Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-17 / 14. szám

Szatmár, 1903. január 17.

Szombat.

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva.

Egész évre . . 12 kor.

Fél évre . . 6 kor.

Negyedévre . 3 kor.

Egy hóra . , 1 kor.

Vidékre postán küldve:

Egész évre . . t6 kor.

Fél évre . . 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egy hóra . . 2 kor.

Eiyes szám ára 2 kr (4 fi.)

Kiadja:

A SZERKESZTŐSÉG.

Szerkesztőség:

Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő.

Felelős szerkesztő:

HARSÁNYI SÁNDOR.

Meslétónilí ni$nta]

[tfö kivételével«

méll egyezi bindóhiv»

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér.

Nyilttér sora 30 fillér.

Második évfolyam, száff).

Telefon : 106.

! — ------.--------------------------------Ki

adóhivatal.

Kazinczy-U. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők.

A király beteg.

Szatmár, jan. 16.

Aggasztó hirek kerülnek forgalomba Bécs felől. Agg királyunk egészségi állapotáról olyan adatokat kaptunk, amelyek betegségét komoly színben tüntetik föl. Különösen az, hogy a már minden irányban előkészített budapesti látogatás elhalasztását is fontolóra vették Ő Felsége környezetében, többet enged sejtetni, nlint amennyiről a hirek szólanak.

Ennek a látogatásnak a politikai fontosságát ugyanis igen jól ismerik az udvar köreiben. Februárban kerülnek — eddigi megállapodás szerint — a kiegyezés kérdései tárgyalásra a magyar parlamentben.

A tárgyalások egész folyamán kitűnt, hogy általában a kiegyezésnek azt a részét tartották odafönn különösen fontosnak, amely a magyar parlament jogkörébe vág. Arra helyezték a főeulyt, hogy nálunk menjenek azok lehető nyugodtan keresztül.

Épen azért rendeztetett úgy a budapesti látogatás, hogy a tárgyalásokkal összeessék.

Hiszen a Felség jelenléte nemcsak a tárgyalások nyugodtságára lett volna hatással, de még az esetleges későbbi tárgyalásokat, engedmények fontolóra vételét is jelentéTÁRCZA.

D a I

a gyászvárosról.

Búsulnak most

A d r ez d a i lányok :

Beszüntek ott

Mulatságok, bálok!

Bus a farsang’,

Báli ruha nem kell :

Bár kínálja

Kereskedő kegygyei.

Mi is lesz hát A mai világgal?

Egy asszonyért

Miért oly sok gyászdal!

Gyönge nő volt,

Gyöngébb férjjel páros:

Ne gyászold hát

Öreg Drezda város !

Ha búsulnak

A drezdai lányok:

Annál inkább

ürül a papájok!

Nem ürül, de

Megtelik a táre-za :

De miéri is

Annyi pénz a bálra ?

kényén könnyítette volna. Már csak azért is, mert ez engedmények s az ellenzék esetleges követelései fölött egyik üléstől a másikig már dönteni is lehetett volna.

Ha tehát a budapesti tartózkodás elejtését is fölvették a lehetőségek közé; úgy az agg király állapota komolyabb kell, hogy legyen, mint bármikor eddigelé. S azok a hirek, melyek egy közeli trónváltozásról csak a közelmúltban forgalomba kerültek, az ügyek ilyen állása közepette nyernek fontosságban.

Legyen, hofy királyunk betegsége nem fog a legrosszabb következménynyel járni, — s ha népek imája bir csak némi sulylyal a Mindenható előtt, úgy nem is járhat, -- mégis igen kérdéses, hogy egészségének megrendülése után vállalkozik-e majd két ország gondjainak elviselésére? Megmarad-e még kitartása, lelki ereje, ha agg szervezetének szívósságát megtöri a betegség?

Az utolsó napok eseményei már magukban is nagyon igazolni látszottak a lemondás hírét; kérdés, ez a betegség nem fog-e döntő hatással bírni e szándékra, mely minden czáfolat daczára úgy látszik, mégis meg van a királyban.

Csak egyre utalunk a politikai jelenségek közül: a trónörökös részvételére a katonai tanácskozásokon. Azt nem igazolja teljes mértékben sem az, hogy a jövő királyának beleszólása lehet a hadsereg viszonyaiba, melynek ura előbb-utóbb ő lesz; sem az, hogy ma Ferencz Ferdinánd a legmagasabb rangú katona a monarchiában.

Lehet azonban, hogy minden jóra fordul és agg Urunk erős szervezete újból győztes marad a betegség fölött. De akkor is hatással lesz a politikának alakulására; ha egyébben nem, de a kiegyezési tárgyalások jövő alakulásában.

S ez elég nagy ok arra, hogy feszült figyelemmel várjunk minden hirt Bécs felől.

ORSZÁGGYŰLÉS.

A képviselőim ülése.

Széli Kálmán a kiegyezésről.

Saját tudósítónk távirata.

Budapest, jan. 16.

A képviselöház mai ülését ért hető érdeklődéssel várta az egész ország, Széli Kálmán miniszterelnök mára ígérte a kiegyezésre vonatkozó nyilatkozatát. A képviselők tömött sorban lepték el a padsorokat és izgatott kíváncsisággal találgatták, miképpen si került a miniszterelnöknek nyélbe ütni

az oly rég vajúdó kiegyezést. Az egész ház zsibongó méhkashoz hasonlított; egyes képviselők hevesen vitatkoztak, élénken beszélgettek egymással.

