Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-11-18 / 264. szám

2 Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. november 18. 264. szám. ORSZÁGGYŰLÉS. Isépvlsslőliázs "ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, nov. 17. A képviselőház mai ülésén ismét méltat­lanság érte az ellenzéket. Tisza István gróf mi­niszterelnök úgy látszik minden áron beakarja igazolni, hogy a miniszterelnöksége előtt az „erőszakról“ elterjedt hírek „nem nélkülöznek minden alapot“ hanem igenis ő az az ember, a ki mindazokat, kik a porba nem hullnak előtte, ha máskép nem, tüzzel-vassal, pusztítja ki. Mindebből azonban alig eszik, mert az el­lenzék hamarosan eljátszatja vele kisded játé­kait A Ház mai ülésén is rettenetesen felizgatta magát, mert Lengyel Zoltán közbeszólt Lengyel ugyanis azt mondta az ujonczja- vaslatok tárgyalásánál : — Én kimegyek, mert nem tűrhetem a házszabályok folytonos megsértését! Tisza István a legnagyobb dühvei, kipirult arczczal és szikrázó szemekkel felelte : — Ha Lengyel kimegy örülök és örül min­denki ! Erre aztán kitört a vihar s a mikor le­csendesedett, Lengyel ekképen vágott vissza : — Elhiszem, hogy a miniszterelnök örülne, de ha ő kimernie, az egész ország szívből örülne Az ülésen különben elfogadták Podmanicz- kg Frigyes azon indítványát, hogy a Ház az ülések tartamát egy órával hosszabbítsa meg. Az ülés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő : A képviselőház ülésén Perczel Dezső el­nökölt. A napirend tárgyalása során elsőnek Eitner Zsigmond szólalt fel és az ujoncz javaslat ellen beszélt. Utánna Babó Mihály beszélt hosszasan a javaslat ellen. Beszéd közben elnök egy kijelen­téséért rendreutasitotta szólót. A rendreutasítást Nessi Pál vette bírálat alá. Ebből kifolyólag vita keletkezett, melynek végével Nessi Pál megkövette elnököt. Tisza István gróf miniszterelnök azt akarja bebizonyítani, hogy elnöknek joga van a tárgy­tól eltérő képviselőket figyelmeztetni és ha nem használ, megvonhatja tőlük a szót. Az ellenzéken óriási lárma hallatszott. Tisza István: Követelem, hogy az 1848-as törvények alapján hozott házszabályok értelmé­ben meghallgassanak. Lengyel Zoltán : Én kimegyek 1 Tisza István: Ha ki megy örülni fogok és örülni fog mindenki, a ki a parlament méltósá­gát szivén hordja. (Óriási zaj!) Lengyel Zoltán: Azt elhiszem, hogy örülne a miniszterelnök ur, de higyje el, ha ön menne ki, annak az egész ország szívből örülne. Ugrón Gábor úgy látja, hogy Tisza itt. diktátoroskodni akar. Ezt pedig nem lehet tűrni Tisza István : Feleslegesnek tartom Ugrón hősies kirohanását. Leczkét tőle el nem fogadok. A vihar lecsendesültével rövid házszabály vita következett, a melyben Holló Lajos, Ra- kovszky István vettek részt. A Ház ezután Pod- maniczky Frigyes indítványát fogadta el. E sze­rint a Ház ülése holnaptól kezdve egy órával tovább fog tartani. Az ülés ezzel véget ért. TÁVIRATOK. TTj titkos tanácsos. Budapest, november 17. (Saját tudósitónk­tól) Ö felsége ma Dániel Gábor volt képviselő- házi alelnöknek a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. OTostrijUscialós vacsorák. Budapest, nov. 17. (Saját tudósitónktól.) Az obstruáló ellenzéki képviselők ma elhatározták, hogy ezentúl minden pénteken este „obstruk­cziós“ vacsorákat rendeznek s a fehér asztalok körül fogják megbeszélni esetről esetre a teen­dőket. C3-37-I13s:os tized.es. Budapest, nov. 17. (Saját tudósítónktól J Prágából jelentik, hogy az ott állomásozó va­dászezred Dufer nevű tizedese egy Walter nevű közlegényt gyakorlat közben szuronyával úgy meg szúrta, hogy a szerencsétlen azonnal meg­halt. A kegyetlen tizedest elfogták. ZE3ejtél37-es g'^iliscsság'. Sopron, nov. 17. (Saját tudósitónktól.) A város határában lévő erdőségben a famunkások szörnyű felfedezést tettek. Freiberger soproni ke­reskedő feleségét egy fa tövében vérében fagyva találták. A vizsgálat eddig megállapította, hogy a szerencsétlen asszony gyilkosságnak eset áldo­zatul. Üres ígéretek. Az it bizonyos pro gramm beszéd. Szatmár, november 17. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter­nek, a szatmári szabad elvüpárt képviselőjelöltjé­nek vasárnap délben elhangzott programmbe- széde meglepő következetességgel kerüli vélemé­nyének kifejezésében a határozottságot. Mindaz, a mi hosszú két óra alatt a beszámoló kereté­ben elhangzott, nem volt egyéb, mint védekezés a nemzeti szellem követelményeinek teljesítése ellen. A dúsan omló szóáradat egy mesebeli erejű, varázshatalmu államférfiu képében akarta fel­tüntetni Tisza Istvánt, a ki őszinte a brutalitásig és a ki a nemzetnek hőskölteménybe illő egy esztendős küzdelmét akarja elfojtani, mert hát igazságtalan, törvénytelen dolog szerinte az, hogy ez az ezeréves erős magyar nemzet emanczi- pálni akarja magát Ausztria hatalma alól és követelni meri, hogy nemzeti nyelve az ország minden intézményében, tehát a hadseregben is érvényesüljön. Hieronymi Károly tagja a Tisza- kabinetnek, természetes tehát, hogy kötelessége ezt a nemzetellenes politikát támogatni és di­csőíteni. A midőn pedig ékes dythirambokkal disz- koszorut vont a kormányelnök feje fölé, egyben kirohanást, intézett az ellenzék ellen, mely sze­rinte meddő harczot folytat és megakadályozza az államgépezet rendes működését. A mi nem­zeti vívmányt pedig eddig sikerült Becsből ki­csikarni, hát azt az ellenzék csak kérte, de a kormány csinálja meg. Ennél naivabb kijelen­tést miniszter még aligha tett. Hiszen azt még a gymnazista gyerek is tudja, hogy a végrehajtó hatalom a kormány kezében van s ha a nemzet követelései teljesülnek, hát a kormány az, mely azokat megvalósítani köteles. De elfeledte a mi­niszter ur, hogy a kormányhatalom megcsonto­sodott agyú koponyáiba az ellenzék verte bele még azt a vékony dongáju nemzeti gondolatot is, a melyből most mellverdesve élősködnek. Az ellenzék kezdte a harczot, az ellenzék folytalja azt ma is rendületlenül és folytatni is fogja mindaddig, mig végre az összes törvényhozási faktorok meg fognak hajolni a nemzeti jogos követelések súlya alatt. A miniszteri vád tehát csak tetszetős, de valótlansággal bélelt frázis volt. Éppen ilyen, de jelentőségében még súlyosabb és vakmerőbb vád volt az, melylyel a magyar sajtót a nemzeti szellem ébrentartásáért és istápolásáért sárba tiporta. Erről különben lesz még alkalmunk meg­emlékezni és kioktatni a minisztert, hogy minő kincse és alkotmányos biztosítéka egy nemzet­nek a szabad sajtó. A vádaskodásoktól eltekintve, a beszámoló az üres Ígéretek színes képét tárta hallgatói elé. Üres ígéret volt, hogy a közös hadseregben a magyar nemzeti szellem érvényesülni fog. Üres ígéret volt, hogy a tisztviselők érde­keinek előmozdítását szivén viseli. Bebizonyította ezt azzal, hogy egy bizottságilag már elfogadott törvényjavaslat letárgyalását egy esztendőre elo­dázták, holott az ellenzék azt egy nap alatt hajlandó volt letárgyalni. A közlekedési politikája is csak szappan- buborék, melynek nincs reális értéke. Hieronymi már volt miniszter, de nem tudott semmi mara­dandó beesü dolgot produkálni. Üres ígéret most is minden szava. A közlekedési útvonalak ro- szak voltak mindig. Azok is maradnak. A csa­torna terve pedig csak ábráudkép, utópia, mely sohasem, de legalább általa nem lesz megvaló­sítható. A kereskedelmi politikája pedig veszedel­mes, mert a paktum alapján létrejött 1899. XXX. garancziáüs törvényczikket megkerülni, azt ki­játszani akarja. Ettől a politikától az ország semmi üdvösét, semmi jót nem várhat. A szatmári szabadelvüpárt azonban, mely csak hónapokkal nagy zajjal foglalt állást az egész ország által követelt nemzeti politika mel­lett, ma már kész a kegyelmes ur kedvéért egy politikai saltomortálét csinálni és oda áll a sze­kere elé, ha mindjárt arra a szekérre a chlopvi hadparancs van is rárakva. De mi bízunk a hazájáért, fanatikus rajon­gással és szeretettel viseltető magyar nép ítéle­tében, mely a most lezajló küzdelemben bizo­nyára azt a zásziót fogja diadalra juttatni, melyre Magyarország függetlenségének kivívása van Írva. A szabad, független ország pedig másként, mint nemzeti irányban, sohasem fogja akaratát érvénvesiteni 1 S. SZÍNHÁZ. — (Szerződtetések.) A »Szülészeti Közlöny« írja: Komjáthy János, a kassai színház igazga­tója virágvasárnaptól kezdve szerződtette Ba- róthy Antal jellemszinészt Pesti I. Lajos szabad­kai társulatától. — Klenovics György hősszerel­mes színészt a tavasztól kezdve Somogyi Károly nagyváradi igazgató szerződtette. — Haller Irina első szubrette énekesnőt Somogyi Károly társu­latától a tavasztól Krecsányi Ignácz temesvári igazgató szerződtette. — Nádasy József, a pécsi színház igazgatója szerződtette virágvasárnaptól kezdve társulatához Szegedy Zelma koloratur énekesnőt a pozsonyi, — Boda Ferencz tenoris­tát a szabadkai társulattól. — Biró Irén naivát, az orsz. akadémia végzett növendékét, virágva­sárnaptól Szendrey Mihály pozsonyi igazgató szerződtette. — Szánthó Gáspár baritonistát a miskolczi társulattól a tavasztól Zilahy Gyula aradi igazgató szerződtette. — Késztler és K. Kápolnai Juliskát Krecsányi Ignácz temesvári szinigazgató szerződtette — Reviczky Etel éne­kesnőt mostantól kezdve Mezey Kálmán beszter- czebányai igazgató szerződtette. — Szacsvay Gilberte szende és hősnőt novembertől Palotay Antal igazgató szerződtette. —- Magyary Lajos komikust és nejét Túri Mariskát mostantól Pol­gár Béla igazgató szerződtette. ÚJDONSÁGOK. * A polgármester bohózata. Lapunk tegnapi számában a kegyelmes ur programmbeszédéről hozott tudósításunkban többek között azt is megírtuk, hogy Pap Géza polgármester bohózat- íróként szerepelt a városháza nagytermében tar­tott tisztelgéseknél. Darabja, mely >A bizalom megnyilatkozása« czimet viselte, meglehetős hű­vös fogadtatásban részesült, a mi csakis annak köszönhető, hogy a bohózat szereplői nem úgy fogták fel a szerző intenczióit a hogy bohózat­ban szokás, hanem úgy játszották el kisded já­tékaikat, mint valami szentimentális német drá­mában. E politikai [komédia premierjéről szóló

Next

/
Oldalképek
Tartalom