Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-04 / 52. szám

2 Szatmár, szerda dr. a temesmegyei tanfelügyelőnek a „ Magyarország“-ban megjelent czik- két teszi szóvá. Hevesen tiltaltakozik a czikk ellen és a hazafiatlanság vádját felháborodva visszautasítja és az egész czikk tartalmát hazugnak mondja. Dániel elnök ezért a kifejezésért Lend Adolfot rendreutasitja. Az ujonczjavaslat ellen ma három függetlenségi képviselő beszélt. Brázay Kálmán, Lovászy Márton és Luby Béla. Valamennyien hosszasan bírálták a javaslatot, kifejtvén annak káros voltát. Ezután külömbözö interpellá- cziókra adandó válaszok következtek. Széli Kálmán miniszterelnök Csávolszky Lajosnak, az orosz kül­ügyminiszter: Lambsdorff gróf bécsi útjára vonatkozó, minap előterjesztett interpellácziójára kijelenti, hogy poli­tikánk a Balkánon a statusquo fentar- tása mellett barátságos viszonyban akarnak maradni a Balkánnal. Lambs­dorff gróf orosz külügyminiszter bécsi utjának az volt a czélja, hogy a sta­tusquo fentartása szempontjából bizo­nyos rendszabályok létesittessenek euró­pai Törökországban. A miniszterelnök válaszát, Csá­volszky Lajos kivételével a Ház tu­domásul vette. Tuba János a komáromi katonai botrány ügyében interpellálta Fejérváry honvédelmi minisztert. Fejérváry Géza báró rövid vá­laszában kijelentette, hogy a komáromi ügyben az ötödik hadtestparancsnok­ság a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el, s ha a vizsgálat kideríti, hogy a tisztek vétkesek, büntetésüket nem fog­ják elkerülni. A Ház a választ tudomásul vette. “ TÁVIRATOK. Apponyi beszélni fog. Budapest, márcz. 3 (Saját tu­dósítónktól.) Beavatott politikai körökben hire jár, hogy Apponyi gróf, házelnök fel fog szólalni a most folyó katonai javaslatok ügyében. A felszólalás napja még bizonytalan. Prinzivalle úrtól, hogy Vanna asszony abban a bizonyos egyszál lenge köpeny­ben látogassa mog őt, éjnek idején, sátrában, — bár a katonák szerint is, „igaz lelkin- és müveit férfiú Prinzivalle, a zsoldos vezér, aki az öreg Marco Colormával Plato „három dialógjáról“ beszélget. Erőszakos dolognak mondhatnók Guidó sanyargatását, aki szegény sors­ból úrrá tette az elhagyatott Monna Yannát. De a kidolgozás művészete, az alakok rajza, kényszerítő lélektani mo­tívumaikkal elhallgattatják az ilyen hajszálhasogató elemezést. A darab, mint fönt említettem, csúfosan megbukott Parisban, nem nagy­sikert aratott Bécsbon, de rendkívül tet­szett Berlinben és fenomenális hatása volt Budapesten, mig nálunk, a mi kö­zönségünk tegnap este hűvösen fogadta. Ennek oka pedig az előadók si­lány, a közepes nívón is alul álló mun­kájában rejlik. A közönséget mindössze Holéczy Ilona (Monna Vanna) és Szentes Já­nos (Marco Colonna) bírták némileg fel- melegiteni. S Z A T M A R Lukács minisztep Bécsben. Becs, márczius 3. (Saját tu­dósítónktól.) Lukács László pénz­ügyminiszter, ma délben Bécsbe érkezett és nyomban az osztrák pénzügyminisztériumba hajtatott, hol hosszasan tanácskozott a készfize­tések felvétele dolgában. Merénylet egy művésznő ellen. BéCS, márcz. 3. (Saját tudó­sítónktól.) Dőry Margit, a nép­színház művésznője ellen, ma dél­után egy elmeháborodott cselédle­ány vitriol merényletet akart el­követni, de mielőtt elkövette volna, ártalmatlanná tették. A szerencsét­len cselédnek rögeszm je, hogy nő­vére a művésznőnek, és az nem akarja segélyezni. Elhunyt dandárparancsno k. Budapest, márcz. 3. (Saját tudósitónktól.) Fajta József tá­bornok, a budapesti 79-ik honvéd- gyalogdandárparancsnoka, ma Bu­dapesten meghalt. Jövendő királyunk. Most indult meg B r ó d y Sándor hírlapja, a Jövendő, melynek első száma .Jövendő királyunk és programmja* czimen hoz nagyérdekü czikket, a melyről a követ­kező részt közöljük: Amiről a nyilvánosság alig tud, Ferencz Ferdinand jogi dolgokban a király előtt szaktekintély. (Annak idején kitünően vizsgázsott jogból és államtu­dományokból.) A trónörökös a kabinet irodának — úgyszólván — jogi osz­tályfőnöke, aki a törvény bonyodalmai között nagyon jól eligazodik és akinek szava a király előtt államjogi kérdé­sekben is döntő sulylyal bír- A lapok törvényszéki rovatában állandóan ol­vassa az ítéletek megokolását és meg­Holéczy Ilona valóban egyik legértékesebb sikerét aratta Monna Van- nájával. Poetikus jelenség volt az első és második felvonásban, ameddig inkább csak arcza játékával, mintsem deklamá- lásaival színezte a lelkében dúló vihart. A harmadik felvonás nagy jelenetében is hatott kellemes orgánumával, bárha a szenvedély hevesebb kitöréseinél ereje itt-ott cserben hagyta. Sikere egészben véve jelentős volt és megérdemelte a viharos tapsokat, a melyek minden fel­vonásvégen többször a lámpák elé hívták. Klasszikus tökéletosségü volt Szentes János alakítása. Marco Co- lonnát, Guidó apját játszotta és mély érzés, kiváló értelem, igazi miivészerő tette élvezetessé minden szavát, minden mozdulatát. Szentes János valóban be­cses, sokoldalú és erőteljes művész, aki a Krémer társulata nívójának messze fölötte áll. Guidó nehéz és nagy erőt igénylő szerepét azonban B á t o s i Endre telje­sen elejtette. Érzelmi kitöréseiben nem volt igaz; ordított ott, ahol nem kellett és lágy, fuvollaszerü hang jött ki a tor­kán akkor, midőn a keblében dúló vi­harnak visszatarthatlak elementáris erő­jegyzésekkel kíséri. A trónörökös má­sik kedvenez foglalatossága, — a mi bennünket, magyarokat, különösen ér­dekelhet — hogy úgyszólván magyar sajtó-osztályfönöke a királynak. Min­dennap elolvassa a különböző pártál- lásu lapokat és vezérczikkekböl, poli­tikai hírekből és egyébb parlamenti beszédekből a király személyes hasz­nálatára kivonatokat készít. A most dúló obstrukcziós vitáról a trónörökös ér­tesíti a királyt, noha a kabinetirodának rendes sajtóosztálya van, amely ezt a föladatot önállóan is végzi. Érdekes a király és a trónörökös között való viszony. A király a legnagyobb szeretettel és bizalommal vonja be a kormányzati akczióba a főherczeget. Ferencz Ferdinánd pedig a leg­nagyobb gyöngédséggel kerül mindon alkalmat, amely az ő egyéniségét, mint trónörökösét, kidomborítaná és minden egyes esetben csak a király parancsára cselekszik. Magyarul kitünően beszól, de azért egyre folytatja tudományait. A herczegnö is vesz magyar órát, mert a pozsonyi udvarnál nem volt alkalma, hogy megtanulja nyelvünket. Tanáruk dr. Lányi József, pápai kamarás és szentszéki tanácsos, nagy műveltségű, szeretetre méltó lelkű fiatal pap, aki újságíróknak csak annyit szokott mon­dani és a világért se többet: — Testestül-lelkestül magyar em­ber vagyok és higyje meg sajnálom, hogy nem beszélhetek, mert akkor otthon látnák, mennyire szereti a ma­gyarokat a fenség és a kegyelmes her­czegnö. A főherczegnek és a feleségének tudniillik minden támadásról van tudo­mása, amely magyar lapokban a trón­örökös személye és egyes hajlandóságai ellen megjelent. Ez a negyvenéves férfi — 1863- ban született, felesége öt évvel fiata­labb — különös erővel tud tartózkodni a szerepléstől. A világért se czáfolna meg újsághíreket. — írjanak, amit akarnak, — úgy­mond. — Ha eljön az ideje, majd kisül, hogy félreismertek. Ez az ö stereotyp mondása. Van még egy másik oka is. Az egész ki­I fl I __ __ ' vel kellett volna kitörni. Vajmi kevés valószínűséget, vajmi kevés bensőséget tudott alakításába bevinni. Prinzivalle személyesitőjéről, F o- dor Oszkárról pedig, jobb nem beszélni. Nagy igyekezetét elismerjük, de kon­statálnunk kell, hogy sem a második, sem a harmadik felvonásban nem tudta szerepét úgy kidolgozni, kidomborítani, hogy az alak nagyszerűségét megért­sük. Fodor urat sajnáljuk inkább, mint gáncsoljuk, mert Fodor ur határozottan — pályát tévesztett. Tegnap esti alakításá­nak mégis némi elégtételéül szolgálhat, hogy Juhai József, mint Trivulzió — ebben az epizód szerepben bár — még gyöngébb volt. Juhai azonban nem tehet róla, — Krémer Sándor bűne, hogy — szinószsorban szerződtette. Szóval: Szentes és Holéczy alakí­tását leszámítva, ha némi csípős szatírával akarnék az előadást mérlegelni, egész bátran mondhatnók, hogy Monna Vanna előtt — a nyájak elvonulása, pompásan volt rendezve. Harsányi Sándor. m 1903. márezius 4. 52 szám. rályi esaládban van egy név, amelynek megszerzésétől a főherczegek óvakod­nak, És az igy hangzik: Popularitäts- ehaeher! Ezzel gúnyolják a főherezegeket. Mikor annak idején a magyar sajtóban egyesek kikezdték a trónörö­köst, éppen valami birtokot kerestek magyar földön, ahol Ferencz Ferdinánd az év egyrészét eltölthetné. A terv rögtön dugába dőlt, nehogy az előz­mények után a dolog a magyarokkal szemben a népszerűség hajhászatának színében tűnjék fel. A trónörökös családi élete telje» jesen vallásos alapokon nyugszik. Min­den reggel misét hallgatnak és havonta egyszer gyónnak és megáldoznak. Mind­ketten lelkes hívei a Máriakultusznak és gyakran térdelnek egymás mellett a herczegnö lourdesi Mária-szobra előtt. Az tévedés, hogy páter Ábel, a hires agitátor lenne lelki atyjuk, páter Fischer, a jezsuita-rend tagja, a gyóntató atyja a főherczegnek. A vallásos buzgóság tölti be keb­lüket. Megtörténik, hogy néha, éjfél után. mikor a kevés vendég eltávozik — Ferencz Ferdinánd a nejével a ká­polnába megy, a gyertyák kigyulnak, a fenségek térdre hullnak az oltárt szent­ség előtt, mielőtt álomra térnének. A szerelem rózsája tömjénfüsttöl körül­vettem A kötelező böjtöket, amennyiben nagyböjt idején pápai diszpenzácziót nem kapnak, szigorúan megtartják. És megtartják egész udvarukkal. Midőn múlt deczeL-berben egyik ki­csinyük kissé betegeskedett, fölváltva imádkoztak apa meg anya a házi ká­polnában. Színházba ritkán járnak, a minek magyarázata, hogy a főherczeg nem vihetné be feleségét az udvari pá­holyba — ö pedig kerül minden alkal­mat, a mely kitüntetné, hogy nem egyenrangúak. A főherczeg különben nem muzsikális ember és csak a mü­veit ember átlagos érdeklődésével vi­selkedik a művészetek iránt. Pénz dol­gában nagy nemzetgazdász vagy pedig, mint az ilyen nagy uraknak egyáltalá­ban nincs fogalma a pénznek az élet­hez való viszonyáról. A bécsi palota ünnepi csendjét valaki mégis felveri. E valaki az egyet­len, aki ott hangosan beszélhet, agi­tálhat, kaczaghat. A királyságra és az uralkodásra való készülődés valóságos melancholiával tölti be a palotát, de az elmélyedés és komolyság e borulata alól: kimosolyog a világba egy piros képű kis amorette, Max, a trónörökös elsöszűlött fia. Ez a gyermek még nem más, nem jobb és nem roszabb, mint más polgári gyermek : neki még több a játékkatona, mint az igazi. A kövér arczu, kissé szlávos, de igen kedves kis fiúra nézve, isten tudja, hogy miért: az embernek Rudolf királyfi jut az eszébe és elszorul a szive. Kis Max, vájjon lesz-e belőled valaha magyar király ? A házi törvé­nyek szerint nem. De még e hires házi törvényeknél is erősebb a végzet, a vér, a szükség. Hogy indult amaz ked­ves, hősi alakunk. Az útja előre, sok sok mértföldre aranynyal kipádimentomozva, sima, fényes, biztos. Es elesett. Te kis Max, aki szivedben bizonyára boldog vagy, kívülről, objektiv nézve e pilla­natban hasonlítasz valami fenséges Hamupipőkéhez, aki fiú . . . Rudolf és Ferencz Ferdinánd — mily csudálatos — nem igen kedvel­ték egymást. A szárnyaló fantáziával teli, szabad elme kedvezőtlenül ítél­hette meg a komor, egyszerű, kisza­—* .&z egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & G Ltd apgol gyapjúszövet gyárosnak “ SZATMÄRON \A/FI^7 fiVI II A posztó és kereskedőnél egyedüli raktára: YY VJ I ULM Deák-tár. Freund-ház. Felhívja a nagyérdemű közönség figyelmét idényujdonságaira.

Next

/
Oldalképek
Tartalom