Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-05-15 / 110. szám
Szatmár, 1903. május 15. Péntek. Második évfolyam, 110. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor,r , Fél évre . . 6 kor, ' Negyedévre . . 3 kQr-í Egy hóra . , 1 kijr. Vidékre postán küldve!; Egész évre . .16 key, Fél évre . . 8 kok^ Negyedévre . . 4 kor: Egy hóra . . 2 kor, E$yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Lapvezér: U R A Y GÉZA. Főszerkesztő: BARTtfA KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Fölhívás Szatmárvármegye polgáraihoz. Tisztelt Polgártársak! A Szatmár városi függetlenségi és 48-as párt egy politikai napilapot alapított, illetőleg vett tulajdonába, oly őzéiből, hogy elveinket a sajtó képviselje, érvényesítse. E politikai napilap a „Szat mari Hírlap“. Ennek élén Uray Géza pártelnök s egy lapbizottság áll; ismert nevű s buzgóságu pártférfiakból, kiknek neve, múltja, s elvhűsége biztosítékul szolgál a közönségnek, hogy midőn e lapot a kezébe veszi, abban elveink hűséges szószólóját fogja találni. A lapbizottság kifejezte azon óhaját, hogy a vármegyei függetlenségi és 48-as párt érdekeit is hiven szolgálná lapjával, ha a vármegyei pártelnök és a vezető férfiak szükségét látnák annak, hogy az egész vármegye minden részében, úgyszólván minden zugában vessük el magasztos eszméink magvait, hogy majdan annak idején arathassunk. Kifejezte a lapbizottság azt is előttünk, hogy a pártkülömbség nélkül alakítandó vármegyei közigaz- gatási-párt működésének is tért enged lapjában, s e czélból egy „Megyei közélet“ felirattal külön is állandó rovatot ajánl fel. Fenti ajánlatokra hivatkozva, alantirottak kész örömmel fogadjuk el a „Szatmári Hírlap“-ot vármegyei függetlenségi és 48-as pártunk közlönyéül, s azt vármegyénk minden olvasni szerető polgárának mint megbízható hírlapot ajánljuk. Azon meggyőződésben vagyunk, hogy e napilap által elvtársainkkal úgyszólván mindennapi érintkezésben fogunk állani, módunkban lesz a fenforgó kérdésekről úgy a politikai, mint a vármegyei éleiben pártunk tagjait tájékoztatni. Yiszont elvtársaink elmondhatják panaszaikat, nyilvánosságra hozhatják netalán sérelmeiket, s ezáltal hozzájárulnak a kormány- y.ás, közigazgat:’»*! javít lséhez, ellen őrzéséh ez. Felhívjuk azért vármegyénk függetlenségi és 48-as elvű polgárait sót minden olvasni szerető polgártársunkat, mert hiszen nincs oly magyar ember, aki szivében ne óhajtaná eszméink diadalát. Fölhívjuk a községi olvasó köröket, lelkészeket, tanítókat, a községek intelligens elemeit, hogy a „ Szatmári Hírlap“-ot mostantól kezdve vármegyei pártunk közlönyének tekintsék és aztkörük- beL terjeszteni buzgólkodjanak. Budapest, 1903. május 4. Luby Géza , vármegyei függetlenségi pártelnök, JéKey Zsigmond, Ifj. Mándy Bertalan, Dr. Adler Adolf nagy-károlyi pártelnök. Luby Lajos, Kossuth István, Thury Zsigmond, Martha József. Szatmár, május 14. Uj püspökök. Az üresedésben lévő püspökségekre,— mint előre jeleztük, — megtörtént a kinevezés. A kinevezésekről a következő királyi kéziratok jelentek meg a hivatalos lapban: Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztésére Szmrecsá- nyi Pál r. kath. püspököt nagyváradi latin szerlartásu katholikus püspökké kinevezem.- Kék Bécsben, 1903. évi május hó 10-én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Dr. Wlassics Gyula s. k. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére dr. Radu Demeter lugosi görög szertartásu kath. püspököt nagyváradi görög szertartásu katholikus püspökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1903. évi május hó 10-én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Dr. Wlassics Gyula s. k. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére dr. Hosszú Vazul gyulafehérvár-fogarasi görög szertartásu főszékeskáptalani kanonokot lugosi görög szertartásu katholikus püspökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1903. évi május hó 10 én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Dr. Wlassics Gyula s. k. ORSZÁGGYŰLÉSA képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, május 14. A képviselőház mai ülésén a Gotterhalte ügye ismét vörös fonalként húzódott végig. Tömeges felszólalások történtek a tegnap esti Duna- ünnepély Gotterhalte botrányáról, mely úgy látszik akármilyen ünnepségnél ma már nem maradhat el. Széli Kálmán az ő szokott , tapintatosságával“ ugyancsak védelmébe vette az átkos nóta ügyét, mely azon? ban csak v'hart szült az ellenzék oldalán. A zaj, mint már sok esetben, óriási volt, úgy hogy Szélinek, ki ez alkalommal újra csak azt bizonyította be, hogy a nemzet jogos felháborodásakor mindig az osztrák szellem védője, több ízben meg kellett szakítania beszédjét. Az ülésen továbbá a kvóta javaslatot TARCZA. Csillag ragyog ... Csillag ragyog fenn az égen, Itt egy szép asszony szemében — Az a csillag, messze távol, Ez itt közelembe lángol! . . . Annak, — bármint ragyog, — fénye Mire leér, kihűl s vége . . . De ez hogyha reám ragyog Azt se tudom, hogyan vagyok! Baka Elek. A bor. Leugrott a kocsiról és leverve magáról az utiport, rákiáltott az egyik cselédre. — Hol van a nagybácsi ? — Lent van a pinezében. — Mit csinál ? — Bort fejt. Azon utiasan lefutott a pinezébe. A nagybácsi, a Dani bácsi ott ült egy nagy hordó előtt. Bő slafrok, fején félrecsapott sapka, lábán bő papucs, vörös arcz, őszbecsavarodó haj. A mint mondám, ott ült egy nagy hordó előtt. Előtte egy óriási vödör, mellette üvegek. A mint belépett, az öreg épen a lopót szájához illesztve, nagyokat húzott belőle. — Egészségére kivánom, kedves Dani bátyám ! Az öreg lekapta szájáról a lopót, egy darabig nézte a fiút, azután fölugrott, kissé imádkozó léptekkel a fiú felé ment. — Keblemre, ficzkó ! Hirtelen megállt, s elkomorodva szólt: — Hohó! Megálj hé! Azt hiszed gaz náczió, hogy én olyan könnyen megbocsájtom bűneidet? Hohó, tisztelt ifjú barátom! Nem addig a’! Hanem hát várj csak. Leülök valahová, mert a fene enné meg, inog a talaj . . . bitang volt, aki ezt a lyukat csinálta a fene enné meg. Felkapaszkodott egy hordó tetejére, szájába vette az ősi nagy pipát, amely nem égett ugyan, de hiszen úgy is csak azért, vette a szájába, hogy nagyobb legyen a tekintélye a fiú előtt, a sapkát a szemére húzta. — így ni. Talán csak ez a hordó nem inog, vagy mi a tatár. No, állj ide elejbém. Hát te zsívány, te him- pellér, te lump, te akasztófa czimer. Mire költötted azt a sok pénzt? — Oh Dani bácsi, nem vagyok ón zsivány, himpellér, csak . . . csak fiatal vagyok. — Micsoda? Fiatal? Én is voltam fiatal, még sem vertem el Dárius kincsét. — Oh Dani bácsi, de mikor olyan az fővárosi levegő, hogy magával ragadja a fiatal, tüzesvérü ifjakat. — Ejha! De nagy legény vagy, ecsém! — Meg aztán ott vannak azok a szép asszonyok, ott van a pezsgő, meg a hegedű, amelyet a czigány húz szerelmesen, lágyan . . . — Hát a párbajod ecsém ? — Ja, ja, a párbaj ! Hát . . . egy szép asszony miatt . . . illetve . . Egy kávéházban valami komisz fráter azt találta mondani, hogy a Dani bácsi 48-ban osztrák katona volt s e miatt kihittam a pimaszt. Az öreg leugrott a hordóról. Akkorát kurjantott, hogy no. — Tyhü, az elbugattát! Én ! Osztrák katona ! Hol van az a himpelér, az a kötélre való, aki ilyet mer állitani rólam, aki 48-ban huszárkapitány voltam. Hol van az a himpellér, hadd megyek keresztül rajta, hadd egyem meg. — Ne bántsa Dani bátyám, megadtam én annak, a mit keresett. — No ecsém, hát akkor ölelj meg. Áldd az istened, hogy . . . hogy ittam egy kicsit . . . egy kicsit, de nem sokat . . . azért fogadlak ilyen nyájasan, mert különben elvertelek volna. No, ölelj meg ficzkó. ______ A f iú két hatalmas czviki-puszit adott a bácsinak. — No fiam, most kóstold meg a boromat . . , Idei termés . . . egy kissé erős, de — ebugattát! az a jó, az a jó . . . Addig idogáltak, hogy mindkettőjüknek jó kedve támadt. Daloltak mindenféle bolondos jogász nótákat. — Tyhü az-ebugattát, újra jogász vagyok ! — kiáltott a bácsi. Mikor egy kicsit lecsittultak, az öreg igy szólt: — No de fiam, hát tudd meg, hogy azért hivattalak haza, mert találtam a számodra egy jóképű gazdag leányt. Kelecsényi Emmát, akit te el fogsz venni. — Micsoda? Én? — Te hát! Csak nem is én veszem el! Hát azt hiszed, hogy én pénzes zsák vagyok, hogy mindig ki fogom fizetni az adósságodat? Olyan nincs! Itthon maradsz, az esküvőt megtarjuk és lesz belőled józan, dolgos földbirtokos. No? Jó lesz? — Hát ... ha meg kell lenni! Ej a fáját, hagyjuk el hónapra bácsi- kám! Most igyunk még ebből a jó homokiból. — Köszönd ecsém az istenednek, hogy bort ittam, mert különben elvertelek volna . . . Aesop. Rőth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ^annonia szálloda mellett! • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőral^tápa. MßQB^kßZtBk ! ! és^ nyári idényre Dpegrendelt összes úri, női és gyermek H valódi franezia sehewrő borii lábbelik. m
