Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-20 / 66. szám

Szatmár. 1903. márezíus 20. 18 Péntek. T Második évfolyam, ^6; szág^V Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . .12 kor. Eél évre . . 6 kor. Negyedévre . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Eél évre . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik'Naponta ftiétfS. kivételével.) Hirdetfé'^elte! VöA'i méltányos, száiű{t>áií)ÍAjé»' egyezség szerint feTíéiiz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazinozy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Az ellenzék nem alkuszik. Szatmár, márcz. 19. A nagyváradi polgárság sza­badság-lakomáján nyilt és határo­zott, mondhatnék szenzácziós kije­lentést tett dr. Barabás Béla orszá gos képviselő a maga és negyven követtársa nevében. Azt mondotta, hogy az esetben, ha az ellenzék mostani nagy hazafias érdekeket szolgáló obstrukcióját a nemzeti kö­vetelések teljesítése nélkül, bármi okból is leszerelnék: ő habozás nél­kül lemondana mandátumáról és példáját még negyven elvtársa kész követni. A függetlenségi és negyvennyolczas párt — hangoztatta — nem adja fel a katonai javas­latok ellen folytatott küzdelmet s végig harcolja. Ezt a gordiusi cso­mót másként meg nem oldhatja a kormány, mint: vagy feloszlatja a képviselőházat, vagy visszavonja a javaslatokat, vagy teljesíti a nemzet követelményeit. Ha nem igy történ­nék, ő nem lesz hitszegő, hanem visszaadja Nagyvárad polgárságának a követ levelét. Erős hadüzenet ez a kijelen­tés a Széli-kormánynak, mely még mindig bízik abban, hogy az ellen­Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. zéktől kialkudja a békét, ha a tisz­tességes visszavonulás hidját meg­építi s szemfényvesztésül az igére tek arany porával hinti be. Ennek az országot bejáró üzenetnek meg­adja az erkölcsi súlyát az a körül­mény, hogy Barabás Béla, akinek ajkáról elhangzott, a függetlenségi és negyvennyolczas párt alelnöke. És ez megingathatlanul erős meg- czáfolása az úgynevezett kormány­képes ellenzék sajtó-pletykáinak, melyek nagy titokban íolyó béke­tárgyalásokról regélnek s ennek végeredményeként a leszerelésről. Jól tudjuk és tudja az ország is, hogy a nemzet akaratával szem­beállították a koronát, ami pedig példátlan eset alkotmányunk leg­újabb történetében. A hangulatot mostanában nemcsak az udvari ebé­deken, de a kihallgatások alkalmá­val is csinálja maga a —- király. Tessék csak elolvasni azokat a so­rokat, a melyek a szegedi kiil • döttség audienciájáról szólnak. Te­hát az uralkodó nemcsak a buda­vári estélyeken szállt le a trónus fényességéből a párttusák és poli­tikai szenvedélyek porondjára, de minden kicsiny alkalmat megragad, hogy kifejezésre juttassa a katonai javaslatok mellett való állásfogla­lását. Egyik hir nyomában száguld a másik, feltör itt, belecsimpaszko­dik a harczi kedvbe ott: hogy a király elitéli az obstrukciót és az ujonczlétszám felemeléséről szóló tervezet változtatásnélkül törvény­felemelését kívánja. A kormány bukása immár ki­kerülhetetlen, de azért csak akarnia kell és szép temetést csináltathat magának. Ha a tisztviselők fizetés- rendezéséről szóló törvényt gyorsan letárgyaltatja, egy rokonszenvet keltő kedves, jó emléket is hagyna maga után, mert soha általánosabb óhaj­tással törvényjavaslat még nem ta­lálkozott, mint ez. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, márcz. 19 A képviselőház mai ülésén, a na­pirend előtt Papp Zoltán dr. újra szó- vátette a Magyar színházban lefolyt rendőri túlkapásokat a „Gotterhalte“ czimü színdarab ügyénél. Súlyosan vádolta a miniszterelnököt, hogy presz- sziót akart gyakorolni a színház veze­tőségére ; neki azonban súlyosabb té­Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét­küldésére vonatkozó felszólalások intézendök. nyékről is van tudomása, nevezetesen Fejérváry honvédelmi miniszter meg­tiltotta a katonatiszteknek, hogy a ne­vezett darabot megnézhessék. A hon­védhadapródiskolában pedig márczius tizenötödikén a növendékekkel a „Got- terhaltét énekeltették. Széli Kálmán miniszterelnök is­métli tegnap előadott kijelentéseit, neki — úgymond — semmi része sem volt az egyenruhák lefoglalásában. A katonai javaslatok tárgyalásánál, a mai ülésén először Horváth Dezső néppárti, majd pedig Visontai Soma Kossuth-párti képviselő beszélt, mind­ketten alapos érvekkel támadták a ja­vaslatot és fejtegetvén azon nagy ter­heket, melyet a katonai javaslatok a nemzetre rónak. A két felszólaló beszédét a bal­oldal zajos helyeslésekkel kisérte. TÁVIRATOK. A király elutazása. Budapest, márczius 19. (Saját tudósítónktól.) 0 felsége a király ma délután Bécsbe utazott. A nyu­gati pályaudvar előtt óriási közön­ség verődött össze, mely zugó él­jenzéssel búcsúzott el a királytól. TARCZA. Dal. Valamikor egyszer Álmodtam egy éjjel Hogy virágok nyíltak Itt is — ott is széjjel... Álmodtam, hogy láttam Örök fényességet S egy rózsabokorban Ott láttalak téged. Balassa Sándor. A hitelező ... — A fővárosi életből. — A beteg Weeber szabó felesége ki­húzta sovány, ránczos kezeit a mosótek- nőből s összekulcsolta azokat kellemetlen vendége, Sáfár ur, a sarki mészáros előtt: — Legyen irgalmas I várjon csak néhány napig még ... a férjem nem dolgozik már két hónapja, azon tengődünk, amit én keresek a mosás­sal ; ez meg épen csak az orvosságra elég s öt gyermekemnek néha egy kis kenyérre. Nekem bizony nem jut! Ne­gyedik napja nem ettem mást, mint főtt burgonyát, azt is sótalanul. Teg­nap el kellett adnom a fiókos szek­rényt, legkedvesebb bútorunkat . . . szegény édes anyám kapta hazulról, amikor férjhez ment ... Ah Sáfár ur! — folytatá a szegény asszony könnyes szemekkel — az anyám jó házból való leány volt ... a fiókos szekrény sok szép napot látott s most ráment az orvosra, patikára . . . A himlőhelyes, vörösképü férfi összevonta szemöldökét s bosszúsan szólt: — Mi közöm hozzá? Tehetek én arról, hogy a szegény embernek annyi a baja s hogy több a gyermeke, mint a betevő falatja? S azután kellett-e maguknak hús, ha nem telt reá ? Ha én mindenkinek „várok“, ehetek én is főtt burgonyát sótalanul . . . — Csak néhány napig még 1 — rimánkodott a szegény asszony, — a férjem jobban lesz s ha újra varr, első keresetével önt fogjuk kifizetni. A kályha mellől, onnan a sze­gényes ágytól kínos nyögés, majd szaggatott hörgő köhögés hallatszott és Sáfár ur gúnyos szánalommal te­kintett oda. Szemeinek szívtelen, meg vető tekintetej arczának hideg, gúnyos kifejezése elárulták gondolatait: „Nyo­morult, bolond asszony te! A te férjed már sohasem fog ifjú, szép hölgyek­nek rózsaszín habos ruhát varrni. . . Sohasem fogja azt mondogatni udva­riasan hajlongva: „így édes nagysád, igy 1 Ezt a finom selyem csipkét ide a bal vállhoz, a szép moire szalagot le a derékaljra ... be szép is lesz.“ — Nálam nincs irgalom! — monda az erős vállas ember durván, nincs irgalom. Ha holnap 3—4 óra között nem lesz pénz, eladatom az utolsó czók-mókját is. Nekem mindegy ! Érti ? .. . Mindegy ! Sáfár ur már rég kinn járt a fo­lyosón s az a szegény nyomorult em­ber ott az ágyon még mindig ismé­telgette panaszos nyögését, kínzó kö­högés közben: „Nincs irgalom, nincsI“ Lent a lépcső alján három szegénye­sen öltözött gyermek ácsorgott. Sáfár ur éppen egy két éves, csepp leány­kába botlott, a ki ott ült a lépcső al­ján. Keze félig a szájába dugva, sápadt sovány kis arezán csak úgy omlott a köny. A két nagyobbik fiú éppen osz­tozkodni látszott valamin s ijedten te­kintettek az ide enre. — Hej! ti gazficzkók! kiáltá a mészáros nyersen. Ezzel itt mit csinál­tatok, miért sir ? A nagyobbik fiú hirtelen eldugott valamit a háta mögé, oda támaszkodott a falhoz s daczosan szólt: — A kapitányék szakácsnéja most hozta le a szemetet az emeletről, ki­szedtük a kalarábé héját s egy darab száraz kenyeret. A. felét Józsinak ad­tam, fele az enyém, éhesek vagyunk! Az apánk beteg, a mama azt mondja .- Nincs kenyér, nincs semmi! A kis Ilon azért sir, mert neki nem jutott .. . ő kicsi még, szophatja az ujját . . , Óh nincs, én legalább azt hi­szem, nincs szomorúbb, szivettépőbb látvány egy siró, éh» ző gyermeknél. A szegény szabóné ugyancsak megijedt, mikor a mészárost vissza­térni láttál Bámult, mikor az megko- pogtatta az ablakot s telj°«en megin­dult hangon szólt: — Fogja a kosarat s jöjjön ve­lem! Adok húst, süsse meg a gyerme­keinek, de rögtön! Hozzáírjuk a töb­bihez, aztán várok tovább... nem bá­nom, várok! Z B. Róih Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk at. vevő közönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ® Szat» és vidéke Iegnaggabb czipöna^ára. WlnnArifrn'7Í[nIr t t taVaszl és uyápi idéqyre cgegreadelt összes upI, női és gyermek IVlBgcPKBZüBK • • # ® 9 # ® valódi franszia sebewrő bőrű. lábbelik. # ® 1 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom