Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-20 / 266. szám

2 Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 20. 266. szám. a mely inkább sutba veti a saját eszméit, le­mond a hasznáról, minthogy kisiklana a rendes kerékvágásából. Szóval a legnagyobb fokig élhe­tetlen! Ha nem volna benne egy néhány fiatalos lelkületű, életerős; minden tekintetben hazafias város, akkor az egész országnak a tunyaság éj­szakájába kellene vánszorognia. Kolozsvár városa ismét megmutatta, hogy ott hazafias érzés és gondolkodás lakozik, a mely egyként ápolja a lelket és a testet is, és egyi­ket sem adja oda a másikért Legutóbb az Emke választmányi gyűlésén a fogyasztók azon sérelméről esett szó, hogy egyes kereskedők osztrák czukrot akarnak reá­juk erőszakolni. Megjegyezzük, hogy az Emke választmányi gyűlésén már megelőzőleg szóvá lön téve a magyar czukor mellőzése. A választ­mány kimondotta, hogy az iparkamarával egyet- értőleg kipuhatolja, melyik kereskedő árul kizá­rólag magyar czukrot s ezt a közönség figyel­mébe fogja ajánlani. Békés eszközökkel kíván hatni, mert az államnak lenne feladata a keres­kedőket erélyes rendszabályokkal hazai készít­mények terjesztésére kényszeríteni. Az államnak azonban kisebb gondja is nagyobb annál, hogy egyrészről érvényesülést szerezzen a hazai iparnak, másrészről pedig megvédje a vagyonilag függő kereskedőket az I ügynökök erőszakoskodásától. Mert a hitelezési ! viszonyok kényszerítik a legtöbb kereskedőt hogy ez urak gusztusa szerint osztrák portékát áruljanak. Végre itt az ideje, hogy leromboljuk azokat a barrikadokat, a melyeket magunk állí­tottunk föl iparunk létjogosultsága ellen, hogy végre száműzve légyen minden idegen produk- czió erről a földről. Mert, ha mi nem istápoljuk, ha mi von­juk meg a támaszt, a segédkezet a még gyenge, lábon álló honiipartól akkor ne várjuk azt, hogy az magától fog fölvirágozni a mi örömünkre. Kolozsvár városa megmutatta az utat a melyen haladunk, az eszközt melylyel élnünk keli, a czélt a mely a siker pálmaágával vár bennünket. Ha az ő példáját követjük, akkor uj korszak következik reánk, mert a sokat hányt vetett magyar igaz diadalra fog jutni, s kivívjuk vele úgy a magunk, mint a külföld elismerését. Csak több önbizalmat és kevesebb maradiságot 1 Alkotmányos élet Szatmáron. A választási mozgalom. Szatmár, november 19. (Saját tudósítónktól.) A szatmári képvise­lőválasztás a városnak minden zugában immár forrongásba hozta a kedélyeket. Tele van a le­vegő harczi kedvvel, s a pártok elkeseredett, ke­mény tusára készülnek. A mai nappal a hivata­los apparatus is teljes erővel feküdt reá a sza­vazó polgárok nyakára és a kormány jelöltje mellett kifejtett elképzelhetetlen presszió az egész vonalon immár nyíltan is megindult. Terroriz­must, csábítást, Ígérgetést és minden elképzel­hető más eszközt ragadnak meg a kormánypárti kortesek, hogy a függetlenségi eszméhez tánto- rithatlan választópolgárokat, becsületes, hazafias meggyőződésükből kiforgassák és egy-egy nyaka­sabb szavazót a kormánypárti vérebeknek egész falkája rohanja meg. A rendezésben, a kapaczi- tálásban, a korteskedésben még mindég Pap Géza polgármester jár elől, aki iránt a függet­lenségi táborban oly nagy az elkeseredés, hogy aligha nem a saját bőrének rovására száll szem­be a közvélemény tiltakozó szavával. Azok a városi tisztviselők, akik most a kormánypárt kortesei és ócsárolják a függetlenségi tábort és annak tiszteletreméltó jelöltjét, úgy látszik meg­feledkeznek arról, hogy a jövő hónapban általá­nos tisztujitás lesz, a midőn reájuk kéről a sor és bizony-bizony nagyon reá lesznek szorulva a most leócsárolt függetlenségi érzelmű városatyák voksaira. Ne higyjék ám a tisztviselő urak, hogy akkor meg a miniszter ur fog lejönni kortesked­ni, a mint ők igyekeznek most a kátyúból ki­húzni a kegyelmes ur megrekedt szekerét. Mert hát — jegyezzék jól meg maguknak a tisztviselő urak — hogy nem a miniszter ur, hanem a vá­ros polgárai választják meg a saját tisztviselői­ket. Holmi hasznos kortesszolgálatokért a mi­niszter ur szemétdombján legfeljebb csak egy kis kir. tanácsosság viríthat, de az is legfeljebb csak — a polgármester urnák nyílhat virágokat Ezért pedig igazán nem érdemes, hogy akárme­lyik tisztviselő is, a saját bőrét vigye a vásárra. A függetlenségi párt ma esti értekezletén rengeteg panasz hangzott, el egyik-másik városi és állami tisztviselő üzelmeiről. A németii füg­getlenségi polgárok között a leggyalázatosabb korteskedő' y Kormos nevű adótiszt viszi végbe, akin — ugv halljuk — hogy régibb idő óta vannak ellenőri fájdalmai. Kormos ur tehát ily módon akar magának érdemeket szerezni az ellenőri előléptetésre. Erre csak az a megjegy­zésünk, hogy vigyázzon magára Kormos adótiszt ur, mert a nagy stréberkedésben egészen ki ta­lál potyogni az állásából, mivelhogy a törvény a legszigorúbban tiltja azt, a mit végbevisz. Konk­rét adatok vannak ellene, s ezekről értesítve lesz a nagykárolyi pénzügyigazgató. A törvényszék kisebb hivatalnokai körében Papolczy táblabiró ellen nagy az elkeseredés, mert nagyon is sokalják azt a pressziót, a mit a biró ur reájuk gyakorolni igyekszik. Elvégre, ha az önérzetes tisztviselők semmi körülmények között sem hajlandók hazafias meggyőződésüktől ellántorodni, mirevaló az a bizonyos fölebbvalói nyomás ? Minden egyes állami tisztviselő, a pá­lyája kezdetén álló aljegyző is, bir annyi egyéni önállósággal és intelligencziával, hogy hazafias érzelmeit és meggyőződését még a miniszter j kedvéért sem lehet beléje fojtani. Mindezekből pedig csak azt konstatálhatjuk, hogy ezúttal követhet el bármit a kormánypárt, Hieronymi Károly aligha hozzájut a szatmári mandátumhoz. Letartóztatott pénzhamisító. Szédelgés 5 koronásokkal. Szatmár, november 19. (Saját tudósítónktól.) A rendőrségnek jó napja volt tegnap. Ügyes fogást csinált. Elfogott egy közveszélyes pénzhamisítót, aki már huza­mosabb idő óta foglalkozik hamis ötkoronások gyártásával és aki úgyszólván egész Szatmár vár­megyét elárasztotta hamis pénzzel. Az a mód pedig, a hogy a kézre került pénzhamisító az öt koronásokat gyártotta, szinte lehetetlenné tette, hogy elfogják, mert eltekintve a nála levő hamis pénztől, a pénzcsinálásra hasz­nált gépet módjában állott egy pillanat alatt megsemmisíteni. Megkönnyítette a hamisító hely­zetét még az is, hogy bűntársai nem voltak, a bűnös manipulácziót egyedül űzte es az öt ko­ronásokat olyan csodálatos hűséggel utánozta, hogy a legbeavatottabb szem is alig képes első pillanatra a jó és hamis pénz közötti különbsé­get felfedezni. Alkalmunk volt az igv gyártott hamis pénzt megtekinteni. A hasonlatosság meglepő és csak alapos vizsgálat után lehet konstatálni a jó és hamis pénz színe között mutatkozó, alig észre­vehető árnyalatot. Szembeötlő azonban a két pénz súlya közötti különbség, mert a hamis pénz szinte pehely könnyüségü a rendes öt koronás súlyához képest. A két pénz csengése is bámu­latosan hasonlatos. A nagysága hajszálnyira egyezik. A feliratok is hűek. Nem csoda tehát, ha a laikus közönséget az ilyen hűen utánzóit hamis pénzzel az elfogott ipse félrevezette és hogy sikerült neki rengeteg mennyiségű hamis öt koronásat forgalomba hozni. A pénzhamisításról és a hamisító elfogatá- sának részleteiről az alábbiakban számolunk be: Tegnap délután egy kofa lélekszakadva fu- | tott be a rendőrséghez és jajveszékelve pana- ; szólta, hogy egy 5 koronással becsapták. Egy ! előtte ismeretlen ember szőllöt vett tőle, öt ko- | ronással fizetett, a miből visszaadott neki, mire ! az illető gyorsan távozott. Ugyanebben az időtájban egy szegény zsidó ember jelentkezett a rendőrségnél és felmutatott. 