Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-17 / 14. szám

2 Szaknál1, szombat fennálló vámszabályzatot a mai viszo­nyoknak megfelelő újak helyettesítik. A szerzői jogra vonatkozó egyez­mény — folytatá beszédében a mi­niszterelnök — csupán stilárisan mó­dosíttatott. A megegyezések leglénye­gesebb pontja az, hogy törvények, me­lyek 1 rW óta Magyarországon törvé­nyek útján, Ausztriában azonban a 14 paragrafus alapján hozattak, most vég­leges törvényes, alkotmányos sza­bályozást nyernek. Legfontosabb újítás az uj közös vámtarifa, melyre nézve az volt az elvünk, hogy mivel Ausztria iparának magas vámtételekkel piaczot biztosí­tunk nálunk, másrészt jogunk legyen saját termelésünknek egyenértékű vá­mokkal osztrák piaczot biztosítani. Az ipari vámtétolok megszabásánál elvünk volt a paritás Ausztria és Magyaror­szág között. Ezután a miniszterelnök felsorolja a különböző mezőgazdasági termékek felemelt vámtételeit, valamint a főbb ipari vámtételeket, hozzátevén, hogy a vámtarifát védekező fegyvernek te­kinti, de a szerződés politika álláspont­ján megmarad. (Viharos tetszés.) Szünet után Kossuth Ferencz támadja a ki­egyezést, melyet az országra káros­nak tart. Széli Kálmán czáfolja Kossuth érveit. TÁVIRATOK. A Reischrath 20 órás ülése. Bécs, január 16. (Saját tu­dósitónktól.) A bécsi Reischrath a csehek obstrukcziója folytán teg­nap délelőtt 10 órától ma reggel i/4 7 óráig egyfolytában ülése­zett, A cseh szónokok órákon át beszéltek, mert leakarták tárgyalni az összes sürgősségi indítványokat. Ma reggel ,/4 7-kor elnök az ülést délelőtt 10 óráig felfüggesztette. Mikor az elnök az ülést újból meg­nyitotta, Körber osztrák miniszter- elnök nyilatkozott a kiegyezésről, alapjában ugyanazokat jelentvén ki, amiket Széli a magyar képviselő- házban. A hosszú, éjjeli üléstől tel­jesen kimerült képviselők hidegen, rendkívül tartózkodva fogadták Kör­ber beszédjét. A miniszterelnök nyi­latkozatai után a cseh radikálisok folytatták obstrukcziójukat,melyeknek egyelőre nem tudható, hogy mikor lesz vége, hacsak rövidesen nem si­kerül a függőben levő kompromis- siumot végkép megkötni. Erdős Armand szabad­lábon. Budapest, január 16. (Saját tudósítónktól.) A tegnap letartóz­tatott Erdős Armand igazgatót a rendőrség ma szabadlábra helyezte, de azért folytatják ellene az eljárást. Drága füst. Egy törvényjavaslatról. Szatmár, jan. 16. A pénzügyminiszter a napokban letett a képviselőház asztalára egy tör­vényjavaslatot, amely első pillanatra megdöbbentést keltett a szivarfüst go őrületjeinek világában. Arról van szó, hogy a külföldi dohánygyártmányokat alaposan megdrágítják a magyar do­hány kelendőségének érdekében. Egyip­tom finom, ópiomos eigaretteit, a pira­misok és gúlák földjének illatot lehelő, gyönyört keltő dohányát, Habanna pompás szivarnak a mai máris drága árnak csaknem fölévé' drágábban kell majd a jövőben megfizetni. Bizonyos, hogy a magyar ember drágán él. Nemcsak a nagyúri módot, de a szegénységet drágábban kell megfi zetni itthon, mint bárhol másutt nyugat felé. Nagy kulturállamokban a fényűzés, az élvezet czikkeí aránylag olcsóbbak, mint náluuk. — Igaz, hogy a minden­napi szükséglet czikkei is olcsóbbak. A mi szegény országunkban a fényűzés, az inyenczkedés rettentő drágaságánál sokkal lesujtóbb jelenség, hogy a szük­séglet rendes czikkei módfelett drágák. Olcsóvá tenni a kenyeret és a húst, fájdalom, közvetlenül nem áll a kor mány módjában. De még jobban meg­drágítani a fényűzést, módjában áll. És — tessék elhinni — a megdrágulás, amely a külföldi dohány élvezetében beállott, arra szolgál, hogy olcsóbbá tegye a szegény ember kenyerét. Csak papiroson és népgyüléseken vagyunk mi soviniszták, édes véreim. Angol ruhát, franczia illatszert, svéd gyújtót, amerikai korcsolyát vásárlunk. Es — ha telik rá — Habanna szivart, egyiptomi czigarette-t füstölünk. A ma­gyar dohánynyal bizony mostohán bán­nak úri körökben. Jófajta szüzdohányt, úgy mondja a magyar, már seholse kapni. A kincstár gyártmánya pedig rossz, ajkat maró, kellemetlen izü. És főképpen nem divatos dolog. Ezüst szelenezében, ragyogó szalónok asztalán ugyan ki tartogat vendégei számára szultán vagy hölgy szivarkát ? A pénzügyminiszter most rá akarja erőszakolni a magyar dohányt a füstölő úri társaságra A kinek nem kell a magyar dohány, fizesse méregdrágán a külföldit. Majd belátják nemsokára a magyar urak, hogy érdemes honi do­hány! is füstölni. Hogy minő gazdasági haszon há­ramlik ebből az országra, alig szüksé­ges bőven magyaráznom. Ha nagyobb lesz a fogyasztás, uj gyárakat kell for­galomba hozni. Ezer és ezer munkás jut keresethez. Értékesebb a magyar dohány. Értékesebb a jobbfajta föld­munkás, a dohánykertósz, Uj tőzsdék juttatnak szép keresethez sok tengődő családot. A külföldi dohányra kirótt nagyobb adó pedig az államnak tiszta nyereség, a melyet csupán gazdag em­berek fizetnek neki. Mindenképpen üdvös reform Per­sze, aki hozzászokott az illatos, jó szi­varfüsthöz, fejét csóválja majd ehhez az üdvösséghez. Végre is, már jó szi­vart se szívhasson? Miért kell éppen az ő bőrén gazdagodni az országnak ? Hát a bölcs kormány legyen ezekre a szegény gazdagokra legalább annyi­ban figyelemmel, hogy ha már magyar dohányra szorítja őket, adjon nekik dohányt. Legyen vége a rosszul sze- lelö szivarnak, nyerje vissza a szultán a rangját megillető tiszteletet s a hölgy a hozzá méltó bálványozást. A dráma rehabilitásáról beszélni se merek. Ez, azt hiszem, mindig — dráma marad. _____________S Z A T M ÁJ^ A halálraítéltek ügye a Kúrián. A halálitélet megsemmisítve­Saját tudósitónktól. Szatmár, jan. 16. Nagy feltűnést keltett úgy a közönség, mint jogászok körében az a kettős halálos Ítélet, melylyel a szatmári kir. törvényszék, mint es- küdtbiróság Dobje Alexát és Bura Mihályt sújtotta a múlt év novem­ber havában. Elénk emlékezetben van még az eset s a szigorú Ítélet, mely egyetlen tanú vallomása alapján mutatta beigazoltnak a szörnyű vádat, hogy Dobje Alexa és társa, Bura Györgyöt baltával a legkegyetlenebb módon meggyil­kolták. Akik az esküdtbiróság előtti tárgyalást végighallgatták, megdöb­benéssel fogadták az esküdtek ver­diktjét, s az erre alapított halálos ítéletet. Az az egyetlen ténybeli tanú, kinek vallomását a mellék- körülmények sem erősítették meg s kinek a vádlottakéhoz hasonló igen alacsony műveltségi foka igazmon­dásában való feltétlen bizalmat nem állapíthattak meg, nem nyújthatott megnyugvást az esküdtek marasztaló határozatában s még kevésbbé a helyrehozhatlan halálitéletben. A szenzácziós ügyben bejelentett semmiségi panaszok folytán ugyanis tegnap került az ügy a kir. Curia III-ik büntető tanácsa előtt tárgyalásra, és a legfelső bíróság Selley tanácselnök vezetése mellett Nagy Emil dr. vé­delme után a szatmári kir. törvény­szék, mint esküdtbiróság ítéletét megsemmisítette s elrendelte annak más esküdtszék előtt leendő újabb tárgyalását. A semmiségi okot a kir. Curia a büntető perrendtartás 238 §-ának meg­sértésében találta, mert főbenjáró ügy­ről lévén szó, a részben egymástól eltért orvosi szakvélemények az orszá­gos igazságügyi orvosi tanács által felülvéleményezésre lettek volna felter- jesztendők. ügy vesszük ki ezen indokolásból, mintha a kir. Curia az ügy alakisá­gaiban igyekeztett megkeresni a kive­zető utat, hogy lehetővé tegye a meg­nyugtató igazság feltalálását az ügy újabb tárgyalásával, s uj Ítélet hozata­lával. A törvény formalizmusa ugyanis az esküdtek lelkiismeretes meggyőző­désben gyökerező tény m egállapitást, s igy a vádlott bűnösségének kimondását a törvények alakszerűségek megtartása esetén megtámadhatlannak mondja ki, a nyilvánvaló tévedés esetét kivéve, amikor is maga a törvényszék utasít­hatja az ügyet uj esküdtszék elbírálása elé. A tárgyi igazság, mely minden büntető ítélkezés alapja, az emberi intézmények gyarlósága és esküdtszéki intézményünknek sokszor bizalmatlan­ságot keltő fogyatékossága folytán elég gyakran nem jut érvényre, s helyébe lép az esküdtek subjektiv véleménye. A törvény, mely magában hordja a hibát, nem nyújt ez ellen orvoslást, s 1 H 1 R L A P­___________ a semmiségi panaszt a bűnösség kér­désének meritumában meg nem engedi. Nagyon örvendetes tehát, ha ta­lán a szigorú jogelvet formáin keresz­tül is, de megtalálta a legfelső bíróság azon utat, mely közelebb vezethet az igazsághoz, s megszabadíthat a félel­metes kétségtől, hogy talán szörnyü emberbirói tévedés hajtott ártatlan fejeket a bitó fa alá. Képzelhető, hogy Dobje Alexa és Bura Mihály, a két halálraítélt, mily örömmel fogadják majd a Kúria Ítéle­tét, mert ezek után egyáltalán nincs kizárva, hogy az uj esküdtszék — bi- zonyitékok hiányában teljesen felmenti őket a szörnyű vád alul. A Kúria ítéletét már a közeli na­pokban kihirdetik a két halálraítélt előtt. SZÍNHÁZ. ” — (A baba.) Gyors egymásután­ban harmadizben került előadásra teg­nap Audran bájos operetteje, A baba. Zónaelőadás lévén, a közönség teljesen megtöltötte a szinházat. Az előadás semmivel sem volt jobb, sem rosszabb az előző előadásoknál, melyekről vélemé­nyünket már elmondottuk. ÚJDONSÁGOK. Kecskeméthy Győző újabb nyoma. A czimbalom-müvész felfedezése. A főváros hírhedt sikkasztójárói ismét érdekes hirt kaptunk. Szaplon- czay János, a szolyvai járás volt szol- gabirája ezelőtt 3 hónappal Ameriká­ban művészi körútra ment, hol czim- bal mával gyönyörködteti a szórakozni vágyó amerikaiakat, önmagának pedig hirt és dicsőséget szerez. 1902. okt. hó 27-én New-Yorkban kelt levelében egy szolyvai barátjának a többek közt tengeri útjáról beszámolva a követke­zőket Írja: „Hajónkon (t. i. a „Moltke hajóu) a magyarok közt összeösmerkedtem Makray Jenő oki. mérnökkel, a ki ta­nulmányait jött folytatni az itteni tech­nikákon. Igen intelligens és vagyonos fiú, a konzulnak ismerőse (állítólag 1) s több összekötetése van e városban. Meggyőződtem puritán jelleméről, ösz- szejöttem vele s most lakótársak va­gyunk a város 3-ik utczájának 28. az. I-sö emeletén levő bérszobában.“ Időközben egy embernek, mint barátjának, egy csoportfényképet is küldött, melyben Szaplonczay Makray val többek táraságában van lefényké­pezve. Azonban ezelőtt vagy 3 héttel Bay Gábor szolyvai szolgabiró is le­velet kapott Sznplonezaytól New-York- ból, melyben azt írja, hogy lakótársá­ban, állítólagos Makray mérnökbe» Kecskeméthy Győzőt, a főváros fél­milliós sikkasztóját gyanítja, kinek ismeretségével különben már is szakí­tott, megjegyezvén azt is, hogy gyanú­san sok pénze van s feltűnően sokat költ. E ezólból kérte fentemlitett szol- gabirót, miszerint az kérj# al a buda­1903. január i7. 14 szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom