Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-22 / 18. szám
Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR Szatmár, 1903. január 22. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. EJyes szám ára 2 kr (4 fi.) Csütörtök. Kiadóhivatal. ! Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét ] küldésére vonatkozó felszólalások intézendök. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. POLITIKAI NAPILAP. Kiadja: SZERKESZTQSEG. A Második évfolyam, 18. szám.. Megjelenik napor\la (hétfő kivételével^ t Hirdetésekét ^ méltányos, szabott árban és,’ egyezség szerint felvesz-'-a kiadóhivatal) kaiinozy‘U.,6.: Apró hirdetések 10 szóig 40 filier.' blinden további szó 3 fillér. Nyiltfér sora 30 fillér. Telefon: IOG. A tisztviselők érdeke. Szatmár, jan. 21. Hiába tagadnék, hogy számos egészséges eszme születik meg a külföldön, melyeket nem mindig követnek hazánkban. Pedig bármennyire is haladunk, sőt éppen azért, még sokat tanulhatunk a külföldtől, anélkül, hogy saját nemzeti jellegünkből kivetkőzni kellene. Most is egy érdekes és hasznos újításról kell megemlékeznünk, amely a németek életrevalóságát dicséri. Szó van ugyanis arról, hogy Németországban tetemes összegeket fordítanak olyan ügyre, melynek czélja a birodalom szolgálatában álló hivatalnokokat és szolgákat olcsó és egészséges lakásokkal ellátni. Mennyivel megkönnyítené hasonló eljárás a mi tisztviselőink sorsát; helyzetöket, magánéletüket mily hatalmasan támogatnék ilyen intézménynyel. Sőt mi még egy lépéssel tovább is mehetnénk s ezt az újítást a gyárak és másnemű intézetek alkalmazottaira is kiterjeszt- hetnők. Amortizáczió utján hozzá kellene őket juttatni ahhoz, hogy mindegyiknek meglegyen a saját kis háza, hogy ennek következtében nagyobb kedvvel dolgozzék és meglegyen a kapocs, mely szorosan oda- tüzi öt az édes anyaföldhöz, amelynek eddig csak rögös útjait ismerte. Mert ha mindjárt javítják is a tisztviselők fizetését, sorsuk mégis rossz fog maradni; itt az ideje, hogy a társadalom mostoháinak is kedvében járjunk. A németek éleslátásukkal fölismerték a fölvetett eszme fontos és üdvös voltát. Kérdés, vájjon ez az eszme nálunk is visszhangra fog találni és azt tisztviselőink helyzetének javítása érdekében fölfogjuk-e karolni ? Félúton maradunk, ha a tiszt viselőknek csak a fizetését és nem helyzetüket is javítjuk, csak ha megkönnyitjük megélhetésüket, várhatjuk, hogy teljes lelkesedéssel, egész odaadással felelhessenek meg fontos hivatásuknak. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, jan. 21. A kópviselőház mai ülésén Ap- ponyi Albert gróf elnökölt. A köz- igazgatási jelentések tudomásulvétele után Csernoch János Alsó-Lapsád hagyatéka tárgyában, Kras/.nay Fe- rencz pedig a készfizetések tárgyában interpellált. Széli Kálmán miniszterelnök azonnal válaszolt az interpellácziókra s kijelentette, hogy múltkori álláspontját fentartja. A kész fizetések felvételéről február 28. után törvény- javaslatot terjeszt be, melyet csak „vis major“ odázhat el. A ház zajos helyesléssel tudomásul vette a választ. Széli Kálmán ezután azt javasolta, hogy a katonai javaslatokat pénteken tárgyalják. Barabás Béla, Rakovszky István és Szederkényi Nándor ellenzéki képviselők a katonai javaslatoknak napirendről való levételét követelték. A ház végül Széli módosított indítványára elhatározta, hogy a javaslatok tárgyalását szombaton megkezdi, addig nem lesz ülés. A ház tehát szombatig kipiheni magát. Node erre szüksége is van, mert hej, szombaton kemény csata kezdődik. TÁVIRATOK. A válság megszűnt. Budapest, január 21. (Saját tudósítónktól.) Újabb hir szerint Apponyi Albert gróf, Széli Kálmán és Fejérvárj Géza báró között a megegyezés létre jött, még pedig olyképpen, hogy a szabadelvű- párt értekezletén egyik volt nemzeti párti képviselő, valószínűleg Hó- dossy Imre jegyzéket terjesztett a kormány elé, melyben felsorolja a párt egyrészének óhajait, kérve azokat a legközelebbi ujonczjavaslatok- nál figyelembe venni. Más forrás szerint a válság még mindig