Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-29 / 24. szám

2 Szatmár, Csütörtök S Z A T M A R I H I R L A P. 1903. január 29. 24 szám. Nagy László alispán ugyanis memorandumot intézeti a képviselőház­hoz, melyben föltárja a nemzet képvi­selőtestülete előtt a szomorú tényeket. A nagy gonddal, igaz hazafiui érzéssel és költői lendülettel megirt memorandumból kiemeljük a követke­zőket : A bevezetésben kijelenti, hogy mérsékletre kell kényszeritenie nyelvét, nehogy a jogos felháborodás erős kife­jezései törjenek azon elő. Rámutat azután, hogy maga a nagykárolyi egyházközség teljes erejé­ben támadt fel, hogy visszaverje a tá­madást. A megye őszinte elismeréssel emlékezik azon kiváló egyházi férfiak­ról, kik szentegyházukban a mindenható Isten tiszteletét a haza szent szerete- tével összhangba hozták s nem enged­ték meg, hogy nemzeti nyelvünk az oltártól, mint ennek megszentségtele- nitése, száműzessék és ez által meg- aláztassék. Ez az ellenállás ezúttal győze­lemmel végződött, de mert a nemzeti szellem ellen való támadás a megye székhelyén, tiszta magyar egyházköz­ségben történt, abban a vármegye szándékos kihívást lát, mely ellen vé­dekezni kell. Azután igy kiált föl: Jogunk van követelni: hogy oly intézkedések tétessenek. ' melyek nem­csak a jelen esetben, de a jövőben is megóvnak bennünket ily megtámadások lehetőségétől. A hazafias szellemben szerkesz­tett memorandum ezután rámutat a kormány támogatásának szükségessé­gére, amit a következő passzusban fejt kis A nemzeti szellem ereje legyőz­hetetlen, de minden erőt a természet törvényei szerint nehogy megsemmi­süljön, táplálni erősileni kell, s ez a táplálás, erősítés itt a törvényhozásnak s az ország kormányának hivatása, kötelessége. Ezért fordulunk mi e ket­tőhöz, kérve és követelve, hogy mu­tassák meg vagy teremtsék meg a módot, mely ily irányú támadások le­hetőségét megsemmisíti, mert a mának nehéz megélhetési viszonyai közt az egyén küzdelme lassanként megtörik, a lélek lángolása megszűnik az eszmék iránt, ha azok, kik hivatva vannak se­gítségre sietni, ridegen, részvétlenül nézik a küzdelem folyását. A nagy körültekintéssel és gond­dal megszerkesztett memorandumot Nagy László alispán végül igy fe­jezi be: Mi szatmár vármegye, meglettük kötelességünket, mint meg fogjuk tenni a jövőben is, de aggódással érezzük, hogy mindez hiába való és hiába való lesz, ha nem leend kimondva, érvényre emelve az a nagy elv, hogy nemcsak idegen nemzetek és nemzetiségek jo­gosultak nemzeti nyelvökön imádni az Istent, hanem jogosult a magyar is és magyar szellemben, magyar nyelven nevelt lelkészek és tanítók fogják bizo­nyítani, hogy a görög katholikusnak szabad magyarnak is lenni s nem tiltó akadály, hanem az egyedüli ajánló levél a legmagasabb főpapi helyekre az egyénnek nem a magyar állami eszme elfogadása, hanem tiszta, kételyt nem tűrő magyar volta. Talán szokatlan őszinteséggel ad­tuk elő kérelmünket, de e vármegye büszke önérzetéhez az ország kormá­nyának méltóságához, s a képviselöház függetlenségéhez, más hangot illőnek nem találtunk, más hangon nem hittük, hogy visszhangot keltsünk feliratunkra. SZÍNHÁZ. Egry Kálmán jubileuma Egry Kálmán neve széles e ha­zában ismeretes. Népszínmű alakítá­sait ismeri az egész ország. Nevét szárnyára vette a hir és a tövisekkel kirakott pálya rózsákat is termett az ő számára. Egyike ő azoknak a keve­seknek, a kik nem hiú becsvágyból, hanem komoly hivatásból léplek a festett világ deszkáira. Negyven éve járja már a magyar színészet Kálvá­riáját és szivében-lelkében szent lel­kesedéssel még ma is fiatalos hév, erő és lendület nyilatkozik meg játé­kában. Nem kötelességből játszik, hanem hivatásszerűen alakit. Hosszú negyven esztendő tapasztalata szűrő­dött át lelke idealizmusán és a mit ő ma nyújt, az már maga a művészet. Egry Kálmán Szatmár város szülötte. Az ő dicsősége tehát a mi­enk is. Es ha az ország lerójja előtte a hála adóját, büszkék leszünk rá, hogy szatmári talajból nőtt ki az a művészet, a mit Egry Kálmán kiváló tehetségében bírunk. A véletlen müve, hogy negyven éves jubileumát városunkban ünne­pelheti. Pályatársai, nagyszámú tisz­telői, barátai és az egész város lelke­sedéssel működik közre, hogy a ritka jubileum úgy külső fény, mint belső melegség tekintetében Egry Kálmán­nak örökké emlékezetes legyen. A jubileum a jövő hó folyamán lesz, melynek rendezésére a bizottság már meg is alakult és a következő felhívást bocsátotta ki: Ez év február 10-én lesz 40 éve annak, hogy Egry Kálmán pályatár­sunk pályafutását, a színpad deszkáin megkezdte. Még annak is nagy idő, ki a gondtalan kényelem puha pár­náján heveri azt végig; hát még neki, ki a magyar kultúra lelkes szolgála­tában ette a színészet bolygó aposto­lainak nem egyszer könnyektől ázta­tott keserű kenyerét! Neki pedig ab­ból a kenyérből bőven kijutott a ré­sze ! Fiatalon kezdette a színi pályát, mint hősszerelmes,majd az erősebb drá­mai szerepeket játszá, — migvégrea hetvenes években az elementáris erő­vel kitörő tehetség a népszínművek hősévé avatta, hogy a magyar paraszt legények tőrülmetszett, daliás alakjait képviselje máig a színpadon. És c minőségben művészi tehetségét sok tüntető taps kisérte a budapesti Nép­színházban és Magyarország más nagy városaiban. A fent irt napon e derék pá­lyatársunk pályafutása 40 éves jubi­leumát készülünk megünnepelni. Kré­méi' Sándor igazgató és a társulat tagjai. Mi, az alulirt bizottság teljes lé­lekből azon vagyunk, hogy e napot az érdemes jubilánsnak koszorúnkkal és elismerő tapsainkkal minél kedve­sebbé tegyük. A ki a nemzet szolgá­latában eltöltött 40 évi időt ünnepel meg, azt méltán megilleti a taps és koszorú. Tisztelettel fordulunk tehát a színművészet pártolóihoz, minden intelligens polgárhoz, barátai, ismerő­seihez, hogy nemes részvételével és áldozatkészségével támogasson minket annak ünneplésében, ki a magyar nyelv és művelődés terjesztésében oly nagy időn keresztül nagy tényező sze­repét játszotta. Mutassuk meg hajlan­dóságunkat, hogy a jóravaló magyar színészt mi is megbecsüljük, mint más müveit nemzetek, s nem tarto­zunk ma már azok közé, kik régeb­ben a törpe gondolkozás előítéletének kicsinylésével tövisezték a színész mártir-utját. A tisztesség, mit e város szülötte ünnepeltnek adunk, gazdagon fog kamatozni azok becsvágyában és lelkesiilósóben, kik az ő nyomdokain fognak a jövőben járni. —■■ (A Sasok.) A tegnapi színházi est mindenben merő ellentéte volt az előbbinek: üres ház, gyenge előadás és hideg, dermesztőén hideg hangulat. Az üres padsorok barátságtalanul tá­tonglak a színpadra, a mi kétségkívül nem inspirálhatta a szereplőket. A sok elmés szójáték hatástalan maradt, nem volt, aki nevessen. A szereplők közül igaz elismerés illeti Holéczy Ilonát (Lenke) diskrét, kedves játékát. Szív­ből sajnáltuk, hogy Fodor Oszkár volt a partnere, kinek alakításáról ezzel eleget mondottunk. Krémer (Forrav) erősen burleszk komikummal játszott, néha azonban nem túlzott s olyankor elfogadható volt. Ligetby (Bukics) hálás szerepét kiaknázatlanul hagyta. Természetellenes, rikácsoló hangon be­szélt s clovnszerii mozdulatokkal ipar­kodott hatást kelteni. Ilveu forszíro­zott eszközökkel nem lehet nevető idegeinkre hatni. Ellenkezőleg: bosz- szankodunk. Szentes a léha Barnabás szerepét jőizü humorral adta. A darab szép díszletei megleptek. Ehhez nem vagyunk hozzászokva. ÚJDONSÁGOK. Lujza asszony. Távirat. Királyunk Lujza volt szász trónörökösnét rang­jától és összes czimeitöl meg­fosztotta. Lujza asszony ! Én, a közön­séges nyárspolgár őszinte lelkese­déssel üdvözlöm Ont. Lehullott az Ön válláról a biborpalást, homloká­ról a gyémántos, tündöklő korona; oldalba rúgta 'a ragyogó fényt, a pazar pompát, hogy azzá lehessen, a mire szive ösztönözte: az Önt imádó uyárspolg'ár férfiú, szerető — nyárspolgár hitvese. Lujza trónörökösné — Ön a mai napon meghalt, hogy feltámad­jon, mint Lujza a ss z o n y. Az intrika szövevényes hálói egyszerre foszlányokká lettek. A rágalom és vád szavai elnémulnak. Es a köz­hangulat — mely lélektani okoknál fogva különben is mindig a gyön­gébb pártján van — a mai napon szeretettel veszi körül azt a polgár­asszonyt, a kiben az akaraterő és égő szerelem hatalma oly gigászi méretekben nyilatkozott meg. Avagy nem tüneményes eset, midőn a királyi herczegnő lelép a trón zsámolyáról, eldobja a csillogó koronát, ott hagyja a királyi fészket, csak azért, hogy — boldog asszony lehessen! A szász trónörökösné czélját érte. Polgárasszony lett. Még csak nem is kurta nemes! Olyan, mint a többi. És talán kosarat is vesz majd karjára és úgy megy a piaozra tojást, zöldséget vásárolni, akárcsak N agy né, Kováesné, Fodórné és a többi asszonyságok. Akár úgy lesz, akár nem, Lujza asszony fejét a korona hideg aranykapesa helyett glória fogja övezni, a szerelem, a boldogság’ gló­riája. A nagy Galeotto pedig öltö­zetheti Önre hosszú nyelvét Lujza asszony. Erényes mamák követ dob­hatnak az eltévedt asszonyra. Mit törődik Ön a világ' Ítéletével. Hiszen szembe szállt vele, bátran, daczosan. A százados tölgyet derékbon töri ketté a vihar, a gyönge liliom felett érőtlenül száguld az tova. Lujza asszony, Önnek sem ártott a zugó orkán. Lehullott fejéről az ötvös munka művészi koronája és felragyogott he­lyette a másik, a boldogság sugár­ozom:, a mit a királyok királya, az egy igaz Isten tett a fejére... ... Elvégre mégis csak jobb, ha egy boldog asszonynyal több van a földön ! * A polgármester Budapesten. Megírtuk, hogy Papp Géza polgármes­ter a tervezett Szatmár—Bikszádi vasút ügyében Budapestre utazott. A polgármester fent tárgyal a vállalko­zókkal és mostani utazásától nagy eredményt vár. Ha dolgát elvégezte, akkor a mai gyorsvonattal haza érke­zik. Mindeneseire kiváncsiak vagyunk, vájjon járt e a várt eredménynyel pesti utazása ? Távoliéle alatt Körösmezey Antal főjegyző helyettesíti. * Á közvágóhidi hűtőkészülék ki­javítása. Igaz, hogy még messze va­gyunk attól, midőn az izzasztó hőség ellen fagylalt, jégkávé és más hasonló hűsítő szerek után vágyakoznánk, de azért nem árt, ha a jó gazda előrelá­tásával a nyári időszakra gondolunk, midőn — különösen a hús megvédése érdekében — egyik legfontosabb vé­delmi eszközünknek, a jégnek zavarta­lan előállítását lehetővé kell tennünk. A közvágóhidi jéggyártó és hűtőkészü­lékben ugyanis egy kis hiba esett, a mit a felülvizsgálatnál most vettek észre, igy hát gondoskodni kelleti, hogy az öreg masina rokkant tagjai! újakkal cseréljék ki és minden hibát reparál- janak. Ez a kis reperáczió a városnak 480 koronájába kerül. Sebaj! De lesz jég. * Halál a kórház kapuja előtt. Papp György, udvari földmives már régóta betegeskedett, de állapota csak nem akart jobbra fordulni. Végre is megunta a hosszadalmas betegséget s elhatározta, hogy ide hozatja magát Szatmárra; hátha itt segíteni tudnak a baján. Kívánságára tegnap be is hoz­ták, de útközben, közel a róm. kath. temetőhöz, le kellett venni a szekérről, mert beteges szervezete nem bírta el az erős rázást. Sógora karjára tá­maszkodva, gyalogszerrel indult a Máj- láth-utczán levő hasonszenvi kórház felé. Mikor azonban a kórház kapujá­hoz ért, hirtelen összeesett s mielőtt orvosi segély érkezett, meghalt. Az ut megölte. Holttestét bevitték a kórház halottas kamrájába, honnan a.bonczo- lás mellőzésével, ma délután temetik a gör. kath. egyház szertartása szerint, * Az iszákosság áldozata, Prü- csök István napszámos valóságos rabja volt a pálinkának. A gyilkos ital meg­támadta idegeit, megégette belső szer­vezetét s teljesen kivetkőztette emberi mivoltából. A napokban aztán annyira elővette a nagy mértékben fogyasztott szesz, hogy az utczán szélütést kapott. Azóta csak hálni járt belé a lélek. Egészen tehetetlenné vált : járni, be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom