Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-03 / 3. szám

2 Szatrnár, szombat S Z A T M ARI HI R L A P. 1903. jannár 3. 3 szám. vetést is megtiltják az udvari etikett miatt“. Lujza szász trónörökösné születendő gyermekéről kijelentette, hogy ahhoz Szászországban senkinek semmi joga; a gyermekért ő fog küzdeni és róla gondoskodni. A szerb pátriárka nagy­beteg. Karlovicza, január 2. (Saját tudósítónktól.) Karloviczai távirat szerint Bvankovits György szerb pátriárkát szélhüdés érte. Állapota veszedelmes. Major Ferenc haldoklik. Budapest, január 2. (Saját tudósítónktól.) Major Ferencz dr. országgyűlési képviselő állapota vál­ságosra fordult. Orvosai katasztró­fától télnek. Tömeges nyugdíjazás a vasútnál. — Nyugdíjazott főtisztviselők. — Szatrnár, decz. 2. A magyar államvasutak igazgató­sága elhatározta, hogy az elaggott, munkaképtelenné vált tisztviselőknek felmondja a szolgálatot és nyugdíjazza őket. Az igazgatóság már meg is kez­dette a tisztogatást és pedig mindjárt magában az igazgatóságban, ahol egy­szerre tizenkét magasrangu főtiszt­viselőnek mondotta föl a szolgálatot. A vasút szolgálati szabályzatában van arra paragrafus, hogy a 60 óv életkort betöltött tisztviselőknek a szolgálat felmondható. Az 58. §. és 59. §.-okban van ez körülírva. A dologban az a kiválóan érdekes, hogy amióta az üz­letszabályokat megalkották, most első Ízben alkalmazzák azokat igazi, nagy örömére a fiatalabb tisztviselőknek, a kiknek ez által tágabb tér nyílik az előléptetésre. Hogy az elaggott és munkakép­telenné vált tisztviselők nyugdijaztas­hogy mit csinál? (Belenéz egy illatsze­res bolt ablakba.) A fiatal ur (szintén megáll a Ráta mögött. Fincsi látja az ablakból, hogy megint mosolyog.) Fincsi: Oh a szemtelen ! Megint úgy mosolyog, mintha még csak tiz éves volnék. Legjobb lesz, ha a Pista tanácsát fogadom meg s pofon ütöm. Jaj, de jól fog esni! Bárcsak megszó­lítana már . . . A fatal ur (odalép Fincsi mellé és főnhangon megszólítja): Kisasszony ne nehezteljen meg reám, én nem vagyok aszfaltbetyár . . . Fincsi (föllélegzik. Magában): Oh‘ tehát nem aszfaltbetyár! Fiatal ur. Ne haragudjék meg rám, de azért követtem eddig . . . Fincsi (fölháborodva). Ugy-e, hogy megismerkedjék velem ? Hát nincs annak más módja? A fiatal ur (megint mosolyog) Oh, nem találta el. Hanem a pertli. Fincsi (rábámul): Mifele pertli ? A fiatal ur. Bocsánatot kérek, de a pertli kilóg az övénél az aljból és csak erre akartam figyelmeztetni. Ne haragudjék meg, jószándékból tör­tént. Ajánlom magam ! Fincsi: (megsemmisülve betán- torog az illatszeres boltba és ott han­gos zokogásban tör ki. Azután elájul. A kereskedő ammoniákol szagoltat vele.) sanak. Márk Károly miniszteri taná­csos, a volt aradi üzletvezető vitte ke­resztül. Ugyanis most kellett volna egy csoport fötisztviselőt előléptetni. Erre vonatkozólag már készen is volt a ja­vaslat, amelyet karácsony elölt be­nyújtottak Ludvigh Gyula elnök-igaz­gatóhoz. Márk Károly, aki beleszólás­sal bir a személyzeti ügyekbe, megte­kintette a javaslatot és azt tapasztalta, hogy az előléptetésre ajánlott főtiszt- viselők között nagy sereg olyan ember van, akikről már köztudomású, hogy elaggott korukra való tekintettel már hosszú (dő óta nem teljesítenek szol­gálatot. A miniszteri tanácsos rábírta az elnök-igazgatót arra, hogy a kine­vezésre javaslatba hozott főlisztviselők névjegyzékét dobja vissza és végre- valahára ezekkel szemben alkalmazza az üzleti szabályok 57. §. és 59. §.-ait. Az igazgatóság a napokban együt­tes ülést tartott, amelyen megállapod­tak arra nézve, hogy mindazon tiszt­viselőket, kik a 60 évélelkort betöltötték, és a szolgálatra már alkalmatlannak bizonyultak, nyugdíjazni fogják. Elöljá­róban mindjárt az államvasutak igaz­gatóságánál tizenkét főtisztviselőnek mondották föl ezen a czimen a szolga latot. Az igazgatóság az üzletszabályok 58. §. és 59. §. alapján 1903. évi ja­nuár hó 1-ón nyugdijaztatta: Robitsek Sándor miniszteri tanácsost, az állami épületek főosztályának igazgatóját, — XVacksmann Ferencz főfelügyelőt, Landthaller Gyula, Schwarcz Mór, Fleischer Lipót, Tolnay Gedeon, Vurtli Pál, főfelügyelőket, Tóth Már­ton, Czillinger Mihály főmérnököket, Seitz János, Vilié Ármin, Masovszky László főellenőröket. Az igazgatóság közelebb ismét ülést tart, amelyre már meghívják az üzletvezetőket is. Ebben az ülésbnn a magyar államvasutak létszámában levő tisztviselőket veszik sorra és azokat, kiket a szolgálatra alkalmatlanak ta­lálnak, szintén felmondják a szolgálatot. Ilyen módon rövidesen számos főtiszt- viselői állás üresedik meg, a melyek­nek nagy részét már az eves' nagy előléptetés alkalmával betöltik. NAGYKÁROLYI HÍREK. * Újévi tisztelgések Nagykároly­ban. Szatmármegye tisztikara újév napján testületileg tisztelgett főnöke Nagy László alispánnál. A tisztikar érzelmeit Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök tolmácsolta, ki meleg szavakban fejezte ki azon érzelmeket, melyet a tisztikar mindenkor igazságos, szeretett főnöke iránt érez. Az alispán megindult hangon mondott köszönetét a szép szavakban kifejezett üdvözlésért. Meg­említette, hogy mily nehéz a közigaz­gatási tisztviselők helyzete, mert a na­ponként halmozódó teendők súlyos felelősséget hárítanak reájuk. Fájda­lommal szólót arról, hogy az újév nap­jával a megyei tisztikarnak egy része kiválik, mert a pénztári és számvevő­ségi személyzet az állami tisztviselők kötelékébe lép be. Örvendetesnek látja, ezek helyzetét, mert kevesebb felelős­séggel járó és biztosított javadalma­zással ellátott hivatalba jutnak. Meg köszönve a számos üdvözlést, kérte a tisztviselőket, hogy továbbra is legye­nek hozzá oly ragaszkodással és biza­lommal mint eddig, mert munkásságá­nak ez a legszebb jutalma. Az éljen­zéssel fogadott beszéd után Jeney Géza főszámvevö intézett búcsúbeszé­det a távozó tisztviselők nevében. — Szomorúnak találja — úgymond — az újévet, mert az államhatalom a me­gyei tisztikar egy részét a maga kö­rébe vonta a mai nappal be, s a sen­kitől sem kívánt államosítás folytán mint a gyermek az édes anya kebelé ről, úgy lettek elválasztva Szatmárvár megyétől, kidobva egy ismeretlen jövő bizonytalanságába. Megköszönte az alispánnak a távozó tisztviselők irá­nyában tanúsított jóindulatát s az alis­pánnak további működéséhez az Isten segítségét kérte. Majd búcsút vett egy pár meleg szóval a többi tisztviselők­től is. Az alispán megköszönve a vele szemben kifejezett jókívánságokat, a a tisztelgés véget ért. A megyei tiszti­kar után a város tisztviselői fejezték ki jókívánságaikat, kiknek Debreczeni István polgármester volt a tolmácso- lójuk. SZÍNHÁZ. "Dasárnap : d. u. Peleskei nótárius, este Modell. Jíétfő: Betyárkendője. Kedd: Parasztbecsület, Huszár- szerelem. Szerda: Páholy. Csütörtök : Szegény Jonathán. Péntek.' Ripp van Vinkle. — (Liliom Klári). Sírjából sen­kit sem lehet feltámasztani. „Liliom Klárit“ eddig minden színpadon, hol bemutatták, őszinte részvét mellett • el- parentálták. Nálunk is meghalt. A szerző nem ismeri az életet. Alakjai hamisak, lélektanilag lehetetlenek. Barna Peti, a hős, agyonlövi bajtársát. Fátyol Bandit, hogy ennek jegyesét, kit szeret feleségül vehesse. Mikor aztán felesége lesz az a leány, akiért gyilkosságra ve­temedett, a második évben már meg­csalja a legjobb barátjának, Csillag Pistának a feleségével. Mikor pedig e gálád tette nyilvánvalóvá lesz, térdre hull és könyörög. No hát ilyen ember nem létezik. Hős a ki gyilkol szere­lemből, házasságtörő, ki egy év után elfordul hitvesétől, hitvány csaló, a ki legjobb barátjának tűzhelyét szentség- teleniti meg és remegő gyáva, a ki térdre roskadva könyörög bocsánatért. Psychologiai szempontból éppen ilyen a bemutatott többi alak, csupa váz mindenik, hús és vér természetes gon­dolkodás és érzés nélkül, két alak jó benne, aVerusé és Marczi gyereké, de ezek olyan sablonos alakok, hogy ezek nélkül népszínmű nem is létezik. A szereplők legtöbbje erős indispoziczió- val küzdött. Játékukat ez okból nem is tesszük bírálat tárgyává. Az érzé­seknek folytonos változtatása a legjobb színész erejét is erős próbára teszi. Ezúttal csupán Ferenczy Józsefről kívánunk őszinte dicsérettel megemlé­kezni, a ki szívhez szóló, gyönyörű nótájával a közönség tüntető tapsviha­rára valóban rászolgált. Az előadásnak különben különös pikáns izt adott Etsy Emilia a társulat naivája, a ki rövid szoknyás szerepében egy patto­gós magyar nótával szerzett meglepe­tést és zajos derültséget. Az éneklő naiva, maga is jól mulatott nótás sze­repén. Baróti Marczija őszinte dicsé­retet és elismerést érdemel. — (Pályázat a mlskolczi szín­házra.) Szalkay Lajos, a miskolczi színház igazgatója tudvalevőleg lemon­dott a direkczióról. A miskolczi szin- ügyi-bizottság ennek folytán már meg is hirdette a pályázatot a direktor nél­kül maradt színházra. Érdekes, hogy a miskoiezi — nem éppen első rendű színházért — hányán versenyeznek. Eddig, mint értesülünk, pályáztak Kom­játhy János a kassai, Bállá Kálmán a győri színház igazgatói, Nádassy József, Németh József és Andorffy Péter országszerte ismert színészek. Sajnálattal látjuk hogy a pályázók so­rából Krémer Sándor hiányzik, mert — hátha megválsztanák ?! — (A baba ) Tegnap este Audra gyönyörű zenéjii operettje került színre, zóna előadásban. Magáról az előadás­ról igen röviden számolhatunk be: zóna közönség, zsúfolt ház — rossz előadás. De azért közönség és színé­szek, egyaránt jól mulattak. —-i:: :---------r—-ra^—■ -:u~jzKí~z~ ÚJD ONSÁGOK. Kérelem Dr. Hantz Jenő tanár úrhoz. Szatrnár, jan. 2. Igen tisztelt tanár ur 1 Egy tiszteletteljes kérelmem volna. Tisztelt tanár ur volt szives min­den zsurnalisztikái szokás ellenére b. lapja : a ,,Szamos“ szellemi ré­szében és nem a „nyiltér-“ben az általam szerkesztett „Szatmári Hírlap" ellen egy nyilatkozatot közreadni Egy előttem ismeretlen Gyárfás Ödön nevű színész ur nyilatkozatát értem. Mivel igen tisztelt tanár ur — úgy látom — mint lapszerkesztő is rendkívül szol- gálatrakész férfiú: engedje meg, hogy én is az Ön megható szívességét ve­gyem igénybe és az általam nem ismert Gyárfás Ödön színész ur nyilatko­zatára vonatkozólag, Uraságod által űzentessem meg t. Gyárfás barátjá­nak, hogy én, aki a neheztelt kritikát írtam, soha a háza tájékán sem jár­tam Gyárfás Ödön művész urnák és a legcsekélyebb rosszindulat nem veze­tett bírálatom megírásában. Objektiv voltam a szó legszorosabb értelmében és igen örvendeni fogok, ha más al­kalommal kedvezőbben bírálhatom meg — az általa hangoztatott — művé­szetét. De adja át, igen kérem, ez üze­netemet, mert én, ebből az ügyből ki­folyólag — isten bizony I — nem állok vele szóba. Harsányi Sándor. Chorin Ferencz dr. üdvözlése. Szatrnár város közönsége lapunk rendkívüli kiadásából értesült arról a nagy kitüntetésről, mely városunk díszpolgárát Chorin Ferencz dr -l érte. Városszerte örömmel pertraktálták a hirt, hogy a király Chorin Ferencz dr.-t érdemeinek elismeréséül a főrendiház tagjává kinevezte. A fővárosi sajtó egyhangú elis­meréssel nyilatkozik Chorin Ferencz dr. politikai szérepléséről valamint nagy közgazdasági tudásáról s mindannyian

Next

/
Oldalképek
Tartalom