Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-05-01 / 99. szám
Szatmár, 1903. május l. Péntek. Második évfolyam, 99: szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évr# . . t2 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám éra 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) A. Hirdetéseket .. í méltányos, pz^bött áriján éj egyezség éz^nntrftív'ész '"a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. S2ém. Telefon: IOS. Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: BARTH A KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Meghívó. ANagy-Károlyban 1903. május hó 6-án este 9 órakor a Polgári olvasókörben tartandó párt értekezletre a megyei függetlenségi párt tagjait van szerencsém meghivni. Budapest, 1903. april 25. Luby Géza. megyei pártelnök. Megyei tisztviselők fizetésemelése. Szatmár. április 30. Nem tagadható, hogy a vármegyei tisztviselők fizetéseinek dolgában meglehetős rendszertelenség uralkodik. Nem egységes szabályzat, nem is a szolgálati idő arányában lesz fizetésük megállapítva, hanem úgy fizetésük, mint előmenetelük függ a vármegye bizottságától, mely őket megválasztja és mely meghatározza fizetősök nagyságát. A mai korban, melyben általános elv az az igyekezet, hogy mindenki érdeme szerint jutalmaztassák meg, immár tarthatatlanná vált ez az állapot, Bár a megyei tisztviselők régen tudják, régen érzik, hogy a rendszertelenség helyébe a szahályozottság'ot kell követelniük, eddig nem hozakodtak elő ügyükkel. Most azonban, a mikor az állami tisztviselők fizetésjavitása befejezett tény, ők se hallgathatják el jogos igényeiket, annál kevésbbé, minthogy munkájok túlnyomóan nagyobbrészét az államnak kell szentelniük és igy okkal-joggal követelhetik, hogy velők szemben is legalább oly méltányosan járjanak el, mint az állami tisztviselőkkel szemben fognak eljárni. Voltaképen az egész mozgalom, mely a múlt vasárnap tartott kongresszussal lépett a nyilvánosság elé, nem egyébb, mint előkészület az államosításra. Ha nyíltan bevallva nem" is hangoztatták az állami tisztviselők, hogy az államosítás alkalmával megfelelő fizetési rangosztályba kívánnak felvétetni, s ennek alapját már most akarják megvetni, ez csak azért történt, mert helyzetük javításával nem várhatnak addig, mig a távol homály ködében késlekedő államosítás végre a megvalósulás stádiumába fog lépni. Kérelmükkel közvetlenül az egyedül illetékes helyhez : a vármegyéhez fordulnak ugyan a tisztviselők. de a fizetések rendezését nemcsak a várható államosítás révén, hanem általok végzett állami munkák alapján az államtól kérik. Mert bár a vármegyék áldozatkészsége tisztviselőikkel szemben közismert tény, mégsem szabad elfelejteni, hogy a vármegye közönsége a fize- tésjavitás követelte többkiadásokat alig bírhatja el. Az emberi fantázia szülte mindennemű egyenes, pót- és számtalan másnéven nevezett adó terheli a vármegye közönségét. Ezeket tovább emelni, még a tisztviselők helyzetének javítása érdekében se lenne észszerű dolog, fordulnak tehát a tisztviselők jövendő urukhoz, az államhoz, melynek már most végeznek szolgálatokat, még pedig sokkal többet, mint bármelyik más köztisztviselő, Azonban, ha a jelenlegi viszonyokat mérlegeljük, ha szempillantást vetünk a mostani meglehetős bonyodalmas, zűrzavaros politikai helyzetre, vajmi kevés a reményünk, hogy az annyi huza-vona után megcsinált tervezet az állami tisztviselők fizetésemeléséről egyhamar törvényerőre fog emelkedni. Tegyük fel már most, hogy a vármegyei hivatalnokok jogos sérelmeik orvoslása czéljából — kollégáik, az állami tisztviselők mintájára — együttes, közös nagy ak- czióban állandóan felszínen tartják figyelemreméltó ügyüket és erős kitartással, szívós akarattal ostromolják az államot, talán csak jó néhány esztendő múltán fog az méltánylásra, meghallgatásra találni. — Addig is aztán a vármegyei hivatalnok tekintélynek örvendhet kifelé, de odahaza azor. töprenghet, honnan kerül erre, meg arra. Segítséget a vármegye embere egyelőre mégis csak leginkább a vármegyétől várhat, illetőleg remélhet, mert onnan legalább megtudhatja, támogatják-e kérelmét vagy nem. Igaz, mint már fentebb említettük, a vármegye a sok adót nyögi, sínyli, de valami olyas módot kellene kieszelnie a vármegyének, mely szivén viseli hivatalnokai érdekeit, hogy az állammal együttesen valamiképpen enyhítenénk a tisztviselők sorsán, úgy, hogy az államkassza se szenvedne nagyobb rázkódtatást, de meg a vármegye közönsége se fájlalná a tulkiadásokat. így talán, legalább addig, nug az államosítás keresztül nem vitetik, segitve lenne a bajon annyira, amennyire. TARCZA. Játék. Két gyermek játszik a napon. Aprók még, egyikőjük sem haladta túl a 10-A évet. A tavaszias levegő jön lopva, titkon, befészkelődik a szivekbe, sóhajokat csal elő a lelkek mélyéből. És az emberek elhiszik, hogy tavasz van, mintha nem ragyogna izzó nap tél derekán is a nyugodt szivüre. És mintha nem tudná megdermeszteni a lelkeket augusztus melege is. A két gyermek pedig bandukol a napon. A földből most buvnak elő az első fűszálak, olyan élénken mutatják a reménységet, hogy szinte ijesztő ez az erőszakos akarat. A kis fiú azt mondja: — ügy szeretek veled játszani ! Kézen fogja a leányt, a mint mennek. Érhez pedig azt feleli: — Én is úgy szeretek veled. Te szebben tudsz játszani, mint a többi fiú. Az Imre tegnap hátba ütött és arra mind nevettek a többiek. Te nem bántasz soha. A fiúnak büszkébb lett a tekintete. — Óh én tudom, hogy a nőt nem szabad megbántani. Én verekedés nélkül szeretek játszani, De csak is veled. Ezt némi gondolkodás után teszi hozzá. — Tudod mit? — kérdi a leány. Én egyedül veled fogok játszani. — Én pedig csak teveled. A folyó túlsó partján szárazak még a fák, de úgy látszik ott mégis, mintha a reménység biztató zöldje csillanna meg a szürkeségben. Olyan hitetegető, csalogató ez, de annyi valószínűség van benne az őszinteségre is. Aztán bandukol tovább a két gyerek, mig egy padhez ér. Itt már hosz- szabb fűszálakat találnak és hozzá fognak az építéshez. A fiú végzi szörnyű komolysággal a munkát, ügy látszik, hogy házat tervez, szépet, nagyot. Még tornya is van, meredek, égbenyuló. Annak a tetejébe oldalvást húzódik egy kisebb fűszál. — Ez lesz a zászló. A leány könyökére támasztja állát és úgy nézi. ___ — Nagyon szép lesz. — Ez lesz az én házam! — mondja büszkén a kis építő. — Csinálj nekem is egyet. — Minek feleli a fiú, elférsz te is benne. — Bele fogsz engedni ? — Csakis téged, senki mást. — Te, az olyan jó lesz! És összekulcsolja piczi mellén a két kezét, anélkül, hogy tudná mit gondol. Az örök nőiesség napsugara csillan fel egy pillanatra a tekintetében, a mely ott szunnyadoz leple alatt az öntudatlanságnak és olykor fellobban. Most még elvétve, maga által sem ismerve, később gyakrabban, de mindig a legbensöbb, legmélyebb, legigazibb sugallatából, a tiszta szivek egéből küldve. A bolonditó illatos tavaszi levegő most terjeszti vará^Sos mámorát és rabul ejt mindenkit, a ki hatalmába kerül. Minél öntudatlanabb ez a lélekmegejtés, annál igazibb. Viszi a tavasz a két gyereket előre. Ott hagyták már a ragyogó kastélyt. Pedig qlyan szép volt! Vissza- vissza néznék reá, épen maradt; azt kár volna lerombolni. — Mikor lesz neked ilyen házad ? — kérdi a leány. — Sokára. — Mennyi az a sok ? Ugy-e egy év. — Még később. Három év múlva. A bokrok megzörrennek, szellő jár köztük. Egyszerre felkapja és lerombolja a palotát. Ők ketten már nem látják ezt, imbolyognak tovább, mint két komoly öreg. A nap olyan édesen süt, a levegő hozza már messzi vidékről a szunyadó virágok illatát. Közeleg az igazi tavasz, itt jár elől a küldöttje, ez a két gyerek. A leány bájos öntudatossággal fogja kézen a fiút. — Ugy-e, akkor is csak kelten fogunk játszani ? — Csak ketten- Senki mással. .... Pedig nem is játszanak. Ügy legalább most még nem. Mikor elkövetkezik az a játék, már sokkal nagyobbak, jobban is tudják, mit tesznek és mégis megteszik. Meglehet az is, hogy szintén ilyen csalogató tavaszi nap okozza az egészet és csak képzelték, hogy jön a tavasz. Bob. Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljukat. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár és legnagyobb czipőFa^ára. j | tavaszi és nyári idényre njegrendeií összes úri, női és gyermek
