Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-22 / 18. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI H IRU P 1903. január 22 18 szám Szerkesztő és lapkiadók afférja. Hódmezővásárhely, jan. 21. (Saját tudósítónktól.) Hírlapi polémiából kifolyólag Szentmiklósi Józsefet, a Hódmezővásárhely“ czimii hetilap felelős szerkesztőjét, Kenéz és Esperik, egy ott megjelenő krajczáros lap kiadói provokálták. Szentmiklósi a kihívást visszautasította és becsületsórtósi port indított a fenti lapkiadók ellen. Espe- rik erre a városháza lépcsőházában inzuitáini akarta- Szentinildósit, aki revolvert szegezve megkergette Esperiket. Az eset városszerte kínos feltűnést keltett. Öngyilkos kereskedő. Stubnya, jan. 21. (Saját tudósítónktól.) Klein Nándor tescheni kereskedő alighogy leszállt a Rvitka felől érkező vonatról Stub- nva fürdő vasúti állomáson, annak S 1 r várótermében főbe lőtte magát es szörnyet halt. A szerencsétlen embert állítólag családi perpatvar kergette az öngyilkosságba. • Kazánrobbanás egy vasgyárban. Bilsíon, jan. 21. (Saját tudósítónktól.) Bilstonban egy ottani vasgyárban ma reggel kazánrobbanás történt. A kazánrobbanás következtében öt munkás meghalt, liuszan életveszélyesen megsebesültek. A „Kölcsey-kör“ válsága. fVJátray Lajos nyilatkozata. Szatmár. jan. 21. Mátray Lajos tanár ur a következő nyilatkozat közlésére kért föl bennünket. Nyilatkozat. F o d o r György városi levéltáritoknak, ellenem a „Szatmári Kölese y-k ö r“ Választmányához beadott valamint a „Szatmár és Vidék 0" ez. helyi lap f, hő 3-ik számában közzé tett beadványát illetőleg, kijelentem, hogy: vele, a kivel különben nincs is mit beszólni, nem vitatkozom, hanem ellene, illetékes helyen feljelentést teszek s a ügyet a törvényre bízom. Szatmár, 1903. jan. 21. Mátray Lajos főgymn- tanár. E nyilatkozathoz kevés a megjegyezni valónk. Mátray ur ügyét a bíróság elé vitte és ezzel a hírlapi diskuszio keretéből a megtámadhatatlan birói igazság körébe vitte. Ügyének érdeme fölött tehát egyelőre bezárulnak a vita kapui. Az. ügy mellék körülményeiről azonban kell egy két szót ejtenünk, amennyiben az az eset nem csak a Mátray és Fodor György urak magán dolga, hanem a Kölcsey-körnek közérdekű ügye is. Előző számunkban azt mondottak, hogy az ügy elintézésének módja, alkalmas volt annak a látszatnak a fölkeltésére, mintha itt személyes momentumok a kelleténél erősebben érvényesültek volna. Tartozunk azzal, hogy ezt a kijelentésünket igazoljuk. Erre nézve tehát két körülményt akarunk fölemlíteni. Az egyik az, hogy a pálya dijja- kat, mint minden egyesületnél itt is a közgyűlés adta. Teljességgel jogtalan tehát, hogy a kör egyetemének hatá rozatát, a körnek egyik albizottsága semmisítse meg. A másik az, hogy nem tudunk rá esetet, hogy ily fontos ügyben a körnek egyik albizottsága határozzon a nélkül, hogy az egész esetet a Kör elnökének bejelentette, tanácsát megkérdezte és jóváhagyását kikérte volna. Tudtunkkal a Kölcsey-kör “nek elnöke Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás. Igazán nem tudjuk, mivel okolják meg, hogy a kör belső életére ily fontos ügyben őt teljesen elkerülték. Amikor már most a közönség látta, hogy ez az ügy ha inár felmerült — a maga szabályszerű elintézése elől elvonatolt, ebből okszerűen annak a látszatnak kellett keletkeznie, hogy voltak, akik ebben a dologban Mátray Lajosra — utaztak. Hogy a bizottság állítólag egy hangulag határozott : az nem jelent mindent. Mi tudjuk, hogy annak a bizottságnak nem minden tagja értett egyet a történtekkel, — de sokan vannak, akik a hirtelenül fölvetett kényes kérdésekben nem mindjárt találják fel magukat. Ismételjük: a közönség egyes és jelentékeny rétegeinek nézetét tolmácsoljuk a fentiekben. Magunk legföllebb egy kissé erősen kiélezett subjectivis- must látunk a történtekben és úgy találjuk, hogy a „Kölcsoy-kör“ választmánya minden rosszakarat nélkül, de elhamarkodottan, messze a czélon túllőve és éppen azért helytelenül is ha tározóit. Magára vessen a választmány, ha határozatába ma többet olvasnak bele, mint amennyit ők abba beleírni akartak. SZÍNHÁZ. — (Tosca,) Sardon Victor son zatiós drámájának tegnapi előadását kis számú közönség nézte. A darabban egyellen szerep van, mely komoly, alapos tudást igényel és a melynek hű, a nagynevű szerző intenczióinak teljesen megfelelő bemutatása a legkiválóbb drámai tehetségek erejét is próbára teszi és ez: Tosca. A tegnapi előadás összes szereplői eltörpültek Holéczy Ilona Toscája mellett, a ki különösen az inquisitióval való vallatás nagy jelenetében megrázó drámai erővel tárta elénk a szerelmeséért remegő asszőny viharzó lelkiállapotát. A Holéczy Toscája minden tekintetben komoly tanulmányra valló értékes alakítás volt, Bátosi rendőrminisztere sok kivárná valót hagyott fenn. Különösen hanghordozása esik erős kifogás alá. A többi szereplőkről nem tartjuk szükségesnek külön megemlékezni. s. k. ÚJDONSÁGOK. Egy aradi kőműves szerencséje. Hatvanezer koronás brüsszeli örökség. Levelet hozott a posta a múlt héten Nagy Gábor aradi kőmivesnek. A levél külső alakja, czimzése nagyon furcsa és idegenszerü volt, szörnyen tudományos nyelven lehetett írva, mert még a szomszédok se értettek egy kukkot se belőle. Ä kömives fel se merte bontani, hanem nagy áhítattal elvitte egy fiskálishoz, hogy magyarázza meg neki a levél nyitját. A Nagy Gábor ügyvédje azonnal felismerte a borítékon egy brüsszeli közjegyző firmáját. Magában a levélben pedig az foglaltatott, hogy még egy félesztendövel ezelőtt elhalt Brüsz- szel melletti villájában egy István de Nagy nevű gazdag magánzó minden hozzátartozó nélkül, akiről tudvalevő volt, hogy Magyarországból származik és legközelebbi rokonai Aradon laknak. A brüsszeli közjegyző utána járt a dolognak és megállapította, hogy Nagy Gábor aradi kömives unokaöcscse az elhunytnak, s mint legközelebb álló, ő az egyedüli főörökös. Levelében arról is említést tesz, hogy az eddigi vagyon tisztán körülbelül 60000 korona, de lehet kétszer, háromszor annyi is. mert István de Nagy egy belga aczélsodrony- gyái’nak volt a társtulajdonosa, s a hagyatéknak a jelenlegi gyárossal szemben még függő követelései vannak. Egyben fölszólítja Nagy Gábort, hogy saját érdekében utazzék Belgiumba, ahol az örökséget személyazonosságának igazolása után fölveheti. Egy jó órába tellett, mig a szegény kőművessel mindezt megértették. Támolyogva ment haza s reszkető hangon mondotta el feleségének a nagy, a szinte hihetetlen újságot, hogy gazdag emberek lellek. Nagy Gábor természetesen azonnal vonatra ült s elutazott Brüsszel felé, Budapestnek, boldog reményekkel, aranyos illúziókkal. István de Nagy, a Brüsszelben elhunyt nagybácsi, körülbelül 65 éve, hogy Aradot elhagyta mint egyszerű lakatoslegény. Boszniába ment, ahol egy belga vállalkozónak a fiókgyártelepén munkát talált. Törekvéssel, szorgalommal nehány év alatt annvii’a vitte, hogy előmunkás lett s mint ilyen egy kis vagyont is gyűjtött magának. Emellett elméletileg is folyton képezte magát, úgy, hogy midőn a tulajdonos egy alkalommal lejött Brüsszelből a gyártelepet megszemlélni, annyira feltűnt neki az egyszerű előmunkás intelligenciája, hogy megszerette s a gyár vezetőjének nevezte ki. István de Nagy ezentúl a gazdája bizalmának a letéteményese lelt. A rokonszenv any- nyira kifejlődött közöttük, hogy a gazdag gyáros Briisselbe hivatta magához az egyszerű magyar lakatoslegényt és otl társul fogadta. Brüsszelben aztán hullott a sze rencse István de Nagy ölébe, vagyonra, tekintélyre tett szert s mint belga honpolgár halt meg 1,902. nyarán. Nagy Gábor két nap múlva Brüsz- szelben lesz, s az örökség kiadásánál a belga hatóságok remélhetőleg nem fognak kifogásokkal fellépni. * A szatmárhegyi állami iskoia épitése. A Szatmárhegyen építendő állami népiskola épitése eddig nem volt megkezdhető, mivel az építkezéshez szükséges vizgyüjtö medenezének helye kijelölve nem volt. Maga népi tkezósek- nél az ilyen vízgyűjtő medencze elkészítése éppenséggel nem ad gondot, de középitkezésekről lévén szó, az ilyen vízgyűjtő medencze helyének kijelölése egész hivatalos apparatus közbenjárását követeli meg, a mi kitűnik abból is, hogy csak a helynek megállapítása miatt Pethö György gazdasági tanácsosnak és Erdélyi István főmérnöknek a helyszínen megkellett jelenni. Ezt a helyszíni szemlét megejtették és a szomszédtelek tulajdonosok érdekeinek megóvása mellett kijelölték a viz- gyüjlömedencze helyét és az ásatási munkálatok azonnali megkezdése iránt intézkedtek. Remélhetőleg az iskola most már hamarosan fel fog épülni! * A város bolthelyiségeinek bérbeadása. A városi tanács, mint minden énben, az idén is, árlejtést tűrhetett a városháza épületében levő I és 5 számú bolthelyiségekre. Mivel a legkedvezőbb ajánlatot Delman Izidor, jelenlegi bérlő tette, ennélfogva a város vele a bérleti szerződést egy esztendőre újból meghosszabbította. <! Mátray Lajos gyűjtése. Mátray Lajosnak, a „Kölcsey kör“ irodalmi szakosztálya volt elnökének a kör kötelékéből való kilépése máris megtermelte a maga sajnálatos gyümölcsét, amennyiben Mátray Lajos a Kölcsey szobor-tér rendezésére eszközölt gyüj tést a tegnapi napon teljesen beszüntette és a gyűjtés eddigi szép eredményével 225 korona 94 fillérrel a kör elnökségének beszámolt. Ez a fényes eredmény is bizonyítéka annak, hogy a „Kölcsey kör“ milyen buzgó harezost, lelkes tagot vesztett Mátray Lajos személyében, a ki a reá bízott teendőknek mindenkor a legkomolyabb igyekezettel tett eleget. Valóban sajnálatos, hogy a szakadás ilyen eredményre vezetett és hogy a „Kölcsey-kör“ és Mátray Lajos között támadt ür úgyszólván áthidalhatlanná vált, a mi végre is a közérdeknek árt leglöbbet. * Elhunyt százados. Mélyen megrendülve vettük tegnap délután a szomorú hirt, hogy Dienes Gyula cs. és kir. 5. ezredbeli százados, a Ríván levő cs. és kir. gyengélkedő házban, a napokban elhunyt. Dienes százados egy évtizeden át szolgád városunkban és előzékeny, udvarias modoráért egész városunkban általános közkedveltségnek örvendett. Csak az őszszei helyezték el újabb állomás helyére, Egerbe, hol azután nemsokára betegeskedni kezdett. Súlyos vese baj támadta meg, melyhez az utóbbi időben nagyfokú agybetegség is járult. A gyászhir városunkban nagy és mély részvétet keltett. * Helyreigazítás. Lapunk tegnapi számában az újdonság rovatban „Hymen“ czim alatt közölt eljegyzési hírünkbe sajtóhiba csúszott be, a mennyiben Fried Samu helyett „Friedmant" irtunk. * Szélütött munkás. Losonczv József füszerkereskedésében volt alkalmazva Prücsök Áron napszámos, aki
