Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-05-29 / 121. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP 19Ő3. májú* 29 121 szám. gyitani s a család vissza hozta a szerencsétlen embert Nagyváradra, a hol most a halállal vívódik. Képviselőválasztás. Budapest, május 28. (Saját tudósítónktól.) Nagy-Vázsonyban Ovary Forencz, a kerület országgyűlési képviselőjének lemondása folytán ma képviselő választás volt. A választáson Tánczos Gyula függetlenségi jelölttel szemben nagy szavazattöbbséggel ismét Óváry Ferenczet választották meg pártonkivüli programmal országos képviselővé. Szatmár, péntek A kivándorlás titkai. A Fáik és Társa czég üzelmei. Szatmár, május 28. a budapesti rendőrségnek — mint lapunkban már megemlítettük — sikerült a napokban egy veszedelmes ki- vándorlási ügynököt elcsípni, akinek az egész országban kitünően szervezett ügynöki hada volt; sőt — mint a vizsgálat eddig kiderítette — a kivándorlásra csalogató gonosztevőknek sok helyen a hatóság emberei segítették elő munkájokat, a mennyiben szereztek u'leveleket — provízióért. De nem csekély része van Magyar- országon a kivándorlásra való csábításban a Fáik és Társa hamburgi hajózási vállalatnak, a melyről éppen lapunk egyik minapi számában emlékez- tüns meg, midőn a „Szatmári Friss Újság“ czimü lapban — mint „érdekes“ közleményt — egy kivándorlásra csábitó reklámját láttuk a nevezett ezégnek. Ugyancsak erről a szemérmetlen reklámról a szatmármegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye, a „Gazdák Lapja“ írja most az alábbi czikket, melyet érdemesnek tartunk itt szó szerint ismertetni: Üzérkedés a kivándorlással. Az utóbbi években vármegyénkből tömérdek ember vándorol ki szerencsét keresni Amerikába. Egész községek elnéptelenednek s elveszítvén nem a hitványabb, de a legjobb, legerősebb munkáskezeket, a pusztulás szomorú képét mutatják. Ez a megdöbbentő jelenség annál inkább kell, hogy felköltse a mérvadó és intéző körök éber figyelmét, mert megyénkben nem a nyomor, nem is a megélhetési gondok késztetik a magyar földmivcs népünket erre az elhatározó lépésre, mint a felvidék népeit, vagy szomszédos megyék rutén lakosait, hanem valamely láthatatlan kéz mozgósítja őket, valamely elvetemedett lélek- kufár csábítgatja őket az amerikai útra. Ezért kötelességünk ebben az irányban éberen őrködnünk minden gyanús jelenség fölött. E kötelességér- zettöl vezettetve mutattunk rá múlt számunkban a Pesten nyomatott és Szatmárit kiegészitett „Szatmári friss újság“ czimü krajezáros lap minapi köz leményére, melyben a Hamburgi Fáik czég egy csinált levelet közöl s abban a tudatlan uép megtévesztésére igen alkalmas szemenszedett valótlanságokkal Eldorádónak tünteti fel az „Uj világot“, hol már csak rövid ideig kap hatók ingyen földek, csodásán termő kánaánok; ezzel indirekte és tegyük hozzá, eredménynyel csábit a kivándorlásra. A könyen hivő tudatlan emberek természetesen felülnek a képtelen ígéreteknek és eladják kis házukat, földjüket s hajóznak ki a Fáik czég közvetítésével Amerikába, hol ingyen földet ígér nekik az ügynök, 90 magot termő búzaföldet, zsíros jövedelmet és boldog életet, a valóságban pedig nyomorult rabszolgaság, kétségbeejtő existenczia vár rájuk. Hogy mennyire indokolt volt múltkori fölszólalásunk, azt a következmények igazolták. Május 24-én ugyanis a fővárosi rendőrség széleskörű vizsgálat után elfogta Steinlauf Mózest, a kivándorlási ügynökség egyik vezetőjét s kihallgatás után 60 napi elzárásra ítélte el kivándorlásra való csábitás miatt. Nohát ez a Steinlauf Mózes ugyanannak a hamburgi kivándorlási ezégnek, a „Fáik és Társa“ ezégnek magyarországi megbízottja, mely ezégnek fent jelzett kivándorlásra csábitó levelét a „Szatmári friss újság“ czikk gyanánt, a szerkesztő felelőssége mellett, közölte. Tudvalevő dolog, hogy a „friss újságokat“ Budapesten nyomják s a vidéken kiegészítvén lesznek „szatmári“, „kassai“, slb, friss