Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-04-11 / 84. szám

SZATMÁRI HÍRLÁP 1903. április 12. 84 szán». 2 Szaksát-, vasárnap teljesen kielégíti Szatmár város és Szatmár vármegye közönségét. Hiszszük, hogy odaadó munkánk bőségesen megtermi gyümölcsét és közönségünk növekvő pártfogásával fogja a „Szatmári Hírlap“-ot megörvendez­tetni. A közönség bennünket minden igaz ügyben bátor harczosként talál oldalán; reméljük, hogy mi is mellet­tünk üdvözölhetjük a közönséget. Harsányi Sándor, felelős szerkesztő. Husvét. Irta: Biki Károly. Mily dicső az ember az ő tu­dományában és mily nyomorult az ő tudatlanságában! Ha egy nagy könyvtár száz meg százezer kötet könyvein végig jártat] uk szemünk — megdöbbent bennünket az a gondolat, hogy a tudás ily roppant anyagát bírta fel­ölelni az emberi elme s büszkén mutatunk a rengeteg szellemi kincsre, mit az emberiség évezre­dek során önerején gyűjtött ma­gának. Ha egy ipar és mütárlat pom­pás csarnokait végig járjuk, az emberi ész és kéz remekműveit végig nézzük, méltó bámulat és tiszteletteljes csudálat szállja meg lelkünket s kalaplevéve állunk meg az emberi szellem nagysága előtt. Ha elgondoljuk, hogy az az erőtlen, parányi ember a természet titkos erőit szolgálatába hajtotta, gőzzel, villanynyal utazik, napsu­gárral fest, villanyos dróton beszél perczek alatt nagy messze távolra kénytelenek vagyunk megval­hogy sírva nem fakad bánatában, annyira sajnálja önönmagát. Egyszerre csak kocsizörgés hallik. Juczi örömtől ragyogó arczczal ugrik fel, elfelejtett most már mindent, ha­ragot, bosszúságot, mindent, mindent csakhogy itt van az a csúnya Jani 1 A szekér lépésben közeledik, a bakon egy fehórbajuszu öregember ül. Juczi odaszalad hozzája és rémült hangon kérdezi. — Mi az, mi történt, Mihály bá­csi, hol van Jani? Mihály bácsi csak bólint a fejé­ből, a szeméből két nehéz könycsepp szivárog alá, de szólni nem bir. Ekkor Juczi hirtelen észrevesz a szekér fene­kén valami hosszú, fehér tárgyat, ken­dővel van letakarva. — Juczika húgom, baj történt, — szól Mihály bácsi. Juczika lerántja a leplet és ott fekszik Jani, az ő mátkája, összeron­csolt fővel, holtan . . . Épp ekkor szó lalnak meg újra a harangok, — bé­kesség a szivekben, a Megváltó föltá­madt. Mihály bácsi a megrémült népnek elbeszélte, hogy miképp történt a sze­rencsétlenség. Amint hajnalban idetö­rekszünk, Jancsi meg én, egyszer csak elénk toppan egy idegen lovas, azt hiszem, a földes ur fia volt, a csikók lani, hogy nagy és dicső az ember az ő tudományában. Es mégis mily nyomorult az ő tudatlanságában. Ismeri, mert ki­fürkészi a természet országát, — de nem ismeri önmagát. Fölszáll a csillagok közé s nevén nevezi az egész égi testeket — de nem tud beszállni önmagába s nem tud ne­vet adni annak, ami ő benne gon­dolkozik. Tudásunk a lelki világ hatá­ráig ér. Azontúl a hit világa kez­dődik. Mily parányi lehet a mi tu­dásunk ahoz képest, amit nem tu­dunk. Mily elenyésző csekélység a mi földünk az égi testek milliói között. Mily semmiség a mi érzé­kelhető világunk a láthatárunkon túl eső világegyetemhez képest. És az ember kevély, büszke az ő tudományában. Nem akar is­merni több, nagyobb világot, mint amely érzékei alá esik, azt mondja felfuvalkodott tudatlanságában: én csak azt hiszem, amit látok ! Az omberi szem és érzelem látása pe­dig alig egy arasznyi távolra ter­jed a természeti világban is. A lé­lek világa pedig egy kárpittal van elzárva előttünk, oda csak hitünk szemeivel láthatunk be. A lelki világot az Ur Jézus ismertette meg az emberiséggel. Nem teljes egészben, mert azt az emberi elme meg nem bírhatná, csak any- nyit jelentett meg abból, a mennyi elég a megnyugvásra; Jézus taní­totta, hogy van egy más élet, me­lyet Isten készített az őtet szeretők­nek, melyhez hasonlót szem nem látott, fül nem hallott, emberi véges elme meg sem gondolt Jézus ta­nította: Az én atyámnak házában sok hajlékok vannak, elmegyek, hogy inegkésziisem a helyet szá­motokra, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek. Jézus tanította: Ne féljetek, én élek, és ti is éltek, aki én bennem hiszen, ha meghal is él az !. . . Yan hát más élet, nem ma­radunk hát örökké a földön, lesz hát feltámadás, az a lélek, mely bennünk isteni szikra, visszaszáll ahoz, akitől származott. Ez a hit a fundamentuma a kér. anyaszent- egyh znak, ha ezt kivennénk, össze dűlnének a kér. templomok, össze­omlana a kor. kultúra, s mindaz amit arra két ezredév fölépített. Ezt a szegletkövet ne bánt­sátok. Sziklaköve az a kér. művelt­ségnek, világitó tornya a hajótö­rötteknek s az élet tengerén hány- kódóknak reménye, horgonya a hal­doklóknak, biztos kikötője, révpartja a halottaknak. Ki tudja, azok a csillagok, melyeket mi óriási messzeségbe lá­tunk, nem a mi mennyei lakásun­kat foglalják-é magukban, hiszen a mennyei atyának házában sok haj­lékok vannak. Látjuk, de nem tud­juk, hogy mik azok. Oh mert az ember oly keveset sejt a magas­ság titkaiból! A halhatatlanság ünnepe a hús vét. Jézusunk egy ily napon tá­madt fel a halálból, hogy az éle­tet világosságra hozza, hogy a lelki világ titkait velünk megismertesse. Ezt a tudományt nem eszünk­kel. de szivünkkel kell felfognunk. Ez nem a tudománynak, de a hit­nek tárgya. A hit tárgyai sokkal magasabban vannak felettünk, mint­sem elménkkel elérhetnénk. Pedig írva van : boldogok, akik hisznek, mert övék az Istennek országa ! Emelkedjünk föl e napon a föld porából az eszmények vilá­gába. Tisztuljunk meg ez ünnepen a föld sarától, rázzuk le lelkünk szárnyairól a földiaég porát, száll­junk a végtelenbe, hol tiszta a lóg, hova nem hat föl a föld szaga, párája. Ott fent egyesülünk, mintegy atyának gyermekei, ott nem válaazt el bennünket rang, születés, nyelv és felekezet. S ha igy megtisztulunk, akkor lesz ez ünnep mindnyájunkra bol­dog és idvességes Husvét ünnepe. Úgy legyen! Gépkiállítás Budapesten. Iparosaink figyelmébe, Szatmár, április 11. Budapesten most nyílik meg a kisiparosok részére szükséges gépek kiállítása. A techniologiai iparmuzeum pa­lotában rendezik a kisipar fejlesztését ezélzó kiállítást. „Egy csomó gép van ott összehordva, nagyrészt kisiparosok használatára szánva. Csupa olyan holmi, amely arra való, hogy a kisiparos ta nulja meg belőle, hogyan boldogulhat a gyáripar versenyével szemben. Egy sereg motor, amely hajtóerővel látja el a kézműves műhelyét, egy csomó szerszámgép, a meiy gyorsítja, sokszo­rozza, egyszerűsíti és tökéletesíti a mesterember kezemunkáját, olyan dol­gok, amelyek megszerzik a kisiparos számára a nagy ipar előnyeinek jelen­tékeny részét, talpra állítják a kis embert. • Miként az igazhivü moslim fő­vágya Mekkába zarándokolni, úgy kel­lene zarándokolni a mi jóravaló és tanulnivágyó iparosainknak a most megnyílt kiállítás Ígéret földjére. A modern technika nemcsak a nagy gyáraknak, hanem a kisiparos használatára is teremt gépeket, ezeket városunkban annál könnyebben lehet értékesíteni, mert megvan a villamos átviteli hajtóerőnk a mi feleslegessé teszi a drága gőzkazán megszerzését és ennek folytonos fűtését még akkor is, ha naponta csak 1—2 órai hajtó­erőre van szükség a gép közbeni mű­ködéséhez. Ezt ajánlottam már évek óta ipa­rosaink figyelmébe, azóta már több város és közte tudtommal M.-Sziget iparosai kaptak az állam gépgyárából ingyen használatra ilyen gépeket, utóbb pedig az itteni tímárok is kaptak egy bőrhasitó gépet. Ehhez még fordító és simító gép szükséges és ekkor képesek lesznek, ha ezeket egy közös gépházba állítják fel és villamos hajtóerővel lát­ják el, bármely gyári gyártmánynyal kiállani a versenyt. Ezt szívleljék meg iparosaink, minden olyan iparágban a hol a kis géppel tökéletesbithetik a munkát, mert a fogyasztó közönség folyton hangoz­tatja bár az iparpártolást, de csak akkor veszi meg a kisiparos munkáját ha az olyan csinosan van kiállítva ős olyan olcsó is, mint a gyári termék. Minden ilyen iparág küldjön fel hirtelen hátrahökölnek az ijedtségtől és nekirohantak egy bükkfának, a szekér felfordult, én oldalt buktam le, a sze­gény Jancsi öcsém azonban alája ke­rült és a nehéz kocsi agyonnyomta. Juczika könnyen viselte el az iszonyú csapást, mert egyszerűen nem hitte el, hogy az ö jegyese meghalt. Mikor a temetésről hazajöttek, neki állt sütni, főzni, mert hisz hazajön ebédre Jani ... És igy maradt ez mindvégig, nem volt semmi baja Ju czikának, olyan ép volt annak az esze, mint akárki más emberfiának, csak éppen, hogy ezt nem hitte el, hogy az ő Janija meghalt. Évről-évre husvét vasárnap reggelén felöltözött ünneplő ruhába és künn várta a kapu előtt a Janit. Teltek, múltak az évek, a lány­pajtásai mind férjhez mentek, az öre­gek elhaltak és Juczi még mindig várta a jegyesét. Az arcza ránezos volt már, mint az összi falevél, a haja hófehér és még mindig Juczikának ne­vezte a falu apraja-nagyja. Ma külö­nösen vidám kedvben várja Janit a vén anyóka, fehér ruhát öltött ismét, fonnyadt nyakába égszínkék gyöngy­sort akasztott, mert szereti ám Jani, ha a mátkája csinos, takaros ... A kezében rozmaringbokréta és várja a mátkáját boldog mosolylyal, ránezos arczczal, — úgy mint akkor. Különös ellentétet képez a hófehér hajú tiszte­letreméltó öreg asszony a czifra, kis lányos ruhában. Ma azonban valami titokszerüség ömlik el egész lényén — hogyne hiszen ma már egész biztosan eljő érte Jani, egész biztosan . . . Végre a misének, a hívők vidám arczczal emelkedett hangulatban tó­dulnak ki a templomból. A mint Koltai Juczi háza elé érnek a lányok, mert most ők mennek elől, elkiáltja magát az egyik — ni a Juczika elaludt. Az ám, elaludt örökre, elment oda, a hol mindnyájan egyesülünk szereteteinkkel, elment oda, ahol megláthatja végre a jegyesét, az oly rég várt Janit . . . hatvan évig várt reá, mivel azonban még se jött érte, elment oda, a hol mindig nyílnak a virágok, a hol nem kell elválnunk attól, a kit szeretünk soha, soha . . . Megszólal a harang, mély, búgó szava betölti az illatos, tavaszi levegőt, majd elnémul ... egy ezüstcsengésü picziny harang szava váltja fel a mély zugó harangbugást, panaszosan rezegnek a hanghullámok a levegőben, meghúzták a lélekharangot ... a fel­támadás napján meghalt valaki. Davidovits Margit. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek: mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! # Szatmár ég vidéke legnagyobb ozipőra^tára. t f tavaszi és nyári idényre ntegpendelt összes upí, női és gyermek lHölJwlIÍCZ.liolL » . # # # # • valódi franezia sohswrő bőrű lábbelik. # £

Next

/
Oldalképek
Tartalom