Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-06-18 / 137. szám

Szatmár, 1903. junius 18. Csütörtök. Második évfolyam, 137. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E.gyes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: 3 A RTpI A KÁLMÁN. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. Tisza István. Szatmár, junius 17. (//.) A kormányválság gyor­sabban közeledik a megoldás leié, mint hittük. Álig pár órával ké­sőbb, a hogy Széli Kálmán a kép­viselőházban bejelentette lemondá­sát, Tisza Islván gróf, mint Ma­gyarország miniszterelnöke lépett ki a Burg fényes termeiből, s sietett a „Sacher“ szállóban levő lakására, a hol egész sereg osztrák, külföldi és magyar újságíró várakozott már reája, hogy a polilikai szenzacziót lázas sietséggel röpítsék szét a vi­lág minden részébe. A különböző politikai körökben talán sohasem fo­gadták még oly vegyes érzelmek­kel valamely államférfiunak kor­mányalakításra való megbizását, mint annak hírét, hogy a korona Tisza István grófot bízta meg az uj ka­binet megalakításával. Ha más körülmények között történik e nagyjelentőségű politikai fordulat, egyedül és föltétlenül a liberalizmus vivmánya gyanánt üdvözöltük volna örömmel Tisza István grófot Magyarország minisz­terelnöki székében, — noha az igaz, hamisítatlan szabadelvűsé.' szempont­jából igy is jóleső megnyugvással vesszük a korona bölcs elhatározá­sát, s egy pillanatig sem jut eszünkbe kicsinyelni annak jelentőségét. Ámde a mostani igen-igen súlyos és vál­ságos politikai helyzet közepette, ma, midőn az országnak egy évez­reden át féltve őrzött alkotmánya forog komoly veszedelemben ; mi­dőn nemzeti jogainknak osztrák rész­ről való háttérbe szorítása miatt következett be a Széli-kormány bu­kása, lehetetlen, hogy csak egy: a liberalizmus szempontjából tegyük birálat tárgyává az eseményeknek ilyetén való fejlődését. Nekünk, politikai pártállásunk­nál fogva, elvégre mindegy ma. bárki is követi Széli Kálmánt a kormányelnökségben, csak az al­kotmányt mentse meg a fenyegető veszedelemtől, nemzeti jogos köve­teléseinket respektálja, fontos köz- gazdasági érdekeinket osztrák kézre ne juttassa és az erőszak fegyve­reit ne használja a parlamenti küz­delemben. Mondják, hogy Tisza István az erőszak embere, hogy kormányzá­sát az aktív reszisztenczia jegyé­ben fogja megkezdeni, hogy a nem­zeti akarat leigázásában, a törvény­telen eszközöktől sem fog vissza­riadni , sőt a hirhedt lex-Tisza óta azt is mondják, hogy svarczgelbebb Fejérvárynál és erőszakosabb Bár ffy- nál. Tisza István gróf kétségtelen nagytudásu és nagytalentumu állam­férfin, aki bizonyára tudja, hogy a jelen körülmények között csakis úgy lehetne kormányzása tartós, ha ke­zeken a béke olajágával ül a mi­niszterelnöki székbe, s a nemzetnek jogos követeléseit igyekszik diadalra juttatni. Jól tudja, hogy a katonai kérdésekben az erők sokkal jobban vannak exponálva, az eddigi harcz sokkal komolyabb jellegű volt, sem- hdjgy ennek a kérdésnek sorsa bár­mely miniszterelnök szándékától, vagy politikájától függne, s ha ennek tudatában vállalkozott a ka- bii|etalakitásra, — mondhatott ő akfrmit eddig, mint képviselő — bizonyára más húrokat fog pengetni, mint — miniszterelnök. Mert anynyira elbizakodottnak, annyira rövidlátónak csak nem képzel­hetőik, hogy a mostani exponált helyzetben, a nemzet ellenében is, a semmi erőszak előtt meg nem hátráló, a semmi engedésre nem hajiandó ellenzék megtörésére vál- lalkpzzék. Minthogy pedig abban a tu­datban vagyunk mi és vannak az összes politikai körök, sőt abban a tudatban van maga Tisza Ist­ván is, hogy a nemzet érdekei­nek és jogainak ellenére, ma kormányt alakítani és poli­tikát csinálni nem lehet, a liberalizmus szempontjából csak megnyugvásunkra szolgálhat, hogy a korona bizalma Tisza István gróf felé fordult. A kormány változás. Kik lesznek az uj miniszterek? Budapest, junius 17. (Saját tudósítónktól.) Tisza Ist­ván grófnak hirtelen előrenyomulása nagy meglepetést keltett a különböző politikai körökben. Noha tegnap már a kora délelőtti órákban hire terjedt, hogy a többek közt ő is meghívást kapott Ö felségéhez, senki sem hitte, hogy bárki is ily gyorsan kapja meg a megbízást az uj kormány megalakítá­sára; annál kevésbbé hitték pedig —- különösen a volt nemzeti pártiak — hogy Tisza István lesz a Széli Kálmán utóda. Nossza lett erre nagy konsterná- czió a volt nemzeti pártiak között s nyomban tanácskozásra is gyülekeztek, de a szabadelvüpárt higgadtabb elemi; sőt maga Széli Kálmán is gyorsan leszerelték a „ mozgalmat“. Az ellenzék sem fogadta valami nagy rokonszenvvel Tisza István miniszterelnökségének hí­rét, mert általában, mint hajthatatlan, erőszakos politikus ismeretes, — ámbár a mai helyzetben erőszakkal mit sem érhet el. Tisza István még a múlt éjjel utazott vissza Budapestre, a hova ma reggel érkezett meg s nyomban hozzá­látott a kabinet megalakításához. Leg­először a Tisza-párt több régi híveivel tárgyalt, de hosszasan konferált a sza­TARCZA. Egy párisi asszony csevegése a szerelemről, Irta: Marczel Prévost. Kölcsönös diszkréczió a házasságban. Nemrég a párisi fölebbviteli tör­vényszék egyik ülésén ezt a kérdést tárgyalták: „Szabad-e a férjnek fel­bontania a feleségére czimzett, vagy a felesége által irt leveleket?“ A magas törvényszék — sietek ennek kijelenté­sével — nemmel felelt a kérdésre, ami ékesen szól a fekete tógás urak galan- tériája és jólneveltsége mellett. A női jogok összes harczosai most nyilván himnuszt fognak zengeni a nők e ki­vívott jogáról. * Teóriában teljesen csatlakozom a magas törvényszék határozatához Ha ezerszer is áll, hogy engedelmességet és hűséget fogadtunk meg, a férfi pe­dig nekünk csak hűséget és . . . vé­delmet (óh mily jól védenek meg ben­nünket !) az mégsem járja, hogy ennek alapján megkapják azt a jogot, hogy a mi lakatainkat feltörjék, leveleink titkát leleplezzék s behatoljanak szivünk leg­bensőbb gondolataiba, ezekbe a ki­mondhatatlan gondolatokba, a melye­ket még önmagunk is alig merünk be­vallani. Hát mi lenne igy a mi tartóz­kodásunkból, elzárkózásunkból, női sze­mérmünkből? _____________________ Jó l tudom, mit fognak erre vá­laszolni a férfiak, A jó házasságban nem szabad léteznie titoknak, minden­nek : fájdalomnak, örömnek, aggoda­lomnak, reménységnek közösnek kell lennie. S ez talál is mindarra, ami férj és felesség között történik, azzal a föltétellel, hogy a férfi is közöl a feleségével mindent, ami ő reá vonat­kozik. De vájjon nem lehetnek-e ide­gen titkok is, amiket meg kell őrizni? Van egy barátnőnk, vagy barátunk, aki abszolút hallgatásunkra számít — igen uram, ne nevessenek, vannak még diszkrét asszonyok — s barát­nőnk ránk biz egy titkot, amitől bol­dogsága vagy házassága függhet s ha a férjnek joga volna rá, hogy azért ő vele álltunk az anyakönyvvezető előtt, megtudja ezt a titkot, hogy egy levél erőszakos felbontása által betolakodjék olyan emberek magánéletébe, akik be­lénk helyezték bizalmukat? Ez egysze­rűen iszonyatos dolog volna. Az asszony, azzal az ö vágyával, hogy vigasztaljon és szeressen, a jó­szívűségnek ez ösztönével, azzal a vágvgyal lelke legmélyében, hogy tud­jon és enyhítsen: az asszony az em­beri gyöngeségek egész sorozatára nézve a kiválasztott gyóntató. Nálunk meg van a csillapító szó, a csöndes kéz- szoritás, a fölviditó mosoly, és a mi „kis madáragyunk“-ból, a hogyan férj urunk megvetően szokta mondani, gyak­ran megszületik az okos, becsületes, hűséges tanácsos, a mely a barátnak megadja a módot, hogy egyenes utón járjon s hogy tisztességesen kikerüljön valamely kényes helyzetből. Mi lesz ebből a mi szerepünkből, ha kegye­lemre vagyunk kiszolgáltatva urunk és parancsolónk brutális kíváncsiságának ; ha minden megbízhatóságunk mellett sem vagyunk képesek megőrizni a ránk bízott titkot, azt a titkot, amely nem a mienk s amely egész váratlanul zsákmánya lesz egy embernek, aki nem Ígért semmit és ezért mindent el­árulhat és nyilvánosságra hozhat! A jog! Létezik-e jól nevelt em­ber részére bizonyos dolgokban, a dol­gokban a jog ? Kétségtelen: törvény szerint szegény kis testünk a férjé, a fej minden hajszálától kezdve lábuj- hegyig. Az övéi vagyunk, az ő tulaj­dona és tekintetét a nappal vagy éjjel bármelyik órájában tetszése szerint legeltetheti rajtunk. Ez borzasztó dolog, de igy van. És mégis, hol az a férj, aki bizo­nyos perczekben nem maradna künn felesége öltözőszobájából, aki nem res­pektálná az előre tolt reteszt, aki nem vetne számot félénkségünkkel, csaknem gyermekes tartózkodottságunkkal,. aki nem engedelmeskednék reszkető han­gon közbevetett vétónknak? Ki törné ránk erőszakkal az ajtót, emelné föl a leeresztett függönyöket, hogy lássa az idomokat, amelyek elrejtőznek előle ? Nos tehát, a pecsét, mely leve­leinket lezárja, a vékony ragasztó, mely levélboritékunkat összetartja — ez amolyan előretolt retesz, lebocsátott függöny; ez az, amit a férjnek, tör­vény, ügyvédek, bírák és csendörök el­lenére sem szabad soha megértenie. Aminthogy senkinek sincs reá joga, hogy erőszak árán lásson bennünket, vagy hogy erőszakot kövessen el raj­tunk, úgy nincs joga embernek, hogy elolvassa, amit nekünk irt valaki, vagy amit mink irtunk valakinek. Miután ezt már megállapítottuk s miután elmondtam mindazt, ami er­ről mondani valóm volt, — mégis kénytelen vagyok beismerni, hogy a magas fölebbviteli törvényszék, mind­járt az első sorokban részemről elis­mert galantériája daczára, ezúttal még­sem egyszerűen a macska számára főzte meg a kását. * Vagy-vagy. Vagy jómodoru ember a férj, vagy brutális, vagy nyugodt, vagy féltékeny, vagy közömbös, vagy igen szerelmes. Az első eseiben le fogja győzni önmagát, nem fogja meg­sérteni a levéltitkot s feleségétől csak a magyarázatot fogja kívánni, amelyet nyugalma és boldogsága érdekében szükségesnek tart. De a második eset­ben — ah 1 te szegény magas törvény­szék — valóban egy fabatkát sem ér­nek a le határozataid! Egy férj kezé­ben tart egy darab papirost, amelyről azt hiszi, hogy bizonyságot nyuj hat Róth Fülöp k árlsbádi czipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! 0 Szatmár és vidéke Iegnaggobb czipőral^tára. IWorröTílroTÍiolr f tavaszi és nyári idényre n*egrendelt összes úri í^ői és gyermek lTlDljtiriYOLüolL • #990# valódi franezia sehewrő borii lábbelik. 0 0 i jí 0 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom