Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-16 / 236. szám

SZATMÁRI HÍRLAP 236. szám. Szatmár, péntek leányzó képezte, a ki Bakos Sándor végtelen nagy áradozásától nem habo­zott egy holdvilágos estén kijelenteni, hogy kimondhatatlanul szereti. A kinyillott virág aztán szépen fejlődött. Napsugárban fürdött és a boldogság fakasztotta örömkönyek ter­mékenyítették a talajt, a melyben ki virágzott. A mindenható szerelem jó sokáig tartott. Bakos Sándor minden este hűségesen felkereste Lázi Esztit és a hold rezgő sugarai jelenlétében számtalanszor tettek esküt — a vad­macskára és a kútra. Bakos egy Ízben nem habozott kijelenteni, hogy Lázi Esztit nőül veszi és a leány ettől kezdve boldogságtól sugárzó arczczal mesélte mindenkinek, hogy menyasszony. Ez idáig mind nagyon szép, de a mi most következik, az már Lázi Eszti lélekvilágában jelentős fordulatot képe­zett. Bakos Sándor egy komor éjsza­kán nem jelent meg a leány ablaká­nál és nem pengette többé azt a gi­tárt, a melyen olyan sokszor epedő dalokat játszott. A leányt bántotta a dolog, de semmi rosszra nem gondolt. Bakos azonban több napig maradt tá­vol és a hol csak tehette, kerülte a szeretőt. Ez aztán már gondolkodóba ejtette Esztit. Lelkében feltámadt a fél­tékenység szunnyadó sátána, s kutatni kezdett a hütelen kedves után. A leány szörnyű dolgoknak jött nyomára. Megtudta, hogy Bakos Sán­dort egy másik nő, a kinek a Perényi- utczában van a lakása, hódította el tőle. Annak a másiknak a két szeme uj világot teremtett Bakosban. Lázi Eszti bubánata határtalan volt. Köny- nyektöl ázott leveleket menesztett a hütelennek. A levelekre azonban nem kapott választ. Ekkor szerelmi herol- dokat küldött utánna, de ezeknek az eljárása is eredmény nélkül végződött. Az utolsó lépést maga tette. Felkereste Bakos Sándort. Ebbe állt és figyelmez­tette az esküjére, majd csuda szép szavakban tárta fel előtte megsebzett szivének minden bubánatát. A legény szive körül azonban kemény burok nőtt időközben, a mi nem éreztette vele a régi szerető rimánkodását. Mikor a le­ány eltávozott a kőszívű embertől, csak ennyit szólt: — Megállj Sándor, ezt megke- serülöd. Bakos mosolygott a fenyegetésen, de sohase hitte, hogy valami baja essék. Tegnap este aztán megtörtént az, a mire Bakos nem számított, Lázi Eszti agyában szörnyű terv érlelődött meg az ugyanis, hogy elpusztítja volt sze­retőjét. Vitriolt vásárolt és leöntötte vele Bakost. Megtudta, hogy a volt kedves a Perényi-utczában szokott az esti órákban tartózkodni, azért ott le­selkedett reá. Tudta a házat is. amely­ben az uj szerelem édes gyönyöreit él­vezi, akkor, midőn az ő szive sajog a fájdalomtól. Fel és alá sétált az utczán. Végre úgy tiz óra tájban fütyörészve jött Ba­kos Sándor, a kinek az ajkán még ott volt az uj kedves csókjának méze. . . . Nem gondolt semmire, a midőn egy­szerre előtte termett Lázi Eszti és egy üveg vitriolt öntött az arczába. Bakos t'elsi költött, de a leány nem hallotta ezt, hanem a háta mögé futott és a nyakába öntötte az üveg többi tartalmát. Bakos összeesett az utczán. Jaj­veszékelésére összefutottak az embe­rek, s szörnyű ködve nézték a tehetet­lenül vergődő férfit. Majd nemsokára megjöttek a mentők is, akik bekötöz­ték súlyos sebeit és a közkórházba szállították. Lázi Eszti véres tettének elköve­tése után megszökött. Kisfaludi-utcza 3. szám alatt lévő lakására nem tért többé vissza. A rendőrség jegyzőköny­vet vett fel az esetről és szorgosan ku­tatja a tettest. Bakos sérülései súlyosak, de nem életveszélyesek. ÚJDONSÁGOK A szüret. Vigélet a Szatmúrhegyen. Az a kedves időszak, a melyről Kisfaludi Sándor, Vörösmarty Mihály és Tompa Mihály és utánuk meg igen sokan olyan szép dolgokat írtak, ismét elérkezett. Megjött és magával hozta az örömöt, a kedvet, a vidámságot. Ilyenkor, a sárga, őszi hervadásban, a mikor az idő hozza magával a bo- rongós hangulatot, a szüretelés kedves napjai derítik fel ismét az embert s úgy érezzük, hogy nem is ősz, hanem örökös tavasz van. Hát hogy is ne, hi­szen a lankás hegyoldalakon, a völgy­ben és mindenfelé csapong a vidám­ság, öröm üli meg a sziveket. A he­gyek között viszhangot ver a kacza- gás, a nóta, mintha csak a hegyek is a szüretelökkel vigadnának. A Szatmárhogyen városunk kö­zönségének a kies nyaralóhelyén és szőlőtelepén újra hangos az élet. Mint­ha csak nyár volna úgy tele van jó kedvű emberekkel az egész hegyvidék. A hegyi vasút rendes és külön vonata két nap óta egész Szatmárt kitelepí­tette a szőlőkbe, a hol lázasan folyik a szüretelés. Mindenfelé sürgés forgás. Leányok, asszonyok, férfiak, gyerme­kek szedik le a tőkékről a szőlő für­töket és öblös puttonokba rakva vi­szik a présházba. A levegő csak úgy zsong-bong a sok ember vidámságától, a mely ez idő tájban — talán határtalan. És ezek a kedves dolgok eltartanak há­rom négy napig. Ezalatt kora reggeltől késő estig a munka járja, azután pe­dig kezdődik az igazi mulatság. A szü­retelés vidám foglalatossága mindent elfelejtett, senkinek se jut eszébe sem­mi — csak a jelen. A mulatozók kö­zött persze ott van az öreg derék Bachus is, a ki a legnagyobb gyö­nyörrel szemléli híveinek szorgos mun káját. Ügyel a szüretelőkre, ha bár nem veszik észre jelenlétét és meg­megrázza ősz fejét, ha szőlőtőkék mö­gött el csattan a szüreti csók. Mikor aztán a nagy munka véget ért s az édes must íorrni kezd, a jó öreg is visszavonul és a magasból hallgatja, a mint a hivek eléneklik. „Fölfelé száll borban a gyöngy Jól teszi“. . . * A szatmári fölirat és a fővá­rosi tanács. Szatmár város tudvalevő­leg fölirt a képviselőházhoz, intézked­jék, hogy a harmadik évüket kiszolgált katonákat haza engedjék, mert a had­ügyminiszter rendelete, a melylyel a katonákat visszatartotta, törvénytelen. A főiiratot pártolás végett megküldöt- te a fővárosnak is. A jogügyi bizottság Fülepp Kálmán tisztifőügyész elnöklé­sével tegnap tárgyalta az átiratot. Neu­mann Ármán konstatálta, hogy a bi zottság politikai szempontból nem vi­tathatja a dolgot, hanem kizárólag jo­gi szempontból kell véleményt adnia. Az 1889. Vt. törvény 8. szakasza vi­lágosan megmondja, hogy a szolgálati idő a harmadik év deczember 31-én végződik. Jogi szempontból tehát a hadügyminiszter rendeletét megtámadni nem lehet s azért nem pártolja a föl­iratot. Franki Sándor mindenben csat­lakozott Neumann Ármin érveléséhez. Normális időben is visszatartották a Bosznibán volt katonákat, a tüzéreket. Azt javasolta, hogy egyszerűen vegyék tudomásul az átiratot. Frivaldszky Sándor szerint ez nemcsak jogi, ha­nem politikai kérdés is. Jogi szem­pontból elismeri a rendelet törvényes­ségét, de politikai szempontból nem tartja megokoltnak s azért az át­irat pártolását javasolta. Kunz Jenő I és Szabó János is azt vitatták, hogy a bizottság kizárólag jogi vé­leményt adhat, jogilag pedig a rendelet törvényes. A bizottság nem határozott, mert előbb meg akar­ja szerezni a hadügyminiszter rendele­tének hiteles szövegét. * Az ecsedi láp égése. Nagy­károlyból jelenti levelezőnk, hogy az ecsedi láp égése már szűnő félben van. A budapesti utász katonák és a kirendelt közerő hatalmas árkolással elejét vették a tűznek, azon a helyen, a hol a legnagyobb volt a veszedelem. A tűz azonban még lappangva ég s a lokalizálás egy kissé nehezen megy, mert a rengeteg területen levő hamu alatt izzó parázs van s igy attól tar­tanak, hogy a mentés alkalmával em­beréletben is kár eshetik. Nagykároly­ban tegnap értekezletet tartottak, a melyen elhatározták, hogy a karhatalmi segédletet az ecsedi lápon egyelőre még visszatartják, a mennyiben az időjárás nagyban befolyásolja azt az időpontot, a meddig a katonai segéd­letre szükség van. Nagy László alis­pán bejelentette, hogy a honvédelmi miniszter a honvédségnek a vés szin helyére történt kirendelését jóváhagyta. * Az állami iskolák befásitása- Az uj állami elemi iskolák körül még egyre munkálkodnak a dolgos kezek, noha az uj épületekben a tanítás már régóta folyik. Lapunk tegnapi számá­ban megírtuk, hogy a kutfurrást be­fejezték s most még a parkírozás van hátra. A városi mérnöki hivatal az is­kolák környékének és udvarának befá- sitásáról tervrajzot készített s beter­jesztette a tanácsnak. A négy elemi iskola befásitásának költsége mintegy 400 koronába fog kerülni. Szatmár vá ros tanácsa még ez év őszén intézke­dik a befásitás iránt. * A méntelep vize. A szatmári méntelep parancsnoksága tegnap át­iratot intézett a város tanácsához, a melyben bejelentette, hogy a ménte­lepen lévő kutak vize sem ivásra, sem pedig főzésre nem alkalmas. Nemcsak hogy az emberek sem használhatják, de még a lovak is megbetegednek tőle. A parancsnokság a vizet a kassai helyőrségi kórház gyógytárosával ve- gyelmeztette s a viz a proczedura so­rán olyan alkatrészekre bomlott, a mely a használhatóságát teljesen ki­zárja. A városi tanács a méntelepi kút vize ügyében bizottságot fog ki küldeni a helyszínére és a kifogásolt vizet Felletár Emil országos vegyész­szel fogja megvizsgáltatni. * Furfangos tolvaj. A rendőrség tegnap egy raffinált csavargót tartóz­tatott le, a ki a legnagyobb csalafinta­sággal lopott meg egy szatmári tér ménykereskedöt. Frank Mihály ter­ménykereskedő Eötvös utczai irodájába ugyanis tegnap egy parasztos kiné­zésű alak jött be és kérdezősködni kez­dett több falusi gazda iránt, a kikről tudta, hogy megszoktak fordului Frank­nál. Az irodában sokan voltak s igy nem is igen válaszoltak kérdésére. Egy alkalmas pillanatban az iró asz­talhoz férkőzött a csavargó és ellopta Frank pénzeserszényét, a melyben 1600 korona értékű váltókon kívül 110 korona készpénz volt. Frank a lopást csakhamar észrevette és jelentést tett a rendőrségnél, mely Tóth káplárt bízta meg a nyomozással. Nem telt bele két óra és a tolvaj Kovács Ist­ván lázári születésű rovott múltú csa­vargó személyében megkerült. Az el­lopott tárcza már nem volt nála, a pénz azonban csekély hiánynyal meg volt. A tárczára nézve elődta, hogy a lopás után a városházára jött s égy félreeső helyen eldobta. A rendőrség a jelzett helyen meg is találta az er­szényt. Kovácsot letartóztatták. * Olcsóbb lesz a petróleum. A hazai és ausztriai kőolajgyárosok egy kartell érdekében hetek óta folytatott tárgyalásaikkal — úgy látszik — ha­jótörést szenvedtek. Biztos forrásból tudjuk ugyanis, hogy a trieszti kőolaj finomító, mely Galicziában hatalmas naftaforrásokat vásárolt meg, s a kar­tellt párloló gyárakkal szemben eddig is ellentétes álláspontot foglalt el a kar- telinek létrejöttét meghiúsította. Misem természetesebb már most, minthogy a szabad verseny folytán a közel jövő­ben jóval olcsóbb lesz a kőolaj, mint eddig volt. * Ismét rabló czigányok. Ez a kóczos nemzedék csaknem mindennap beszéltett magáról. Hol itt, hol amott üti fel tanyáját és rabol, betör, a hol csak lehet. A csendőrség szinte tehe­tetlen velük szemben, mert a mint ne­szét veszik a szuronyoknak, megugra­nak. Tegnap, mint levelezőnk jelenti, Halmi községben garázdálkodott egy kóbor czigány had, A Gönczi família 24 tagja fordult meg a községben és nem kevesebb, mint tiz helyen törtek be. A csendőrség erélyes vizsgálatot indított ellenük. x Olvasóink szives figyelmét e helyütt is felhívjuk Vajda Mihály évek óta előnyösen ismert elsőrendű divatüzletére. Vajda Mihály aki ed­dig is oebizonyitotta versenyképessé­gét, üzletét ezúttal fővárosi nívóra emelve, áruit tömegesen szerzi be, s igy n. é. vásárlóinak a helybeli pia- ezon másutt el nem érhető előnyöket nyújt, a mennyiben rendkívüli nagy választékban felhalmozott áruit, végrcl- adási áraknál is olcsóbban juttatja vevőinek rendelkezésére. X A közvetítő irodák mindaddig legfontosabb tényezői az üzleti élet­nek, mig tevékenységük a kínáló és kereső igényeinek kielégítésére irányul. Ma mikor gombamódra szaporodnak a közvetítő irodák, melyek javarésze ká­ros kinövése a tisztességtelen üzlnnek rá kell mutatnunk Grósz Ödön köz­vetítő irodájára Budapest, Károly-körut 10. sz., aki tisztességes üzleti tevé­kenységével kivívta azt, hogy úgy a főváros, mint az egész ország legelő­kelőbb és legjobb szállodai, kávéházi és vendéglői üzletei általa adatnak el, melyből kitűnik, hogy Grósz Ödönhöz minden üzleti félnek bizalma van s hogy e bizalomnak megfelel számtalan elismerő levél bizonyítja. TÖRVÉNYKEZÉS. § Nagyszabású uzsora pör. Nagy­váradi tudósítónk jelenti, hogy a tör­vényszék büntető tanácsa előtt egy szenzácziós uzsorapörnek kezdték meg hétfőn a tárgyalását. Dr. Breider Mór magyarcsékei járásorvos a főbünös, 33 rendbeli uzsoravétséggel vádolva. Társai a következők: Bartók Kálmán földbirtokos 67, Nagy Jánosné posta­mesternő 3, Szelezsán Salamon föld- mives 6, Kmecs János földmives 6, Sándrá János 1 és Ar Flóra 3 rend­beli uzsoravétséggel vádolva. Tiz fo­rint utáu hetenként 2, 3, 4 frt kama­tot szedtek s a kötvényt úgy állították ki, hogy a tökéhez mindjárt a kama­tot is hozzázárták. A szenzácziós pör első napját a vádlottak kihallgatása töltötte be. Másnap a tanukra kerül a sor a kik vannak vagy száznegyvenen. A tárgyalás el fog tartani vagy öt na­pig s csak akkor kerül ítéletre a sor. Az ítélet elé nagy érdeklődéssel néznek. 1903. októker 16 3­Kiadó laptulajdonos: A -Szatmári Hirlap-kiacó r-, t.“ Apró hirdetések. A Bercsényi-utcza 40-ik házszám alatt egy teljesen uj tengeri góré azon­nal eladó. 291 Minden nap hegedű és a német nyelvből órákat adok mérsékelt ár mellett. Jelentkezni Vürösmarty-u. 20. 292.

Next

/
Oldalképek
Tartalom