Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-15 / 186. szám

SZATMÁRI HÍRLAP 1903. augusztus 15. 186 szám. mely szerint Apponyi van előtérben és közvetlen melléje vagy mögéje sorako­zik Lukács László. Ha mi is sportnyel­vet akarnánk használni, azt kellene mondanunk, hogy Apponyi és Lukács favoritok és mindenki más csak kül- oldali segélylyel indul. (Konzervatív kormány.) Ebből a nagy küzdelemből tehát sötét árnyként emelkedik ki annak a lehetőségnek a látszata, hogy konzer­vatív kormány fog élre kerülni, vagy legalább is a kormánypárt kebeléből egy olyan csoport konglomerál, a me­lyik a konzervatív eszmét akarja újra a hullámok felé vetni. Ennek a jövendő pártnak a szelleme a jezsuita iskolában felnőtt Apponyi Albert, ki mint a kon­zervatív párt ellensége kezdette meg a működését, hogy azután, mint a sza- badelvüpárt tagja, feltámassza a kon­zervatív szellemet s azt a kis egész­séges életet is kiölje a magyar föld­ről, a mi még van. A konzervatív kormány akkora fokú reakcziót jelentene, mintha ma visszatérnőnk az 53-iki országgyűléshez. A 67-es alapon sem igen tudunk már pártot elképzelni, de hogy egy kormány még ennél is nagyobb reakcziót fejt­sen ki, az már sok volna. A néppárt előre is bejelentette, hogy ebbe a pártba belép s mint kü­lön párt megszűnik. Tehát az uralmon olyan kormány üljön, melynek jelsza­vai között benne van a felekezeti harcz ? Eddig még nem volt szó a par lamentben erről, de ha még ez is hozzájárul a fejveszettséghez, akkor a magyar parlamentben nem lesz több tárgyalás. Khuen gróf nem ismerte a ma­gyart, Kossuth sem ismerte, de úgy látszik, hogy Apponyiék sem ismerik. A magyar tulajdonképpen konzervatív természetű ugyan, de semmi annyira nem veti fel benne az ellenállási erőt, mint a reakczió lovagjainak működése. Az egész századeleji abszolutizmus nem állította úgy csatarendbe az or­szágot, mint a 49. utáni reakczió. S a vallási kérdéseket elmérgesi- teni istenkisértés. Khuen gróf csak a falra festett ördög volt, a konzervatív kormány maga az ördög volna. 2 Szatmár, szombat (Héderváry a királynál.) Bécsből táviratozza tudósítónk: Khuen-Héderváry grófot, a ki ma reggel érkezett Bécsbe, délelőtt tiz órakor fogadta Ö felsége a Burgban egy órán át tartott magánkíhallgatáson. Héderváry ez alkalommal kimerítő je­lentést tett a felségnek a parlamenti helyzetről és a pártviszonyokról. Majd megtette előterjesztését a válság meg­oldása czéljából meghívandó személyi­ségek tekintetében. Ö felsége — mivel aug. 18-án születésnapját még Bécsben fogja meg­ülni — szerdán jön Budapestre. Mint­hogy a reá következő nap Szent-István ünnepe lesz, a király a meghallgatandó személyiségeket, csak pénteken fogja fogadni a budai várpalotában. A meg­hívandók közt lesznek Apponyi Albert gróf, a képviselőház és Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke és több elő­kelő tagja a szabadelvüpártnak. Héderváry ma délután Bécsből Hédervárra utazott, a hol a két közbe­eső ünnepnapot fogja eltölteni. Hétfőn ismét Budapestre érkezik, hogy meg­tegye az előkészületeket a királyhoz meghívandó személyiségek fogadása iránt. Egy bécsi lap értesülése szerint, Héderváry a két házelnökön kívül Sza- páry Gyula grófot, Lukács László pénzügyminisztert, Wekerle Sándort, Andrássy Gyula grófot és a szabad- elvüpárt más korifeusainak meghallga­tását ajánlotta a királynak. Bizonyos tehát, hogy a szabad- elvüpárton kívül álló személyiségek nem hivatnak meg a király elé. (Válság — októberig,) Bécsi politikai körökben el­terjedt hírek szerint, mértékadó he­lyen az a szándék forog fenn, hogy a magyar kormányválságot októ­berig elhúzzák. Ezt a czélból tervezik, mert Bécsben remélik, hogy öt-hat hét alatt módot talál­nak az ex-lex megszüntetésére és a Házat őszre feloszlathatják. TÁVIRATOK. A bolgárok vérengzése. Belgrád, augusztus 14. (Saját tudósitónktól). A közeli Vinsenov községbe ma bolgár felkelők törtek be és az összes törők hivatalnokokat felkonczolták. A csendőrség Űsz- kübből Szalonikibe vezető utón egy láda dinamitbombát foglalt le, melyet a felkelők egy merénylet végrehajtásá­hoz akartak felhasználni. Az ellenzéki képviselők Budapesten. Budapest, augusztus 14. (Saját tudósítónktól). A függetlenségi párt tagjainak nagy része most a vidéken tartózkodik. Budapestről távol levő kép­viselők a király megérkezésekor, v isz- szatérnek a fővárosba, hogy a szük­séges értekezleteken teljes számban jelenhessenek meg. Agyonlőtte a mostoha flát. Bécs, augusztus 14. (Saját tu­dósítónktól). Az ottakringi kerületben ma délután megdöbbentő gyilkosság történt. Lampel tekintélyes mészáros­mester, törvénytelen fiát, a ki pazarlá­sával a tönk szélére juttatta, agyon­lőtte. — A gyilkos apa jelentkezett a rendőrségnél. Mi lesz a gyorsvonattal? Szatmár, aug. 14. (Saját tudósítónktól.) Mintegy két évvel ezelőtt általános meglepetést keltett a kereskedelmi miniszternek az az érthetetlen intézkedése, melylyel a régi gyorsvonatokat beszüntette. Ez a rendelkezés különösen Szatmár várost sújtotta érzékenyen, mert ezzel a leg­kellemesebb és legalkalmasabb össze­köttetéstől fosztotta meg városunkat a kormányhatóság. A közönség felzudult a miniszter indokolatlan, sérelmes rendelkezése fe­lett és hangosan követelte, hogy a gyorsvonatok a lehető legsürgősebben visszaállittassanak. És a miniszter, látva a közönség jogos felháborodását, az e tárgyban nála járt megbízottak száján végig húz­ta a mézes madzagot, hogy a kérdést tanulmányozni fogja és a közönség kívánságának igyekezni fog lehetőleg eleget tenni. A következmények aztán megmutatták, hogy a miniszteri szó nem volt egyéb szappanbuboréknál, melynek tartalma — semmi! Üres fecsegés, léha szó volt az egész, mint mikor valaki kötelességből bókol a szép asszonynak. Általános megbotránkozást kel­tett, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy szó sem lehet a gyorsvonatok vissza­állításáról. A közvélemény lesújtó bírá­lata aztán arra ösztönözte Hugonnai Béla gróf főispánt, hogy interveniáljon ez ügyben a miniszternél. Hogy a fő- ispáni tekintély és befolyás minő ered­ménynyel lendített a dolgon, mindenki tudja. A miniszteri makacsság sziklá­ján megtört minden akarat és hiába­valónak bizonyult e tekintetben minden irányú törekvés. A gyorsvonatok visszaállításáért folytatott harcz azonban még nincsen befejezve. A kérdéssel csak pár hónap­pal ezelőtt — ha jól emlékezünk má­jusban a közigazgatási bizottság is foglalkozott és azt határozta, hogy ujabbi akcziót indit a gyorsvonatok visszahelyezése érdekében. Ezt a hirt annak idején mi is regisztráltuk és ki­fejeztük abbeli reményünket, hogy a közigazgatási bizottság tervbe vett eré­lyes akcziójától feltétlen eredményt várunk. Azóta hónapok teltek el, de egy­általában nem hallottuk, hogy az a hires erélyes akczió valamit eredmé­nyezhetett volna, amin éppenséggel nem csodálkozunk, mert tudtunkkal a hatóság e tárgyban egy lépést sem tett. A nagy közönség érdeke azonban megköveteli, hogy e kiváló fontosságú kérdésben ne várjuk összedugott ke­zekkel, mig a sült galamb a szájunkba repül, hanem a lehető legsürgősebben, nem habozva, nem tétovázva, de ki­tartó szívós akaraterővel újból vegyük fel a harczot és küzdjünk mindaddig, mig a miniszteri süket fülek meg nem hallják a leghatározottabb formában kifejezett méltányos és jogos kívánsá­got. Erre az erőteljés mozgalomra most van égetően szükség, mert tudvalevő­Gsak vezér kellett, hogy az egész ország lángba boruljon. És a nép megtalálta vezérét, maga találta meg, maga kereste fel, s térdre borulva előtte, Isten szent ne­vére kérte, hogy siessen segítségére és mentse meg az országot az idegen uralomtól. Ez a szabaditó, kit a nép maga választott vezérévé, II. Rákóczi Ferencz volt, I. Rákóczi Ferencz választott er­délyi fejedelem fia és II. Rákóczi György, uralkodó erdélyi fejedelem unokája. Mikor vezérré választották, maga is bujdosó hontalan, földönfutó volt, akinek fejére vérdijat tűztek ki. Miért ? Mert olyan névnek volt viselője, amelyre félelemmel, remegve gondolt a bécsi udvar, s mert roppant nagyterjedelmü birtokát a kormány akarta a kincstár számára hatalmába keríteni. Ami sorsot hazájának szántak, azt szánták neki is: tönkre akarták tenni minen áron. Tizenkét éves korában került az osztrákok hatalmába, mikor 1688-ban anyja Zrínyi Ilona Munkács várát hősi de sikertelen védelem után Caraffa császári tábornoknak átadta. Ettől fogva mindent elkövettek, hogy elnémetesed- jék, hogy kiöljék belőle a magyar szel­lemet, de minden törekvésük sikertelen maradt. A tizenkét éves fiú már jól ismerte családja nagy és szent tradí­cióit. Atyja, anyja, mostoha atyja és nagyatyja mindnyájan a nemzeti sza badságért küzdöttek ; anyai részről való nagyatyja Zrínyi Péter a nemzeti sza­badságért a hóhér pallosa alatt vérzett el, mostoha atyja Thököly Imre feje­delem is a haza szent ügyének lett áldozata s számkivetésben élt messze török földön. Ilyen magyar emlé­kekkel nem lehet németté lenni. Sejtették ezt ellenségei, bármeny­nyire iparkodott is az óvatos ifjú Rá­kóczi belső valóját idegen mezzel elta- takarni. Folytonosan kémekkel vették körül s előre elhatározták vesztét, mi­előtt okot adott volna rá. Neki nem volt más választása, mint követni családja hőseinek példá­ját. Erre hívta fel hazájának rettentő nyomora is, mit otthon minden lépten- nyomon tapasztalt. Segítségért a franczia udvarhoz fordult, de levelét elárulták a bécsi kormánynak s 1701-ben április 18-án nagy-sárosi kastélyában elfogták; beteg neje ágya mellől hurczolták el a pribé­kek a németujhelyi börtönbe. A biztos haláltól csak szökéssel szabadulhatott meg. Lengyelországba menekült legbizalmasabb barátja Ber­csényi Miklós gróf után, ki már koráb­ban menekült oda az elfogatására ki­küldött német katonák elől. Itt találtak rája Magyarország fegyverre kelt népének követei. De nem rajzolhatom a kurucz szabadságharcz megindulásának és ki- | fejlődésének történetét, csak jellemezni akarom. Nincs a magyar nemzet történe­tében több olyan mozgalom, melynek olyan messzire kiható következménye lett volna, mint a milyen a Rákóczi szabadságharczáé, a kurucz világ 2-ik korszakáé. Sok ellentétes nézet, sok balfel­fogás merült fel erről mind az ellen­ségnél, mind nálunk a legújabb időkig. Annál szentebb kötelességünk nekünk, kik Rákóczi emlékét ünnepeljük, az ő korszakáról tiszta felfogást, igaz képet nyerni. Mi volt hát a Rákóczi-korszak? Természetes következménye a Kollonics-politikájának, az idegen ma­gyarellenes uralomnak, a népet minde­néből kifosztó kormányrendszernek és a szoldateszkának. A mozgalom első megindulásá­nak alapoka: az Ínség s az ebből szár­mazó létért való küzdelem. A fölkelés nem azoktól szárma­zott, akik később vezetői lettek ; a tö­megek fogtak fegyvert a nemesek nél­kül, sőt azok ellenére s azok ellen. A nemesség hónapokon át a mozgalom ellen, annak elnyomására sürgette a hatalom fegyveres segítségét. A később oly hires kurucz generális Károlyi Sándor azzal kezdte meg szereplését, hogy Dolhánál (1703. junius 7-ikén) szétverte a kurucz hadat. Csak később, miután a fölkelésnek már nemzeti je­lentősége volt, szegődött Rákóczihoz. A nemesség tehát eleintén ellen­sége volt a fölkelésnek és erre volt is természetes oka. A fölkelők először is a vagyonos osztályt támadták meg, egyrészt az önfentartás ösztönéből : élni kellett s mert nem volt miből hát rabolt, de másrészt gyűlöletből is, mert a kormány zsaroló rendszerében az urak is részt vettek. A kormány sarczolta őket, ők meg jobbágyaikat sarczolták. A mozgalom első periódusa tehát az osztálygvülöleten alapszik és sociá- lis jellegű. Rákóczi és Bercsény kezdettől fogva arra törekedtek, hogy ezt a gyű­löletet megszüntessék s kezdetben leg­alább megfékezhessék. Az urak és job­bágyok kiengesztelődése volt legelső törekvésük. Szigorú tilalmat bocsátot­tak ki a nemesek bántalmazása, a kas­télyok kifosztása és felégetése ellen. Mindazáltal a mozgalom sokáig a va­gyontalanok harcza volt, kiválóan pa­raszt-háború. A tömegek pressioja kényszeri- tette a nemességet Rákóczihoz állani. Lassanként azonban ez a sociális jellege megváltozik. Amint a nemesség mindig sűrűbben csatlakozik a harczo- lókhoz s átveszi katonai és közigazga­tási vezetését: a mozgalom nemzetivé lesz. (Folyt köv.) JÓL FELSZERELT antiquarium a magyar és külirodalom == jelesebb termékeiből. = ízen sza.- | ttíkaium. , ____ _ ^ V\) 0Í{~7 *í y c a k tjönytfKcresHedésc is antiquariuma ff % I ^ M j I* ^ W (Deák-tér 22. sz.) Szatmár. (Fehér-ház.) E helyen is felhívom a t. könyvkötő urak b. figyelmét, mindennemű könyvkötői CZikkek, lemezpapírok és valódi angol vásznakkal ellátót raktáramra, melyeket eredeti gyári árakban árusitok. Naponta uj donságok KÉPES LEVELEZŐ LAPOKBAN ALBUM- és EMLÉK- KÖNYVEKBEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom