Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-03-01 / 50. szám
F)0. szára. Szatmár. vasárnap 3 De hol és mikor tapasztalták azt, hogy az emberiség attól javulna és akkor rettene el az ilyen vad kegyetlen bűntettől, ha azt kegyetlenül üldözik. Az emberiség mindig abban a korszakban javult meg, amikor művelték, nevelték és a bűn elkövetésétől csak akkor lehet vissza tartani, ha megóvják áttolj Másszóval egy iskola és jó pap, meg két szál csendőr mindig többet ér, mint ezer szigorú paragrafus és száz bitófa, — önkéntelen felmerül bennünk az a kérdés, hogy honnan van hát az, hogy az ügyész ur hatalmas logikájával valóságos érez láncz szemeket kovácsol össze, hogy a láncz a két vergődő ember társunk nyaka köré irtóztatos kötél hurokká szoruljon. Én tisztelem az ügyész ur meggyőződését, de nem becsülöm, mert tévedésen alapul, mert ennek teljesen megszünteti az értékét az, hogy a kir. ügyész ur kötelesség érzete olyan erős, hogy szenvedélylyé válik benne, mely annyira leköti lelkét abban az irányban, hogy ő a társadalmat megvédje és meg is mentse, hogy e két vádlott legalább is olyan ártatlan lehet e véres bűntettben, mint az egyetlen tanú, Fazeka Tó- gyer ; és elfelejti, hogy a legszigorúbb emberi törvények szerint is csak azt lehet sújtani, akire minden kétségen kívül bevan a bűnössége bizonyítva. E hangulatos bevezetés után védő áttér arra, hogy a kir. ügyész beismerése szerint is csak egyetlén bizonyítéka van a vádnak, az állítólagos szemtanú, Fazeka Tógyer. Rámutat arra, milyen kevésbé megbízható e tanú személyisége és igy vallomása. Hamis esküt tett saját beismerése szerint egy peres ügyben. Heteken át nem vallott rá őszintén a csendőrök előtt a tettesekre és végül kiemeli védő, hogy Izsák Mózestől, a kiről tudta, hogy arra járt a btincse- mény idején, kétkedve kérdezte, nem látta-e Izsák jobban, hogy ki volt a tettes és a szembesítés alkalmával ezt azzal magyarázta, hogy csak próbára akarta tenni, mit tud a dologról. Védő bizonyítja, hogy semmi indító oka vé- denczének a bűncselekményre nem volt. Az az évekkel ezelőtt történt sértés, hogy az áldozat Brassóba küldte vádlottat kurátor választásra, elég lehetett arra, hogy vádlott legközelebb a korcsmában elverje, de olyan „eine m i n t y e“ komorzáuban nincs, hogy évek múlva ilyen sértésért éjjel a mezőn orozva gyilkoljanak. Ezek után czáfolgatja a kir. ügyész többi érveit és különösen kiemeli azt, hogy ha vádlott baltát azért akart élez- tetni, hogy azzal embert öljön, nem nyilvánosan több ember előtt végeztettek volna ezt ugyanaz nap a kovácsnál. Végül azzal végzi, hogy .felhívja az esküdtek figyelmét arra, hogy nekik nem az a kötelességük, hogy a bűnt büntetlenül ne hagyják, hanem az, hogy a valódi bűnöst büntessék. Nem irgalmat, hanem igazságot kér az esküdtektől, az igazság pedig azt követeli, hogy csak arra mondják ki a bűnöst, a kinek bűnösségéről minden kétséget kizárólag meg vannak győződve. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Szabó József elnök, az idő előrehaladottságára való tekintettel, a tárgyalást felfüggesztette és folytatását délután három órára tűzte ki. Délután. A délutáni tárgyalás Kelemen Samu dr. védöbeszédével vette kezdetét. Az óra mutatója még messze járt a háromtól, midőn a hallgatóság nemcsak az esküdtszéki termet és a karzatot töltötte meg szorongásig, hanem a tágas folyosón is alig képzelhető tolongás volt, annyian jöttek el a Kelemen dr. védöbeszédét meghallgatni. Gyönyörű, a maga nemében fönséges, lelket gyönyörködtető, költői szárnyalás és nagy jogi tudományra valló, hatalmas szónoki mii volt a majdnem két óráig tartott védőbeszéd. SZATMÁRI HÍRLAP Hol maró szatírával, finom gunynyal ostorozta a vádat, hol pedig poetiku- san, szép szivhez szóló érveléssel csalt ki könnyeket a hallgatóság szeméből. A remek szónoki alkotást lapunk szűk terjedelméhez mérten — sajnos — csak kivonatosan közölhetjük, a következőkben : (Keiemen dr. beszéde.) Tekintetes kir. Törvényszék 1 Mélyen tisztelt Esküdt uraim ! Minél többször forgatom a bün- pörnek lapjait, annál inkább erőt vesz rajtam egy különös érzés, ügy rémlik előttem, mintha mindaz, ami történt, kiválnék a valóság világából és gonosz álom űzne velem káprázatot. * (A veszedelmes hid.) . . . Örvénylő mélység fölött hidat vertek és én ott állok az ut szélen — egymagám. Nézem, amint siető alakok igyekeznek hazafelé ... némelyik nagy terhet gördít maga előtt. Gondtalan bizodalommal lépnek a most épült hidra és bátran haladnak előre. Ám az utszélröl ijedelemmel látom, hogy a csak szemre épült hídnak pillérei gyöngék, derék oszlopa ketté tört és aki rajta át akar kelni, terhével együtt menthetetlenül a mélységbe zuhan. Kendőt lobogtatnék, de nem látják a jeladást, kiáltok, de a távolság elnyeli a hangomat. Ésgyötrelmes rémületborzong rajtam végig. Meghallják-e szavamat azok, a kikhez szólok és képes leszek-e meggátolni a szerencsétlenséget, mely előtt tem bontogatja szárnyait. És a szörnyű álomból ébredve, azt látom, hogy valóságot álmodtam. Örvénylő mélység fölött építettek Önöknek hidat Esküdt Uraim ! Vigyázzanak, mielőtt rálépnek a vádnak e hídjára. A teher, melyet maguk előtt kell görditeniök, az igazság terhe. Meg- birja-e ennek súlyát az a hevenyészett hid? Nem fog-e majd összeomlani és alázuhanó törmelékeivel nem fogja-e maga alá temetni Önöket is. Mert nemcsak az a biinpörnek halottja, akit a bíróság halálra Ítél. Aki nem lát tisztán és mégis elitéi; aki gondatlanul szögezi le egy élő emberre az örök rabság koporsóját, vagy ártatlant juttat a bitófára: az maga is halottja az ügynek, melyben ítélt. Gyújtsuk hát föl a fáklyákat mind! A védelem világosságot akar. Ennél a világosságnál vizsgáljuk meg együtt azt a hidat, annak minden oszlopát, minden hajtását, minden legkisebb csavarját. És ha Önök úgy látják, hogy minden rendben, ám Isten nevében, lépjenek rá a hidra. De ha lelkűkben csak a legcsekélyebb aggodalom ól, hogy az nincs jól építve és nem teljesen szilárd : akkor le a sorompókkal! Azon a hídon — tilos az átjárás 1 (A bosszú.) Mélyen tisztelt Esküdt Uraim ! Valahányszor az előtt a súlyos feladat előtt állunk, hogy gyilkosságnak esetével kell foglalkoznunk, kél gondolat az, melynek ösvényén a gyanú kutatva elindul. Az egyik, hogy: mi a tett oka. A másik: hogy a gyilkosság elkövetésekor ki volt a tettesnek közvetlen környezete. Bura Györgyöt hajnalban halva találták a komorzáni réten. Pénzt, értéket Bura György nem hordott magával, ilyesmi nem is hiányozhatott nála. A gyilkosságnak indító oka tehát - minden látszat szerint — a bosszú. Ezen a nyomon haladva a gyanú első sorban Nemes Vaszilra irányult. Nemes Vaszilt együtt találták ] Bura György fiának, Juonnak a feleségével. Á fiatal asszonyt szüleihez visz- szaküldték, a szerelmes Don Jüant pedig Bura György fiával és családja tagjaival alaposan elverte. Nemes j Vaszil 8 hétig nyomta az ágyat, föl is jelentette Buráékat és a fiatal Bura Juont 8 napra Ítélték el. Valószínűnek látszott, hogy 8 hétért 8 napban, főkép miután az öreg Bura György teljesen szabadult, Nemes Vaszil nem talált elég megtorlást. Nemes Vaszil azonban igazolta alibijét. Hogyan, miként, az nem egészen világos előttünk. Tanúinak kihallgatásáról jegyzőkönyvet nem vétettek föl. Mindössze annyit tudunk a csendőrök előadásából, hogy idegen tanuk látták, hogy Nemes Vaszil lefekvésre tért és a családtagok igazolták, hogy éjjel nem is mozdult el ha- ' zulról. Á csendőrök eztelégnek vették és igy elégnek kell ma azt vennem magamnak is. Amint Nemes Vaszil személye kiesett a gyanú köréből, a nyomozat tovább folyt, határozatlanul, ingadozva, eszme, ötlet, terv nélkül. Megindult a lázas kutatás és 6 nap múltán a csendőröknek sikerült kikaparni, hogy Dobje Alexa halálos ellensége a meggyilkolt Bura Györgynek, mert ez egy gondnok választásnál kifogásolta a szavazói jogosultságát. Persze Önök azt hinnék, hogy ez a gondnokválasztás kevéssel a gyilkosság előtt történt. De hogy is — három esztendővel azelőtt. (Három év.) Három év nagy idő egy ember életében. Három év alatt a csecsemő járni és beszélni megtanul. Három év alatt háromszor vetünk el magot és ha a jó Isten megsegít,« háromszor veszünk róla termést. Három év alatt jó barátokból el-f J lenségek lesznek és az ellenségekből I jó barátok. Három év az: 1195 nap. Ennyi [ ideig tartotta tehát Dobje Alexa hütve ! a bosszúját, hogy a csendőri szimatnak megfelelő időben, mint a rosszul ! lezárolt pezsgös üvegnek a dugasza, | egyszerre felrobbanjon. De a legszomorubb ebben a szomorúan nevetséges „bosszujok“-ban az, hogy Dobje Atexa nem is haragudott e miatt Bura Györgyre. Az összes tanuk igazolják, hogy Dobje Alexa teljes nyugalommal, minden szóváltás nélkül ment el a választás színhelyéről. ügy látszik nem sokat törődött az egész kurátor választással. Ezt a laza, komoly vádhoz nem méltó indokot a kir. ügyész ur azzal igyekezett alátámasztani, hogy hivatkozott a „komorzáni szokásokra.“ Hát én elhiszem azt, hogy a komorzáni nép lobbanékony, indulatos, minden perczben kész arra, hogy a szenvedett sérelmet megtorolja, ha kell, ember-élet árán is. Ámde ezzel a természettel a hosszas tervezgetés, a lassú kiszámítás, a bosszú kielégítésére való türelmes várakozás teljesen ellentétes. (Keresd az asszonyt.) A Bura Mihály cselekedetének in- ditóokául a kir. ügyész ur egy romantikus jelszót vetett föl: ,,Keresd az asszonyt.“ Bura Mihálynál ott szolgált egy Vaszilia Marikucza nevű cselédleány, akivel Bura Mihály viszonyt folytatott. Ezt a leányt később elküldte a háztól és az két hónapon át hol itt, hol ott lakott. Későbben a fiatal Bura Juon, a meggyilkolt Györgynek fia, vette magához, aki az idötájt elküldte hazulról a feleségét és asszony nélkül volt. Fölötte sajnálom tisztelt esküdt 1903. márczius 1 uraim, hogy nem állíthatom Önök elé Vaszilie Marikuczát, ezt a 36 esztendős leányzót. Meghalt a boldogtalan. Valószínűleg szolgálatot akart ezzel tenni a kir. ügyész urnák, hisz egész életében olyan szolgálatkész volt szegény. Ha láthatták volna, egyszeribe tisztába jönnek azzal, hogy semmiképen sem illeti meg az a csillogó szerelmi köntös, amelybe a kir. ügyész ur őt felöltöztette. (Milyen a szerelem.) Tisztelt Esküdt Uraim! Én is hiszek a szerelemnek nagy átalakító hatalmában. Hiszen azt hogy fölemel, megtisztít; jóvá és nemessé teszi a becstelent és gazemberré a becsületest. Hiszem, bogy pusztító ereje mint a vihar, elsöpör minden korlátot és gyökerestől tépi ki a lélekből a jobb érzések fáját. Hiszem, hogy akit mámora megejt, azt megőrjíti, gyilkot ad a kezébe, hogy darabokra tördelje és izekre szaggassa azt aki útjába áll. Hiszem hogy, poklot ostromol és eget vív, hogy meghódítsa azt a kit szeret, vagy vissza szerezze azt, akit elveszített. Hiszen, hogy akit láza gyötör, az tikkadva, elepedve halálra váltan keresi a forrást, melyben szerelme enyhülést talál. Am a Bura Mihály és Marikucza viszonya, nem ebből a szerelemből való. Ä Vasiba Marikucza szerelme nem rejtett forrás, melyet sóvárogva keres a vándor. Inkább közkút az, amely enyhülést nyújt mindenkinek, aki szerelmi szomját oltani akarja. Maga a Bura György családja sem tekintette ezt a viszonyt komolynak. Mindenki tudott rólla, de azért a gyilkosság után senkinek sem jutáit eszébe, hogy ezért a tett elköve- i tésével Bura Mihályt gyanúsítsa. Mert még ha bántotta volna is Bura Mihályt az, hogy az ő kedve- ' sét Bura Juon magához vette, miért forralt volna e amiatt gyilkosságot ! Bura Juonnak — az édesapja ellen? Ha mindéhez hozzá vesszük, | hogy a meggyilkolt Bura György az összes tanuk állítása szerint köteke- | dő természetű ember volt, akinek a j faluban nagyon sok volt az ellensége ; akkor teljes tárgyilagossággal megál- I lapíthatjuk, hogy oly határozott, valódi, kétségtelen indító okot, amely bennünket a tettes személye tekintetében nyomra vezetve: megtalálni semmiféle irányban sem sikerűit. Vissza kell hát térnünk oda, a honnan megindultunk és alapos ku- j tatás tárgyává tennünk, magának a tettnek színhelyét s megállapítanunk ki volt az az ember, aki utoljára volt együtt, az áldozattal. Mert annak két szerepe lehet ennél abünpörnél; vagy tanú, vagy tettes. (A koronatanú.) Az első kérdés, melyet magunkban fölkeli vetnünk az, hogy nem azért tanú hogy a tettességnek gyanúját magáról elhárítsa. Hogy erre határozott választ adhassunk, vizsgálódás tárgyává kell tennünk, milyen a tanú személye, olyan-e, aki állásánál egyéniségének súlyánál fogva, eleve kizár minden gyanút. — Miután pedig Fazeka Tó- gyeméi erről nem lehet szó, vizsgálódás tárgyává kell tennünk a tanú viselkedését. Ezen a ponton két dolgot kell vizsgálnunk: nyílt volt-e az a tanúvallomás, tehát őszinte és következetes-e, vagyis sem önmagával sem a többi tanukkal nem ellentmondó. Előbb azonban meg kell emlékeznem arról a különös vádról, ahogyan Fazeka Tógyer ebbe a terembe lépett.
