Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-29 / 121. szám

Szatmár, 1903. május 29. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy bóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E$yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazínczy-utcza 6. szám. Péntek. j évfolyam, 121. szám POLITIKAI NAPILAP. . — A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: BARTtfA KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. A honátok. Szatmár, május 28. ... und die Cr oaten reiten schnell . . .! A mindenkori magyar koxuná- nyok osztrák félhivatalos lapjának, a „Neue Freie Presse“-nek keddi számában vezérczikk jelent meg az ismert bibliai idézettel, mikor a nép azt kiáltotta : mi Barabást akarjuk ! Ez a vezérczikk, ha a magyar kormány részéről sugalmaztatott — ám ezt még sem akarjuk feltéte­lezni — akkor ijesztgető mumus­nak van szánva az ellenzék részé­re. Miután azonban, mint jeleztük, ezt nem is akarjuk feltételezni, a czikk nagyobb jelentősége áll elő­térbe : felsőbb helyen sugalmazta­tott az. És ebben az esetben rend- kivülien fontos, mert önkéntelenül leleplezi, hogy Becs fél a Magyar- országon megindult nyílt, bátor hangtól, lehetőnek tartja, bogy a viszonyok a kenyértörésig fejlődnek s ezért a — horvát mozgósítás ■ . . mint 48-ban. Azért áll ott a czikk végén, hogy vigyázzunk, már t. i. mi magyar nemzet — a horvátok gyorsan lovagolnak előre...! Hát helyes. A magyar nép, tényleg jól hallják Bécsben, csaku­gyan egyre hangosabban hangoz­tatta : Mi Barabást akarjuk, — csakhogy hozzá kell tenniök: — követni. Követni akarjuk pedig azon az utón, a melyen halad a negy- vennyolczas párt, mikor a magyar nemzet jogait akarja érvényesíteni a magyar hadseregben, igenis párt­különbség nélkül követjük Barabást. Ragusától Laibachig kél fel a horvát nép, nem félünk-e tőlük, kérdi a Neue Freue Presse. Nem félünk-e attól, hogy minden nemze­tiség ellenünk fog zúdulni, fenye- getődzik tovább. Mi pedig azt kér- deznők, ha ez a kérdés és fenye- getődzés magában nem hordaná a választ s a történelem tapasztalata nem tanítana meg reá, hogy miért kel föl a horvát nép, milyen okból, milyen intésre? Ám ne kérdezzük, mert nyil­vánvaló, hogy felsőbb osztrák kéz működőit közre, látván, hogy baj lesz. Hát igenis, baj lehet, ha — aminthogy eltökélt szándékuk oda- fönn — nem engednek a katonai javaslatok kérdésében. Mert el van­nak készülve, hogy bizonyos idő után erőszakos eszközökhöz nyúlja­nak s tudják, hogy a nemzet ezt nem fogja tűrni. Tudják, hogy eb­ben az esetben még azok is, akik most a másik táborban vannak, együtt lesznek az ellenzékkel, ha kenyértörésre kerül a dolog. Tudjuk mi is, tudják oda fönn Bécsben is: ha mi győzünk, győ­zelmünket követi a többi. Azért már előre készülnek az eshetősé­gekre s előcsatározásul küldik a horvátokat, mint 48-ban. Hogy idáig fejlődtek a viszonyok, annak bűne egy szerencsétlen fecsegéssel teli politikai vén asszonyt terhel, aki nem vette észre, hogy makacssága : az ő kríziséből nemzeti és monar- chisztikus krízist fog csinálni. Haj­landó volt passzív rezisztencziát nyújtani — a horvátoknak, mert az ő mozgolódásukkal vélte megszün­tetni a küzdelmet. Hitvány eszköz volt, viselje majd érte a felelősséget, nem is annyira ő, ez a politikai vén ká­vésnéni, aki habos fánknak nézte a nitrogliczerinnel töltött bombát, mint inkább az a nagy politikus tábor, amely a hatalom fényétől elvakitvu: nem látta meg a népet, amely — a Neue Freu Presse maga mond­ja — unos-untalan azt kiáltja : mi Barabást akarjuk — követni! Ugyan micsoda ellenzék lenne az, amely látva az egyre jobb, ösz- szébb szoruló monarchisztikus gyű­rűt : nem kiizdene ellene s látva, hogy a magyar nemzet egyre job­ban helyesli az ellenzék küzdelmét a katonai javaslatok ellen, ne foly­tatná azt, csak azért, mert a poli­tikai hatalom vakjai és vén asszo­nyai nem akarnak engedni a nem­zet tiltakozó szavának. Hiszen ak­kor az a bomba, ami — igy rob­banva -— itt vagy amott fog kárt tenni, fölrobbantatlanul, de mindig elénk tartva: a nemzet végelgyen­güléséhez vezetne, minden bizony­nyal. Azt mondja a „Neu Freue Presse“, hogy Ausztria védelmezi meg Magyarországot az ellenségei­től. De kivel? Önmagunkkal. Hát köszönjük, önmagunkkal majd mi is meg tudjuk magunkat védelmez ni az ellenségeinktől, akik külön­ben oroszlánbőrt csak kivül horda­nak. Ha egyszer végigvágnók raj­tuk, hogy a bőrük repednék szét, majd ki tetszenék, hogy az irha nincs végig oroszlánból. S legalább a védelem közvetítői dijával leszünk gazdagabbak s igy erősebbek. Mert ugyan, miért fáj a Neue Freue Pressé-nek olyan nagyon, hogy Magyarországnak annyi ellen­sége van s miért akar bennünket a monarchiával annyira megvédel- meztetni? Mert ebből a védelem­ből haszna van. Mi szeretnek ezt a védelmet egyszer már házi kezelésbe venni. Ezért mondja a Neue Freue Pres­se, hogy az obstrukezió nemcsak a katonai javaslatok, hanem a mo­narchia ellen folyik. Hát igen, ha a katonai javas­latok sorsát a monarchia sorsával ők — nem mi — kötötték össze, ükkor csakugyan a monarchia ellen is folyik. A katonai javaslatok egy összmonarchia kedvéért vannak, a harcz a nemzet életéért és becsüle­téért. Ezért kiáltja a nemzet: mi Ba­rabást akarjuk — követni. ' És meg fogják látni, hogy ez a nemzet nemcsak kiabálni tud, ha­nem az ökle is erős s az olyan vé­delmezőt, aki feltolván magát: el­lenünk uszítja ellenségeinket, le tudja rázni magáról. Akkor aztán meglehet, hogy csakugyan igaza van a _Neue Freue Préssé“- nek, ám igy variálva: Und die Croaten reiten schnell — zurück Jellasich nyo­mán és Königgrätzen át. Szatmár. május 28. Mozgalom a franczia szerzetesek ellen. Nevezetes vendége volt a napok­ban a nagyváradi szociáldemokraták­nak. Lement Nagyváradra Bokányi Dezső, a budapesti szociáldemokraták egyik vezére, aki nagyszámú hallgatók előtt beszédet mondott a francia szer­zetesek beözönlése ellen s tiltakozásra hívta föl a nagyváradi elvtársakat. A több mint két óra hosszáig tartó be­szédet nagyszámmal végig hallgatták az intelligencia köréből is. A nagy­váradi lapokban a gyűlésről a követ­kezőket olvassuk: A nagyváradi szociáldemokrata­párt meghívása folytán vasárnap haj­nalban Nagyváradra érkezett Bokányi Dezső, a budapesti kőfaragó egyesület betegsegélyzö pénztárának igazgatója és a szoeiáldemokrata-párt ismert ve­zérembere. Beszédét a Fekete Sas nagytermében tartotta meg. Rövid bevezetés után mindjárt rátért idejövetele czéljára. Francziaor- szágból — mondta — kiverték a szer­zeteseket s ezek legnagyobb része Ma­gyarország felé veszi útját, ahol a klerikálizmus ápoló karjai között men- helyet, sőt kedvezményeket is találnak. A szociáldemokrata párt álláspontja : küzdeni a szerzetesek beözönlése ellen s nem a vallásfelekezetek elleni izga­tás, mint azt a sötét klerikálizmus lo­vagjai utón útfélen hirdetik. Nem izgat a párt vallásfelekezetek ellen, de küzd a sötétség, az erőszakos elbutitás ellen. Majd a mostani politikai helyzetre tért át. A liberalizmust veszendőben látja, de a szociáldemokraták szívesen nyúj­tanak segédkezet, ha látják azt, hogy követeléseikből bármi keveset is telje sitenek. Az általános szavazati jogért hajlandók szövetkezni végső eset­ben a néppárttal, ez pedig a libera­lizmus halálát jelentené. Végül csatla­kozásra hivta fel a nagyváradi szociál­demokratákat ahhoz a mozgalomhoz, amely tiltakozik a faranezia szerzete­sek beözönlése ellen. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, május 28. A képviselöház mai ülésén meg­kezdték az obstrukezió ellen beadott kérvények tárgyalását. A kérvényeket azonban mihamarabb levették a napi­rendről, mert az ellenzék erős tiltako­zását fejezte ki már a legelső kér­vény felolvasásakor. Apponyi utalt ugyan az eddigi szokásokra, de az mind hiába volt, mert a baloldal olyan viharos jeleneteket támasztott, a melyek miatt az ülést csak félbeszakítással le­hetett folytatni. A napirenden ezenkívül a pénzügyminiszter beruházási javas­lata is szerepelt, a melynek tárgyalá­sát meg is kezdették. Az ülés lefolyásáról részletes tu­dósításunk a következő : A Ház mai ülésén Apponyi Al­bert elnökölt Lukács László pénzügyminiszter a napirend tárgyalása előtt benyújtotta a beruházások iránt tett javaslatát. Apponyi Albert bemutatta az obstrukezió ellen eddig beérkezett kér­vényeket, melyek között különösen a Bihar és Bodrog vármegyék peticziójá- nak bemutatása ellen Sebess Dénes hevesen tiltakozott. Szóló a kérvények ellen azt a kifogást emelte, hogy azok felebbezés alatt vannak. Ugrón Gábor e kérvények vissza­utasítását követelte. Széli Kálmán kijelenti, hogy az összes kérvényeket az elnöknek be kell mutatnia. Apponyi Albert hivatkozott az eddigi szokásokra, de az ellenzék újabb tiltakozására adott okot. Ezután a miniszterelnöki jelentés tárgyalása következeit. Yázsonyi Vil­mos a jelentés ellen szóit. Vészi Jó­zsef a miniszterelnök jelentéséhez szólva, polemizált az ellenzéki szóno­kokkal s a vita után az ülés véget ért. TÁVIRATOK. Bulyovszky József haldoklik. Nagyvárad, május 28. (Saját tu­dósítónktól.) Bulyovszky József, nagyvárad volt polgármestere, kit teg­nap agyszélhüdés ért agóniában fek­szik. Bulyovszky rövid ideig polgármes­tere volt a városnak s néhány év előtt elborult az elméje s állását el kellett hagynia. Huzamosabb ideig volt sza­natóriumban, a hol nem tudták kígyó­V Róth Fülöp kárlsbádi ezipóraktárat JfjfL ajánljuk a í. vevő közönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. fplil^ Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! # Szatmár és vidéke Iagnaggobb ozipőra^ára. WínfrÁrthn-rítnír ¥ tavaszi és nyári idépyre ipegrendelt összes úri pői és gyermek mBgcPKBZudK. . 9 9 9 i H valódi franczia sehawrő bőrű lábbelik. % ©

Next

/
Oldalképek
Tartalom