Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-15 / 110. szám

Szatmár, 1903. május 15. Péntek. Második évfolyam, 110. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor,r , Fél évre . . 6 kor, ' Negyedévre . . 3 kQr-í Egy hóra . , 1 kijr. Vidékre postán küldve!; Egész évre . .16 key, Fél évre . . 8 kok^ Negyedévre . . 4 kor: Egy hóra . . 2 kor, E$yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Lapvezér: U R A Y GÉZA. Főszerkesztő: BARTtfA KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Fölhívás Szatmárvármegye polgáraihoz. Tisztelt Polgártársak! A Szatmár városi független­ségi és 48-as párt egy politikai napilapot alapított, illetőleg vett tulajdonába, oly őzéiből, hogy elve­inket a sajtó képviselje, érvénye­sítse. E politikai napilap a „Szat mari Hírlap“. Ennek élén Uray Géza pártelnök s egy lapbizottság áll; ismert nevű s buzgóságu párt­férfiakból, kiknek neve, múltja, s elvhűsége biztosítékul szolgál a közönségnek, hogy midőn e lapot a kezébe veszi, abban el­veink hűséges szószólóját fogja találni. A lapbizottság kifejezte azon óhaját, hogy a vármegyei függet­lenségi és 48-as párt érdekeit is hiven szolgálná lapjával, ha a vár­megyei pártelnök és a vezető fér­fiak szükségét látnák annak, hogy az egész vármegye minden részé­ben, úgyszólván minden zugában vessük el magasztos eszméink mag­vait, hogy majdan annak idején arathassunk. Kifejezte a lapbizottság azt is előttünk, hogy a pártkülömbség nél­kül alakítandó vármegyei közigaz- gatási-párt működésének is tért en­ged lapjában, s e czélból egy „Megyei közélet“ felirattal külön is állandó rovatot ajánl fel. Fenti ajánlatokra hivatkozva, alantirottak kész örömmel fogadjuk el a „Szatmári Hírlap“-ot vár­megyei függetlenségi és 48-as pár­tunk közlönyéül, s azt vármegyénk minden olvasni szerető polgárának mint megbízható hírlapot ajánl­juk. Azon meggyőződésben vagyunk, hogy e napilap által elvtársainkkal úgyszólván mindennapi érintkezés­ben fogunk állani, módunkban lesz a fenforgó kérdésekről úgy a poli­tikai, mint a vármegyei éleiben pár­tunk tagjait tájékoztatni. Yiszont elvtársaink elmondhatják pana­szaikat, nyilvánosságra hozhat­ják netalán sérelmeiket, s ez­által hozzájárulnak a kormány- y.ás, közigazgat:’»*! javít lséhez, ellen őrzéséh ez. Felhívjuk azért vármegyénk függetlenségi és 48-as elvű polgá­rait sót minden olvasni szerető polgártársunkat, mert hiszen nincs oly magyar ember, aki szivében ne óhajtaná eszméink diadalát. Föl­hívjuk a községi olvasó körö­ket, lelkészeket, tanítókat, a községek intelligens elemeit, hogy a „ Szatmári Hírlap“-ot mos­tantól kezdve vármegyei pártunk közlönyének tekintsék és aztkörük- beL terjeszteni buzgólkodjanak. Budapest, 1903. május 4. Luby Géza , vármegyei függetlenségi pártelnök, JéKey Zsigmond, Ifj. Mándy Bertalan, Dr. Adler Adolf nagy-károlyi pártelnök. Luby Lajos, Kossuth István, Thury Zsigmond, Martha József. Szatmár, május 14. Uj püspökök. Az üresedésben lévő püspökségekre,— mint előre jeleztük, — megtörtént a kinevezés. A kinevezések­ről a következő királyi kéziratok jelen­tek meg a hivatalos lapban: Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztésére Szmrecsá- nyi Pál r. kath. püspököt nagyváradi latin szerlartásu katholikus püspökké kinevezem.- Kék Bécsben, 1903. évi május hó 10-én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Dr. Wlassics Gyula s. k. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére dr. Radu Demeter lugosi görög szertartásu kath. püspököt nagyváradi görög szertartásu katholikus püspökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1903. évi május hó 10-én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Dr. Wlassics Gyula s. k. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére dr. Hosszú Vazul gyulafehérvár-fogarasi görög szer­tartásu főszékeskáptalani kanonokot lugosi görög szertartásu katholikus püs­pökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1903. évi május hó 10 én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Dr. Wlassics Gyula s. k. ORSZÁGGYŰLÉS­A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, május 14. A képviselőház mai ülésén a Gotterhalte ügye ismét vörös fonal­ként húzódott végig. Tömeges felszó­lalások történtek a tegnap esti Duna- ünnepély Gotterhalte botrányáról, mely úgy látszik akármilyen ünnepségnél ma már nem maradhat el. Széli Kálmán az ő szokott , ta­pintatosságával“ ugyancsak védelmébe vette az átkos nóta ügyét, mely azon? ban csak v'hart szült az ellenzék ol­dalán. A zaj, mint már sok esetben, óriási volt, úgy hogy Szélinek, ki ez alka­lommal újra csak azt bizonyította be, hogy a nemzet jogos felháborodásakor mindig az osztrák szellem védője, több ízben meg kellett szakítania beszédjét. Az ülésen továbbá a kvóta javaslatot TARCZA. Csillag ragyog ... Csillag ragyog fenn az égen, Itt egy szép asszony szemében — Az a csillag, messze távol, Ez itt közelembe lángol! . . . Annak, — bármint ragyog, — fénye Mire leér, kihűl s vége . . . De ez hogyha reám ragyog Azt se tudom, hogyan vagyok! Baka Elek. A bor. Leugrott a kocsiról és leverve magáról az utiport, rákiáltott az egyik cselédre. — Hol van a nagybácsi ? — Lent van a pinezében. — Mit csinál ? — Bort fejt. Azon utiasan lefutott a pinezébe. A nagybácsi, a Dani bácsi ott ült egy nagy hordó előtt. Bő slafrok, fején fél­recsapott sapka, lábán bő papucs, vö­rös arcz, őszbecsavarodó haj. A mint mondám, ott ült egy nagy hordó előtt. Előtte egy óriási vödör, mellette üvegek. A mint belépett, az öreg épen a lopót szájához illesztve, nagyokat húzott belőle. — Egészségére kivánom, kedves Dani bátyám ! Az öreg lekapta szájáról a lopót, egy darabig nézte a fiút, azután föl­ugrott, kissé imádkozó léptekkel a fiú felé ment. — Keblemre, ficzkó ! Hirtelen megállt, s elkomorodva szólt: — Hohó! Megálj hé! Azt hiszed gaz náczió, hogy én olyan könnyen megbocsájtom bűneidet? Hohó, tisztelt ifjú barátom! Nem addig a’! Hanem hát várj csak. Leülök valahová, mert a fene enné meg, inog a talaj . . . bitang volt, aki ezt a lyukat csinálta a fene enné meg. Felkapaszkodott egy hordó tete­jére, szájába vette az ősi nagy pipát, amely nem égett ugyan, de hiszen úgy is csak azért, vette a szájába, hogy nagyobb legyen a tekintélye a fiú előtt, a sapkát a szemére húzta. — így ni. Talán csak ez a hordó nem inog, vagy mi a tatár. No, állj ide elejbém. Hát te zsívány, te him- pellér, te lump, te akasztófa czimer. Mire költötted azt a sok pénzt? — Oh Dani bácsi, nem vagyok ón zsivány, himpellér, csak . . . csak fiatal vagyok. — Micsoda? Fiatal? Én is vol­tam fiatal, még sem vertem el Dárius kincsét. — Oh Dani bácsi, de mikor olyan az fővárosi levegő, hogy magával ra­gadja a fiatal, tüzesvérü ifjakat. — Ejha! De nagy legény vagy, ecsém! — Meg aztán ott vannak azok a szép asszonyok, ott van a pezsgő, meg a hegedű, amelyet a czigány húz sze­relmesen, lágyan . . . — Hát a párbajod ecsém ? — Ja, ja, a párbaj ! Hát . . . egy szép asszony miatt . . . illetve . . Egy kávéházban valami komisz fráter azt találta mondani, hogy a Dani bácsi 48-ban osztrák katona volt s e miatt kihittam a pimaszt. Az öreg leugrott a hordóról. Ak­korát kurjantott, hogy no. — Tyhü, az elbugattát! Én ! Oszt­rák katona ! Hol van az a himpelér, az a kötélre való, aki ilyet mer állitani rólam, aki 48-ban huszárkapitány vol­tam. Hol van az a himpellér, hadd megyek keresztül rajta, hadd egyem meg. — Ne bántsa Dani bátyám, meg­adtam én annak, a mit keresett. — No ecsém, hát akkor ölelj meg. Áldd az istened, hogy . . . hogy ittam egy kicsit . . . egy kicsit, de nem sokat . . . azért fogadlak ilyen nyájasan, mert különben elvertelek volna. No, ölelj meg ficzkó. ______ A f iú két hatalmas czviki-puszit adott a bácsinak. — No fiam, most kóstold meg a boromat . . , Idei termés . . . egy kissé erős, de — ebugattát! az a jó, az a jó . . . Addig idogáltak, hogy mindkettő­jüknek jó kedve támadt. Daloltak min­denféle bolondos jogász nótákat. — Tyhü az-ebugattát, újra jogász vagyok ! — kiáltott a bácsi. Mikor egy kicsit lecsittultak, az öreg igy szólt: — No de fiam, hát tudd meg, hogy azért hivattalak haza, mert talál­tam a számodra egy jóképű gazdag leányt. Kelecsényi Emmát, akit te el fogsz venni. — Micsoda? Én? — Te hát! Csak nem is én ve­szem el! Hát azt hiszed, hogy én pén­zes zsák vagyok, hogy mindig ki fo­gom fizetni az adósságodat? Olyan nincs! Itthon maradsz, az esküvőt megtarjuk és lesz belőled józan, dol­gos földbirtokos. No? Jó lesz? — Hát ... ha meg kell lenni! Ej a fáját, hagyjuk el hónapra bácsi- kám! Most igyunk még ebből a jó homokiból. — Köszönd ecsém az istenednek, hogy bort ittam, mert különben elver­telek volna . . . Aesop. Rőth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ^annonia szálloda mellett! • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőral^tápa. MßQB^kßZtBk ! ! és^ nyári idényre Dpegrendelt összes úri, női és gyermek H valódi franezia sehewrő borii lábbelik. m

Next

/
Oldalképek
Tartalom