Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-06-23 / 141. szám

Szatmár, 1903. junius 23. Kedd. Második évfolyam, 141. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .15 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejyes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: gARTHA KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: H ARSÁNYI SÁNDOR. Gróf Khuen-Héderv&ry. Szatmár, junius 22. Széli Kálmán beadta lemondá­sát, mert a katonai javaslatokból nem tudott annyit engedni, ameny- nyi az ellenzék megszeliditésére elegendő lett volna A józan ész ilyenkor azt követeli, hogy olyan államférfiu lépjen a nyomába, aki hangulatot tudjon teremteni a ka­tonai javaslatoknak — több enged­ménynyel. Nemcsak az ellenzék, ha­nem úgyszólván az egész nemzet magatartásából meggyőződhettek az intéző körök arról, hogy a katonai javaslatokat nemcsak a maguk érin­tetlen merevségében, hanem még abban a formában sem lehet ke­resztülvinni a magyar parlamentben, a melyben Széli Kálmán szerette volna azt beadni a nemzetnek. Utóvégre a nemzet már rég tisztába jött azzal,hogy az egész en­gedményes politika voltaképen fur­fangos csapda, a mely arra szolgál, hogy a benne elhelyezett „ enged­mények“ és „vívmányok“ után örömmel kapdossanak naiv és hi­székeny lelkek Csakhogy ma már alig van széles e hazában valaki, aki ne volna tisztában azzal, hogy ezek a hires engedmények — nem engedmények, s azok a még híre­sebb vívmányok — nem vívmányok. Hanem igenis tudja mindenki, hogy azok a nemzetnek törvényben biztosított jogai, a melyekhez neki törvényes jussa van, s a melyeket minden kormány minden rekompen- záczió nélkül végrehajtani köteles. A magyar czimer sem nem engedmény, sem nem vívmány, ha­nem a paritáson alapuló jogosultság! A magyar lobogó szintón nem engedmény és szintén nem vívmány, hanem ugyancsak a paritáson ala­puló jogosultság! A magyar tiszteknek magyar ezredekbe való áthelyezése, pedig nem egyéb, mint egy már rég ki­adott, ma is érvényes, de lomtárba dobott királyi rendeletnek kötelező végrehajtása ! Pedig ez is a vívmá­nyok között foglal helyet. Egy har- mincz esztendős vétkes mulasztás­nak késői, de köteles helyrepótlá­sát vivmány gyanánt tüntetni fel, olyan politikai merészség, a mely- lyel csak egy olyan gyámoltalan nemzetet lehet hipnotizálni, mint a — magyar. Már t. i. a bécsiek szerint! A magyar vezényleti nyelvvel sem vagyunk különben. Mert ez sem vivmány, bármennyire is hiresztel- jék annak, hanem egyszerűen a ki­yezési törvénynek levonható kon- eg ekvei zekvencziája. Már volt alkalmunk kifejteni ezen a helyen, hogy azt, magyar legyen-e a vezényleti nyelv vagy német, törvény sehol sem irja elő, hanem az e felett való rendel­kezést az 1867-ik évi XII-ik tör vényczikknek 11-ik szakasza ő Fel­sége kizárólagos hatáskörébe utalja. 0 Felsége pedig ebben a kérdésben a ezélszerüség szempontjából dönt Ha a király helyesnek, czélszerünek találja, hosry a magyar ezredekben a vezényleti nyelv magyar legyen, annak mi sem áll útjában, behoz­ható egyszerűen legfelsőbb hadipa- rancscsal. Csak az a kérdés, ezélszerü-e ? Erre pedig nem nehéz felelni. A magyar vezényleti nyelv behozatala oly erkölcsi erőt adna a hadsereg­nek, a mennyit csak a magyar nem­zet lelkesedése adni képes. Egyszerre meg volna ezzel oldva a magyar tiszt kérdés is. Egy magyar nyelvű hadseregnek óriási felszívó, valóság­gal delejes ereje volna a magyar nemzet ifjúságának legértékesebb anyagára nézve. Az egység, az a sokat hangoztatott s annyira féltett egység is sokkal szorosabbá, sokkal tömörebbé válnék ezen a módon. Ha pedig valami czélravezető, annak teljesítése nem vivmány, ha­nem — kötelesség. A magyar vezényleti nyelv czélszerüségéről pedig, nem is szólva a többi „követelmények“-ről, a ma­gyar nemzet egésze teljesen meg van győződve. A ki őt kormányozni akarja, ezt a meggyőződést kell, hogy vallja. Nem vallotta Széli — bukott! Nem vallotta Tisza —bukott! Ha nem vallja Khuen-Héder- váry gróf sem — bukni fog ő is! A kormányválság. Khuen-Héderváry missziója. Szatmár, junius 22. {Saját tudósitónktól.) A helyzet egyre bonyolódik és folyton veszedel­mesebbé válik. Tisza István közvetlen bukása után az a kombináczió járta, hogy vagy Széli Kálmán kap újra ka- binetalakitási megbízatást, vagy We- kerle Sándor. Politikai körökben e két kombináczión kívül egy harma­dikra nem is volt kilátás. Senki sem képzelte, hogy a korona a kibontako­zás lehetőségét más tényezőkben is keresi, mint az említettekben.. Annál is inkább, mert a szabadelvüpárt haj­landó lett volna különösen Wekerle Sándor köré csoportosulni, a kinek nagy tapasztalatai nemcsak az adott helyzetben tudták volna a kibontako­zás útját megjelölni, hanem az ország pénzügyeit is rendbe tudta volna talán hozni. Mindezek a kombinácziók azon ban füstbe mentek az által, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly, jelenlegi horvát bán van dezignálva a korona részéről arra, hogy ő alakítsa meg a magyar kabinetet. A tegnapi késő éj jeii órákban érkezett ez a hir Bécsből. Mindenkit meglepett; senki sem volt erre elkészülve. Gróf Hhuen-Hé derváry tudvalévőén már egyszar ka­pott kabinetalakitásra megbízást We­kerle Sándor első demissziója után. De akkor a kormánypárt egyértelmüleg visszautasította Khuen-Héderváry je­löltségét. Annál meglepőbb az, hogy most újra bizik benne a korona és hiszi, hogy most a szabadelvű tábor nein foglal el olyan magatartást, mint annak idejében. Bécsből kaptuk a telefonjelentést, hogy Khuen-Héderváryt Tisza ajánlotta a koronának. A horváfc bán ennek folytán meghívást kapott Bécsbe. Ugyan ennek a jelentésnek kapcsán közli ve­lünk tudósítónk, hogy a korona haj­landónak mutatkozik engedménye­ket tenni. Az engedmények természe­téről a jelen pillanatban még tiszta képet nem adhatunk. Várjuk az erre vonatkozó jelentéseket. Az eddigi híre­ket az engedményekre vonatkozólag a következőkben foglalják össze. Héder- váry a régi javaslatok visszavonásának s a régi ujonczjutalék megtartásának, tehát az ujonczemelés elejtésének alap­ján kapott a kabinetalakitásra megbí­zatást. Itt csak azt jelezzük még, hogy csakugyan itt az ideje a kibontakozás­nak s hogy a katonai körök végre be­láthatnák, hogy makacsságuk olyan bonyodalomnak lesz az okozója, a melyeket megfékezni vagy fölöttük úrrá lenni nem lehet. Az izgalom az or­szágban nőttön-nő: a szétesési folya­mat a szabadelvüpártban pedig egyre veszedelmes jelleget ölt. A következő napok talán föltéve, hogy a korona engedményekre hajlandó, talán meg­hozzák a kibontakozást. Héderváry missziójáról mai táv­irataink a következők: (Tapogatózás.) (Saját tudósítónktól.) Khuen Héderváry gróf vasárnap este 7 órakor Budapestre érkezett. A mai napot arra használta fel, hogy a korona megbízása értelmében, tájé­kozást szerezzen a pártok hangula­táról. A mint a helyzetről tájékozva lesz, haladéktalanul visszautazik Bécsbe, hogy 0 felségének jelen­tést tegyen. Khuen Héderváry a tegnapi napon még nem fogadta el a kabinet alakításra való megbí­zást. Erre nézve Ő felsége a bán jelentése alapján fog, talán a keddi nap folyamán dönteni. (Tanácskozás az ellenzékkel.) (Saját tudósítónktól.) Khuen Héderváry gróf a mai egész na­pot arra szentelte, hogy a magyar politikai helyzetről beható tájéko­zást szerezzen magának. A délelőtt folyamán hosszabban tanácskozott Széli Kálmánnal és Apponyival. A helyzet teljes megismerése vé­gett, délután meglátogatta Kos­suth Ferenezet, Justh Gyulát és Zichy János grófot. Még több más ellenzéki politikust is meglátogat, a kikkel tanács­kozni akar. (A Ház összehívása.) (Saját tudósítónktól.) Apponyi ' Albert gróf ma megjelent a képvjselő- házban, ahol megérkezése után nyom­ban, az ellenzéknek négy megbízottja: Barabás Béla, Tóth János, Olay Lajos és Beöthy Ákos felkeresték s a párt megbízásából kérték, hogy négy napon belől hívja össze a képvise­lőház üléseit. Apponyi azt felelte az ellenzék megbízottjainak, hogy Széli Kálmán éppen pár pillanattal azelőtt telefonált neki, hogy az ülés összehí­vása tekintetében az ő (Széli) távollé­tében ne döntsenek. Délben megérke­zett a Házba Széli, aki Apponyival hosszasan tanácskozott. A tanácskozás után Apponyi az elnöki szobába kérette az ellenzék négy megbízottját, a hol Széli Kálmán is kérte őket, hogy ne kérjék most a Ház összehívását. Miután az ellenzék megbízottai ebbe nem akartak bele­egyezni, csütörtökre állapították meg a Ház összehívását. (Héderváry engedményei.) (Saját tudósítónktól.) Be­avatott politikai körökből vett ér­tesülés szerint, Héderváry a par­lamenti békét és a rendet hely­reállítani óhajtja, még pedig a Kossuth Ferencz határozati ja­vaslata alapján. Visszavonja a katonai javaslatokat, letárgyal- tatja a rendes költségvetést és megszavaztatja arendes ujoncz- létszámot. (Bánffy — Héderváry ellen.) (Saját tudósítónktól) A „Ma­gyar szó“ értesülése szerint, azon esetben, ha Héderváry kormányra jut, Bánífy Dezső báró kilép a passivitáshól és újból zászlót bont s a legkíméletlenebb harczot foly­tatja Héderváry ellen. Róth Fülöp LárlsMdi czipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár ás videós Iagnaggobfi Gzipőra^ára. MßiJöikßZjjßk ^ tavaszi és nyári idényre ipegrendelt összes úri i)ői és^gyermek ÉL JÉ valódi fránézi a sehewrő borii lábbelik. • • O

Next

/
Oldalképek
Tartalom