Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-25 / 192. szám
Szatmár, 1903. augusztus 25. Kedd. Második évfolyam 192. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre ... 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. .-""V Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér : URAY GÉZA •»Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR A király szava? Szatmár, augusztus 24. A budavári királyiakban a magyar nemzet kívánságait hallgatja az ősz király. A várat, a szent György teret ellepi a közönség és várja: kik mennek be a királyhoz és várja, kik jönnek ki a királytól. Magyarország szent földjén tartózkodik a magyar király és a magyar nemzet várja, lesi: mit mondanak a tanácsosok az uralkodónak és visszafojtott lélegzettel várja: a király szavát ! A magyar nemzet aggodalommal, szinte remegve tekint Buda vára felé. Suttogva beszélnek a királyi lak körül az emberek, feszült figyelemmel várják a király szavát a nép által választott küzdő harczo- sok. A suttogók a harczosok arczárói akarják leolvasni gondolataikat. Találgatnak, kombanálnak, de tudni senki nem tud még semmit. . . . Harminczhat esztendeje múlt el annak, hogy az 1867-iki törvényeket a haza bölcse megcsinálta, harminczhat esztendeje várja, hogy végrehajtsák e törvényeket. Századok múltak és a magyar anya szülte magyar fiú osztrák lobogó alatt megy a harczba, német nyelven vezetik, küldik a háborúba, nem magyar nyelven esküszik fel katonának és nem is tesz esküt a magyar alkotmányra. Válságos korszakot élünk most, igen súlyos, nagyon válságos a helyzet. Milyen lomhán, milyen lassan mozgott a történelem óralapján a perezmutató. És most? Megállóit a perezmutató is, várja tán, hogy nagyot ugorjék, hogy ettől az ugrástól a légáramlat is riadót zúgjon! Tizennyolcz millió magyar várja királya szavától szentséges nyelvének jogait. Törvényen kívüli állapotban van hónapok óta az ország és ez az állapot még mindig tart, még nem ért véget és félő, hogy egyhamar nem is ér véget. Az osztrák fenyeget és úgy tudja: nem enged a császár a magyarnak. A király szavait várja a nemzet, nem a császárét. Az osztrák fenyegetésektől nem ijedünk meg, amit az tudni vél: nem hisszük el! Nem hiszünk a találgatásokban, nem a pesszimisták beszédeiben, bízunk a magyar királyban, aki megtanulta ismerni hosszú uralkodása alatt hü magyar népét! A bizalomnak és a bizalommal a reménynek csillagait látjuk felragyogni Magyarország egén. nem szabad hinnünk, hogy a király szavára eltűnnek e csillagok! TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, augusztus 24. (Saját tudósítónktól.) 0 felsége a mai nap folyamán Széli Kálmán volt miniszterelnököt fogadta. Széli mintegy háromnegyed óra hosszat időzött a királynál. Széli után Tisza István és Fáik Miksa járultak a király elé. Ő Felsége Darányi Ig- nácz volt földmivelésügyi minisztert szerdán fogja fogadni. Fővárosi tudósítónk a késő esti órákban távirja: Egy előkelő politikus határozottan azt állítja, hogy Apponyi Albert a jövő embere. 0 az egyedüli, aki a bonyodalmas politikai helyzetet meg tudja oldani. Mindez azonban csak úgy lehetséges, ha Apponyi a nemzeti követeléseket felveszi programmjába. Politikai körökben hire jár, hogy Apponyi Albert grófot ő Felsége már holnap fogadni fogja A király egészsége. Budapest, augusztus 24. (Saját tudósítónktól.) Udvari körökben erősen féltik a király egészségét. A felség a napokban alig alszik egy keveset s igen izgatott. Ma. délelőtt Keczl íőtörzsorvos vizsgálta meg a királyt, s hosszas pihenést ajánlott neki. Hire jár, hogy ő Felsége nem fog résztvenni a hadgyakorlatokon. A párizsi áruház lángokban. Budapest, augusztus 24. (Saját tudósítónktól.) A kerepesi-uton levő „Párizsi Nagy Aruház“ emeleti helyiségeiben ma este fél 8 óra- k '-: tűz ütött ki. A tűz oly gyorsan terjedt tova, hogy néhány perez múlva az összes raktárak, üzlethelyiségek lángokban állottak. A kirakatok ablakaiból óriási lángnyelvek csapnak ki. Az utczán rengeteg ember áll. A „Párizsi Aruház200 alkalmazottjának hozzátartozói az utczán jajveszékelnek, mert még nem lehet tudni, hogy sikerült-e valamennyi alkalmazottnak megmenekülni. Attól tartanak, hogy többen életüket vesztették. Érk. este 9 órakor. A Párizsi Aruház“ épületének földszintje is ég. Az emeletekről hosszú lángnyelvek csapnak ki. Az emberek jajveszékelnek és halálra szántan ugrálnak le a kövezetre és ponyvákra. Már eddig számos halott van. Az épület menthetetlen. A ponyvákkal kénytelenek távol állani, az emberek melléje ugranak és összeroncso- lódnak. A szomszéd épület is kigyuladt. Az épület bedőlésétől tartanak. A szomszédos Sternberg- féle hangszerraktár is ég. Az emeleten lakók közül tizennégy súlyosan megsebesült, ötGn meghaltak. A ttiz lapunk zártakor még egyre pusztít. Óriási vihar Párisban. Budapest, augusztus 24. (Saját tudósitónktól.) Parisból érkezett jelentések szerint ott ma óriási vihar volt. A hatalmas czyklon rengeteg pusztítást vitt véghez. A rakparton 7 méternyi szélességben és 2 méternyi hosz- szuságban hirlelen repedés támadt. A rést egy arra haladó bérkocsi nem vette észre s belezuhant a mélységbe. Később egy újabb detonáczió támadt, a mely a villamos vezetékeket összetépte úgy, hogy a forgalmat be kellett szüntetni. A kár megbecsühetetlen. Földrengés Zágrábban. Zágráb, augusztus 24. (Saját tudósítónktól.) Itt ma erős földrengés volt, amely néhány perczig tartott. A lakosság rémülve szaladt ki a szabadba. Kisebb baleseteken kivül egyéb baj nem történt. TÁRCZA. A madarak. — Angolból. —Pont négy óra volt, midőn Steele Clarissa kisasszony csendesen lesurrant a hátulsó lépcsőn és a mezöség felé tartott. Április hónapja óta arról volt hires Elmville, hogy rengeteg, különböző fajta madár ékesiti az erdőket és mezőket s mig mások zajos kirándulásokat rendeztek a madarak megtekintése végett, addig Steele Clarissa kisasszony a hajnali órakat választotta ki arra, hogy gyönyörködjék a kedves szárnyasokban. Nyolcz órakor pontban azonban már rendesen otthon volt s mialatt jó étvágygyal fogyasztotta el a reggelijét, rendesen minden nap érdekes újságokat mondott el nővérének a madarakról. Ma is, mint mindig, friss kávéillattal volt tele az ebédlő, mikor belépett az ajtón, de azért mihelyt körülnézett, rögtön észrevette a két leány ar- czán, hogy valami nincsen rendjén. Nagyon megdobbant a szive. Az a nagy boldogság, a mely eltöltötte a lelkét, mintha jéggé fagyott volna benne. Aggodalmasan állott meg előttük. — Mi baj van? — kérdezte remegő hangon. — Azt hiszem, hogy ez a kérdés felesleges, Clarissa Mária — jegyezte meg Elinor fagyosan. — Én is azt tartom, — szólott Caroline. A fiatal leány tudta, hogy mihelyt Clarissa Máriának czimezik, nagy vétket követett el, azért most megsemmisülve rogyott le egy karosszékbe. — Rettenetes csak elképzelni is, — folytatta Caroline — hogy azon ürügy alatt, hogy madárdalt mégy hallgatni, szégyent hozol fejünkre és nevünkre alattomos kaczérkodásoddal. — Egy lelkészszel kaczérkodni — sopánkodott Elinor. Clarissa felugrott helyéről:--Ez nem igazi — kiáltotta. — Réméllem, csak nem akarod eltagadni, hogy ma is láttad őt ? — kérdezte Caroline. — Nem, nem tagadom, hogy láttam őt ma a réten. De ő a part egyik oldalán állott, én pedig a másikon és csak egy pár szót váltottnnk egymással a madarakról. Elinor gúnyosan mosolygott. — Azután pedig ő csókot dobott utánad a kezével, te pedig . . . — Viszonoztad ezt neki — fe jezte be Caroline. — Óh, ez nem igy volt! kiáltotta Clarissa megkönnyebbülten. — Hiszen ez a csók nem nekem szólott, ő csak arra akart megtanítani, hogy miként kell a madarakat előcsalni. A kezét a szájához tette és ezuppantott egyet és erre a hangra némelyik madár előbujik. Elinor kételkedve tekintett reá. — És mivel tudod menteni a magad viselkedését ? Clarisse szemei könybe lábadtak. — Én csak megpróbáltam, hogy tudom-e utánozni, — szólott csendesen. — No, nem tudom, hogy lesz-e egy-két ember, a ki hitelt adjon neked. Mert tudnod kell, hogy az a pletyka Parter Sally lesett meg titeket és már a miénk nem az első ház volt, a hol azon frissében elpletykálta a dolgot. Azt ajánlanám, hogy siess a reggeliddel és járd be az egész Elmville-t, hogy kimentsd magadat. — Köszönöm, nem vagyok éhes, — szólott Clarissa zokogva és kiment a szobából. Egy óra elteltével Elinor aggodalmasan kopogtatott az ajtón. — Gyere le, édes, egyél valamit, még beteg leszel. De semmi feleletet nem kapott. Kiss idő múlva újra visszatért. — Rögtön gyere le, Clarissa, itt van a lelkész és beszélni óhajt veled. — A világért se megyeki — De gyere le, Clarissa, azt mondta, hogy estig is vár reád, ha nem akarsz elébe jönni. Mikor Clarissa belépett a társalgóba, a lelkész udvariasan felállott a helyéről. — Jó reggelt, szólott, de azután eszébe jutott, hogy a mai nap folyamán már találkoztak egyszer és zavartan elhallgatott. Végre csak mégis megszólalt újra. — Azt hiszem, Clarissa kisasz- szony, hogy ön is hallotta azt, a mit én! A leány máskor talán elmosolyodott volna ezen a furcsa kérdésen, de most némán bólintott a fejével és a könyei sűrűn hullottak a szeméből. Nagyon sajnálom, hogy fájdalmat okoztam önnek, — folytatta a fiatal lelkész — és bármit oda adnék érte, hogy meg nem történtté tegyem a dolgot. De csak a maga kedvéért, mert a mi engem illet, én akkor lennék a leg- noldogabb, ha a nyilvánosság előtt is jogom lenne megcsókolni — nem a saját kezemet, hanem önt magát. Clarissa tágra nvilt szemekkel nézett reá és a pap közelebb húzta hozzá a széket. —- Mondja Clarissa, nem ösmeri maga azt az érzést, mikor az ember nagyon vágyik valami után, de mert elérhetetlennek találja, hát magára disputába a lemondást ? A leány igenlőleg intett a fejével. — Mert lássa, ón igy jártam — folytatta a lelkész. — De a mai reggel után érzem‘ biztosan tudom, hogy nem vagyok képes maga nélkül élni. A leány egy perczig némán ült a helyén, azután felnézett reá és nagyon halkan csak ennyit mondott. — Hiszen nem is kell ezt tennie.
