Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-03-01 / 50. szám
Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP. 1903. raárczius 1. 50 szára. Halál helyett négyesztendei fogság. ítélet a komorzáni gyilkosság ügyében. Saját tudósítónktól. Szatmár, február 28. A komorzáni titokzatos gyilkosság ügyében a földi igazságszolgáltatás, ma a bünpör tárgyalásának harmadik napján, elvégezte dolgát. ítéletet hozott a szövevényes bünpörben, a mely Ítélet — jogászemberek egyhangú véleménye szerint — tekintve a bűncselekmény nagyságát, páratlan a bűnügyi krónikákban. Két olyan ember ült a vádlottak padján, akik már-már érezték a hóhér fojtogató ujjait, akik egy előző esküdtszék verdiktje alapján a halálnak voltak szánva, s ma — nem szabad emberek ugyan — de újjászülettek, mert visszakapták életüket. A mai ítélettel úgy ök, mint a kétkedő társadalom meglehet elégedve. Azok, akiknek feje fölött már-már megszólalt a lélekharang, ma csaknem szabad emberek. Négy esztendei fegyházra Ítélte a kir. törvényszék a két komorzáni oláh- emberl, a miből nyolcz hónapot a vizsgálati fogságból kitöltöttnek vett s ha a börtönben jól viselik magukat, ennek is egyharmad részét elengedik, a tényleges büntetésük tehát harmad- fél esztendőt sem tesz ki. De vajjou rászolgált-e a két vádlott erre a nagyon enyhe büntetésre is"? Vagy ha már egyáltalán bűnösek, nem-e inkább a kötelet érdemelnék csakugyan? Ez az a nagy kérdés, a mire a laikus esküdtek nem találtak kivezető utat, de a gyakorlott jogászok, a büntető bírák ítélete után, mindannyian tisztában lehetünk a dologgal. A rettenetes bünügy ma is éppen olyan titokzatos, mint hónapokkal ezelőtt volt s ma is ép oly kevésbé vagyunk meggyőződve arról, hogy Dobje Alexa és Bura Mihály gyilkohák-e meg Bura Györgyöt. A mai tárgyalás iránt a közönség érdeklődése a tetőpontját érte. A vád és védelem előterjesztése nagy és diszes közönséget vonzott az esküdtszéki terembe. Némethy dr. ügyész és Kelemen dr. védő szónoki és jogi mérkőzése, már napokkal ezelőtt érthető izgalmat keltett a közönség körében és nemcsoda, hogy a tágas esküdtszéki terem szűknek bizonyult a hallgatóság befogadására. A mint a vád és védőbeszédek elhangzottak, egyrészt a kíváncsiság, másrészt az izgatottság zugó moraja futott végig a hallgatóság tömött padsoraiban. Kelemen Samu dr. poetikus részletekben bővelkedő színes és jogi érvekben gazdag, hatalmas védőbeszéde után mintegy bizonyosra kellett venni a vádlottak fölmentését és nagy, szinte kellemetlen meglepetést keltett az esküdtek verdiktje, a mely a kisegítő kérdésre — az előre meg nem fontolt szándékos emberölés bűntettében — vétkesnek mondta a vádlottakat. Annál kellemesebben lepte meg a közönséget a bíróság enyhe ítélete és mintegy megkönnyebbülve távozott a tárgyalási teremből. A tárgyalás részletes lefolyásáról az alábbi tudósításunk számol be: (A tárgyalás.) Szabó József elírok a folytatólagos tárgyalást reggel kilericz órakor nyitotta meg és konstatálta, hogy az esküdtek mind jelen vannak. Heinrich Viktor esküdt bejelentette, hogy beteg és az esküdti teendők alól való felmentését kérte. Elnök a kérelemnek helyt adott és sorrend szerint Rostás Sándor pótesküdtet rendes esküdtnek léptette elő. Ennek megtörténtével Németliy József dr. kir. alügyész indítványt tett, hogy a meg nem jelent és elhalt tanuk vallomásait tartalmazó jegyzőkönyvek et a törvényszék olvassa fel. Kelemen Samu dr. és Biró Elemer dr. védők ellenzik az okmányok felolvasását. A törvényszék az ügyész indít ványát elvetette. Németliy József dr. a törvényszék határozata ellen semmisógi panaszt jelentett be és kérte a fő- tárgyalás elhalasztását, hogy a meg- nem jelent tanuk beidézhetők legyenek. Védők kérik a bizonyitó eljárás befejezését és az ügyész indítványának elvetését. A törvényszék az ügyész elna- polási indítványát elvetette, mely el len semmiségi panaszt jelentett be. Ezután az országos művegyész górcsövi vizsgálatának eredményéről szóló szakvéleményt olvasták fél. A szakvélemény részletesen körülírja a vizsgálatra felküldött bűnjeleket, melyek felszakadt kötelék kel és pecsét nélkül érkeztek a vegyészeti hivatalhoz. Azután leírja, hogy a fejszén és nyélrészen vörösbarna vékony és részben elhalványult foltok láthatók, melyek a vértől származnak, de vérsejtek megállapíthatók nem voltak és ezen okból nem mondhatja meg, hogy a vérfoltok emlős vagy nem emlős állatoktól származnak. Ennek megtörténtével a vádlottaknak régi bűnügyeire vonatkozó iratokat olvasták fel. A tárgyalás folytatását egy kis inczidens is megzavarta. A fogas a rárakott kabátok súlya alatt leszakadt, mire nagy sürgés-forgás támadt, úgy hogy az elnök kénytelen volt a tárgyalást öt perezre felfüggeszteni. A folytatólagosan megnyitott tárgyalás során az ügyész indítványt tett az esküdtekhez intézendő kérdések tárgyában. A főkérdés arra irányult, hogy Dobje Alexa és Bura Mihály előző összebeszélés és egyetértéssel, előre megfontolt szándékkal 1902. év. junlus 7-én éjjel 10—11 óra tájban Komorzánban a legelőn, megölték az alvó Bura Györgyöt, még pedig úgy, hogy Bura Mihály a fején, Dobje Alexa a lábán ejtett fejszecsapásokkal okozta annak a halálát. A kisegítő kérdés ugyanez volt azzal a különséggel, hogy abban az előre megfontolt szándék nem volt föltéve. (A vádbeszéd.) A kérdések felolvasása után Szabó József elnök átadta a szót a vádhatóság képviselőjének, Némethy József kir. ügyésznek. Némethy József dr. kir. ügyész a következő szépen átgondolt, nagy tanulmányra valló, lendületes vádbeszédet terjesztette elő: Tekintetes törvényszék! Mélyen tisztelt esküdt urak ! Minden, mi él, egyenlő soká él, A százados fa és egy napos (rovar eszmél Örül, nevet s elbukik, Midőn napszámát s vágyait betölti. A költőt, aki ezt a verset áldott lantján elzengette egykor, az Istenek nemcsak a költészetnek örökké szép babérjával koszoruzták meg, hanem a bölcsességnek égi harmatával is behintették szive virágait. Az ég úgy szabta, hogy minden teremtmény betöltse, ami neki rendelve van és úgy akarta, hogy a tűz a szívben addig lobogjon, mig a természetnek örök, dicső törvényei szerint, égni, lobogni és éltetni tud. Azért, ha egy lény — legyen bár az ember, — nyugodni tér a túlvilág honába, akkor mikor betölti hivatását, nyugodtan hull a bánat könye reá, nem zug fel bú, s bosszú jajgatás a sötét koporsó végső utain. Az Ur adta, az Űr vette el és siratott, de nem bosszút kiálltó ravatalt fednek be a koszorúk. S ha a természet egy vad kitörése, zugó vihar vagy véletlen eset jelzi egy ember élete kialvását, könnyet hullat a rokon s a barát, de nem kiált fel bosszúért az égre és a törvénytől nem kór büntetést. Örök a törvény, miként a világ a vad népeknél meztelen testébe a lélek, mely él, ép úgy tartja azt, mint a jelen kor müveit nemzedéke a kifolyó vér bíbor utain az elégtételt aggódva keresi. De ha a kis patakot, amely a szivét hajtja, emberi képek kegyetlen indulatja önti ki a sivár földnek porára, a hol belőlle sár lesz és nem élet, úgy fclkiállt az igaz ember lélek és bünntetést kér annak a fejére, aki elvette, mit vissza nem adhat. Nem bocsánat, emberi szívben mindig tudjuk, hogy gyenge és ingatag szivíi minden teremtmény és velők az ember. Vad indulatnak árja elragadhat, legyen bár bölcs, az emberek fia s az indulatnak vad ferge- tegében megtagadva a jót, mi benne van, gyakran zúz szót minden jó korlátot, amit az ész s a lélek épített. S az indulatnak e vad dulásá- ban az ember, ha ember életet olt, ha nem bocsánat mégis szánalom, ami a bűnös sorsát enyhíti. A jó s a rósz az emberek szivében ép ott vállik szót, hol az indulat, ez afelzugó vad forradalom az időknek lassú folyása mellett, amegfontoló gondolkodás után, a bűnös szívben bosszúvá kövük Mikor a bosszú lassan égve pislog s hosszú időn át orvul lesvevár a pillanatra, mikor áldozata nem várja a bajt, ártatlanul pihen s akkor lecsap reá, mint az ég haragja, melyet embernek utánozni bűn lecsap reá s az előtestből kegyetlen művel és kegyetllen kézzel rideg feloszló tetemet csinál, s mikor a bosszú rideg számítással ássa meg vermét az alvó áldozatnak és biztos kézzel sújt le fejre, — lábra, kigondolva mindent kegyetlenül akkor nem ember ki azt elkövette, emberi vérben szánalmat ne keltsen, hanem vadállat, aki önfajába állati kéjjel vágja fogait és tép, marczangol mint az éhes ordas, amely jólllakva bár, tovább öl és harap, mert vér kell neki és nem elégtétel. Most következnek a jogi részletek: 1902. junius 7 én az elhalt Bura György miután a község csordája, az ő mezején legelt, kiment Fazeka Tó- gyerhez nap lemente után, a megrakott tűz körül lefeküdtek és elaludtak, Fazeka Tógyer úgy éjjel 11 óra tájban két ütés zajára ébredt fel és látta, hogy Dobje Alexa a Bura György lábánál, Bura Mihály pedig a fejénél állottak, kezökben egy-egy fejszével, melylyel ütést mértek a Bura György fejére és lábaira, ö erre felugrott és jajgatva kiabálni kezdett, mire Dobje Alexa megfenyegette őt a fejszével és csak annyit mondott neki, hogy csitt ! Eközben a lármára a Fazeka Tógyer fia is felébredt, azonban az atyja felé lévén fordulva, a tetteseket meg nem ösmerte, ezek azután még egyet-egyet vágván a megholtra, elmenekültek, a mikor is Fazeka Tógyer kiabálva hívta segítségül a szomszéd karámokat, de mivel onnan segitségre senki sem jött, reggelig ott maradt a hulla mellett s ekkor reggel beküldte a fiát, hogy a meggyilkolt hozzátartozóit a gyilkosságról értesítse. Ezen tényállást a vádlottak eltagadták. A kir. ügyész ezután vádbeszédónek többi részében az egyetlen tény tanúnak Fazeka Tó- gyernek a szava hihetőségét bizonyítva, eme közvetlen bizonyítékkal összeköttetésben, egyéb mellék körülményekből részben a vádlottak szándékának előre megfontoltságára, részben pedig arra, hogy a gyilkosságnt csakis a vádlottak követhették el, terjesztette elő érveit. A kir. ügyész közel egy órán át tartott gyönyörű beszédét a következőképen fejezte be: Kérem önöket tisztelt esküdt uraim, hogy méltóztassanak az általam feltelt főkérdésre igennel felelni s méltóztassanak megadni a lehetőségét annak, hogy ez a rettenetes bűn, büntetését megkapja, és ezen szerencsétlen falunak példa adassák, hogy azután visszatérjenek ismét oda, amit jó erkölcsöknek neveznek. Némeihv József dr. kiF. ügyész gyönyörűen átgondolt és szépen előadott nagyszabású vádbeszéde után a védelem előterjesztése került sorra. (A védelem.) Biró Elemér dr. az elsőrendű vádlott, Dobje Alexa védője emelkedett szólásra és hatásos védőbeszédben szállt sikra vódéncze érdekében. A lendületes beszédet a következőkben ismertetjük: Tekintetes kir. Törvényszék! Tisztelt Esküdt Uraim ! Megismertük azt a vidéket, merész erdős bérczeivel, virányos völgyeivel, melyeket csörgedező patakok szelnek át, a hol Komorzán falucska fekszik. Megismertük Komorzán közsóg'ét. Megtudtuk, hogy a szegény munkás oláh nép ünnepnapján festői viseletében vonul a hivó harangszóra templomába, de olykor vad indulatok dúlnak műveletlen lelkében, a mik nem egy szerencsétlenségnek, sőt emberhalálnak az okozói. Tapasztalhatták azt is, hogy a mezők buja növényzete nemcsak arra szolgál, hogy azokon szelíd nyájakat legeltessenek, és az erdőségek nemcsak a duvadnak nyújtanak biztos rejtekhelyét, hanem néha a boszutól lihegő állatember ezek között bujkál, ha a járt ösvényt elhagyja, hogy ellenfelét nyája mellett felkeresve, ~ vérszomjas trigris módjára szét marczangolja. Mindezt a kir. Ügyész ur élénk színekkel festett előadásából még jobban megtudhatták, csak egyet nem tudhattak Önök meg velem együtt, hogy ki ölte hát meg Bura Györgyöt? Az Ügyész ur minden tehetségét latba vetette, hogy mindnyájunkat, de különösen önöket, esküdtbirákat meggyőzzön arról, hogy a tettes nem lehetett és nem is lehet más mint véden- czem és vádlott társa. A kir. ügyész urat a gondoskodó társadalom azért állította e helyre, hogy őre1 legyen a törvényeknek és különösen ne engedje, hogy a bűn büntetlenül maradjon. Mert jámbor társadalmunk abban a meggyőződésben él, hogy a bűnt ostorozni kell, mert a bűn büntetését az igazság is követeli, meg is javítja a bűnöst és főleg elrettenti az embereket a bűncselekmények elkövetésétől.
