Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-28 / 195. szám

Egész évre Fél évre ... 6 kor.

Negyedévre . . 3 kor.

Egy hóra . . 1 kor.

Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor.

Fél évre ... 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

jigy hóra ... 2 kor.

Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám.

méltányos, szabott árban és. egyezség szerint fetvesk..«^ kiadóhivatal, Kazinczyrü & '

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden

további szó 3 fillér

Nyilttér sora 30 Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106.

Lapvezér:

URAY GÉZA

Főszerkesztő :

BAI^THA KÁLMÁN

Felelős szerkesztő:

HARSÁNYI SÁNDOR

A megoldás.

Budapest, aug. 27.

(Fóvárosi munkatársunktól.) A helyzet ma reggelig nem változott. A volt miniszterelnök újabb kihallgatásának csak informativ jellege volt és teljességgel kizártnak mondhatjuk azt a gondolatot is, hogy gróf Khuen újabb megbízatást kapjon. Láng Lajos kihallgatása csak annyiban függött össze a válsággal, hogy a király tudni akarta, hogy a mostani viszonyoknak miféle kihatásuk van a kereskedelmi szerződésekre.

Miniszterelnökj elölt, mint tegnapelőtt, iriá is csak kettő van: Darányi, és Lukács. Darányi jelöltségéről mi irtunk tegnapelőtt elsőknek, tegnap csak egyetlen fővárosi lap közölte hírünket és ma már az egész sajtó majdnem kizárólag ezzel a jelöltséggel foglalkozik. Ez persze még nem jelenti azt, hogy Darányi tényleg miniszterelnök lesz, de az teljesen biztos, hogy a király neki, a miniszterelnökséget fel fogja ajánlani. Eddig csak két kihallgatáson került szóba, aki anélkül, hogy felszólítást kapott volna, saját elhatározásából kérte a királyt, hogy a válság személyes részének megoldásánál hagyja őt kegyesen a játékon kívül.

Másodizben maga a király vetette fel a kérdést, még pedig Lukács Lászlóval szemben. Lukács nem vállalkozott. Vonakodását arra indította, hogy nézete szerint nincsen elég biztos talaja a kormánypártban. Ma fog a személyes oldal harmadszor szóba kerülni és nem lehetetlen, hogy dűlőre is jut. Igaz, hogy Darányi tegnap este az előleges üdvözléseket nem fogadta és kereken kijelentette, hogy ő, az ő hirdetett miniszterelnökségéről nem tud semmit; de ez nem jelent semmit, mert a legelemibb illem parancsolja, hogy az illető férfiú ne fogadjon el semmiféle üdvözlést, mig a megbízást tényleg meg nem kapta.

Tény az, hogy Darányi boldog, boldogtalantól, akit csak megfoghatott, kért tájékozást; indokolta azzal,"-begy' tisztán akar látni, mielőtt a király elé járul. Ha Darányinak lesz bátorsága azzal a sovány programmal útnak indulni, melyet a korona ajánl, mégis kapja a megbizást; de azt igazán nem tudni, hogy van-e Darányiban tényleg ez a bátorság és hajlam ; szorítani fogják, mert most már bizonyos, hogy a király csak azért marad itt szombatig — noha újabb kihallgatások iránt nem intézkedett még — mert a válság személyes részét elakarja most intézni, ha lehet annyira, hogy két-három nap alatt az egész kabinet meg legyen, a mi meg is lehet, ha a legfelsőbb programm alapján akad vállalkozó, mert ennek nem kell az ellenzékkel előzetesen tárgyalnia, miután úgy is tudhatja, hogy az ellenzék nem fogja ezzel a sovány programmal beérni

Ha tehát akár Darányi, akár Lukács legmagasabb rendelkezés szerint vállalkozik, a válság személyes része elintéződik és az érdemleges válság folytatódik. Csakis arra az esetre, ha a királyi programm- nak nem akad végrehajtója, jönnek az újabb katonai tanácskozások s az esetleges újabb kihallgatások

vagy a már meghallgatott államférfiak újabb megidézése. Legfelsőbb helyen arra számítanak, hogy erre nem fog kerülni és ha mégis kerülne, csak utólag fognak intézkedni. Miután erről az eshetőségről még nem gondolkoztak, még az sem biztos, hogy most, vagy csak az an goi király bécsi látogatása után jönnek-e a folytatólagos tárgyalások.

TÁVIRATOK.

A király az iparos kiállításon.

Budapest,augusztus 27. (Saját tudósítónktól.) Ő felsége ma a városligeti Iparcsarnokban rendezett iparos és tanonczkiállitást tekintette meg s a látottak felett a legnagyobb megelégedését fejezte ki.

A helyzet.

Budapest, augusztus 27. (Saját tudósítónktól.) A politikai helyzetben ma sem állott be valami különösebb fordulat. Apponyi Albert gróf ma Budapestre érkezett s délelőtt a képvise- löházban az elnöki teendőket végezte. A délelőtt folyamán Wekerle Sándor és Kossuth Ferencz látogatását fogadta. A képviselőház összehívása tárgyában eddig kérvényt nem adtak be.

ö felsége ma délben kihallgatáson fogadta Lukács László pénzügy- minisztert. Lukács kijelentette ő felségének, hogy az osztrák kormány által a czukorvám ügyében ma kiadott rendelet nem egyezik meg a magyar állásponttal. Goluhowszky Agenor grf. ma délután Khuen Héderváry miniszterelnökkel értekezett.

Légberöpitett vonat.

Budapest, augusztus 27. (Saját tudósítónktól.) Konstantinápolyból borzalmas merénylet hírét hozza a táviró. A maczedon felkelők a konvenczionális keleti vonatot Drinápoly közelében Külelü-Burgau állomásnál dinamittal a 1 é gb e röpít, ették. A borzalmas merényletnek hat ember élete esett áldozatul. Tizenöten megsebesültek.

A tüzkatasztrófa áldozatainak temetése.

Budapest, augusztus 27. (Saját tudósítónktól.) A . Párizsi nagy Áruház“ égésé alkalmával szerencsétlenül járt emberek közül hatot ma temettek el a rákoskeresztúri zsidó temetőbe. A temetésen óriási közönség volt jelen. Az áldozatok sírjánál Kohn Sámuel főrabbi mondott gyönyörű gyászbeszédet.

Késő este telegrafálja fővárosi tudósítónk, hogy a Nagy Áruház égésének még egy áldozata van. Egy dologházi kórházbeli apácza, ki a tűz kitörésekor az áruházban bevásárolt, szintén eltűnt. Holttestét még nem találták meg.

Feljelentés egy járásbiró ellen.

Késmárk, augusztus 27. (Saját tudósítónktól.) A kézsmárki ügyvédi kamara ma feljelentést tett Csapnaky Lipót dr ottani járásbiró ellen, mert a bíró botrányos magánéletet folytat és számos visszaélést követett el. A kassai ítélőtábla elnöke rögtön vizsgálatot rendelt, melynek vezetésével a lőcsei kir. törvényszék elnökét bízta meg.

Halálos Ítélet.

Zágráb, augusztus 27. (Saját tudósítónktól.) A törvényszék ma ült törvényt Pirmár András fölött, a ki rablógyilkosságot követett el. A törvényszék Pirmárt halálra ítélte.

TARCZA.

A kakas.

— A „Szatmári Hírlap" eredeti tárczája. — Irta: Balassa Sándor.

Langyos nyári éjszaka volt, a mikor kimerültén tértem haza lakásomra. Bágyadt volt a lelkem, a szivem, mint az olyan emberé, a ki egy emésztő, nagy szerelembőí egyszerre arra a rideg valóra ébred, hogy megcsalták.

Pedig a levegő is tele volt szerelemmel és a fáknak olykor-olykor megmozduló lombjai is arról suttogtak csudálatos dolgokat.

Ilyen éjszakán lefeküdni csak vagy beteg ember tud, vagy pedig az, a kinek nincsen egyéb czélja, mint naponta felkelni és alvásra térni.

Már az ágyamnál voltam, hogy belefekszem, a midőn hirtelen vágy ébredt bennem, a mely arra ösztönzött :

— Csavarogni!

Ah, hát van-e édesebb dolog, mint éjnek idején szerte bolyongani az utczákon, elhagyatott helyeken, ahol csönd, halálos csönd uralkodik, ahol egyéb nesz nem hallatszik, mint a harmadik, negyedik utczában járókelők eltompult koczogása.

Mentem, futottam, czéltalanul,

csak azért, hogy éjszaka csavarogjak Az idő már jóval túl járt az éjfélen, s egy hirtelen kanyarodással újból útnak indultam hazafelé.

Ismét odahaza voltam. A sötét udvaron a fák fekete koronája elta karta előlem a ragyogó csillagokat és az átszürődő ágakon csak a holdnak egy halaványuló sugara rezgett át, misztikus, kísérteties fényt árasztva széjjel.

A kis szobában, a melyet enyémnek mondhatok, ledőltem az ágyra. Ott feküdtem ruhástól egy jó darabig és elgondolkoztam. Majd gyertyát gyújtottam és lefeküdtem.

Az álom elkerült sokáig, nagyon sokáig. Az újságot csak csupa megszokásból tartottam a kezemben, mert hiszen nem tudtam olvasni.

Talán, ha eloltom a gyertyát. — Úgy tettem. A sötétségben inkább elalszik az emoer, legalább igy tartják azok, a kik gyakorta álmatlanságban szenvednek.

A sötétben, álom nélkül magam előtt láttam a inult eseményeit. Az agyam főtt, forrott, képek, rémséges látományok egymást kergették szemeim előtt.

Másra akartam gondolni, de nem ment. Egy asszonyt láttam fehér ruhában, a ki hozzám közelit és lehajlik reám.

— Ki volt ? Ki lehet ?

Félni kezdtem, noha lelkiismeretem tiszta Féltem, mert az ágy alól dörömbözést hallottam.

A zaj elállt. Majd ismétlődött és szárnycsattogáshoz hasonlított. Nem mertem megmozdulni. A forróság után, a mely egész testemet elöntötte, a hideg gyöngyöző verejtéket támasztott homlokomon.

Egyszerre hirtelen elhatározással leugrottam az ágyról s botot ragadtam. A bottal az ágy alá szurkáltam, de az csak a falat érte. Ekkor megkönnyebbültem. Világosságot teremtettem a szobában s egy néhány lépésről az ágy alá néztem. A sarokban valami feketés tömeg húzódott meg. Kicsi volt s ezért közeledtem hozzá. A feketeség élt, mozgott, egy eleven kakas volt.

Megmosolyogtam önmagamat és a kakast.

Egy kakas az én ágyam alatt, egy eleven kakas. Otthagytam szegény jószágot.

Hogy került oda ? Ez volt a kérdés. Hiszen az egész házban senki se tart kakast?

Szürküllött. A szoba nyitott ablakán halavány világosság szűrődött be, látni csak a szem megerőltetésével lehetett.

Gondolatom egyre csak a szobatársamnál volt. Töprengtem fölötte, mintha csak a lét kérdése lett volna.

A mély gondolkozás és a töprengés sok mindent elhitet az emberrel. Emlékszem, valamikor azt olvastam egy tudós könyvében, hogy az állatok és a madarak ép úgy éreznek és gondolkodnak, mint az emberek, akiknek a lelke örül, vagy bán ódik, attól függ, hogy mi éri őket.

Az állatok és madarak gondolkodnak. Ebből indultam ki, hogy a kakas helyzetére következtessek. Emlékezni kezdtem valamire. Néhány nap előtt egy kedves téma ragadta meg a figyelmemet. Kakasról volt szó, amely egy szilvafára felakasztotta magát. Kakas a szilvafán, különös, de ott a hol megtörtént, mérget vesznek az emberek, hogy a szárnyas jószág öngyilkossá lett.

Az emberrel úgy vagyunk, hogy szereti, ha az újság úgy mutatja be, hogy a többi ember irigykedjék reá, viszont késsel és pisztolylyal menne annak a redakcziónak, amelyik a kellemetlen oldalról ir róla.

Ha az állat gondolkozik és úgy érez, mint az ember, akkor az én kakasom — azt hiszem legalább — nem csupa szórakozásból jött hozzám éjszakázni, hanem azért, mert agyában valami sötét terv fogamzott meg.

Kiakarta kaparni a szememet, bizonyos, hogy ezért lopódzott az ágyam alá. Persze, hiszen az az öngyilkos kakas, amelyről az újságban Írtam, ro-