Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-03-04 / 52. szám
Szatmár, 1903. márczius. 4, Szerda. , v.-íWásodik évfolyam, 52. szám Előfizetési árak:. Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy' hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E£yes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) > Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendök. Elégedetlenség, Szatmár, márczius 4. Ki az, a ki ebben az országban meg van elégedve a sorsával ? A népességnek igen csekély hányada van abban a boldog helyzetben, hogy optimista szemmel nézheti a világot s panaszra rém nyílik ajka soha. Elvégre vannak olyan kivételes, emberek, a kiket a szerencse kegyelt, a kiknek minden sikerült az életben, vagy a kik beleszülettek egy tízmilliós hitbizományba. Ezek nem panaszkodhatnak. Más mindenki tőbbé-kevésbbé elégedetlen ebben az országban. A gazda, a kereskedő, az iparos, az ügyvéd, az orras, a művész, az egész értelmiség, a köznép, a parasztosztály, szóval: az egész világ. Miért ? Mert sok az ember és kevés a fóka. Mert szűk az alap, a melyen kereset fakad s drága az élet és csekély a jövedelem. Szegény az ország s azok közt a korlátok közt, a melyekben áilamjogi- lag és gazdaságilag lekötötten él, lakosságának többet nyújtani nem képes. Napirenden van a tisztviselők elégedetlensége, a kiknek illetményeit most rendezi az állam. A mikor a mozgalmat kezdették, tenger panaszszal támogatták követeléseiket. Rettentő is volt az állami tisztviselők helyzete ; a régi fizetésükből tisztességesen megélni egyenesen lehetetlennek látszott s a magyar állam, hogy súlyát és tekintélyét veszíteni nem akarta, nem hagyhatta tovább nyomorogni ezreit a szolgálatában álló intelligens munkásoknak. A mikor aztán hire kelt, hogy a kormány előkészíti a fizetés uj rendjét, tömérdek felszóllalás érkezett, valamennyi azzal a célzattal, hogy kellő világításba helyezze a szolgálat különböző ágazatának helyzetét, jogos igényeit és méltányos követelményeit, a tisztviselők népes és müveit társadalmában általános nagy reménység és várakozás fűződött a fizetésrendezés kormányzati akciójához. Most végre készen van a javaslat — és az eredmény az, hogy a panaszok rengeteg tömege és fokozott elégedetlenség jár a nyomában. A kormány javaslata nem valósítja meg mindazokat a reményeket, a melyeket a szükség, a meg- szorultság, az adósságfizetés kötelezettsége, szóval: az anyagiaknak százféle baja és zavara fűzött hozzá. A tisztviselők többet vártak, mint a mennyit a rendezés megadhatott nekik. Megjegyezzük azonban a következőket. A fizetésrendezés kor- í inányjavaslata több rendbeli eredendő hibában szenved. Az első és legnagyobb hibája az, hogy felülről lefelé javítja a fizetést s nem megfordítva : alulról kezdve fölfelé. A szolgálat legalsó kategóriái járnak legrosszabbul vagy legkevésbbé jól az uj rendezésben, holott nyilvánvaló, hogy a segítségre a kisebb fokozatú tisztviselők, tanítók stb. szorultak rá a legjobban. A szabályozásnak ez a rendje helytelen s a modern kormányzatban kötelező szociális gondolat ellen van. További hibája a rendezésnek, hogy az állami szolgálatnak egy és más rendjével szemben a fizetés) avitás- r.ak csak a látszatát kelti s ilyetén hamis látszattal, vagy hagyja a tisztviselőt régi helyzetében vagy még meg is rövidíti. Hát ez, enyhén szólva, hibás és méltatlan eljárás. Fizetésjavitás cimén megrövidíteni, háti aszoritani, vagy lefokozni a tisztviselőt : no hát ez csak nem járja! A panaszokból feltűnik továbbá, hogy egyik-másik tisztviselőről az uj rendezés tökéletesen megfeledkezett, — a min végre is, az állami szolgálat roppant sokoldalúsága mellett nem is lehet csudálkozni. Végső megjegyzésünk a szerzett jogokra vonatkozik, a melyeket egyszerűen és egyoldalúan megszüntetni nem lehet és nem szabad. Már pedig a budapesti egyetemmel szemben ilyesmit czéloz a kormány javaslata. Ezeket a mozzanatokat ragad- tűk ki, mint olyanokat, a melyeket a javaslat parlamenti tárgyalásán számba kell venni, helyesbitő és javító irányban. Mert ezek a dolgok olyan természetűek, hogy nemcsak elcsititanák, hanem provokálják az elégedetlenséget és az elkeseredést. Ilyesmire pedig nincs szüksége Magyarországnak, legkevésbbé a fizetésrendezése, illetve feljavítása alkalmából. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest. • márcz. 3. A képvisklőház mai ülésén Dániel Gáber elnököl. A napirend előtt Lendl Adolf TARCZA. Monna Vanna. (Maurice Maeterlinck drámája. Először adták a szatmári színpadon 1903. márczius 3-án) Jól emlékezhetünk, hogy a nemzetközi reklám nagy dobja színpadi alkotás mellett még írem pergett úgy Európaszerte,mint a hogy pergett Maeterlinck „M o n n a V a n n áj á“-nak. Nincs olyan Írástudó, vagy színház kedvelő az egész kontinensen, aki még most is a zseniális belga fiskális drámájáról ne beszélne. A „Monna Vau na“ láz, a mely pár hónap előtt elfogta Berlint, majd diadalmasan végig száguldva a kontinensen, Budapestre ért, eljutott tegnap Szatmárra is és a szimbolista belga iró megtérése -a virágos romantika útjára, váltakozó hatást tett a mi közönségünkre. Csodálatos variációk kisérték Maeterlinck drámáját eddigi utján. Achenben a papok betiltották a darabot, Salzburgban Monna Vanna személyesi- tője PrinziValiéval köpeny nélkül társalgóit. Parisban, ahol először adták a darabot, csúfosan megbukott. A laza erkölcsű francziák mosolyogva fogadták Guidó felháborodását és nem értették meg a hősiességet a Monna Vanna elhatározásában, a melylyel fölszabaditotta a megostromolt Pizát. A darab kétségtelenül izgató témán épült fel. Magva az a harcz, mely hősnőin egyéni kötelességei és az állam iránti kötelességek közt tör ki. Ebben az élet-halál ütközetben a szerelem legerősebb ösztönei, a nemi vágyak, a legvadabb szenvedélyek és a legodaadóbb hazaszeretet küzdenek egymással, mig végre a tiszta emberi érzés győzedelmeskedik. Monna Vannát a szerző Cinquecento korában játszatja. Prinzivalle Florencz zsoldos vezére Piza városát ostromolja. A hosszas ostrom az éhínségbe kergette Piza népét s ez már azon a ponton van, hogy megnyitja kapuit a zsoldos előtt. Ekkor érkezik a Prinzivalle táborába küldött Mareo Co- lonna, Piza vezérének atyja, azzal az izenettel, hogy Prinzivalle seregével együtt elvonul a város alul, ha Guidó Colonna, a vezér az éj folyamán átküldi feleségét csak egy lenge köpenytől takarva, Prinzivalle sátrába. Guidó Colonna eszelősnek nyilvánítja atyját, de felesége bármint őrjöng a vezér röviden kijelenti: Estére elmegyek, atyám. És Monna Vanna fölkeresi sátrában, egy szál köpenyben, a zsoldos vezért, s visszatér onnan — érintetlenül, mintha testvére házából lépett volna ki. Hogyan lehetséges ez ? kérdi a férj, s kérdi a közönség. Monna Vanna megfelel reá: ujjal sem nyúlt hozzám, mert s z e r e t! Maeterlinck tehát az ideális szerelemnek állít lobogó oltárt, az ideális szerelem bűbájos, ragyogó győzelmét mutatja be nekünk. S mai napság, mikor könyvekből és színdarabokból, csak az anyagias érzések, a romboló materializmus, a lélek salakja hömpölyög felénk épen azért, annál meglepőbb, annál fölemelőbb hatással van reánk az a géniusz, a mely lelkünket az idealizmus fényes magaslatára emeli. Igaz, hogy ezt az idealizmust már századokkal előbb sem bírta elhinni a profán embeMegéheztek!! Róth Fülöp kárJstoádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint leuolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! ® Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőra^ára. f tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek 9 $ • valódi franczia schewrő bőrű lábbelik § A riség, s nem bírja elhinni Monna Vanna férje sem. Nem hiszi, s rettenetes bosz- szut akar állani Prinzivallen, akit felesége táborába hoz. S az asszony, hogy megmentse a zsoldos vezért, aki iránt szerelemre gyulladt: kénytelen hazugsághoz folyamodni. Azt mondja, hogy Prinzivalle igenis meg’gyalázta őt s ezt most ő akarja megtorolni, adják neki a börtön kulcsát, mert a fogoly az övé, csak neki van hozzá jussa. Ezt már elhiszi Monna Vanna férje is, s az öreg Colonna, Guidó apja, elkeseredetten kiált föl: — Hazugsághoz kell folyamodnunk, ha azt akarjuk, hogy higyjenek nekünk ! Ez a megkapó eszme, a mit Maeterlinck darabja felénk sugároztat, s keserűséggel telik meg a lelkünk, mikor igazat adunk a költőnek, aki megtanít arra, hogy a közönséges, hogy ne mondjuk : ordinaré felfogás, milyen távol áll az idealizmustól és az igazságtól. Ám nagy kritikai gáncsolódással azt lehetne mondani, hogy minden szegj Íme daczára, hitvány kívánság volt
