Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-04-11 / 84. szám
Szatmár, 1903. április 12. Vasárnap. Második évfolyam, 84. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik napQnta friétfő kivételével.) Hirdetéseket' méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal,-Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal : Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Lapvezér: URAY GÉZA. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Útjelző. Lapunk mai száma, mint a „Szatmár-németii függetlenségi és 48-as párt'‘ közlönye jelenik meg és e naptól kezdve, mint e párt lapja, úgy az országos, mint a vármegyei függetlenségi és 48-as párt érdekeit fogja szolgálni. A szatmár-németii függetlenségi és 48-as párt kebelében régi óhajtás valósult meg azzal, hogy politikai pártlapot teremtett magának s ezáltal a szatmári és szatmárme- gyei függetlenségi párt között állandó kapcsot létesített. Ama nehézségek, melyek vidéken egy politikai napilap megindításával járnak, késleltették a mai napig az eszme megvalósítását. Most azonban elérkezettnek látta pártunk az időpontot arra nézve, hogy egy politikai napilapnak megteremtése által politikai működését szélesebb mederbe terelje. Szatmár város közönségének minden politikai pártárnyalatában, úgyszólván egyöntetű megdöbbenést keltettek a nemzet ujabbi pénz- és véradóval valómegterheltetésétczélzó katonai javaslatok, amelyek ezidő- szerint a magyar parlamentet foglalkoztatják. — E megdöbbenésnek méltó kifejezést adott a minépgyü- lésünk és ezen népgyülés egyhangú határozatának következménye lett, hogy a régi szabadelvüpártnak több oszlopos tagja a mi pártunkhoz csatlakozván, egyesült és közös akarattal lehetővé tétetett, hogy a „Szatmári Hírlap“ a mai naptól kezdve a függetlenségi és 48-as párt tulajdonába ment át, hogy Isten segedelmével ezután rendületlenül szolgálja pártunk elveit. A lap ellenőrző bizottságának határozottan kifejezett akaratához képest, a mai naptól kezdve a „Szatmári Hírlap“ vezetését elvállaltuk és ha nagyobbszabásu ígéretekkel nem is állunk olvasóink eló, árról biztosíthatjuk, hogy a függetlenségi és 48-as párt törekvéseinek hűséges előmozdítói éstol- mácsolói leszünk. Az országos politikai-, közművelődési és közgazdasági érdekek mellett támogatói leszünk a helyi és vármegyei érdekeknek, — de személyes érdekek előmozdítása soha sem fogják e lap működésének irányát képezni: az orszá vármegyei és helyi közérdek szolgálatában maradunk állandóan, mig e lap élén fogunk állani. Nagy súlyt fektetünk továbbá arra, hogy városunk és vármegyénk közgazdasági-, kereskedelmi és ipari érdekeinek előmozdításában tőlünk telhetőleg sikerrel vezető munkálkodást fejthessünk ki. Különös figyelmet fogunk fordítani a helyi iparosok helyzetének javítására és anyagi érdekeik előmozdítása czéljából e lap hasábjai mindenkor nyitva fognak állani. Ezt különösen ki kellett emelnünk azért is, mert — sajnos — e téren oly szomorú visszaesés kétségtelen jeleivel találkozunk városunkban, melyek immár nagyon is megkövetelik, hogy a védekezés minden eszközeivel nemcsak útját szegjük r. további hanyatlásnak, hanem lehetőleg módját ejtjük hanyatló helyi iparunk fellendülésének. Igyekezni fogunk továbbá, hogy a „Szatmári Hírlap“ az olvasó igényeit mindenkor teljesen kielégítse, és erre nézve ígéretet annyival is inkább tehetünk, mert lapunk ama szerencsés helyzetbe® van, hogy az országos függetlenségi és 48-as párt részéről is hathatós erkölcsi és szellemi támogatásban részesül, úgy, hogy országos nevű publiczis- ták és kiváló külmunkatársainknak egész gárdája támogatja a felelős szerkesztőt nehéz munkájában. Midőn Tápunkat a nagyérdemű közönség becses jóindulatába ajánljuk, kérjük, hogy nehéz munkánkban minket támogasson. üray Géz . Bartha Kálmán, lapvezér. főszerkesztő. Nekem, mint e lap felelős szerkesztőjének a fenti programmhoz nincs hozzátennívalóm, csupán annyit kívánok e helyütt jelezni, hogy a magam részéről is becsülettel szolgálni fogom azokat a nemes, fényes eszméket, a miket a függetlenségi és 48-as párt irt a zászlójára; szolgálni fogom azzal az idális, lankadatlan lelkesedéssel, a melynek az újságíró szivét, tollát vezetnie kell, ha méltó akar lenni arra a nehéz, szép feladatra, a mi neki a haladás harczában adatott. A „Szatmári Hírlap“ miként eddig, ezután is olyan újság fog lenni, a mely megfelel mindama követelmé- nyeknyeknek, a miket ma a közönség a hírlaphoz fűz. Nap-nap után állandóan arra fogunk törekedni, hegy ez a lap a vidék egyik legjobb újságja legyen. Újságot csinálunk a közönségnek, mely a függetlenségi és 48-as párt zászlója alatt szolgálja a haladást ; a felvilágosodás, a humanizmus, a demokraczía elveit. Újságot, mely mindig tiszta, nemes fegyverekkel harczol a közérdekért. Újságot, mely tőle telhetőén igyekszik megfelelni ama követelményeknek, amiket a müveit haladásra törekvő közönség manap egy modern sajtó orgánummal szemben támaszt. Vidéki újság lesz a „Szatmári Hírlapde olyan jó vidéki újság, mely friss, eleven, közvetlen, megbízható forrásból merit s hozzászól mindenhez, nyíltan, függetlenül megírja nézeteit minden városi, megyei, társadalmi, politikai és közművelődési kérdésről. A napi sajtó minden eszköze rendelkezésére áll a „Szatmári Hírlap“ - nak, hogy ezt a feladatát híven s jól betöltse; igy tehát bátran hihetjük, hogy a „Szatmári Hírlap“ meghódítja s TÁRCZA. Harangz ligás. Misére harangoznak husvét vasárnap reggelén. Ájtatosság lopózik, a szivekbe e szent ünnepnapon ... itt a virágfakasztó, illatos tavasz. A jászhegyi nagy utezán ünnepie- sen föleziezomázott emberek sietnek a templom felé. Suhogó lilaszin vagy fekete selyem ünneplőben lépkednek mereven az asszonyok; a gazdák is fekete dolmányt, magas szárú csizmát öltöttek. A lányok virágbokrétával, imakönyvvel a kezökben, egy csoportban mennek, lesütik a szemüket, a világért se tekintenének föl, pedig tudják nagyon jól, hogy a legények nyomon követik őket. De hát nem szabad hátranézni, mit szólnának a többiek. Az ünnepies komolyságot egyszerre halk kaczagás szakítja meg. A legények kezdik a nevetést, a lányok is mosolyognak. A nagy utcza egyik háza előtt, kis pádon, üldögél egymagában egy öreg anyóka. — Nézd csak Koltai Juczikát, hogy kicziczomázta magát a lelkem, mondja Juhász Pista, a legderekabb legény. Várja a vőlegényét, a hütelent, a ki megígérte neki, hogy visszatér husvét vasárnapján, kerek hatvan esztendő előtt. Az anyóka meg csak ül nyugodtan a helyén, mintha nem is látná a gúnyolódó, vihogó népséget. A lányoknak megnedvesedik a szeme, a min a fonnyadt, ránezos arezba néznek, szegény Juczika, várja, várja a vőlegényét. Ismét megszólal a harang szava, a hívők meggyorsítják lépteiket és néhány pillanat múlva csöndes a nagy utcza, a kaczagó, pajkos fiatalság komoly arczczal, ájtatos lélekkel foglalja el helyét az Isten házában . . . Koltai Juczika immár hatvan esztendeje mulasztja el az istentiszteletet husvét reggelén, hogy is menne templomba a jegyese nélkül, már csak megvárja Jancsit, megígérte, hogy visz- szajő husvét vasárnapján és Juczika megvárja, akármikor jö is. * Szép tavaszi nap volt, szakasztott olyan, mint a mai. Nagyszombaton délben beállított Koltai Juczikához Nagy Jancsi, a jegyese. — Elmegyek, Juezikám lelkem Diósdra, a keresztapámhoz. — Már hogy menne kend Jancsi, szól Juczika, hiszen holnap, ünnepkor, csak nem megyek egyedül a misére! — Visszajövök Juczi, holnap reggel együtt megyünk a templomba és hozok neked piros szalagot is a „kis boltos“-tól. Jancsi el is ment Diósdra, hiába kérlelte Juczika, hiába kérlelte Juczika, hiába . . . Befogta a két tüzes lovát, s mint a szélvész röpült a könnyű kis szekér. Juczi a kapuból nézett a jegyese után, integetett is a kendőjével és nézte a kocsit, mely csakhamar eltűnt a szr elöl, sürü porfelhőt hagyva maga után. Az öreg Koltai aggódva csóválta a fejét, nem szeretem, hogy Jani épp a két tüzes csikót fogta be a széke „.j, nincsenek még betanítva a lovak, nem szokták még meg a jármot. Juczika olyan volt égé- nap, mint a párját vesztett madár. aiigja se hallatszott, úgy járt-kelt, mint a kit valami nagy bánat ért. Másnap reggel, alig, hogy megvirradt, felkelt és tettvett a ház körül. Nagy nehezen eltelt az idő és Juczika az öltözködéshez látott. Felvette szép hófehér ünneplő ruháját, a haját két ágba fonta, a nyakába égszínkék gyöngysort akasztott, azután vette az imakönyvét és egy rozmaring bokrétát — a mit majd Jancsi kalapjára fog fűzni — és kiült a ház elé a kis padkára. Minden neszre összerezzent, ha kocsizörgóst hallott, felugrott, leste, nem-e Jancsi jött, aztán csalódottan ült vissza helyére. Nem, nem ő volt az. Megszólalt a kis harang, misére hívja a hívők seregét. A falu népe a templomba megy. Mind ott mennek el Juczika előtt, mindenkinek van hozzá egy barátságos szava, szeretik, hiszen szelíd, jó lány, nem vét a légynek se. A lánypajtásai hívogatják, gye 5 már Juczi a templomba, még el- késed a tisztelendő ur predikáczióját. — Nem mehetek, — felel Juczi ■ oly hangon — várom Janit, Diósdra ment tegnap, de megígérte, hogy eljön értem s együtt megyünk a misére. Az öregek is templomba mentek már, ott hagyták Juczikát. — Csak hadd várjon — mondja bosszúsan az apja — csak hadd várjon, ha oly makacs ! Juczika már alig bir veszteg maradni a türelmetlenségtől. Haragszik Janira, — már hogy is van lelke ilyet tenni, minden lány, már benn van a templomban, csak ö nem, — de hát csak nem mehet be most már szégyenszemre egyedül, inkább nem is imádkozik, nem ö 1 Szegény kis lány, majd
