Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-06 / 54. szám

54. szám. Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP 1903. márczius 6. 3 aéggel a múló -napokat, a viszontlátás örömeiben nem lesz többé részük, a szerető férjet, a dolgos családapát elvitte a rut halál, idegenben, messze otthonától, hova kenyeret ment keresni, utólérte a végzet — leütötte egy ha­jókétól. A szerencsétlen ember is, ki most az orsovai közkórházban fekszik kite­rítve, fején tátongó sebbel, áldozata annak a nép között oly óriás módon elterjedt balhiedelernnek, hogy „otthon nem lehet megélni.“ Keresni akart családjának, pénzt szerezni, de erre otthon képtelen volt, üldözte a balszerencse, elment hát szerencsét próbálni s vesztébe rohant. Az esetről tudósilónk az alábbi részleteket közli: Petrovics György családjával csak néhány év előtt telepedett le a köz­ségben, de aránylag kevés idő alatt nagy munkásságával és ernyedetlen szorgalmával egy kis vagyont is szer­zett, persze csak akkorát, a mennyi elég volt, hogy hatod magával szegé­nyesen megéljen belőle. De tavaly nyáron a sors egy­szerre üldözni kezdte ; nádfedeles háza a tűz martaléka lett, termését elverte a jég, egyszóval a szerencsétlen em­bernek munka után kellett néznie, hogy családjával együtt megélhessen. Munkát keresett, de nem kapott s igy egyik Orsován lakó rokonának unszolására elhatározta, hogy oda megy szerencsét próbálni. Itt hagyta családját és elment Orsovára, ahol a gőzhajózási társulat­nál csakhamar fel is fogadták napszá­mosnak s sorsa annyira megjavult, hogy keresményéből családjának is küldhetett. Már-már a hazatérésre gondolt s arra, hogy családját is elviszi magával Orsovára, midőn a napokban egy hi­vatalos értesítés érkezett Orsováról, hogy Petrovics György hajómunkást a hajókötél leütötte s erről most értesí­tették a családot. A végzetes szerencsétlenség akként történt, hogy Petrovics György nehány társával azzal volt elfoglalva, hogy egy javítás végett partra huzva volt uszály hajót a vízre visszabocsájtsanak. A kötelet, melyen a hajót vízre eresztették, egy forgó-kerékkel ellátott czölöphöz erősítették s a kereket — nehogy a hajó leessék a ineredek partról — Petrovies György öt munkás társával tartotta, midőn a kettős hajó­kötél — egyik része elszakadt s a felvágódó kötéldarab oly szerencsét­lenül találta homlokon vágni Petrovics Györgyöt, hogy annak feje menten be­szakadt s ő szörnyet halt. A szerencsétlenül járt munkás­embert az orsovai közkórház halottas kamrájába szállították. A lakásán talált 18 forintnyi készpénzét pedig a halálhírt hozó levél kapcsán megküldték Petrovics György családjának, mely most hiába várja a családapát, a gondos dolgoskezü férjet, s bu és bánat költözik abba a nádfe- deles kis házba, hol négy kora árva­ságra jutott gyermek siratja özvegy anyja oldalán a szerető apát! SZÍNHÁZ. ”-- (Lónyai Piroska jutalomjátéka.) Színtársulatunk kedvelt szubrett prima­donnájának, Lónyai Piroskának e hó 10:én lesz a jutalomjátéka a „Nőeman- czipaczióbanf Bizonyára elég lenne e hirt minden kommentár nélkül re­gisztrálni, annyira bizonyosak, vagyunk abban, hogy Lónyai Piroskát jutalom­játéka alkalmából a közönség kitünteti azzal a meleg szeretettel, melyet ki­váló játéktehetségii első énekesnőnk méltán megérdemel. Lónyai Piroska mint szubretténekesnő egyike a vidék legtemperamentumosabb primadonnái­nak, a ki iideséget, kellemet, bájt visz a színpadra és élénk, sikkes játékával melegséget áraszt a közönségre. A színpad világának csapodár Lottija, a „Suhancz“ pajkos Józsija, a „Ne- bántsvirág“ bájos Denise, a „Postás fiú“ Nórája, az édesen csicsergő San-Toy, a „Cornevillei harangok“ kedves S erpolettje és'még egész sora az egyéniségére szabott sikerült alakí­tásoknak emlékében él a közönségnek, melyek kiváló és kellemes szórakozást és gyönyörűséget nyújtottak. Lónyai Piroska valóban megérdemli, hogy a közönség kitüntesse akkor, midőn a jutalomjáték oly kiváló alkalmat nyújt a közönség szeretetének bebizonyítá­sára. ÚJDONSÁGOK. Háromszoros betörés Erdődön Kirabolt kereskedők. Ritka ügyességgel és nagy vak­merőséggel végrehajtott betörések tör­téntek tegnap éjjel a szomszédos Er­dőd községben, a hol ismeretlen tet­tesek egy éjszaka három kereskedő boltjába törtek be. A betörések végrehajtásának módja, nemkülönben az időpont azo­nossága kétségtelenné teszi, hogy mind a három betörést ugyanazon betörőbanda követte el és pedig igen nagy ügyességgel, a mi arra vall, hogy a banda tagjainak a betörés te­rén már múltjuk van. Schwär ez Dávidnál kezdték meg a működést, a hol az ajtót könnyű szerrel kifeszitették és behatoltak az üzletbe. Hamarosan összeszedték a könnyen elemelhető portékát. Ez azon­ban nem elégítette ki őket, hanem pénz után kutattak, a mit meg is ta­láltak a jól elzárt -pénzes szekrény­ben. Minthogy azonban benn az üz­letben a szekrényt nem merték fel- fesziteni, mert féltek, hogy a zajra a kereskedő felébred, kivitték az ut- czára, a hol sikerült is azt feltörniük és a pénzt elemelniök. A pónzesszek- rőnyt másnap az utczán találták meg. A betörő bandának ez a zsák­mány azonban nem volt elég, hanem a Nics Adolf kereskedő boltját vet­ték ezután munkába, a honnan je­lentékeny értékű élelmiszert és 20 ko­rona készpénzt raboltak el. Ennél a betörésnél a jeles banda még humo­rát is éreztette a kifosztott kereske­dővel, amennyiben az aprópénzből 1 korona teljesen uj 2 fillérest is el­emeit, mig a régi 2 filléreseket ott hagyták. a telhetetlen betörőknek azon­ban még mindig kevés volt a préda, és a Fetser József kereskedő boltjá­nak tartottak, a hol az ajtót betörték és bementek az üzletbe. A tulajdonos azonban a zajra felébredt és gyer­tyát gyújtott. A jeles kompánia ész­revette az ajtónyiláson átszürődő vi­lágosságot és hogy a tettenéréstől megmeneküljenek, jónak látták kere­ket oldani. A kereskedő nagy lármát csa­pott, de mire az emberek összesereg- lettek, a betörök már ‘elmenekültek. A háromszoros betörés, mely szomorú világot vet Erdőd község közbiztonsági állapotára, a községet nagy és érthető izgatottságban tartja. A csendőrség a nyomozást megindí­totta, a mely azonban ezideig ered­ményre nem vezetett. * Meszlényi püspök a ki­rálynál- Meszlényi Gyula püspök, — mint budapesti tudósítónk tele­fonon jelenti, — ma kihallgatáson volt a királynál, a többi titkos ta­nácsosokkal együtt, akiket Ő Fel­sége legutóbb nevezett ki. Az uj titkos tanácsosok ugyanis, a mai ál­talános kihallgatás alkalmával tet­ték le titkos tanácsosi esküjüket, a szokásos ünnepélyes formákban. Az eskütételnél jelen volt Széli minisz­terelnök és Apponyi gróf ud- varnagy. * Bezárták az iskolákat. A gyér inekbetegségek legveszélyesebbje, mely előtt az orvostudomány is tétova, in­gatag alapon áll, a vőrheny, ismét fellépett városunkban és olyan mére­teket öltött, hogy annak járvényszerü jellegét hivatalosan is konstatálni kel­lelt. Tekintettel a betegség ragályos voltára, a hatóság elrendelte az összes népiskolák azonnali bezáratását, a mit nyomban foganatosítottak és igy két hétig szünet lesz az iskolákban, ügy a szülök, mint a hatóság érdeke, hogy a veszélyes gyermekbetegség terjedése minden áron megakadályoztassék, mely czélból a szükséges intézkedéseket a legnagyobb erélylyel haladéktalanul meg kell tenni. * A város fakompetencziája. A város tudvalevőleg az iskoláknak és lelkészeknek járó tűzifát eddig termé­szetben szolgáltatta ki. Ezen a rend­szeren Petliő György gazdasági taná­csos változtatni akart oly módon, hogy a város által kiutalt tűzifa készpénzben vütassék meg. Ebben a tárgyban a városháza kistanácstermében tegnap délután értekezlet volt, melyen a kö­vetkező érdekelt felek jelentek meg. Pethö György gazdasági tanácsos a város részéről, Hánion József kanonok a zárda, Hehelein Károly kanonok a róm. kath. plébánia, Pótor Dádiel ref. lelkész és Uray Károly főgondnok a németi-i ev. ref. egyház, Borsos Benő az ev. ref. fögymnasium, Melles Emil a németi-i gör. kath. egyház, Pap Lajos a szatmári gör. kath. egyház, Nagy Barna a szatmári ev. ref. egyház és Papolczy Károly a szatmárhegyi ev. ref. egyház részéről. Az érte­kezlet a gazdasági tanácsos ajánla­tával szemben arra az álláspontra he lyezkedelt, hogy a régi uzus tartassák fenn, vagyis, hogy a fakészletet ezután is természetben szolgáltassa ki a város. Az értekezlet ezen határozatáról Pethö György gazdasági tanácsos jelentést fog tenni a tanácsnak. * Szabad Lyceum. A Kölcsey-kör irodalmi szakosztálya tegnap este a városház nagytermében szabad lyceu- mot rendezett, melyen nagyszámú in­telligens közönség jelent meg. Az elő­adó ezúttal Markó Kálmán, a városi villamos világítás agilis igazgatója volt, ki a külömböző villamos gépeket vetí­tett képekben mutatta be s ezt nagy szakismeretre valló előadás keretében ismertette. Az előadó ezután a kü­lömböző villamos lámpákat és ezek alkatrészeit ismertette a közönséggel. Az érdekes felolvasást a közönség zajos tapsokkal jutalmazta. * Hymen. Péter György hely­beli mészáros mester, a szatmári gör. kath. egyház főgondnoka, a napokban jegyezte el ö z v. M a t é c s a Antalné földbirtokosnőt. W einberger Mátyás, Beer Mór helybeli kereskedő ezég üzletveze­tője eljegyezte W e i s z Etelka kis­asszonyt, Weisz Éliás helybeli iparos leányát. ° Égő ravatal. Aranyosmed- gyesről írja levelezőnk: Aranyos László odavaló jómódú gazdaember e hó 3-án kedden meghalt. A halottat hozzátartozói annak rendje és módja szerint ravatalra helyezték és drága szemfedővel fedték be. Este a szom­szédok virrasztónak a hallott mellett, úgy éjféli három óráig. Ekkor mind­annyian eltávoztak a holttest mellől, de a ravatal mellé helyezett gyertyát egyiknek sem jutott eszébe eloltani. Az égő gyertyától aztán a szemfödél tüzet fogott és egy pillanat alatt az egész ravatal lángokban állott. Az égő ravatalt egykönnyen alig tudták elol­tani, mert midőn a virrasztók eltávoz­tak, az egyik szomszéd, aki komája volt az elhunytnak, bezárta az ajtót és a kulcsot magával vitte. Midőn a szo­bába juthattak, a halott már majdnem szénné égett és a szobabeli bútorok is lángot fogtak már. Az odasereglett szomszédok végre eloltották a tüzet és a halottat hamarjában uj ravatalra he­lyezték. A halálában megégett ember temetése e hó 5-én ment végbe az egész község lakosságának nagyrész­véte mellett. Az ügyben a hatóság is vizsgálatot indított, hogy kiderítse, hogy a liiz keletkezéséért kit terhel a felelősség. * Véres verekedés. A mértékte­len páliukaivás nemcsak a szervezetet támadja meg, de az agyat is. A részeg ember nem igen tudja mit csinál és az illető indulatja szerint vagy szelíd báránynyá lesz, vagy pedig vérengző vadállattá és állati kegyetlenséggel mártja a kést legjobb felebarátja hú­sába is s szinte kéjeleg a kiomló meleg piros vér illatában. Czukor Pinkász helybeli vállalkozónak négy kifogásta­lanul dolgozó munkása volt, a kik a legnagyobb egyetértéssel végezték mun­kájukat. Tegnapelőtt azonban már a hajnali órákban alaposan bepálinkáztak és a mint az már részeg embereknél szokás, szenvedélyes vitába elegyedtek s minthogy egyik sem tudta a másikat meggyőzni, az argumentumnak a leg­erősebb formájához nyúltak és olyan parázs verekedést rögtönöztek, hogy a néző közönség háta csak úgy borzadt tőle Persze, járta a bicska és a villogó kés, melynek nyomán a felebarátok testéből vastag sugárban ömlött a vér. És ezt a nem mindennapi látványt ott rögtönözték a szamoshidfönól, rémü­letére a járókelőknek. A késelő bará­tokat végre is a rendőrség emberei fékezték meg és bekísérték, a hol 24 órai pihenés után eloszlott a mámoruk és helyébe lépett a kijózanodással az őszinte sajnálkozás. Mindazonáltal nyil­vános helyen okozott botrányért meg­büntették őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom