeréssel kell megemlékeznünk Sziklai Blankáról JBESE A közeledő karácsonyi és njévi ünnepekre ajánljuk dúsan felszerelt ráírt á.r’u.nlra.t, ahol kalapok, Ingek, harisnyák, keztyük, nyakkendők, zsebkendők remek kivitelben, továbbá alsószoknyák, gyermekruhák, s téli alsó (Jáger-féle) óriási választékban pénz- és szivartárczák, valamint diszmütárgyak a legizlésesebb kivitelben • —.......~ xexid.3sitr\il olcsó áralx inellett kaphatók. chtwari Szatmáron, Deák-tér 7. sz., a volt czukrászda helyiség.