újságokká. Kérdjük már most, hogy a „Szatmári friss újság1' hivatott közleményéért ki vállal felelősséget? Kérdjük továbbá, hogy ha a kivándorlásra való csábitás kihágás, mint ahogy tényleg az, nincs é módja köz- igazgatási hatóságunknak a megtorlási lépéseket a „Szatmári friss újság“ ellen a Fáik czég szolgálatában elkövetett kivándorlási üzérkedése miatt megtenni. Cato. SZÍNHÁZ. — Krémer Sándor beregszászi társulata Bátorkodtunk lapunk egyik mi napi számában említést tenni arról az átiratról, melyet Arnold Sándor kúriai biró, a beregszászi kir. törvényszék elnöke küldött Pap Géza polgármesterhez némi informácziót kérvén Krémer Sándorról és társulatáról. Erre a közleményünkre a , Szamos“ mai számában K. J. nevű beregszászi állítólagos tanár és hírlapíró (!) fájdalmasan feljajdult, mert vagy neki, vagy Kré- mernok, vagy pedig a „Szamosának a tyúkszemére találtunk lépni. Mielőtt a „Szamos“ czikkével érdemlegesen foglalkoznánk, az igazság kedvéért e helyütt egész terjedelmében közöljük Arnold Sáudor kir. km iái biró urnák a polgármesterhez intézett átiratát, a mely szóról-szóra a következő: Nagyságos Polgármester Ur! A szinikerület alakítása alkalmával mint bizonyára Nagyságod is jól emlékszik reá — Krémer Sáudor színigazgató arra kötelezte magát, hogy Beregszászban is ugyanazon színtársulattal fog szerepelni, a molylyel a téli idényt Szatmáron tölti. E társulat f. hó közepén szándékozik előadásait itt Beregszászban megkezdeni, előleges színi jelentése szerint azonban társulatának jelenleg (súgót és kellékest is számítva) ösz- szesen 20 22 tagja van, saját zenekara pedig nincs. Minthogy kizártnak tartjuk, hogy nevezett színigazgató Szatmáron is ily keveset igérö társulattal működött volna, ennél fogva kérjük Nagyságodat, szíveskedjék az ott működött társulati tagok névjegyzékét megküldeni s egyúttal közölni, hogy a társulat ottani működésével a közönség meg volt-e elégedve ? Szives válaszáért fogadja előre is hálás köszönetünket. Beregszász, 1903. május 6. Arnold Sándor s. k. Kir. Kur. biró, törvényszéki elnök, a beregmegyei irodalmi és rniipártoló egyeúilet elnöke. Ez az átirat május 8-án 1409. tanácsi számmal lett elintézve, és hogy miként lett elintézve, arra is reá térünk. De először lássuk a medvét, azaz mit mond a „Szamos.“ Egész czikke abban a tónusban van tartva, mintha azon híradásunk, hogy Arnold Sándor ur átiratot küldött Pap Géza polgármesterhez, nem felelne meg a valóságnak. Nem meri ugyan nyíltan a szemünkbe vágni, de kerülgeti a kérdést, mint a macska a forró kását és a világért sem merne említést tenni az átiratról. Ha a „Szamos“ csakugyan a pártatlanság és igazság szolgálatában áll, miért nem tett már korábban említést erről az átiratról ? Miért hallgatja el azt, a mi neki kellemetlen? S miért informálja egyoldalúan a maga olvasóközönségét ? Ilyen körülmények között a „Szamosának egyáltalán nem lehel joga a mi eljárásunkat kritika tárgyává tenni és a valóságnak meg nem felelő állításaival a közönséget félrevezetni, mert éppen az ilyen hangú, a valóságnak meg nem felelő közleményektől fordulhat el jogosan minden jóérzésíi ember. Mi nem állunk Krémerrel semminemű „üzleti“ összeköttetésben, nem nyomunk neki plakátokat, szinlapokat és egyebeket, nincs tehát megkötve a kezünk, hogy a „seft“ érdekében ne bíráljunk pártatlanul, tárgyilagosan s a közönségre reá oktroáljuk Krémer Sándort színtársulatával, ha az a közönség igényeinek jóval alacsonyabb színvonalon áll is. Mi ok nélkül se Krémer Sándort, sem pedig társulatát soha meg nem bántottuk, de ha lesz reá okunk, a jövőben sem fogjuk erre nézve a „Szamos“ előleges beleegyezését kikérni A mit iltmüködése alatt irtunk róla és társulatáról, azt a közönség hangula- latából merítettük s a mit most irtunk, azt Arnold Sándor Kúriai biró urnák Pap Géza polgármesterhez intézett fenti beadványa folytán irtuk meg, a miből tényleg kitűnik, hogy Krémer Sándor igenis becsapta a beregszászi közönséget, s nem igaz, hogy az ottani közönség működésével meg van elégedve, — valamint a szátmári közönség is eleget zúgolódott, mig a négy hónapos téli szezont gyönge társulatával és kritikán aluli repertoirjával kihúzta. Ez az igaz, s ha a tisztelt „Szamos“ az ellenkezőjét állítja, vagy nem ért a színművészeihez, vagy pedig, Krémer iránti személyes jóbarátságból teszi, noha nem helyénvaló, hogy egy lap, a mely a közönség bizalmát nemcsak igényli, de mellét verdesve követeli, a pajtáskodás révén a maga jó véleményével az egész közönségre reá oktroálja azt a társulatot, a mely koránt sem érdemes a pártolásra. Annak a derék részvénytársaságnak a feje pedig ne fájjon — a „Szamosának. Az a derék részvénytársaság éppen azt tűzte maga elé czélul, hogy a tulajdonát képező lap, minden üzleti érdek, czimboráskodás és ko- mázástól menten gyakoroljon bírálatot minden közérdekű dologban. Azt tehát nem igen lehet megnyerni olyan rossz ügy támogatására, a mely a közönség érdekével ellentétben áll. Szatmár város nemes tanácsát pedig véleményünkkel dehogy is akartuk terrorizálni, hisz — ismerve a viszonyokat — előr« is tudtuk, hogy Pap Géza polgármester ur az Arnold Sándor ur kérdésére egyébbel, mint szerecsenmoaással nem felelhet, s ezt -- a mint az előttünk fekvő válaszból látjuk — derekasan meg is tette, noha ő maga is kénytelen volt beismerni, hogy * ... az egyes darabok kiállítása, a rendezés, szereposztás, műsorbeosztás tekintetében, merültek fel kifogások de hogy a szerecsent fehére mossa, sietett utánna tenni, hogy : „ ... de azt hajlandók vagyunk azon körülménynek tulajdonítani, hogy Krémer Sándor, mint kezdő színigazgató helyes művészi érzékkel nem biru . . . Édes istenem, hát mi nem azt mondottuk mindég, hogy Krémer Sándor nem színigazgatónak való, hogy nincs kellő művészi érzéke a reper- toir összeállításban, hogy nem tud társulatot szervezni, hogy az egyes szerepköröket helytelenül tölti be, hogy fejetetejére állított állapotok jellemezték egész társulatát. Sőt loyalisabbak voltunk Pap Géza polgármesternél, mert a darabok silány kiállításáról, — tudván, hogy az neki tetemes anyagi áldozatába kerül — soha említést nem tettünk. Ezek után azt hisszük, hogy a közönség kellő értékére fogja tudni redukálni a „Szamos“ és ama homályos K. I. állítólagos tanár és hírlapíró jeremiádáit, — noha minden színházba járó egyénnek, aki a pénzéért némi szórakozást, művészi élvezetet is kíván, e nélkül is meg van a maga véleménye Krémer Sándorról, mint színészről és mint — uram bo- csá! — szinigazgatóról. (II. S.) ÚJDONSÁGOK. Huszárfőhadnagy és színésznő regénye. Szerelmi dráma a fővárosbanSzatmár, május 28. (Saját tudósítónk távirata.) Megrázó szerelmi dráma hírét távi- vatozza nekünk budapesti tudósítónk. A lángoló, kiapadhatatlan, forró szerelem szinte megőrjítette azt a délezeg huszárfőhadnagyot, aki a fölötti bánatában, hogy kedvese, egy o.ozágszerte ismert, föltűnő szépségű színésznő a halállal vivődik, haldokló kedvese lakásán fejébe repített egy buta revolver golyót, a mely nyomban megölte. A megható szerelmi dráma hőse Vécsey Ervin a zombori huszárezred főhadnagya, másik szereplője pedig Csongori Mariska, a vidék egyik széleskörben ismert, föltűnő szépségű primadonnája. A deli húszé "főhadnagyot régi szerelem fűzte Csongori Mariskához, aki a vidék csaknem minden város színpadának ünnepelt primadonnája volt. A kedves, tehetséges és kiválóan temperamentumos színésznő legutóbb a zombori színtársulatnak volt tagja, a hova leginkább az a körülmény vonzotta, hogy Yécsey Ervin főhadnagy is ott állomásozott. Zomborban a szerelmes pár boldogAz egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & G Lc*d apgol gyapjúszövet gyárosnak “ szatmáron U/riCT HYHI A és gyapjúszövet kereskedőnél egyedüli raktára: VV I vJLiM Dsák-tsr. Freund-hás.--------------- Felhívja a nagy érdemű közönség figyelmét idény újdonságaira. '.......... •'