tart. Egy apa rémtette. BécS, január 21. (Saját tudósítónktól.) Bécsben ma egy Knische Mór nevű pénzügynök két kis fiát az ablakvasra í elakasztotta. Szörnyű tette után felkötötte magát az ajtó kilincsre. Valamennyien meghaltak. Az ok ismeretlen. TÁRCZA. Miért? Miért van, mondd, ha vígan látlak, Hogy nagy fájdalmat érzek én, Miért, hogy úgy örül a szivem, Ha bús — merengve jösz feléin ? Miért van az, hogy szembejőve Arczod hideg, nyugodt arczom, Miért, hogy mégis mindakettőnk Visszanéz az utczasarkon ? Gál Zoltán. Az óra. Az öreg Jerómot, az órást, mindenki ismerte az egész városban. Egész nap a boltjában ült. Nagyon magába vonult életet élt, nein érintkezett senkivel s azt hitte róla mindenki, hogy bizonyosan valami nagy bánat gyötri. Az év utolsó napján Jeróme késő estig az üzletben ült. A kezébe vett egy régi zsebórát, a melyet egy öreg asszony, Madeleine, hozott el hozzá. Ez az óra már olyan kopott, olyan rossz volt, hogy még azt Jeróme se tudta kijavítani. Schreier Sz. divatáru üzletében (« Bossin-féle gyógyszertár mellett) Ez az öreg Madeleine volt az oka annak, hogy Jeróme ilyen magába vonult, szomorú életet élt. Nagyon szerette ezt a Madeleinét már akkor, mikor még leány volt s vidáman elsétált az órásbolt elötts szenvedélyesen szerette akkor is, mikor már özvegységre jutott s szomorú, gyászos ruhákat viselt. — Hiába volt minden; nem vette észre, hogy szerelem ! Nagyon félénk volt ez az öreg Jeróme fiatal korában is; mindig várt s ez alatt egyre ketyegtek az órák és múltak az évek, múltak . . . Egyszerre csak nagy zaj keletkezett az órásboltban; a fali órák mind megszólaltak s egymásután tizenkettőt ütöttek. Éjfél volt, vége az ó esztendőnek. Az öreg Jeróme még jobban elszomorodott s érezte, hogy az ő élete már csak annyit ér, mint egy javíthatatlan óra. Érezte, hogy már nagyon öreg . . . hogy már nemsokára vége az életének . . . Ábrándozásából valami zaj riasztotta fel; kopogtak az ajtaján. Kinyitotta az ajtót s egy barna köpenybe burkolt nö jött be. Madeleine volt. — Még mindig dolgozik, Jeróme apó 2 — De hiszen önnek megárt ez a sok munka 1 S milyen hideg van itt I Jöjjön velem. — Nálunk fogja köszöntem az uj évet. A mi lakásunk legalább meleg. S nem fog ártani valami meleg étel és egy pohár forralt bor. Az öreg Jeróme erre csak bámult. Madeleine a vállára tette a kezét. — Magam jöttem át, mert attól tartottam, hogy ha más jön, -issza- utasitja a meghívásunkat. Higyje el, kedves barátom, nagyon rosszul esik nekem, hogy mindig olyan szomorúnak látom . . . Az öreg Jeróme hátraszegezte a fejét s ránézett az öreg asszonyra. — Mondja csak Madeleine, válaszolna nekem, ha valamit kérdeznék? — Igen. — Látja, valaha . . . tudja, nagyon régen . . . mikor még mind a ketten fiatalok voltnnk ... én önt szerettem, nagvon szerettem . . . . És ön? Az öreg asszony elmosolyodott. — Ó, szegény Jeróme, hogy kérdezhet ilyet? Hisz ez olyan régen volt, hogy már nem is emlékszem rá. ■— De mégis, ha ezt akkor őszintén megmondtam volna, talán meghallgatott volna ? — Talán . . . — De mégis, mit gondol, igen vagy nemet mondott volna. Az öreg asszony kissé elábrándozott s aztán halkan igy szólt: — Azt hiszem, hogy . . . igent mondtam volna. Aztán elhallgattak mindketten és gondolkoztak. Majd Madeleine szeme véletlenül megakadt az asztalon levő zsebórán. S hogy mégis mondjon valamit, igy szólt: — Nos, rendben van az órám ? — Az órájának, kedves barátnőm, — szólt az öreg Jeróme szomorúan — éppen az a baja, ami önnek, már nagyon kopott. Soha nem fogja többé mutatni a boldogság, a szerelem óráit. Soha többé 1 Az öreg Madeleine magával vitte a javíthatatlan órát és csöndesen sir- dogált. Jeróme pedig a boltban maradt s hallgatta, hogy egymásután megszólalnak az órák és egyet ütnek éfjél után . . . Jules Chancel. férfi és női fehémemüek, férfi, női és gyermekharisnyák, kartonok, vásznak alkalmi vétel folytán, úgyszintén téli alsó ruhák ................. az előrehaladott idény miatt — jó val a bevásárlási áron alul azerezhetók ba. ’XÁ-Gir