Pont 10 órakor Apponyi Albert gróf elnök erélyes csengetéssel helyreállította a csendet. Megszűnt a zsivaly s mindenki lázas kíváncsisággal fordult Széli Kálmán miniszterelnök felé, a ki nyugodtan kijelentette, hogy napirend előtt nyilatkozni óhajt a kiegyezésről és a miniszterelnök nyilatkozott is. Sokat azonban most sem mondhatott. Valamit mindenesetre elértünk s az már maga is érdeme a miniszterelnöknek, hogy — bár nehezen — mégis létrehozta a kiegyezést és ezzel a sok hercze-hurczának végett vetett.

(A miniszterelnök nyilatkozata.)

Általános csend közepette szólalt fel

Széli Kálmáu miniszterelnök, megismertetni óhajtván — úgymond — a kiegyezési javaslatokat. Mindenekelőtt kijelenti, hogy a kiegyezési javaslatokról csak általánosságban szólhat, mert a részletek úgyis csak a javaslat benyújtásakor vitathatók meg. Nem czélja kiszínezni az előnyöket s éppen úgy nem hallgathatja el a hátrányokat sem. A vámszövetség ujabbí tiz évre megköttetik Ausztriával, tartalma fontosabb részeiben ugyanaz, mint a jelenleg érvényben levőé. A vámszövetségen csak alárendelt jelentőségű változások történtek. így például a közös vámbevételekből Magyarországra eső kezelési illeték 900.000 koronáról 1600.000 koronára felemeltetett. A

„Vöm uramnak“

Drágább a telt tárcza :

Mint a világ

Valamennyi táncza!

Baka Elek.

A kőszivü ember és gyermeke.

Egy elegáns külsejű ur a főtéren sétálgatott ; csinosan felöltöztetett gyermeket tartva karján. Egy nagyobb két emeletes ház előtt megállóit, a lehető legdurvább módon tette le a gyermeket a ház lépcsőjére és mogorván szólt hozzá:

—- Menj most magad fel a lépcsőn, én többé nem kínlódom veled 1

A gyermek szende, könyörgő hangon felelte:

— Kedves Atyám, kérlek vigy fel 1 Hisz tudod, mióta egy kocsi elgázolt és lábomat kitörtem, nem tudok menni.

Több kiváncsi ember csoportosult az esedező gyermek és kegyetlen atya köré.

Midőn hallották a gyermek bánatos hangját, midőn látták, mint néz az ő kék szemeivel zsarnok atyjára, miként kulcsolta imára reszkető kezeit ... az ellenszenv moraja hangzott végig a növekvő néptömegen.

De a kőszivü ember nem is ügyelt a nép mormogására.

— Lári fari! ... Az nem igaz, hogy nem tudsz menni! Ha nem mégy azonnal fel a lépcsőn, eldöngetlek mint egy kutyát! . . . Nos . . . Takarodjál!

— De atyám ! . . . Nem birok menni ! . . . Gyenge vagyok ... lábam kitört . . .

— Merő hazugság! — és az atya teljes erejéből ütött a gyerekre, aki egy jajkiáltással elájult.

— A nép türelme elfogyott , . . megbotránkozva nézte a kínos jelenetet .. .

— Ez az ön gyermeke ? — kérdi egy ur.

— Mi köze hozzá? volt a lako- nikus felelet.

— Igen bácsi, ő az én atyám — én vagyok az ő gyermeke . . . anyámat is megölte . , . most meg engem akar meggyilkolni ! . . . Segítsen rajtam . . . kérem.

Az atya fogait vicsorgatta, szemei vad tűzben égtek ... ökölre fogta kezeit és még egy ütést akart az ártatlan gyerekre mérni, de az ur, ki a gyermek pártját fogta, visszatartó a felemelt kart.

— Ha nem hagy fel azzal a brutális, lázitó, alávaló modorával, akkor rendőrt hivatok és becsukatom.

Az atyát e szavak még nagyobb felindulásba hozták, irtózatos erőmegfeszitéssel szabaditotta karját az úréból .. . egy ügyes mozdult ... és — egy tőr van a kezében.

— Jaj, elövette tőrét ... megöl .. . mint anyámat . . . meggyilkol mindenkit, kérem meneküljenek! Vigyázzanak . . .

A nép ijedve hátrált a vérengző- tigris elöl. Két ur maradt csak ott, hogy a tehetetlen gyermeket oltalmába vegye.

— Nos ha becsukatnak is, legyen is oka, hogy miért teszik azt.

És villámgyorsan — a nélkül, hogy megakadályozhatták volna — legnagyobb erejéből markolatig döfte a tőrt a — gyermek szivébe.

Egy velőtrázó sikoltás hallatszott, a gyermek még csak azt tudta mondani : „Meggyilkolt“, aztán élettelenül terült el a főidőn . . . s meghalt.

Az újonnan idecsödült nép eszeveszetten rohant a kegyetlen atyára.. . ez pedig könnyedén, gúnyos mosoly- lyal az arczán, felveszi a holt gyermeket, leemeli kalapját és igy szól:

— Uraim, hölgyeim, ez itt egy fababa, én pedig hires hasbeszélö vagyok. És ha sikerült tréfámat egy kis ajándékkal akarják megjutalmazni, igen szivesen veszem . . . Tableau!. . .