Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-06-04 / 125. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 125 szám. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás- igyi miniszterhez a nagyváradi jogaka- lémia tanári karának botránya ügyéjen. Az ügy, a melyet az egész liberális magyar sajtó napokon keresztül 'elháborodással tárgyalt, elég ismeretes. \z akadémia egyik tudós, fiatal tanára : Somló Bódog dr. tudományos társaságban egy elmélkedést olvasott 'öl, a melynek lényege, hogy a fiatal tudós bátorkodott sejtetni, hogy Spen- ezer evoluczió-törvényében hisz s az svoluczió kiszámithatlan eredményeit siettetve világosságot hirdet. A szabad gondolkozásnak és a tudós radikális eszméinek ez a hatalmas megnyilatkozása annyira felbőszitette a nagyváradi jogakadémia maradi tanári karát, hogy kollegájukkal szemben siettek pörbe szállani a szabad gondolkozás ellen és fölirtak Wlassics Gyula kultuszminiszterhez, hogy mivel Somlónak a társadalom-tudományi társaságban tartott előadása antimonar- chikus, vallásellenes eszméket tartalmaz és a mai társadalmi rend- forgatásának szükségét hirdeti, a legerélyesebb megtorlásban részesítse Somló Bódogot a kultuszminiszter. A mint a tanári karnak botránya napvilágra jutott, nyilvánvaló volt, hogy az ügy interpelláczió tárgyát fogja képezni a képviselöházban. A Ház mai ülésén Benedek János dr. a függetlenségi párt e nagyte- hetségü tagja tette szóvá Somló Bódog dr. méltatlan megtámadtatását, kérdést intézvén Wlassics kultuszminiszterhez, hajlandó-e a feljelentést, a mely merénylet a szabad gondolkozás ellen, visszautasítani ? És Wlassics Gyula kultuszminiszter válasza olyan volt, a mely minden tekintetben alkalmas a kedélyek megnyugtatására. Nem helyesli a tanári kar indokolatlan hajszáját s a följelentést — úgymond — a mely a tudomány és nem az ő jogkörébe tartozik, ad acta teszi. A zajongó néppárt kivételével az egész Ház egyhangúlag helyeselve vette tudomásul a miniszter válaszát, a mi — úgy véljük — helyes kis leczke a botrányt előidézett tanári karnak. Az ülés lefolyásáról tudósítónk a következő: A képviselöház mai ülésén Appo- nyi Albert gróf elnökölt. Az ülés megnyitása után Apponyi elnök bemutatja Békésmegye bizalmi feliratát. Kecskeméty Ferencz kifogásolja a bizalmi feliratot, a mely főispáni erőszakosságból eredt. A feliratot, a melyet ocsmánynak mond, visszautasítani kívánja. Ugrón Gábor szintén a feliratot támadja és kéri, hogy a Ház kérvényi bizottságához utasítsa azt. A miniszterelnöki jelentéshez Nessi Pál szólott. Hevesen támadta a jelentést és végül határozati javaslatot nyújtott be az adók beszedése ellen. Ezután Benedek János dr. inter- pellácziója következett a méltatlanul meghurczolt Somló Bódog nagyváradi jogtanár ügyében. Benedek János dr. a néppárt zajongó lármája közben a nagyváradi jogakadémia tanárainak eljárását de- nuncziáló támádásnák nevezi a tudomány szabadsága ellen. Miután részletesen ismertette a Somló Bódog ellen indított hajszát, kérdi a kultuszminisztertől, hajlandó-e a tanári kar feljelentését visszautasítani ? Wlassics Gyula miniszter válaszában kijelenti, hogy a tan- és szellemi szabadságot megnyirbálni nem engedi. Nem avatkozik bele — úgymond — az ügybe, a mely a tudomány és nem az ő hatáskörébe tartozik. Kéri válaszának tudomásul végiét. A zajongó néppárt kivételével a ;öbbség, a függetlenségi párttal együtt i választ egyhangúlag tudomásul vette, mire az ülés véget ért. TÁVIRATOK. Merénylet Drága királyné ellen. Budapest, junius 3. (Saját tudósítónktól.) A rendőrség ma összeesküvésnek jött nyomára. Az összeesküvők a királyi szakácsot bérelték fel, bogy Drága királynét megmérgezze. A rendőrség elakarta fogni a szakáesot, le mielőtt kézrekeritették volna, öngyilkos lett. A mérget megtalálták a királyi palota konyhájában. Külföldön elhunvt magyar festő. Budapest, junius 3. (Saját tudósítónktól.) Eisenhut Ferencz magyar festőművész, ma Münchenben elhalt. Eisenhut évek óta él külföldön. Halála váratlanul következett be. Lujza békül. Budapest, junius 3. (Saját tudósítónktól,) Salzburgból szenzácziós hirt közölnek. Lujza herczegnő Fran- cziaország Ronovor városába utazik legközelebb, a hol lakást vesz, bérel mert huzamosabb ideig fog ott tartózkodni. Hire jár, hogy atyjával Rono- vorban találkozik és ott kibékülnek. 11 millió lira lángokban. Nápoly, junius 3. (Saját tudósítónktól.) Itt ma óriási tűzvész pusztított. A tűz a zálogintézet palotáját is elhamvasztotta és átcsapott a szomszédos épületekre. A tűz oltásánál több tűzoltó sebesült meg, a kik a halállal vívódnak. A kár 11 millió lírára rúg. A tűz kelettcezésének oka ismeretlen. A horvát bán Budapesten. Budapest, junius 3. (Saját tudósítónktól.) Kulién Héderváry gróf horvát bán ma ide érkezett. Délelőtt hosszan tanácskozott Széli Kálmán miniszterelnökkel. Zágrábban a bán szerint tegnap este óta a nyugalom helyre állott. k Szatraár—mátészalkai vasút. Egy előkelő szatmármegyei birtokostól, a ki teljesen ismeri a megyei viszonyokat és különösen a mátészalkai járásnak ügyes-bajos dolgait, kapjuk a következő czikket: Mátészalka, junius 2. Nagy László alispánt egy jelszó alatt választottuk meg. Ez a jelszó „Szatmár székhelyu volt. Ezt a jelszót ő tűzte a zászlójára. Ez a zászló lett aztán a mi zászlónk is; ez alatt lelkesedtünk, ez alatt követtük, ez alatt választottuk meg. Ki kell erre térnem ma, mikor azt látjuk, hogy ugyanez a Nagy László minden tőle telhető igyekezettel azon van ma, ' hogy megvonja Szatmártól mindazt, a mihez a városnak joga van és elvágja a város fejlődésének életerét. Az alispán urnák ezt a törekvéseit eddig még csak lehetett takargatni különféle szólamokkal, de ma az alispán ur Pálfordulása immár leplezettlenül áll előttünk Igaz, hogy a hangzatos szólamok ma sem hiányoznak, ám azok már nem téveszthetnek meg senkit. Az alispán urnák a Nagykároly:— mátészalkai vasút ügyében való állás- foglalása olyan, a mely joggal kihívja mindazoknak elkeseredését, akik bíztak valaha az alispán urnák programmjá- ban. De elkeseríti főként azokat, akik látják, hogy miként akarja az alispán ur a közvetlenül érdekelt községeknek mindenáron bebeszélni, hogy a mi az érdekük ellen van, az voltaképen az ő érdekükben való. A helyi érdekű vasút nevében viseli, hogy a helyi érdeket szolgálja. Ennek kifolyása a törvény azon rendelkezése, hogy a helyi érdekeltség törzsrészvények jegyzésével igazolja azt, hogy a vasutat valóban a helyi érdek követeli és az ami e név alatt jelentkezik, az valósággal közóhaj. Ezért a helyiérdekű vasutak dolga rendszerint úgy alakul ki, hogy mikor hosszú időn át megnyilatkozott a közóhaj a vasút iránt, összehívják a vidck községeit és érdekeltjeit és első sorban, azt a kérdést teszik fel, óhajtják e a vasút létesítését ? Ha igen, akkor következik a második kérdés, ki menynyivel járul hozzá a törzsrészvények jegyzéséhez. Nagy László ur megfordított sorrendet csinált. Ő tudta, a mit mindenki tud, bogy Mátészalkának az a régi óhaja, hogy Kocsord, Győrtelek, Ökö- ritó, Porcsalma és Tyúkod közt Csen- ger-Ujfalunak, — a lápon keresztül vasútja legyen. Ne hogy pedig ez a közóhaj érdekeltségi gyűlésen kifejezést nyerjen, a községeket holmi szelíd közigazgatási nyomással belehajtja aránytalan jegyzésekbe a Nagykároly—Szalka— csapi vonalra, a melyre a megyével is akkora összeget szavaztat meg, hogy ezzel a megyét lehetőleg teljesen le kösse. Nem az volt tehát az első kérdés, hogy kinek milyen vasút kell, hanem azon kezdték, hogy az alispáni tekintélylyel részvény jegyzésekbe kergették bele a községeket. Olvastuk a héten a Szatmárme- gyei Közlönyben, hogy -mely községek mily arányban érdeklődnek a nagykárolyi vonat iránt. Ott látom Ó-Pályit. Yitkát, Szamosszeget, ámde, ha a Károly—vásárosnaményi köves ut kiépülne, úgy e községeknek egyike sem járulna hozzá a vasúthoz. Nehogy azonban valaha köves utjok lehessen, belehajtják e községeket erejükön felüli aláírásokkal kell a Nagykároly—csapi vasút jegyzésébe, holott ott semmiféle érdekeik nincsenek. Mátészalka és egész vidéke Nagykárollyal semmiféle összeköttetésben nincs. Károly nekünk nem termény- piaczunk, Szálkától, Ó-Pályi, Namény felől soha még Károlyba semmit nem vittek. Viszont hozzánk a piaczra Csen- gerujfalu, Ura, Tyúkod, Sályí, Ököritó, Győrtelek, Kocsordról is hoznak terményt. E községek mind a Szatmár— szálkái útirányban feküsznek. Bennünket tehát minden érdekünk ebbe az irányba terel. Gyülésezzünk hát Mátészalkán, igyekezzünk kipuhatolni a közóhajt és ne érjük be azzal, hogy Szatmárról oly formán küldjük szét a felhívást részvény jegyzésekre, mint a hogy a báli meghívókat szokás. Ha pedig a közérdeket kipuhatolták, akkor bizton arra az eredményre jutuuk, hogy Szatmár—Szálkára kell e építenünk, Nagykároly — Vásár osna- mény között pedig köves utat. Egy mátészalkai. Szívesen közöltük a czikket. melyhez a magunk részéről csak egy megjegyzést füzünk. És ez az, hogy a vidék birtokosainak maguknak is szervezkedniük kell, mert hisz a Szatmár—mátészalkai vasút nemcsak Szatmár városának érdeke, hanem első sorban annak a nagy vidéknek, melyet a vasút átszelne. Helyes eszme az, hogy az egyes nagyobb vidéki központok — és erre Mátészalka különösen hivatott — tartsanak öszcjövetelt és keltsék fel az érdeklődést. Ez azoknak az uraknak a dolga, akik tagjai a végrehajtó bizotságnak és akiket arra kérünk, ne tekintsék az ivet — báli meghivónak. Ha szükség van arra, hogy ezeken a helyi összejöveteleken Szatmár város, mint a vasút engedményese és mozgatója képviselve legyen — forduljanak ide a városhoz és az bizonynyal szivesen küldi ki a maga képviselőit. És tartsák figyelemben a hármas jelszót: Tenni, tenni, tenni. A szerkesztőség. Vakáczió. A tanév végén. Szatmár, junius 3. immár csak néhány nap és a tanuló sereg élvezheti isteni szabadságát, a két hónapig tartó szünidőt. Mint örül, mint ujjong a fiatalság a közeledő szép napoknak, a mikor lerázhatja magáról az iskola porát és repeső szívvel, vidám lélekkel kipihenheti az esztendő nagy fáradalmait. Mert a vakáczió csak a szorgalmas, kötelességtudó ifjúságnak van szánva, azoknak, kik a tanév alatt (omolván fogták föl hivatásukat, lelki- ismeretesen tanultak, szeretettel forgatták a tankönyveket, buzgólkodtak, fáradoztak, hogy mentül több és nagyobb ismeretre tegyenek szert. Tanultak, dolgoztak, hogy haladjanak, jövőjük útját egyengessék s évek múltán a nemes czél elérve legyen. Az iskola álai közül kilépnek az élet iskolájába, tol újólag fel kell venni a harczot, meg kell állani a sarat, hogy el ne mkjanak az ut középén. Ismételten (eménv tusát, elkeseredett hadjáratot kell folytatni, ha élni akarnak önmaguknak, a társadalomnak, a hazának. Viert örök küzdelem, pihenés nélküli háborúskodás az élet — a létfentartás, a kötelességteljesités érdekében. A szorgalmas tanuló megérdemli tehát az üdülést, hogy aztán az uj tanévhez ujult erővel, fölfrissült szemmel, igaz munkakedvvel fogjon. Bezzeg a hanyag, kötelességét mulasztó, lusta fiatalság a szép, a derült, a fölviditó vakáczió napjaiban látja csak, hogy mily könnyelműséget, minő felületességet tanúsított a tanév alatt, a mikor könyvei helyett mindenféle haszontalansággal foglalkozott, a mikor elléháskodta a tanulásra szánt időt. S im& a visszahatás. A mit tiz hónap alatt nem tett, azt most a pihenésre szánt gyönyörű időben kell megcselekednie: tanulni, hogy egyikmásik tantárgyból az uj tanév elején pótló vizsgálatot tehessen. S mily megmérhetetlen fájdalmat okoznak a szülőknek azok a hanyag, a tanulástól irtózó, a tankönyvektől rettegő tanulók, kik elzárják maguk elől a haladás, az emelkedés útját. Ismételniük kell az osztályt, mert elégtelen klasszifikácziót nyertek. A kötelességét nem ismerő tanulóság nincs tisztában azzal, avagy nem akarja megérteni, hogy a szülők mily nagy áldozatok árán iskoláztatják őket, csak hogy a középszerűségen fölül emelkedjenek, intelligens, képzett, komoly, munkaszerető embereket faragjanak belőlük. Nem tudják méltányolni a szülök megfizethetetlen gondoskodását, végtelen odaadását, a mikor szájuktól megvonják a falatokat, nélkülöznek, megfeszített munkával dolgozoak, hogy gyermekeik pályafutása elé akadályok ne gördüljenek; robotolnak, verejtékes homlokkal, testet fárasztó, ideget ölő dologgal töltenek éjjelt-nap- palt, mégis taníttatják, iskoláztatják gyermekeiket, hogy ha felserdülnek, megnövekednek, szemrehányás ne érhesse a szülőket, ne vádolhassák őket, hogy ők voltak gyermekeik mostoha sorsának okozói. A szülő soha nem lehet oly hálátlan, mint a gyermek, s a gyermek soha nem nyújthat azért kárpótlást, mit a szülő az ő érdekében cselekedett. A kötelességtudó, pályájukat szem előtt tartó fiatalok kiváló munkaszeretettel tanulnak, részint hogy szülőiknek örömet szerezzenek, másrészt hogy 1903. junius 4.