1 2 darab 5 koronásat, melyet egy ismeretlen em­bertől kapott egy koronáért. A rendőrségnél nyomban tisztában voltak azzal, hogy e pénzek egy embertől származnak és hogy azokat egy kéz gyártotta. * A rendőrség azonnal mozgósította embereit és a kapott leírások alapján a nyomozást meg­indították. A sürgős eljárásnak váratlan gyorsa­sággal lett meg a kívánt eredménye, amennyi­ben »A török Császárnéhoz« czimzett korcsmá­ban sikerült a pénzhamisítót Fábián János órás­mester személyében elfogni. A rendőrség előtt beismerte, hogy az öt koronásokat gipszbe öntött forma után készí­tette. Az egész forma belefér egy czigarettás do­bozba, s mint mondá, naponként könnyedén ké­szíthetett volna akár százat is. Érdekes megem­líteni, hogy a hamis pénz készítéséhez szükséges ólom czéljaira a szódavizes üvegek ólomjait használta fel, mert szerinte ez a legjobb ólom. Egyebekben pedig előadta, hogy felsőbányái születésű, 61 éves, órásmester, aki faluról-falura járva kereste meg keserves küzdelmek árán ke­nyerét. Az utóbbi időben azonban sehogvsem tu­dott keresethez jutni és a sok nélkülözés érlelte meg benne a bűn gondolatát. A hamis pénzt már régibb idő óta készíti, de mint állítja, nem nagy mennyiségben. Hitelt azonban a pénzhamisító szavainak adni nem le­het és a további vizsgálat fogja megállapítani, hogy körülbelül mennyi hamis pénzt hozott for­galomba. Fábián Jánost a rendőrség letartóztatta és még tegnap délután átkisérték az ügyészség fog­házába. ÚJDONSÁGOK. * Adóbehajtás katonai karhatalom­mal. Közel tiz hónapja tart már a törvé­nyen kívüli állapot, amely az adófizetők legnagyobb örömére teljesen megszüntette az adóbehajtásokat. A boldog állapot azon­ban ugylátszik most már nem fog sokáig tartani s ha röviden véget ért, amire az uj kormány bizton számit, annál fürgébben peregnek az árverelő dobok. Megbízható for­rásból értesülünk ugyanis, hogy a várme­gyék és városok utasítást kaptak arra nézve, hogy ha az ex-lex állapot megszű­nik és megkezdődik az adók behajtása, olyan helyeken, ahol a lakosság fellépése a tömeges adóbehajtások miatt netalán fe­nyegetőnek mutatkozik, katonai karhatalmat vegyenek igénybe. Mi pedig azt tártjuk, hogy nem katonai karhatalomra van szük­ség a hátralékos adóbehajtásánál, hanem a legnagyobb kíméletre és méltányosságra. Óvakodni kell attól, hogy a szegény népet az adóért egyszerre megrohanják, a mi sok kis existencziát megingatna, sőt tönkre tenne, hanem kellő haladékot kell engedni a hátralákok letörlesztésére. * Temetés püspöki engedélylyel. A szatmári gör. egyház áthelyezett lelkésze, Papp Lajos tud­valevőleg egyszersmind fel van mentve az egy­házi teendők végzése alól s igy, ha mégis mű­ködni akar, Szabó János szamosujvári püspök engedélyét kell kikérni azon időre, a inig ügye végleg elintézve nincs. Tegnap az egyház egyik hitbuzgó tagja, Oláh Katalin halálozott el, a kinek az volt utolsó óhajtása, hogy a lemetési szertartást Papp Lajos lelkész végezze. A rokon­ság tegnap sürgönyözött engedélyért a püspök­höz, és az engedély meg is érkezett a gyászoló családhoz. Papp Lajos ügyében különben a leg­közelebbi napokban megkezdik az uj vizsgalatot, a melynek befejezéséve. hozza meg az érsekség a döntő határozatot. * Tengerre magyar. A kivándorlás meg­akadályozását czélzó törvény deczember hó első napjaiban lép éleibe. A belügyminisztériumban a kivándorlási törvény életbeléptetéséhez szüksé­ges előkészületeket már meglelték. A terjedel­mes kötetre menő végrehajtási utasítás, a fő­szolgabírói hivatalhoz érkezett leirat szerint el­

Next

/
Oldalképek
Tartalom