Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-06-04 / 125. szám
Szatmár, 1903. junius 4. Csütörtök. Második évfolyam, 125. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy- hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: BARTH A KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Andrássy és a haza. Szatmár, junius 3. Lapunk tegnapi számában már jeleztük, hogy gróf Andrássy Gyula milyen czikket irt a Neue Freie Pressé-be. Ugyanezt már elmondta Andrássy Gyula egyszer magyarul, vagy legalább is ilyenformán Mert elmondja az osztrákoknak ugyanazt, hogy ldtanitsa az osztrákokat, miként kell kivetkőzni a hazaüságból a mindent elnyelő, fölfaló moloch; a hadsereg kedvéért. Mikor ' az embert elfogja a vágy a miniszterelnöki szék után, akkor mindenáron akar valami újat mondani. Ha bolondság, vagy teljes abszurdum is az. Széli Kálmán is mondott valami újat, vagy legalább úgy tett, mintha újat mondott volna: elnevezte a klauzulát formulának és meg volt mentve a világ. Bánffyt csakugyan kiintrikálta vele a miniszterelnöki székből. Most Andrássy Gyula azt mondja : minek katonának a hazaüság? A katona legyen katona és ne legyen se magyar se osztrák, hanem csak pusztán katona. Hagyjon mindent odahaza, a mi szivé- nek-lelkének drága. Akkor majd annál jobban vágyódik haza és vágyódik szabadulni a katonaságtól. Mintha eddig' a katona nem vágyódott volna a szabadulás után ! Mindaddig, a mig nem kerülnek a katona-zubbonyba, nem bánja: ist< n neki! Legyenek hazafiasak, de ha rajtuk van az egyenruha, akkor el a hazafiassággal, mert mi az ördögnek az ? Csak arra való, hogy ellentéteket támaszszon ez a bolond dolog az imádott közösség eszméjében. Szóval, Andrássy Gyula egy uj nép fajt akart teremtemi legalább Magyarországon; valami csodabogár félét, a mely három esztendeig, a mig katona, megfeledkezzék arról, a mi nélkül magyar ember el nem képzelhető. Megfeledkezzék hazájáról és azokról a kötelességekről, a melyekkel hazájának tartozik. Annál bolondabb gombát csakugyan nem tudott termelni a miniszteri szék utáni vágy. Ő ugyan ezt ezúttal az osztrák atyafiaknak mondja, de voltaképpen a magyarokat érti ezalatt. Mert szükséges — is ezt az osztrákoknak mondani ? Hát mikor volt nemzet az osztrák nép? Van ' annak hazafiassága ? Van az osztrál^jrjjinek. mint ilyennek történeti hagyománya? — Olyan hagyománya, a mely vérébe oltotta volna azt századokon át. Az osztrák katonának mindig Hekuba volt a haza; soha se tudta mi az ? Azért verték mindig az osztrák hadsereget, mint a népeit, mert nem volt meg az osztrák hadseregben az a szellem, a mely az erkölcsi erőt adja. Csak a magyar szabadságharcz példájára utalunk. Az aránylag kicsiny magyar hadsereg, a melynek erőt adott a a lelkesedés és a hazafiság minden ütközetben megverte az osztrák hadsereget és föltétlenül győzött is volna, ha az orosz kolosszus meg nem mozdul és a buta tömeggel le nem gyűri a lelkes magyar hadsereget, idegen erőhöz kellett folyamodnia az osztráknak, hogy érvényesüljön valahogy. Mert benső ereje nem volt és igy önmagában szétmállott volna. A mi hazafiság van a közös hadseregben, az mind a magyar katonákban gyülemlik össze. A magyar katona tudja, mit jelent ez af szó. haza. Ezt akarja kiirtani a magyarok leikéből gróf Andrássy Gyula és azt hiszi, ezzel a dologgal megmentette a hazát, azaz az osztrák-magyar hazának nevezett képtelenséget. Az uj gondolat, a milyen nevetséges, éppen olyan szomorú és gyászos kövefkézTITénytr^lufret magára a hadseregre. Mivé válnék ez a hadsereg, ha azt a hazafi*ágot is kiirtanák, a mely legalább a magyar katonákat lelkesíti. Bizony rossz szolgálatokat tett a dinasztiának is, ha ebbe az irányba akarja terelni a nevelést. Mert a hazának is, a dinasztiának is szüksége van katonaságra, de nem buta tömegre, a mely eszme nélkül, lelkesítő meggyőződés nélkül oda áll az ellenség elé, nem tudván miért harczol és lelöveti magát, vagy megfutamodik, de semmiesetre sem győz. Hanem ne tessék hinni, hogy Andrássy komolyan irta azt, a mit irt. O csak beszélni és magáról beszéltetni akart. Zubbolynak nem az a czélja, hogy orditásával valamit kifejezzen. Zubboly csak bőgni akar. A különbség közte és az igazi Zubboly között csak az, hogy az igazi Zubboly nem szerette volna, ha valódi oroszlánnak tartják az urasá- gok. Ez azt hiszi, hogy hátha akad valaki, a ki őt igazi oroszlánnak nézi. ORSZÁGGYŰLÉS. A nagyváradi jogakadémia botránya a Házban. A képviselőház ülése.-Budapest, junius 3. (Saját tudósítónk távirata.) A képviselőház mai ülésének kiváló érdekessége volt az az interpelláczió, melyet Benedek János dr. intézett TÁRCZA. Peti és collegája. Irta: Revicky Irma. Édes anyjának életébe került a kis Peti születése. Nagyannyja nevelte fel. Apja kapus volt a vármegyeházán és rajongva szerette egyetlen gyermekét. Iskoláztatta. Ur legyen a fiúból, szokta mondani. De Peti még csak az ötödik latinba járí, midőn édes apja meghalt, És a vármegyeháza ódon kapujából — a hol meghűlt — megjelent a mennybeli kapus szent Péter portáján, a hol hü hitvese várta. Peti elárvult és nem végezhette tanulmányait. Dijnok lett, később pedig Írnokká kineveztetett és másolt reggeltől estig . . . Peti a protekczió Jákob-létráján könnyű szerrel feljebb haladhatott volna, ha — ha nem lett volna olyan makacs szive. Mert hát Peti igen csinos barna gyerek volt és az „első“ bajnok. Az athletikai clubban ő nyerte meg az első dijat. És a várnagy ur leányát ezzel teljesen megnyerte. A lombhaju Sára — a ki már látott vagy huszonöt tavaszt — szerelmes lett a szép bo gárszemü fiúba. Sára nagysám mamája leánykorában nevelőnő volt a kegyelmes urnái. Peti tehát a carrierjét megcsinálhatta volna, ha — mint mondám — nem lett volna olyan makacs szive. De a szive makacsul, végtelenig szerette Mariskát, a szép collega Írnok kisasszonyt. No, de minek is van szerelem a világon ? . . . Égy szobában dolgoztak a vár- megyeházán. A boltives ablakon átjárt a nap aranyos sugara és behatolt a szivükbe is. Legalább a Peti szivét melegen átjárta . . . Csak egy hosszú nagy irodai asztal választotta el őket egymástól, de csak úgy, hogy az egyik végén a Mariska ült, a másik végén ő másolt. De a szurágott, ócska iratcsomókkal megrakott asztal igen gyenge válaszfal volt, mikor még a nagy Óceán ringó hullámaival sem lett volna többé képes őket egymástól elválasztani. Peti legalább azt hitte és a porlepte asztalon az irományok felett nézte, elmerengve nézte szép vis—á—vis-ját. Volt is mit néznie. Mert Mariska szőke szépsége ritkította párját. Arczán, mintha Praxiteles vésője mérte volna ki a vonások arányát, szemében a gyöngyöt rejtő indiai tenger azúrkékje, piros kis ajkait csak a drága rubin múlja felül, aranyszőke haja mint egy glóriafény körité fehér homlokát, mely fölött alig leb- bent el tizanhat tavasz. Termete karcsú és nyúlánk volt. Hogy mariska viszonozta-e a szerelmes Peti hő érzelmeit azt csak az uj kapus tudta volna megmondani, a ki nem egyszer látta, miként az irodafőnök ur czuppanós csókot nyom az Írnok kisasszony kis kaesójára ... és mint borul akkor lángba annak bájos, fehér virágarcza. Évek múltak és az írnok kisasz- szonyból főnök asszony lett Sára len- szinü haját is fej kötőbe kötötte egy vénülő legény. Csak a Peti írogatott még mindig és majdnem beleőrült a a szegény, — mikor a Mariskája ott hagyta a szurágott asztal egyik végé nél, ő meg a másik végéről egyenesen az oltár elé lépett, még pedig az irodafőnök ur karján Soká busult a Peti, de egyszer csak megvigasztalódott. A dolog úgy történt, hogy Flóra a tavasz istennője, kíséretével bejárta volt a veröfénves tájat a város körül. A csin tálán faunok és irigy nymphák elől futtokban delidesteli szórták leheletszerű lépleik virágaival a ligetek, erdők s mezők zöld selymes takaróját. Az üde május illatárja betódult az irodákba is ... és kicsalta az „irodamolyokat“ is megszokott odujokból. A megyei tisztviselők ergo majálist rendeztek az „ Iharosban “, a város erdejében és ő is részt vett a kiránduláson. Az „Iharos“ már kora reggel megtelt a gyülekezőkkel és a nap java része kóborlás, virágszedés, koszorukötés, majd zene, táncz és tréfás játékok közt telt el. Csak az öregebb urak áldoztak Bachusnak és játszottak egy-egy „calábert“ ... És csupán szokásból —pislogtak lopva-lopva a szép „leányokra“ is. Volt ott aztán sok, szebbnél-szebb leány, de Petinek csak egy tesztett; a legújabb „bolygó“ Gyöngyike, az alispán urnák valami távoli rokona. Mond- hatatlanul tetszett neki a virágfakadás teljében levő leányka. Áhitatszerü figyeléssel leste minden mozdulatát, szavát, tekintetét. És egészen belegabajodott. A szegény Peti. — ügy ám! . . . De mikor olyan szép volt Gyöngyike mint egy angyal! Még csak rövid szoknyát viselt és a fehér harisnyájából kilátszott vagy egy arasznyi . . . formás kis lábán fekete csattos czi- pöcske volt. Enni való kis leány volt! És minduntalan felcsengett üde kacza- gása, lágyan, mint a gerlebugás. Peti úgy szerette hallgatni, mert a szivéhez hatolt. — Arczocskája úgy ragyogott s holló fekete haja borult dióbarna homlokára, sötét szemöldök vont ivet fényes, két nagy szeme fölé. S mintha lebegne, olyan gyöngyön járó a lépése. Oh Peti álmodott is róla. Álmában látta a protekczió Jákob-létráját s mint halad ő fokonkint feljebb, egyre feljebb, egészen a legmagasabb fokig, a honnét egy angyalképü, harna leányka feléje nyújtja fehér, puha kis kacsóját. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen s Pannónia szálloda mellett! 9 Szafemáp és vidéke legnagyobb Gzipőraí^ápa. MpfTÓrllrD7fíplr t tavaszi és nyári idényre igegrendelt összes un goi és gyermek ITluyoliVuLUuiv • H # # # # valódi franezia sehewrő bőrű lábbelik, # # ;§ §
