Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-20 / 66. szám

Szatmár, péntek SZATMÁRI H I R L A P. 1903. máreziu* 20. 66 szám. w 1 , m O felsége májusban ismét visszatér Budapestre huzamosabb tartózko­dásra. Az obstrukczió. Budapest, márcz. 19. (Saját tudósítónktól.) A képviselőbáz Vi- sontai Soma beszéde után még este 6 óráig maradt együtt. Ennek oka az volt, hogy a napirendet nem tudták megállapítani, mivel a Ház nein volt határozatképes. Az elnök névsor olvasást akart elrendelni, de erre olyan óriási lárma és zaj tá­madt, hogy lehetetlen volt. Ehhez járult még az is, hogy a szélsőbal a padokat ütögette s igy az elnök szava elveszett. A megszámlálást megakadályozták azzal is, hogy a függetlenségipárti képviselők kivo­nultak a teremből. Végre este felé a kormánypárti képviselők közül annyian jöttek a terembe, hogy az elnök a Házat határozatképesnek nyilvánította. Ezekütán pedig a hol­napi napirendet elfogadták s az ülés véget ért. A párbajellenes liga ellen. Budapest, márcz. 19 (Saját tudósítónktól.) Pietricli hadügy­miniszter ma a monarchia összes katonai parancsnokságaihoz repde- Ietet küldött, a melyben megtiltja az összes aktiv és tartalékos tisz­teknek, hogy bármilyen párbajelle­nes ligába belépjenek Képviselő jelölés. Kézdivásárhely, márcz. 19. (iSaját tudósítónktól.) Itt ma né­pes választási gyűlés volt, a melyen Polonyi Gézát jelölték a kerület képviselőjévé. Az a bizonyos fáklyásmenet. Szatmár, márczius 19. Sajnálom, hogy szerkesztőségem az én távollétem alatt a „Szatmári Hírlap“ mai számában a Heti Szemlé nek adott válaszának keretében, mint­egy kötelezett, hogy a Heti Szemle otromba kirohanására reagáljak. Mert az olyan handabundázás, a mita „Heti Szemle11 minden héten, egyszer elle­nem, másszor más valaki ellen, majd ismét egy harmadik, negyedik s isten tudja hányák ellen — a reveranda vé­delme alatt — elkövet, szánalmas mo­solynál egyebet nem érdemel. Polemi­zálni a Heti Szemle-vei: merénylet a jóizlés és a müveit olvasóközönség ellen. Mert váljon ki a fészkes fene veszi komolyan a „Heti Szemléa-nek ikertestvére, a „Herkó Páter11 -bői jól ismert tele szájjal való káromkodásait ? Amaz — izetlen vicclap ; emez — go­romba vicclap ; az elsőn néha mulatunk, az utóbbin, itt-ott mosolygunk, legtöbb szőr szánakozunk, punktum. Ez az én szerény véleményem a „Heti Szemle“ oktalan kirohanásairól. De mert szerkesz­tőségemmel teljes szolidaritásban állok, mai közleményünk után, kénytelen va­gyok otromba kirohanására röviden reflektálni. A mi Hugonnai Béla gróf, főis páni érdemeit illeti, megmaradok ál­láspontom mellett, hogy nemcsak ko­mikus, de abszurd és hülye az a felfogás, hogy a fökapitányi kineve­zés olyan érdem, a melyet Szatmár város polgárainak fáklyásmenettel kell honorálni. Igaz, hogy ötven ut- czai gyereket és egy nehány szál em­bert, akik égő fáklyákat vigyenek, mindenkor lehet fogni, de ha ez — még utczai gyerekekkel is — ebből az al­kalomból megtörténnék, lealázó ki­sebbítése lenne, nemcsak Tankóczi Gyula főkapitánynak, hanem Szatmár város közönségének is, a mely köve­telte a Tankóczi kinevezését. Jogos követelésének teljesítését, egy minden tekintetben arra termett hivatalnok kinevezését, fákiyásmenettel honorálni olyan talpnyalás lenne, a mi nem méltó e város közönségéhez. Megmaradok továbbá az oly nagy garral idézett „Öt esztendő“ czimü czikkem mellett is, hogy Hugonnai, habár — sajnos — nem a maradandó becsű, nagy alkotások embere, simulé- kony modoránál fogva és éppen azért, mert kevés vizet zavar, meglehetős nyugalomban ül főispáni székében és az erős megyei ellenzék sem zavarja, a mit egy kis jóakarattal