Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-14 / 185. szám
Szatmár, 1903. augusztus 14. Péntek. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Második évfolyam 185. szárriV Vv POLITIKAI NAPILAP SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta ^ (hétfő lavételév.efijpV Hirdetésekét' méltányos, szabott 4rban és egyezség szermt.. felvesd; jt, kiadóhivatal, Kazmczyraid. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon IOG. Lapvezér: URAY GÉZA Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Véres buza. Szatmär, augusztus 13. Ahogy a gabonacséplés időszaka kezdetét veszi, az újságokban uj rovatot k 11 nyitni ama szomorú szerencsétlenségek közlésére, melyeket a cséplőgépek okoznak. A gép sűrűn szedi a maga emberáldozatait Olcsó ilyenkor az emberi élet, mert hajrá! sietni kell, lázasan dolgozni a zakatoló masinának Ha olykor az egyik balsorsu munkásnak a kezét, a másiknak a lábát roncsolja el a gép, megáll egy pillanatra, mig a szerencsétlenül jártat eltakarítják — és aztán ismét zug-bug. így készül el nálunk az „élet“. A cséplőgépek által okozott bal eseteket egyszer végre is komolyabban kell méltatni. A törvény teljes szigorát alkalmazni a gazda, a géptulajdonos és gépész ellen. Hisz már mintegy stereotippé vált, hogy a balesetet az illető „saját vigyázatlansága“ okozta. A szerencsétlenül járt munkás aztán mehet kéz nélkül, falábon koldulni, ha elpusztul, koplalhat a feleség, a gyerek. Mert nálunk még a törvényt nem szokás végrehajtani. Mert hát van már nekünk erre valamelyes törvényünk is. Az 1902. évi XIV. t.-cz. 26. §-a rendeli: „A gép tulajdonosa a cséplőgépeknél alkalmazott etetőket, íiitőt, a gépen álló kéveadogatókat, úgyszintén a szecskavágó gépnél alkalmazott etetőt, köteles a pénztár (t. i. a gazdasági' munkás- és cselédsegélyző pénztár) rendkívüli tagjaiul íelvétetni s a tagsági TÁRCZA. A kurucz-korszakból. Irta és a mikolai Rákóczi-ünnepélyen felolvasta : Csengey Gusztáv. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Annyi ünnepély után, melyekben óvek hosszú során át alkalmam volt szerepelni, most először lépek fel Szat- márvármegye közönsége előtt — először és talán utólszor is. Ismeretlen ember lép fel tehát ismeretlen közönség előtt. Ez a körülmény már maga elég volna arra, hogy elfogulttá tegyen, ha a s zemélyes ismeretség alapjára helyezkedném. Ezt az alapot azonban el nem fogadhatom. Más alapon állok most közönségem előtt. Ez az alap a hazaszeretet. És ha most ezen az alapon szólalok meg; ha azt mondom, hogy igaz magyar emeli fel szavát igaz magyar közönség előtt: akkor már nem vagyunk ismeretlenek, mert közös oltárunk, a haza oltára körül álló testvérek vagyunk, kik a hazaszeretet égő áldozatát mutatjuk be ma a magyarok Istenének. Ehhez az áldozathoz járulok ma én is hazaszeretetem szent tüzével ; mzindegy hát, akárki vagyok személy s érint; elég az, hogy magyar vagyok s magyar közönségnek szólok. dijat (egy korona) helyette megfizetni. “ „Ha a gép tulajdonosa az ezen szakmában reá rótt kötelességének nem tesz eleget: e mulasztásból eredő teljes kárért az etetőnek, fűtőnek, kéveadogatónak, illetőleg jogutódainak akkor is felelős, ha a munkaközben bekövetkezett baleset körül őt különben semmiféle gondatlanság se terheli.“ Vájjon meggyőződik a közigazgatási hatóság arról, hogy a gazdák eleget tesznek-e törvényes kötelességeiknek? Megtette-e a szükséges intézkedéseket a törvény végrehajtására, hogy ekként legalább a baleset anyagi hátrányai némileg enyhittessenek ? E tekintetben az volna az első teendő, hogy bár erre némileg köteles a hatóság, mert a törvényt mindenkinek ismerni kell, sürgősen figyelmeztesse a gazdákat, géptulajdonosokat a biztosítás azonnali eszközlésére. Tessék ezt ne csak a hivatalos lapban, de külön hirdetménynyel, dobszóval közzétenni, hogy a földhöz ragadt nép, melynek két karjánál egyéb kereseti forrása nincs,_ megismerje, mit van törvényadta joga követelni. Az ember élete a legbecsesebb kincs. Ennek megóvásáért, ápolásáért él és létezik a társadalom, a község, a vármegye, az állam. Ezt kötelessége a hatóságnak általán, de most, hogy erre írott törvényünk van különösen megvédeni. Követeli mindezt a szocziális béke parancsa. Követeli az emberszeretet, hogy azokról, kik a terSzólok pedig ma, a mi közös ünnepünkön, a kurucz szabadságharcz zászlóbontásának 200-ik évfordulóján. Ti ezt az ünnepet a tisza-becsi győzelem napjára tettétek. Jól tettétek! Rákóczi szabadságharcza tulajdonképen azzal a proklamáczióval kéz dődik, melyet ő május 12-iki kelettel Lengyelországból a magyar nemzethez szólva kibocsátott s melynek kíséretében zászlókat is küldött be. A tisza-becsi ütközetig már két ízben vereség is érte a kuruczokat, egyszer Dolhánál, egyszer Munkács mellett, hol maga Rákóczi is veszede- delemben forgott. De helyesen járt el az ünnepélyt rendező-bizottság, hogy ezeket az eseményeket mellőzve, a kurucz háború első sikerére, a tisza-becsi győzelemre helyezte a súlyt, s hogy ezt a sikert emlékkel is meg akarja örökíteni; mert a tisza-becsi győzelem tette lehetővé, hogy Rákóczi, hadaival a Tiszán átkelve, a tulajdonképeni magyarsággal összeköttetésbe léphessen. A tisza-becsi győzelem után megnyílt Rákóczi előtt a nagy magyar alföld s ezzel a szabadság ügye országos jelentőséget nyert. * De ne várjátok tőlem a tisza- becsi győzelem leírását. Egy győzelem leirása még nem ad képet az egész korszakról. Én mamelés nagy munkájában testi épségüket koczkáztatják és áldozatul hozzák, a társadalom gondoskodjék. Ha a gazdaközönség telve panasz- szal a kivándorlás, a munkásviszonyok miatt, úgy tartsa kötellessé- gének ezek elhárításán közremunkálni, ezért áldozatot hozni, mert bizonyára megérdemli az a munkás- osztály, mely a maga véres verejtékével segíti a munkaadót jobb helyzetbe, hogy róla gondoskodjanak is. A véres buza árnya évről- évre kísért, megdöbbentve az érző embert, azt a társadalmat, mely napi kenyeréhez csak emberáldozatok árán juthat. Ha már emberileg le* hetetlen a baleseteket teljesen megakadályozni, legalább a nyomorult, bénává vált munkásról, családjáról gondoskodjék úgy a gazda, amint a törvény idézett parancsa rendeli és örvendjen, hogy van mód erre, melynek igénybevételével saját terhein is könnyíthet. A legkevesebb, a mit várni, követelni lehet, hogy a hatóság különös feladatát képezze: a törvény végrehajtásának, ellenőrzésének szigorú teljesítése, hogy minél kevesellt) legyen a véres buza. TÁVIRATOK. A bán nem mond le. Budapest, augusztus 13. (Saját tudósítónktól.) A félhivatalos „Magyar Távirati Iroda“ teljesen alaptalannak jelenti ki a lapok ama hírét, hogy Pejacsevics gróf horvát bán lemondani szándékozik. gát a kurucz világot akarom most jellemezni. Ha jellemezhetném úgy a hogy ismerem, részletesen, lelkem egész lelkesedésével és keserűségével! De akkor, kedves közönségem, nagyon sokáig kellene hallgatnod és ezt nem köszönné meg nekem a nemes fiatalság, mely nemcsak lelkesedni, hanem tánczolni is akar. Semmi esetre sem fogom tehát a kurucz szabadságharcz történetét elbeszélni, hanem csak jellemrajzát adom. Mi volt a kurucz világ? „Zordon, de ragyogó lovagkor, kiégett Piros északi fény újra meggyujtalak I“ így szól erről a korról a költő, a szabadság költője Petőfi Sándor. — Találóbban nem kezdhetném a kurucz világ jellemzését, mint ezzel a két gyönyörű verssorral. ügy van! A magyar nemzet lovagkora volt a kurucz világ, hosszú, véres, századokra terjedő zordon, de ragyogó lovagkor, mely meg-megsza- kitva feltűnik újra, meg újra; piros fényével lángba borítja az eget és a földet . . . lassan elhalványodik . . . fekete éjszaka borul a hazára ... majd kigyulad újra és bámulatba ejti a világot, de ismét kialszik . . . Háromszor gyulád fel, háromszor alszik ki . . . Vájjon kigyulad-e még egyszer, negyedszer is ? . . . Nagy idők viharát érzem . . . Dienes bútorai. Budapest, augusztus 13. (Saját tudósítónktól.) A budapesti árvaszék ma Dienesnének 1000 koronát utalt ki, hogy a férje által elzálogosított bútorokat kiváltsa. Lezuhant turista. Budapest, augusztus 13. (Saját tudósítónktól.) A Lomniczi- csucsról ma lezuhant egy turista, s nyomban szörnyet halt. A szerencsétlenül járt turista neve: Rust- garten Vladimir és egy előkelő krakkói orvos fia. Egy művésznő halálos balesete. Berlin, aug. 18. (Saját tudósitónktól.) Abeles Lujza, a berlini Central színház hírneves művésznője, ma oly szerencsétlenül ugrott le egy villanyos kocsiról, hogy egyik véredénye megrepedt, minek folytán, rövid szenvedés után, belső elvérzésben meghalt. A válság. A politika vajúdása. Szatmár, aug. 13. Mig a király Budapestre nem érkezik, minden hir, a mi a válsággal kapcsolatos, nem egyéb üres kombiná- cziónál. Senki sem tudhatja ma, hogy ki lesz a miniszterelnök s kik lesznek az uj kabinet tagjai. A hangulat Lukács László pénzügyminiszter mellett tartja magát a legszilárdabban, noha tegnap már Darányit és Talliánt is igen sűrűn emlegették. A válságról vett mai értesüléseink a következők : talán csak álmodom ? . . . Álmodjatok ti is! . . . Hadd ringassam el lelkete- ket régi dicsőségünk szép emlékezetével. A kurucz világnak három korszaka volt. Az elsőt Thököly Imre, Felső- Magyarország fejedelme irta be hazánk és Európa történetkönyvébe, a másodikat II. Rákóczi Ferencz fejedelem vívta, midőn tárogatójának méla hangjai végig búgtak az országon, az egész világon . . . A harmadik Kossuth Lajos dicső küzdelme volt. Ez a három korszak egymás nélkül meg nem érthető. Mind a háromnak egy a jelszava, egy a czélja, egy az ellensége; ellensége a kétfejű szörnyeteg, mely testünkbe vágja karmait és vérünket szívja — a bécsi kamarilla; ezélja az osztrák uralomtól megszabadított független Magyarország. És jelszava? Kettős jelszava volt, egy positiv és egy negativ. A positiv jelszó: pro libertate — a szabadságért I Negativ jelszava azonban már egy egész programra, a kurucz programra. Majd ezt is elmondom, de majd csak úgy a beszédein vége felé. A három nagy korszak közül az elsőnek a másik kettőtől nagyon elütő typusa van; de ez az első vetette meg alapját a másik kettőnek is. (Folyt, köv.)
