Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-06 / 54. szám

Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP. 1903. márezius 6. 54 szára. Veszter Pál és társaitól 392 holdat, a szepes-szombati erdőtársulattól 225 holdat, a kis szalóki kisbirtokosoktól 210 holdat, azonkívül a Spóner és Szelényi, Okolicsányi és Székely ura­dalmaktól és a gerlachfalvi közbirto­kosságtól kisebb erdőterületeket. A kormány hir szerint még folytatni fogja a tátrai elővásárlásokat, nevezetesen a Feroncz József csúcs körül a Drigard báró birtokán levő nagy erdőterület megszerzése iránt folynak a tárgya­lások. A forrongó Balkán Olyan nyug­talanító hírek érkeznek a Balkánról, hogy a nyílt forradalom kitörésétől kell tartani. Az albán bandák háborúja már megkezdődött- Három helyről üt­közetei jelentenek, a bandák és török csapatok közt. A bandák 8—200 főből állanak. A török hatóságok azt állítják, hogy a bandák legénysége katonai egyenruhát hord. Éjszaki-Albániában, hol a török hatóságok egy albán tör zset leakartak fegyverezni, két napig tartó harez támadt, melynek során egy tőrök hadosztályt teljesen tönkre­tették. Egy másik tudósítás szerint a török katonák átmentek a fölkelökhöz, a mi a törökök rokonszenvét mutatja a függetlenségért küzdő albánok iránt. Egy harez után az elesetteknél forra­dalmi kiáltványokat és dinamit bombá­kat találtak. TÁVIRATOK. A nagykarolyi küldöttség. BudapSSÍ, márcz. 5. (Saját tudósitónktól.) A nagykárolyi küldöttség-, amely a katonai javas­latok elleni tiltakozó feliratot viszi Budapcsre, ma este 9 órakor érke­zett Budapestre. Holnap reggel a József téren gyülekezik » küldöttség. gyűjteménybe, ellenben nagyon sok kinai és javai játékkártya, több nyak- láncz, kurperecz és egyéb ékszar. töl­tények és fegyverrészek. Ez azonban még nem minden. A már felsoroltaim» kívül a gyűjteményt gazdagítják: több mórlegsuiv, szárított halak, egy darab háló, több lollkés, tányér, kalaptü, pipa, gyümölcsök, fadarabok, kövek, dohánylevelek végre egy pár női pa­pucs . . . Az európai ember issza a kávét, kedves és izgató itala ez, azonban vannak népek, melyek a kávét eszik. Ugamdában, írja Coquet, a kávésze­meket eszik, de vannak más országok, hol a kávébogyó csészéjét és a kávéfa leveleit is rágicskálják. Európai embe­rek, akik megkóstolták a kávéfa leveleit, azt mondják, hogy körülbdlül olyan ize van, mint a dohánylevélnek. Abesszí­niában a kávészemeket tokostól együtt megfőzve, vajjal és sóval elkészítve eszik. Feíső-Egyptomban is igy eszik a kávét és ott a katonák ezt a táplálé­kot, különösen nagy meneteléseknél minden másnál jobban szeretik. Yemen lakói a kávébogyó kelyhét megszárit- ják és vízzel leforrázva, forró italt csi­nálnak belőle. Szóval: „De gustibus non est dispulandum.“ a kikhez az egyetemi polgárok ós számos függetlenségi képviselő fog csatlakozni. A menet zászlók alatt, a Kossuth -nótát énekelve vonul a képviselőházija, a hol Apponyi gróf, házelnöknek fogják a fölira­tot átnyújtani. A galántai választás. Galánta, márezius 5. (Saját tudósítónktól.) Galántán hajnal­ban ért véget a választás, a mely Eszterházy Mihály szabadelvű je­lölt győzelmével végződött. Egy kereskedő rémtette. Milánó. márezius 5. (Saját tudósítónktól.) Müller Ferencz, gazdag- kereskedő ina összeszóllal- kozott szép, fiatal feleségével és az asszony e közben annyira felbosz- szantotta, hogy dühében rémes tett re határozta el magát. Müller ugyanis egy éles beretvával elmetszette fe­lesége nyakát. A vér láttára aztán teljesen eszét vesztve, inasának ron­tott és a beretvával annak is el­vágta a nyakát, majd a saját nya­kát metszette el Ettől egy pilla­natra kijózanodott és tudatára éb­redve rémes tettének, hogy követ­kezményei elől meneküljön, revol­verrel főbelőtte magát. Mindhárman meghaltak. Az eset az egész város­ban óriási izgalmat keltett, annál is inkább, mert Möllert mindenki szor­galmas, becsületes és józanéletü ke­reskedőnek ismerte. Felesége nya­kát, orvosi vélemény szerint, csakis pillanatnyi elmezavarban metsz­hette el. A budapesti népgyülés. Budapest, márcz. 5 (Saját tu­dósítónktól.) A Budapesten vasár­nap megtartandó népgyülésre a ren­dezőség ma ragasztotta Li az óriási plakátokat, a melyek a főváros ha­zafias polgárságát a népgyülésen való részvételre bivja fel. A gyű­lésen, a mely felül fog múlni min­den eddigi tiltakozó népgyülést, az összes budapesti körök, egyletek és társulatok, pártkülömbség nélkül, képviselve lesznek. A konverzió. Újabb tervek. Szatmár, márcz. 5. A törvényhatóságnak egyik számottevő tagjától kapjuk az alábbi sorokat: A konverziónak kérdésével bi­zonynyal foglalkozni fog a hétfői köz­gyűlés is. Röviden számot adott már a „Szatmári Hírlap“ arról, hogy minő eredménynyel járt Pap Géza polgár- mesternek újabb budapesti útja. A polgármester ur, úgy hallom, a tegnapi napon hivatalos átiratot inté­zett Teitelbaum Herman bizottsági taghoz, amelyben felkérte, közölné vele annak a pénzintézetnek nevét, a mely hajlandó volna kedvezőbb ajánlatok tételére és amely ez iránt való kész­ségét Teitelbaum bizottsági tagnak kifejezte volt. A bizottsági tag ur, amint érte­sülve vagyok, aligha lesz abban a helyzetben, hogy ennek a felhívásnak eleget tehessen. A bankintézet, amely ily nagy transakeziónak keresztülvitelére hajlandó, nem adja magát arra a sze­repre, hogy őt csak oly versenytársul fogják fel, akivel a másik versenyzőt szorítsák. Csak abban az esetben haj­landó tehát magát megnevezni, ha a város kötelezőleg kijelenti, hogy ezt az olcsóbb ajánlatot feltétlenül elfo­gadja és nem arra használja föl, hogy vele a Magyar Jelzálog Hitelbanktól engedményeket csikarjon ki. Én teljesen értem az illető pénzintézetnek ezt az álláspontját. Egyetlen komoly bank sem vállal­kozik arra a szerepre, hogy a tüzből a gesztenyét kikapargassa, — más pénzintézet számára. Viszont az is teljesen megérthető, hogy a város nem szakíthatja meg a már szinte perfekt üzletet egy ismeretlen ajánlkozónak a kedvéért. Ezt annál kevósbbé teheti, mert konkrét ajánlat a még ismeret­len intézet részéről nem is fekszik a város előtt, helyesebben : nincsen meg- téve olyan ajánlat, amely az ajánlat­tevőt feltétlenül kötelezné. Ennek hiányában pedig köny- nyen megtörténhetnék, hogy a Magyar Jelzálog Hitelbankkal szakítanánk és az uj ajánlattevő akkor megjelenvén, mieden rosszhiszeműség nélkül (amit kizártnak tartok) vagy az üzleti kon- stellácziót, vagy a város által felaján­lott fedezeteket találná olyanoknak, hogy azok mellett az ügyletet megkötni nem volna hajlandó. Mi történnék akkor ? Két szék között könnyen a pad alatt marad­nánk. Ennek pedig nem szabad meg­történni. Én az ügyből egy kivezető utat látok. És az ügy fontosságánál fogva — mert nagyon fontos az, hogy 50 éven át mennyi megtakarítást tudunk még elérni — ezt az ideát minden érdek­lődőnek és különösen Teitelbaum bizottsági tag urnák szives figyelmébe ajánló ói. Minden olyan esetben, ahol pél­dául külföldi pénzintézetek ajánlatot akarnak tenni, az illető intézet az aján­latnak megtételére megbízottakat de­legál, kötött utasításokkal, de ezen utasítások keretében teljhatalmú meg­bízással. Ez volna a megoldásnak egyedüli lehetséges módja a jelen esetben is. Teitelbaum bizottsági tag ur, aki igen méltánylandó és nemes ambi- cziót fejt ki ebben a dologban, azt hiszem, kieszközölhetné, hogy ez meg­történjék és a közgyűlésig erre még elég ideje is volna. Ha az illető pénz­intézetnek kiküldött meghatalmazottjai megjelennek, a polgármester ur akár hétfőn délelőtt is összehívhat öt bízott sági tagot, akik szavukkal megerősít­hetik teljes diskrécziójukal. Nagy súlyt helyezek arra, hogy a mi, kissé kiéle­sedett városi pártviszonyaink között, ez a bizottság akként hivassék egybe, hogy az mindenkire megnyugtató le­gyen és vélekedésének tárgyilagosságát minden oldalról elismerjék. Ha ezelőtt a bizottság előtt a kiküldöttek meghatalmazásukat igazol­ván, az intézetükre kötelező ajánlatot megteszik és a bizottság arról győződik meg, hogy az ajánlatot tevő intézetnek szoliditása és hírneve minden vitán, felül áll, az ajánlat pedig kétségtele­nül olcsóbb, mint a jelzálog banké: akkor semmi akadálya sincs annak, hogy ez a kiküldött bizottság a tör­vényhatóság közgyűlésén névnek meg­nevezése nélkül közölje az ajánlatot és szavazzunk első sorban a felett, hogy a Jelzálog banknak ajánlata ilyen körülmények közölt elfogadható-e vagy sem. Ha az visszautasittatik,amit most már a jobb ajánlat birtokában lcocz- kázat nélkül meg lehet tenni, akkor helye van annak, hogy a közgyűlés határozzon a most már nyílt sisakkal fellépő ajánlattevő ajánlata felett és azt, vagy elfogadja, vagy a tárgyalások továbbfejlesztését rendelje cl, az aján­latot tevőt mindenesetre kötelező alapon. Az én nézetem szerint ez az egyetlen mód, amelylyel a városra nézve ezen életbe vágó kérdési tár­gyalni kell. Teitelbaum bizottsági tag urat pedig minden esetben őszinte elisme­rés illeti meg. Ö felül áll azon, hogy a minden áron ellenzékieskedőkkel cgv kalap alá lehetne fogni. És nekem az a meggyőződésem, hogy minden el­ismerés mellett a polgármester ur erélye és iigvbuzgalma iránt, ezekben az újabban megadott konczessziókban Teitelbaum bizottsági tag ur műkö­désének határozottan nyoma van. Mert a polgármester ur is bizonynyal avval a fegyverrel kezében küzdhetett ki to­vábbi kedvezményeket a Jelzálogbank­tól, hogy van közöt iink olyan bizott­sági tag, aki nem kiméit fáradtságot, utánna járt a dolognak és kedve­zőbb ajánlatnak birtokában van. X. lr Leütötte a hajókötél. Halál az idegenben. Saját tudósítónktól. Szatmár, márezius 5. Messziről jött szomorú levél gyászt hozott a napokban — mint levelezőnk írja — Szamos-Qzeg község egyik nádfedeles házába. Néhány közönyös, hivatalos rö­vidséggel megirt sor, amelyek nyomán azonban bu és bánat fakad a szivek­ben. Az van bennük megírva, hogy a község egyik alacsony, nádfedeles há­zában ne várják haza többé a család­apát, ne számlálják lázas türelmetlen­Az egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & G Lctd apgol gyapjúszövet gyárosnak SZATMÁRON egyedüli raktára: posztó és gy apju sz ővet kereskedőnél Deák-tér. Freund-ház. Felhívja a nagyérdemű közönség figyelmét idény újdonságaira. WEISZ GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom