Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-15 / 12. szám
Szatmér, 1903. január 15. Csütörtök. V.-Í. iV «A Második évfolytm, i2./$^m. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejgyes szám ára 2 kr (4 fi.) SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik! náj)b>ita (hétfő kivitelével.) Hirdetéseket ^ U: méltányos, szabom egyezség szerint felv&»—á . kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon: 106. Szerkesztőség: Kazinczy-Utcza 6. szám. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja : A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Farsang. 5zatmár, jan. 14. Karnevál, a vidám, bohó her- czeg, mint minden esztendőben, úgy az idén is, kalendáriumi pontossággal beköszöntött, magával hozván széles jókedvét, sugárzó derűjét, gondtalan pajkosságát. Megnyílik végtelen sora a mulatságoknak, bálozásoknak, dinom-dánomoknak. Szép, tagadhatatlanul szép a farsang megannyi tarka-barkaságai- val, bohókás mulatozásaival, pajzán jókedvével, bufelejtő, gondölő örömeivel. A lányok úgy vélik, hogy egyszer élnek, az ifjak azt kurjongatják, hogy sohse halunk meg és lankadatlanul ropják a csárdást, lejtik a polkát és tánczolják a bos- tont. A gondos szülők több érdekkel, mint anélkül, tekintik leányaik lábmüvészetét, inig számos fiatal ember a szimatolás terére lép s következésképp azon spekulál, vájjon a 6 - 8 — 16 20,000 koronák közül, melyik pénzösszeggel tán- czoljon többet és melyik summának udvaroljon nagyobb becsülettel. Mig a bálozások színhelyein szakad a lakk-topán, mig néhány vadonatúj selyem blúz és ifjú elázik, tömérdek pénzt, port és italt nyelvén el, addig a poshadt, egészség télén légkörű, fütetlen szobákban kétségbeesett, ieaszott, soványképü emberek kuporodnak, a hidegtől meggémberedett tagokkal, az éhségTÁRCZA. I n t e r w i e w a szász trónörökösnéről. (Az erényes asszony.) — Nagyságos asszonyom, milyen asszonynak tartja a szász trónörökösnét. — Romlottnak. — De szeret, nagyon szeret s ez olyan enyhítő körülmény . . . — Melyet én nem veszek figyelembe. Egy fiatal menyecskénél, aki könnyelmű, aki szökésével csak az urára meg a legszűkebb rokonságára hoz szégyent, még mérlegelni tudom ezt az enyhítő körülményt. De az a hölgy már 34 éves. És szégyent hozott nemcsak a családjára, hanem a hazájára is. Királyi trónról feküdt a biin nyoszolyára. És árván hagyott öt gyermeket! Öt édes apróságot, akiket a szive alatt hordott. Szökött, négy hónappal a hatodik lebetegedés előtt . . . Undor, gyűlölet és megvetés az, ami nap-nap után felülkerekedik lényemben, tői korgó gyomrokkal és várják a megváltó segítséget, — maguk sem tudván : honnan, merről ? A farsangi mulatozók, vidám tánczolók hogy is gondolhatnának a szegény, nyomorult, istenverte emberekre, kiknek alig futja a betevő falatra és sokszor megelégednek azzal, ha száraz, kemény kenyér helyett lágy, fehér kenyeret ehetnének. A farsangi mulatságok helyén- valóak, czélszerüek, egyszer esztendőben, néhány hetet eltölthetünk gondtalan mulatozásban. Létjogosultságukat nem vitatjuk, nem kárhoztatjuk, de valóban széppé, magasztossá, fenköltté tenné a bálozásokat az a körülmény, hogy a befolyt tiszta jövedelmet nagyobbrészt az elhagyottak, árvák, gyámoltalanok fölsegélyezésére, istápolására fordítanák. Azzal a nemes, humánus czél- lal kellene a fiatalságnak tánczolnia, hogy vidám mulatozása nyomán áldás fakadjon s azzal a jelmondattal kellene perdülnie a parketten, hogy: „Ti izzadtatok mi értünk, — most mi izzadunk tiértetek!“ POIATIKAI HÍREK. A függetlenségi párt. Égy idő óta minduntalan fölmerül olyan jelenség, mely a függetlenségi párt belső egységét megrendültnek mulatja Úgy látszik, nézetkülönbségek s ezekkel kapcsolatban különböző frakcziók támadtak a mikor a botrányról olvasok a lapokban. (Az elvált asszony.) — Azt kérdezi, mi a véleményem a szász trónörökösnéről ? Nohát megmondom. Igaza volt! Mert utálta a férfit, akihez akarata ellenére hozzá- lánczolták. Ö, én átéreztem a kint, a miben neki része volt. — S kegyed még sem szökött meg az urától. — Ah, ha elém toppan egy Giron, nem tudom, mit tettem volna !... (Az ábrándos leány.) — Én megbocsájtok neki, mert olyan igen nagyon tudott szeretni, hogy a szive ábrándjáért lemondott egy trónról és mindenről, a mi a tömegből magasan kiemel. Aki úgy tud szeretni, az nem lehet rossz nö, azt sajnáljuk talán, de nem ítéljük el. Ah ! ha en gern úgy szeretne valaki, mint a trónörökösné azt a nyelvmestert! Még a menyországot is ott hagynám érte. Mert nagyobb boldogságot nem ismepártban, a melyek az erejét gyöngítik Világos képe azonban nincs a függetlenségi párt állapotának s a benne lappangó differencziák igazi természetének. Azért nehéz is érdemlegesen hozzászólni. Csak a külső események regisztrálására vagyunk utalva. Emlé- jkezetes, hogy Kossuth Ferencz, a párt elnöke nemrég hat tagból álló végrehajtó-bizottságot kért maga mellé, a párt vezetésére. Úgy értesítenek most bennünket, hogy a párt tagjai közül sokan fölöslegesnek ítélik ezt a végrehajtó-bizottságot, sőt hogy Justh Gyula, a függetlenségi pártnak ez érdemes és nagytekintélyű tagja indítványt is tett, a mely a megválasztott bizottság fönntartása ellen irányul. E dologban Kossuth Ferencz január 20 ikára értekezletet hivott össze, melyre a párt minden egyes tagját külön levélben meghívta. A pártértekezlet ez alkalommal tárgyalni fogja a kérdést és a mennyiben a végrehajtó bizottságot fönntartaná, hatáskörére vonatkozólag egyúttal határozni fog a pártkör alapszabályainak módosításáról is. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, jan. 14. A képviselöház mai ülésén harmadik olvasásban is elfogadván az ut- levélügyre vonatkozó törvényjavaslatot, az uj csendőrkerületekről szóló javasrek annál, mint a tudatot, hogy kimondhatatlanul szeretnek bennünket. (A büszke leány.) — Én csak egyszerű polgárleány vagyok, de nem mennék végig az ut- ezán azzal az asszonynyal. — De hiszen oly boldogtalan volt. — Hát mi az a boldogtalanság ahoz a mélységes erkölcsi sülyedéshez képest! Ez a gyöngeség egy napszámos asszonynál is gyalázatos, hát még egy királynőnél. Én már nem is olvasom a lapokat, mióta arról a botrányról Írnak. Mélységes lealázása a női büszkeségnek, arezul ütése az asszonyi méltóságnak és a szeméremnek mindaz, amit ez asszony elkövetett. De még nálánál is jobban utálom azt a nyelvmestert. Hitvány strébernek tartom, aki hideg számítással csavarta el egy gyönge asszony fejét, gyalázatba sodorta és lemoshatatlan szégyenfoltot ejtett egy tisztes családon. Ha hatalmamban állna, feneketlen börtönbe latokat kezdte tárgyalni. A határren dőrségre vonatkozó szakasznál a néppárti Trubinyi János a határrendör- dőrségi kapitányság felállítását kéri. Egyúttal javasolta, hogy a létesítendő határrendőrségi kapitányságot Pozsonyban állitsik fel. Ugyanily értelemben beszélt Bornemissza Lajos, szabadelvű képviselő, aki Csacza és Szolyva között kérte a kapitányság felállítását. Széli Kálmán, miniszterelnök a felszólalásokra kijelentette, hogy a két képviselő kívánságát, ha csak lehetséges teljesiti. A határrendőrségnek — úgymond — polgári jellege lesz. A ház elfogadta a javaslatot általánosságban és részleteiben is. A tengerszem ügyében történt választott bírósági ítélet czikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot Szivák Imre előadó hosszabb beszédben elfogadásra ajánlja. Visontai Soma, Rátkay László Széli Kálmán rövid felszólalásai után, a javaslatot elfogadták. A képviselöház legközelebb pénteken tart ülést. TÁVIRATOK. Lónyay gróf sajtópört indít. Budapest, január 14. (Saját tudósitónktól.) Lónyay Elemér gróf ma táviratban megbízta bécsi és budapesti ügyvédjeit, hogy puhacsukatnám az ilyen férfiakat, akik gyalázatba sodorják az asszonyt, akit állítólag szeretnek. Mert az a Giron nem szerelmes ám. — Honnan következteti ezt ?- - Abból, hogy szerelmének tárgyát a becsületes férfi tisztának és büszkének akarja látni a világ előtt. És mitt tett az a Giron'? Egy ocsmány franczia vígjáték hősnőjévé tette az asszonyt. Pfuj!.,. Ve A szerkesztőség a hölgyekhez. A szerkesztőség pedig megnyitja e lap hasábjait az olvasónöi előtt. Felkérjük városunk és a vidék hölgyeit, Írják meg nekünk, akár álnév alatt is, mi a véleményük a genfi szerelmes regényről, különösen a szász trónörökösnéről. E véleményeket természetesen közzé teszszük lapunkban, hogy megtudjuk, kik vannak többségben, azok a hölgyek, akik megbocsájtják a botlást, vagy azok-e, akik föltétlenül elitélik ?
