Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-03 / 3. szám

Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . 12 kor. Fél évre . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Egyes 5zám ára 2 kr (4 fi.) Szaimár, 1903. január 3. Második évfolyam. 3. szám. POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-lt. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106 Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Az első munkanap. Szatmár, jan. 2. Annak a beláthatlan nagyságú körnek, amit az idő kerekének szo­kás nevezni, egyik küllője a tengely alá fordult a tegnapi nappal, hogy eltűnjön örökre. De az idő végnélküli folyamata soha meg nem szűnik egy pilla­natra sem. A múló perez nyomán másik támad, a pillanatnyi időhatá­rokból órák, napok keletkeznek és az a bizonyos kerék forog tovább a végtelenségig. Az ember élete is pereg, fogy az idő folyásában s a ma még ifjú megdöbbenve veszi észre a jövő holnapjában, hogy sírba hajló élet­korának vége szakad. A városok is élnek, születnek, csecsemőkort élnek, fejlődnek, meg­izmosodnak, erősek lesznek és cse­lekedve, dolgozva haladnak és tör­nek előre. A városok élete és életképes­sége nincs időkorlátok közé ékelve, annak öröknek kell lenni, mint az időnek. A föld megnyílhat, hogy el­nyeljen egy egész várost, árvíz el­söpörheti, tűzvész elpusztíthatja, de azért az a város a történelem örökké valóságában élni fog tovább Her- kulanum és Pompeji még ma is élnek, jóllehet nem léteznek. De amig az a város tényleges életfolyamattal bir, addig rendelkeznie Felelős szerkeszt"': HARSÁNY1 SÁNDOR. kell mindazon tulajdonságokkal, me­lyek a fejlődő életképesség elenged­hetetlen feltételei. Szatmár város minden kellék­kel rendelkezik, melyek a fejlődés előmozdítására szükségesek. Már földrajzi fekvése is olyan, mely egyenesen ráutalja a várost, hogy Magyarország északkeleti részé­nek mozgató szive legyen. Szatmár- nak nevezetes históriai múltja van és ha országos ügyekben a vezér- szerep Budapestnek jutott is, még mindig hasznos, elengedhetetlen és örök becsű szolgálatot kell teljesí­tenie a közművelődés, a közgazda­ság és más fontos közérdekek vé­delmében. Szatmár város meg is felelhet magasztos hivatásának, de csak úgy, ha önmaga is elég erős a ne­héz védelmi munkára. Szükséges e végből, hogy vá­rosunk nemcsak külsőjében legyen ragyogó, szép és tetszetős, hanem belső szervezetében is legyen egész­séges, szilárd és edzett. A város adminisztrácziója ez idő szerint ki. elégitő, sőt jónak is mondható. Közintézményeink azonban alig van­nak s ami van, az csakis az adózó polgárság rendkívüli anyagi meg- terheltetése árán van meg. Finán- czialiter nem állunk valami fénye­sen és igy az uj esztendőben legyen első törekvésünk háztartásunkat ak­ként berendezni, hogy több, most még csak a levegőben lógó, közér­Iviadja: A SZERKESZTŐSÉG. deket szolgáló eszme megvalósítá­sára is gondolhassunk. A közintézményekben van a városok ereje. Hogy hivatá­sunknak eleget tehessünk, nem elég, ha magunk jól lakunk, hanem oda kell hatnunk, hogy úgy a szellemi, mint az anyagi táplálékból vala mennyi polgártársunknak egyformán jusson. Az általános jólét megvalósí­tására kell tehát első sorban töre­kednünk, amit csakis jól kifejlő­dött, közhasznú intézményekkel ér­hetünk el. Az első munkanapon fordítsuk tehát figyelmünket ezen ideális czél felé és igyekezzünk azt megvaló­sítani. POLITIKAI HÍREK. A kiegyezés és a tőzsde. A ki­egyezés hatása a budapesti és bécsi értéktőzsdéken olyan nagy mértékben nyilvánult, a minőre évek óta nem volt példa. Óriási vételkedv mellett az összes papózokban olyan hausse állott be, a milyenre évtizedek óta nem volt eset. A bolgár kormány felmondta a kereskedelmi szerződéseket. Mint egy szófiai távirat jelenti a bolgár kormány felmondta az Ausztria-Magyarszággal kötött kereskedelmi szerződéseket. No lám a kis Bulgária is mozgolódni kezd. Node sohase érjen bennünket nagyobb baj, minthogy Bulgária ne legyen ve Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és alap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendök. lünk kereskedelmi összeköttetésben. Az ebből származó hátrányok inkább érin­tik a szomszédot, mint bennünket. TÁVIRATOK. Bartók Lajos temetése. Budapest, január 2. (Saját tudósítónktól.) Bartók Lajost ma délután temették el óriási részvét mellett. Számos képviselő, iró és művész élén megjelentek Wlassics Gyula és Láng Lajos miniszterek, Apponyi Albert gróf, a képviselő­ház elnöke, az újságíró egyesületek képviselői, a Petőfi- és Kisfaludy- társaság, a Nemzeti színház kül­döttjei és ezenkívül a főváros tár­sadalmának számos kitűnőségei. Az operaházi gyászdal és beszentelés után Ábrányi Emil, majd Somló Sándor igazgató meghatottan búcsúz­tatták el az elhunyt országos hirü poétát. A gyászbeszédek elhangzá­sával kivittek a kerepesi temetőbe s a részére kijelölt diszsirhelybe örök nyugalomra helyezték. A fejedelmi regény. Genf, január 2. (Saját tudó­sítónktól.) A béesi „Zeit ‘ munka­társa Genfben beszélt a szász trón­örökösnével, aki kijelentette, hogy már régen menekülni óhajtott a szász udvartól. Férje sohase bán­totta, mégis kin volt mellette az élet. „Képzelje — úgymond — amikor egy fiatal asszonynak a no­— ................. .............. ....r.ii . TÁ RCZA. Az első aszfaltbetyár. Irta; Quintus, Fincsi (14 éves felsőbb leány. Még a nöképzőbe jár. Éppen az And- rássy-uton megy reggel 8 kor. Otthon kissé elaludt és sietve kellett fölöltöznie. Sebtében a legszebb ruháját kapta ma­gára és már nem volt ideje levetni. E miatt a mamája össze is szidta, tehát izgatott és ki van pirulva. Máskülön­ben csinos, magas termetű hölgyecske. A járókelők utána fordulnak a mint elvágta t mellettük.) Egy fiatal ur (a sok közül. Vi­lágos raglanban Jól vasalt nadrágja kissé föl van tűrve, mivel az éjjel eső esett. Valószínűleg magánhivatalnok, de lehet földmivelésügyi segédfogal­mazó is. (Fincsit követi.) Fincsi (mindig-magában): Hát ez miféle majom lehel. Már az Oktogon­tól kezdve jön utánam. Világosan lát­tam, hogy az Abbáziából jött ki, ahol reggelizett. Jaj ez az Abbázia, ez az Abbázia! A Pista tegnap is azt mondta: „Te Fincsi, ezután az Oktogon-téren ne ácsorogj, hanem csak nyargald át. Itt van az aszfaltbegyárok börzéje. Különösen az Abbáziába ne tekintgess! A ki oda betekint . . . tudod már!“ Istenem, csak ne mondta volna lega­lább. Akkor bizonyosan nem tekintet­tem volna be. Most itt van! (Féloldalt jobbfelé hátra tekint.) A szemtelen mindig jobban közeledik. A fatal (csakugyan siet Fincsi után és nem törődik vele, hogy az aszfaltról a sár nadrágjára fröcscsen.) Fincsi: Hiszen alapjában véve nem csúnya fiezkó. Hát ilyenek azok a bizonyos aszfaltbetyárok, a kikről any- nyit olvastam az újságokban. No, ezen ugyan semmi utálatos sincsen. Még fehér szegfű is van a gomblyukában. Bizonyosan miniszteri segédfogalmazó lesz; ezek szoktak fehér szegfűt hor­dani. De legalább jobban meg néztem volna. (Féloldalt balfelé hátratekint.) Fiatal ur (a ki már csak hat lépésre van Fincsi mögött, észreveszi a pillantást és mosolyog). Fincsi: Szent Isten, most me­gint bolondot csináltam. Hiszen a Pista világosan megmondta azt is, hogy ne tekintgessek hátra még akkor sem, ha a hátam mögött ágyút sütnek el. Az igaz, högy nem sütöttek el ágyút. Láttam, hogy észrevette; bíz nyosan észrevette és mosolygott. Szem­telenül mosolygott, mint valami faku­tya. Ámbár igaz, hogy én sohasem láttam fakutyát mosolyogni. De volt a mosolyában valami impertinens is. Mintha azt mosolyogta volna a csinos kis bajsza alól, hogy minek szaladok úgy, ne féljek semmit, hiszen én úgyis csak amolyan bakfis vagyok! Bakfis! Igen, észrevettem, hogy ezt mosolyogta. A nagy leányokra nem mosolyognak igy a férfiak. Micsoda, hát én reám szabad ilyen kicsinylőleg, lenézőleg mosolyogni. Azért is elhagyom, hogy utói ne érjen. (Elkezd még jobban vágtatni.) A fiatal ur: (még kevesebbet törődik a feltürt nadrágjával és egészen a Fincsi háta mögé kerül.) Fincsi (szepegve): Jaj, már itt van egészen. Még azt is érzem, hogy egyesen a hátamat fixirozza. Szinte fáj. Csak legalább a köpenyegemet magammal hoztam volna. Ügy szé­gyenlem magam. Jaj, de ha valaki meglát, mit gondol felőlem. Különben ilyenkor, hála istennek, még senki sem szokott az ismerőseim közül az utczán járni. No és aztán ha meglát 1 ? Hát tehetek én erről? Oka vagyok én an­nak, hogy utánam jönnek ? Hát miért jönnek utánam ? Miért nem mennek a Buci után, pedig az már 15 éves és nem is jár iskolába. Az anyja már kinálgatja mindenkinek. Bezzeg ö utána nem jár senki. (Némi büszkeséggel.) Én utánam pedig nem jár. (A cipőjére néz) Jaj, csak hosszabb lenne egy ki­csit a szoknyám. A czipöm egészen sáros . . . Igen, a Pisla csak azt mondta, hogy ilyenkor hátra nem sza­bad nézni. Azért is megnézem. (Be­néz egy boltabiakba és a nagy tükör­üvegben látja, hogy kísérője már egé­szen nyomában van és erősen fixi­rozza.) No ez már mégis szemtelen­ség. Inkább szólítana meg, mint hogy igy fixiroz. Szinte égett a szeme, pe­dig nem is látom. Mit tegyek, ha meg­szólít. A Berta némi azt mondta, hogy ezt mondjam: „Uram ön téved!“ A mama ezt mondta: „Takarodjon szem­telen, mert különben rendőrt hivok.“ A Pista azt tanácsolta, hogy üssem pofon. Most melyik az igazi ? . . . Is­tenem, csak volna itt legalább egy rendőr. Külömben igaz, a mama azt is mondta, hogy előbb próbáljak ki­térni. Például álljak meg és nézzek bele egy boltablakba addig, a mig to­vább megy. Igen, ez lesz a legalkal­masabb, legalább látom az üvegről »

Next

/
Oldalképek
Tartalom