népszerű­ségnek is lehel nevezni. Nem volt reá okom, hát miért mutattam volna reá akkor — éppen a jubileum alkalmá­ból, a mikor egyszerűen durvaság lett volva az ünnepi hangulatba disszonáns hangot vegyíteni — főispáni minő­ségében való hibáira, gyöngeségére ? Nem honosítom meg lapom hasábjain a. „Heti Szemle“ szellemét: ok nél­kül senkit nem támadok. — Nem tettem ezt a főispánnal szemben sem, s nem teszem a jelenben, valamint a jövőben sem. Csak ha okom lesz reá, olyan ok például, mint az a bizonyos fáklyásmenetes szerencsétlen idea, vagy ha ő méltóságának olyan fogadatlan szószólói akadnak, mint a „Heti Szemle“. itt az összefügés a két közlemény között. Mindkettő igaz. Semmi más. A mi pedig politikai meggyőző­désemet illeti, az sem változott. Pár­toktól függetlenül nyilvánítottam eddig politikai nézetemet. Nem lévén lekötve semminemű politikai pártnak, egy-egy politikai kérdésben olyan álláspontot foglalhattam el, a minőt éppen jónak láttam. Ha a Heti Szemle a zsurna­lisztikában ezt „párját ritkító eset­nek tartja, úgy egész egyszerűen nem ért se a zsurnalisztikához, se a politi­kához. Ismétlem : nem akarok kivételt tenni, s nem veszem komolyan a „He­ti Szemle“ kirohanását, kötekedését, tehát nem érdemesíthetem arra, hogy e tekintetken példákkal álljak elő, hogy igenis Tisza Kálmántól kezdve, le egész Széli Kálmánig politikusok is, lapok is, nem egyszer változtatták politikai meg­győződésüket. És úgy e politikusok, mint e lapok, mindenkor állottak a po­litikai erkölcsnek, olyan magaslatán, mint az e fölött csudálkozó Heti Szemle. Ezúttal ennyit a lap politikai irányáról; későbben még lesz erről nehány szó e lap hasábjain Minekutánna pedig a Heti Szem­le kirohanására, azt hiszem, elég hi- gadtan és tárgyilagosan, megadtam a választ, kijelentem, hogy ozután semmi­nemű handa-bandázására nyomdafesté­ket nem pocsékolok. Harkányi Sándor. Elzüllött uriasszony. Ezt is a szerelem tévé . . Egy anya, ki valamikor szebb na­pokat látott, port indított gyermekének- apja ellen s arra kérte a bíróságot, kötelezze az apát arra, hogy anyagi­lag segitse első gyermeke neveltetését és gondozását. Ez ilyenformán nem ritka dolog s nem is adnánk tudósítást a bíróság határozatáról, ha az ügy s előzményei nem lennének érdekesek. Aradmegyében lakott egy feltűnő szép­ségű uriasszony, a ki nagyon megun háttá a férje urát, mert se szó, se be­széd: egyszer csak fakópnél hagyta s szivét egy olyan férfinak ajánlotta föl, a ki teljesen megértette lelkének kí­vánságát. Az asszony tehát férjet cse­rélt s hosszú ideig boldogan élt szive választottjával. Nem sokat adtak a tör­vényes formákra, hanem a szerelem jogán éltek közös háztartásban, vagy a mint nevezni szokták: vadházasság­ban. Az asszonyt azonban vére és haj­lama tovább vitte azon a lejtön, mely egysorban van az erkölcstelenséggel. Ott hagyta a földbirtokost is, a miként hites urát s eltűnt a kedves, barátsá­gos lakásból, hol — a világ elölt — mint házvezetőnő szerepelt Sz. F., igy hívják a ház urát, egy napon értesítést kapott arról, hogy a szép asszonynak, az ő megszökött galambjának gyer- rneke született. A gyermek apja ő volt s gondoskodni akart arról, hogy tisz­tességben fölneveljék, de ez eleinte na­gyon nehezen ment. Az asszony, a gyermek anya mindjobban züllött — már a gyermek is a börtönben látta meg a napvilágot — s olyan követe­lésekkel lépett elő, hogy azokat telje­síteni nem lehetett. Ekkor az anya port indított Sz. F. ellen s a boros- jenöi járáshiróság elmarasztalta az apát arra, hogy havonta 24 koronát fizesen gyermekének eltartására s annak szü­letési idejéig visszamenőleg pedig fi­zessen 700 koronát. Időközben az árvaszék dr. Mérő Samu ügyvédet kinevezte a gyermek magán gyámjává s ekkor a csöppséget közigazgatási gondozás alá helyezték s jelenleg is egy lelenczházban van. Az apa túl soknak találta a biróilag megállapított összeget s ezért felebbe- zett. Az aradi törvényszék felebbviteli tanácsa tegnap tárgyalta ezt az ügyet és meghallgatta Sz. F.-et, ki fél óráig tartó beszédben ügyesen védte az ál­láspontját. Elmondta, hogy gyermeké­nek anyja, a mióta tőle eltávozott, nagyon regényes, bűnös életet folytat Uop, csal, váltót hamisít s ezért már többször volt becsukva s jelenleg is a börtönben van. Volt már nevelőnő, czirkuszhölgv is, de mindenféle állását el kellett hagynia üzelmev folytán, Sz. F. ezután azt fejtegette, hogy a gyer­mek nevelését nem bizhatják az any­jára, mert annak múltja és jelene na­gyon sötét. Szívesen fizet a saját vé­réért — mondta ezután — de mivel neki törvényes gyermekei is vannak s azokról kötelessége gondoskodni, a 24 korona leszállítását kérte. Hivatkozott angol, porosz és franczia törvényekre s ügyes czitátumaival a bíróság előtt határozottan föltünést keltett. A tör­vényszék Sz. F. vagyoni állapotára való tekintettel úgy döntött, hogy a rossz asszony gyermekének eltartására havonta 17 koronát köteles fizetni Sz. F. A borosjenői bíróság által megálla­pított 700 koronát szintén leszállította a törvényszék és pedig 300 koronára. A törvényszék határozatát kézbe­síteni fogják a fogház egyik bus lakó­jának : az egykori szép szőke asszony­nak, az anyának. SZÍNHÁZ. — (A csapodár) Sardou Viktor ezen vígjátéké nem abból a konyhá­ból került ki, mely túlságosan izgatja a közönség nevető idegeit. Unalmas­nak tetsző hosszú dialógok vezetik be a cselekményt, mely czammogó lépés­ben indul s rohamléptekben fejlődik és szédületes gyorsasággal nyer befeje­zést. Maga a darab csupa ötlet és szellem, melyben a sovány mese elvesz. a darabnak természetesen csak akkor van hatása, ha az egyes szerepek müvészkezekbe vannak letéve. Az egy­másra torlódó szellemes mondások mozaikja akkor lesz szép, ha a szerep­lők azt mesterkéletlen közvetlenséggel, ragyogó köntösben mutatják be. A teg­napi előadás a közönséget nem elégí­tette ki. Champignae kreálása megiz­mosodott bonvivant szinésztalentumot igényel. Nagy Sándor a czimszerep- ben nem tudott érvényesülni. Orgánu­mának érdessége nem alkalmas a fino­mabb nüanszirozásra. Gesztusai sem megfelelők, mimikája nem mindig ta­láló. Alakításának mindazonáltal voltak sikerült részletei s ha erős ambiczió- val tanul, bizonyára jelentősebb sikerei is lesznek. Holéozy Hona Camillát kitünően játszotta meg. Etsy Emilia, Ligeti és Bátosi jók voltak. — (A karmester jutalomjátéka.) Érdekes színházi estében lesz része kedden a közönségnek. A színtársulat érdemes karmestere, Kubesch Richárd ugyanis ekkor veszi ki jutalomjátékát, mely alkatommal a „Virágcsatau ke­rül előadásra A karmester nehéz és fáradságos működésével szemben a kö­zönség már több Ízben adott jóindula­tának kifejezést, mert tudja, hogy az operetteknek élvezhetösége és művészi színvonala csak akkor van biztosítva, ha a karmesteri székben olyan zenei képzettségű dirigens ül, mint Kubesch Richárd. De méltányosak és hálásak vele szemben a színtársulat énekes tagjai is, a kik most legjobb akarattal buzgólkodnak, hogy a jutalomjáték kö­retén belül nagyrabecsülésüknek kife­Hölgyek figyelmébe. A tavaszi és nyári újdonságok ^^énÍsy 'otulX&l*S —— Szénásy Hoffmann és Társától raktáromra —» megérkeztek, melyeknek megtekintését tisztelettel kérem. A színházzal szénben, PATAKI HENRIK, A színházzal szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom