Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-15 / 186. szám
Szatmár, 1903. augusztus 15. •^rcTihat. Második évfolyam 186. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket / méltányos, szabott árhán$ff- ^ egyezség szerint felvesd a kiadóhivatal, Kazinczy-iT6. Apró hirdetések,’ .O 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér ' Nyilttér sora 30 fillér.^ Kiadóhivatal: '-1 Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁL MÁN Felelős szerkesztő •' HARSÁNYI SÁNDOR A kormányválság. Mai értesüléseink. Szatmár, augusztus 14. A végtelenségbe nyúló kormányválságnak legújabb szenzá- cziója, hogy a király lejövetele ismét néhány napi késedelmet szenved. Ez természetesen azt jelenti, bogy a válság megoldása is néhány nappal, vagy esetleg héttel későbbre várható. Politikai körökben ma leginkább erről beszéltek, noha a már megszokott kombinácziókban sem volt hiány. A legérdekesebb, hogy tegnapról mára, ismét Apponyi nyomult előtérbe s csakis az ő személyében vélik látni a jövő miniszterelnökét. Khuen-Héderváry ma Bécsben van a királynál, a hol egyébként most folynak serényen a katonai tanácskozások. Szóval: az osztrák katonai méltóságok egymás között alkudoznak a mi bőrünkre. Legújabb értesüléseink a következők : (A király nem jöhet.) Magyarországon esemény, ha a király idejön; de most sajnos, a már elhatározott utazást a legkisebb körülmény is hátráltatja és hogy Bécsben úgy vannak egy magyarországi úttal, mintha a király valami messze idegenbe menne. Tény, hogy eredetileg az volt a szándék, hogy a király Budapestre utazzék és utóbb ettől a szándéktól három okból elállotíak: 1. Lehetetlennek mondták, hogy a király Budapesten tartsa meg azt a tanácskozást, mely a katonai kérdésekben javaslatot fog tenni. Ez mintegy haditanács és ilyet Budapesten nem lehet tartani; annál kevósbbé, mert a katonai tanácskozások eredményét az osztrák kormánynyal is meg kell beszólni, nehogy Körber ur ismét lemondjon ; az pedig itteni felfogás szerint lehetetlenség, hogy az osztrák miniszterelnök Budapesten mondjon véleményt a császárnak 2. Kettős ünnep jön közbe és a király az ünnepet »odahaza“ akarja tölteni. 3. Tizennyolczadikán van a király születése napja. Lehetetlennek mondják, hogy a királyi család és a diplo- máczia tagjai idegenbe menjenek üdvözleteikkel ; a születésnapot még inkább, mint az ünnepet „otthon“ kell tölteni. így már biztos, hogy tizenkilen- czedike előtt Magyarország nem fogja a királyt látni. Hogy ezzel egy hét vész el, az zal itt nem törődnek, sőt készek az expedienssel: miután a magyar miniszterelnök már bejelentette a Házban, hogy a király Magyarországon fogja a válságot elintézni, vagy maradjanak el a kihallgatások 21-éré és hogy ez fel ne tűnjék, folyjanak addig Bécsben a katonai tanácskozások, vagy pedig jöjjenek a magyar politikusok Béesbe a kihallgatásra és a király csak 21-én menjen Budapestre és adja ott azt a végső kihallgatást, melyben a kiválasztott politikusokat a kabinetala- kitásra dezignálja. A mi már most a dolog másik részét, a katonai tanácskozást illeti, ebban magyar ember nem fog részt venni. Katonáék ezt mint háziügyet kezelik és még gróf Khuen-Héderváryt, kihez eddig annyi bizalmuk volt, sem bocsátják a közelibükbe. Egyenesen a vezérkari főnökség kívánságára történt, hogy Khuent csak péntekre rendelték fel, nehogy a csütörtöki tanácskozás alatt még csak a közelben is legyen. A mi a tanácskozások lényegét illeti, katonáék nem igen akarnak tul- menni azon a kereten, melyben Fejér- váry, Széli és Khuen mozogtak és inkább holmi elvi deklarácziókat és határidőhöz nem kötött ígéreteket fognak javasolni; pozitív engedményből édes-keveset, talán semmit. Még tisztek hazahelyezésével is valami fokozatos rendszerről beszélnek. Ha a korona nem fog messzebb menni, mint katona és osztrák tanácsadói akarják, nem lesz semmi a békéből ; mert ezek még azt is sokalják, bogy Magyarországgal a korona egyáltalában szóba áll. — Bécsben még mindig csak arra gondolnak, hogy valamiképen ki kellene szorítani az inderri- nitást és azután rögtön a Házat feloszlatni ; az uj Házat pedig minden módon úgy formálni hogy semmit, vagy nagyon keveset kelljen engedni. (Apponyi ismét előtérben.) Apponyihoz közel álló körből kapjuk a követeezőket: Apponyi miniszterelnöksége jóformán biztos és tisztán rajta múlik, ha nem ő lesz a miniszterelnök. Apponyit ma már az egész szabadelvű párt elfogadná és legfeljebb az egyetlen Ga- járy Géza lépne ki a pártból; ö is csak azért, mert elszólta magát. Tegnap este egy nagyobb körben, melyben a szabadelvüpárt minden árnyalatából voltak képviselők, az egyik titkos tanácsos-képviselő, a ki gróf is, sportman is és közeli rokoni viszonyban van egy miniszterjelölttel illetőleg meghallgatandó politikussal is, azt mondta, hogy Apponyi úgy fut a többi jelölttel, mint annak idején Kincsem futott; csak akkor nem jön be, ha nem akar. A katonai körök is inkább Apponyihoz hajónak, mint Lukácshoz ; azt mondják, hogy a főczélaz obstruktió leszerelése, ezt pedig leghamarább Apponyi éri el. (Uj jelöltek.) Ugyanaz a nemzeti-párti forrás, mely az előzőket adta nekünk hírül, azt is mondja, hogy Apponyi mellett már csak a régi kabinet néhány tagja jöhetne tekintetbe; illetőleg ha nem Apponyi lenne a miniszterelnök, akkor a volt kabinet valamelyik tagjára kerülne a sor, vagy Láng, vagy Lukács, vagy Darányi jönne; Láng volna a trónörökös, Lukács az ó-szabadelvüek és Darányi a klerikálisok jelöltje. Regisztráljuk mindezeket, mert kötelességünk mindenről beszámolni, a mi bármerről hallatszik; de változatlanul ragaszkodunk a saját eredetű és ismételten megirt tudósításunkhoz, TARCZA. A kurucz-korszakból. Irta és a mikolai Rákóezi-ünnepélyen felolvasta: Csengey Gusztáv. (Folytatás.) Thököly Imre előbb a szabadulást akarta kivivni török segítséggel. Előbb a kétfejű szörnyeteg karmai közül akarta kiszabadítani hazáját, hogy török felsöség alatt lassan készítse elő a független magyar államot: Rákóczi és Kossuth már magát a függetlenség nagy eszméjét vették czélba. Thököly nagyszabású terve kiviteléhez a török segítséget használta fel; az Ozmán birodalom egész haderejét zúdította Bécs ellen ; és ha a 800,000 főnyi török had vezére Kara Musztafa nem lett volna hitvány tudatlan ember, most Európa térképe egészen más állam-alakulásokat mutatna. Rákóczi és Kossuth nem kaptak fegyveres segítséget, pusztán a magyar nemzet erejére támaszkodva küzdöttek a nagy eszméért. Szabadságunk mind a három nagy hőse elbukott, idegen földön, számkivetésben halt meg; de a harmadik mégis megvalósította a független állameszmét legalább alkotmányunkban. A kétfejű szörnyeteg azonban karmai között tartja alkotmányunkat. A bécsi kamarillának kezdettől fogva mindig az volt a czélja, hogy Magyarországot dinasztikus családi birtokká, osztrák tartománynyá alakítsa át. Ennek a tervnek kiviteléhez 1863. évben, a bécsi nagy győzelem után fogott hozzá Leopold császár a német birodalmi hadakkal, akkor, mikor Bécs a török ostrom alul Szobieszky lengyel király segítségével fölszabadult. Azt a hosszú 15 éves háborút a mi iskolai könyveink, sőt még tudományos történeti munkáink is úgy szokták jellemezni, hogy az Magyarország fölszabadítása volt a török járom alól. Pedig rosszul jellemzik igy, mert az nem volt Magyarország fölszabadítása. A török járom megszűnt, de jött helyette az osztrák járom és ez borzasztóbb, kegyetlenebb volt a törökénél. Mély megrendítő fájdalommal sóhajt föl ebben a korban Thököly legyőzött kurucz katonája: Szegény legénynek olcsó a vére, Két-három fillér egy napi bére, Azt se tudja elkölteni, mégis végtére Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére. ügy van 1 Á német pogányabb volt a töröknél. A karloviczi békekötés, mely a hosszú török háborúnak 1699-ben véget vetett, már nem ismer Magyar- országot. Ezt a békét a német-osztrák császári kormány kötötte meg a törökkel. Magyarország nem volt ott képviselve. Felölünk határoztak és egészen nélkülünk, a mi megkérdezésünk, beleegyezésünk nélkül. Magyarország nem volt többé állam, hanem egy meghódított tartomány. Most következett a beolvasztás politikája. Magyarországot osztrák pro- vincziává kellett átalakítani, hogy államisága s nemzeti léte teljesen megszűnjék. Ezt vállalta magára Kollonics, ez a vérszopó osztrák államférfiu, a ki a magyar faj teljes kiirtására törekedett. Először a magyar úri rendet akarta birtokától megfosztani. Az ürügyet erre a töröktől visszahódított területek adták. A magyarországi birtok- területek rendezésére egy bizottságot alakítottak, melynek elnöke Kollonics volt. Ez volt a „Neo-aquistica“, vagyis uj szerzeményi bizottság. Ez a bizottság nemcsak a töröktől visszahódított területekre terjesztette ki működését, hanem általában az egész ország területére. Minden birtokosnak igazolni kellett, hogy milyen jogczimen bírja jószágát? És még annak is, a ki igazolni tudta, váltságdíjat kellett fizetnie a fegyverjog alapján, mert Magyarországot fegyverrel meghódított tartománynak nyilvánította a bécsi kormány. Persze hogy telekkönyvi hivatalok még ekkor nem voltak; azok tehát, a kiknek jogigényük volt valami birtokra, mely a török hódoltsági területen feküdt, nem tudták ezt bebizonyítani, mások ismét, a kik öröklött, vagy szerzett birtokban ültek, nem tudták ezt igazolni. A bizottság aztán lefoglalta a kincstár számára az uratlan területeket is, az igazolatlan birtokokat is; igy számtalan magyar család lett földönfutóvá s roppant terjedelmű birtokok szálltak a kincstárra. — Ezeket a kincstár áruba bocsátotta. A vásárlók idegenek voltak, mert a magyarnak nem volt pénze. Erre számilott a bécsi kormány. Mindenüvé idegenek ültek be s idegen tisztekkel kezelték birtokaikat ; ezek aztán zsarolták, kinozták a jobbágyokat. Hogy a nyomorúság teljes legyen, az országot elárasztotta a német katonaság, s most vette kezdetét a legrettenetesebb üldözés, zsarolás és kegyetlenkedés. A háború különben is rendkívül nagy Ínséget támasztott s annyira megnövelte az adóterhet, hogy a nép nem birta fizetni. Katona-executiók járták be az országot s előlük a nép az erdőkbe s a hegyek közé menekült. A pohár csordultig telt. Az otthonából kiüldözött parasztság csoportokba verődve fegyvert ragadt. Nem volt már vesztenivalója, a végső kétségbeesés harczra tüzelte. már most felhívom dúsan felszerelt raktáramra, ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és fe^yházban kötött harisnyákra, mit az iskola saison alkalmával tetemesen leszállított és másutt meg nem szerezhető árakért árusítok el. VAJDA MIHÁL-V divatóruháza Szatmár, £)eóktér 10. sz. Jó minőségű esőernyő frt 1.20
