Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-02-26 / 47. szám
Szatmár, 1903. február 26. Gsütörtök. Második évfolyam/*/. széni? A Megjelenik nacfcíntSfi (hét^5 kivételével.) Hirdetéseket •. méltányos,Xzkhött árba# éí '.; egyezség szerint ídv*»-^' kiadóhivatal, KazíffezyAíT6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . 12 kor. Fél évre . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Bgy hóra , , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Eiyes szám ára 2 kr (4 fi.) SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. \ Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A véderővita. Szatmár, febr. 25. A hírhedt osztrák parlament gyorsabban dolgozik, mint a politikailag sokkal magasabban álló és parlamentáris tekintetben iskolázottabb magyar képviselőház. Odaát nappallá teszik az éjszakát, ha arról van szó, hogy egy makacs ellenzéket kell meg- és legyőzni, nálunk beérik azzal, hogy egy órával meghosszabbítják a tanácskozás idejét. Odaát a monarchia vélt ellensége: Magyarország ellen mennydörögnek, mi a saját húsúnkat mar - czangoljuk és senkinek sem jut eszébe, hogy nagy erkölcsi eltévelyedés az, midőn egy fiatalember, ki még mitsem tett, de a véletlen kegyelméből képviselő, arra kényszerit egy hetvenkét éves nagyérdemű férfit, legjobb generálisaink egyikét, hogy vele, mint valami ifjú hadnagy, verekedjék. Az ellenzék rendesen megrontja a nép érzékét a közügyek iránt. Nemcsak a nagy tömeg, hanem oly emberek is, kik hivatás- szeriileg olvasnak újságokat, a parlamenti tudósításokra már csak akkor fordítanak figyelmet, ha botrány volt a Házban, tigy, hogy már szálló ige lett, hogy „botrány kell a magyarnak!“ És ha kérdezzük, mért ismétlődnek koronként oly helyzetek, mint a mostani, nem találunk más választ, mint hogy a képviselőház színvonala soha sem volt oly alacsony, mint éppen most. — Gyakran nyerjük azt a benyomást, mintha a k'pviselőháznak ösz- szes szaktudása és összes fegyelmezett munkaereje a kormányzati ügyek, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás ellátására gyűlt volna össze, úgy, hogy a törvényhozás számára mi sem maradt. Jelenleg a véderőjavaslat ad okot végtelen sivár vitákra. Azt kellene hinnünk, hogy „a katonai terhek emelése ellen“ jeliige révén az általános rokonszenv csak úgy röpül az ellenzékhez, de ennek a legcsekélyebb nyomát sem lehet felfedezni. Óriási plakátok, óriási betűkkel népgyüléseket hirdetnek „a katonai terhek emelése ellen“, de sem fővárosi, sem vidéki polgár nem olvassa őket s ha eljő e „nép- gyülések“ napja, összegyűlni látjuk mindazokat, kiknek nincs egyébb dolguk, mint hogy „összegyűljenek.“ ’ ^ w "s;---------------Ju ssanak az urak valahára tudatára annak, hogy a nemzet már rég átlátott a jelenetek rendezésének kezdetleges taktikáján és szive mélyéig hűvös marad. Kivel akarják elhitetni, hogy a magyar kormány, hogy Széli Kálmár, kinek volt bátorsága, hogy az okkupácziót ellenezze, képviselné az ujonezjuta- lék emelését, ha szükséges voltáról meggyőződve nem lenne és ha a terhet elviselhetetlennek tartaná ? Az az averzió a hadsereg ellen szintén csak az ellenzék fantáziájában létezik. Ha tényleg léteznék ez az averzió, akkor nem jönnének folyton kérvények a kormányhoz katonai állomásokért és nem építenének városok és községek nagy költséggel óriási laktanyákat. Sajátságos szellemi életet él az ellenzék, befonta magát a saját előítéleteibe és a rohanó élettel semmiféle összeköttetésben sem áll. Ha nem igy lenne, nem dolgoznék elcsépelt jelszavakkal, hanem serkentőleg, buzditólag és termékenyitőleg hatna és eszméinek fényével ragadná magával a nemzetet. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, febr. 25. A képviselőház mai ülésének elején Dániel Gábor alelnök elnökölt, később Apponyi Albert gróf foglalta el az elnöki széket. A napirendhez először Böszörményi Sándor szólott, az ujonczjavaslat mellett foglalva állást. Hosszasan czáfolta az ellenzéki szónokok állításait. Utána Barabás Béla emelkedett szólásra. Hosszasan beszélt a javaslat ellen, kijelentve, hogy a függetlenségi párt a végsőig fog harczolni, ha a kormány nem vonja vissza a javaslatot, vagy ha kellő garancziát nem nyújt, hogy a nemzeti jogok a hadseregben is kellő érvényre jussanak. Figyelmezteti a miniszterelnököt, hogy ha a javaslatok kapcsán a népet újabb terhekkel nyomorítják meg, felfogja vetni a képviselőházban az osztrák császár és a magyar király inkompatibilitásáról ... Óriási zaj lett erre a jobboldaTÁRCZA. Becsapta a vejeit. Irta: Vértessy Gyula. A gránátszinü apczi bor ott ragyogott előttünk a poharakban s a pipákban is vígan sistergett az illatos gálóczi és tudja Isten, mégsem éreztük magunkat kedélyesen. Persze máskor Petényi Barnabás ur, igy pipaszó mellett, a legjobb izü anekdotákat szokta kitalálni, most pedig erősen melankólikus hangulat vett rajta erőt. Mintha harapófogóval húzták volna ki belőle a szót, csak úgy néha néha dobott oda egy kesernyés megjegyzést: — Nem ér ez a világ egy hajítófát se! — Szegény ember, komisz ember 1 — Mindenki hunczut! — No, mi ketten csak kivételek vagyunk ? — kérdeztem mosolyogva. — Fiatalemberekről beszéltem ! Legényemberekről! Azok hunczutok ! Zsiványok! Dühösen hajított le egy pohár bort, mintha a mérgét akarta volna lenyelni Barnabás ur s csak úgy beszélt tovább kissé higgadtabb hangon. — Látod mennyi éhenkórász jár a házamhoz. Az egész város fiatalságát etetjük, itatjuk; valóságos vendég fogadó a házunk, a leányaimról azt mondják, hogy csinosak, kedvesek, a sok éhenkórász kurizál is nekik halálig, agyontánczoltatják őket, virágból is kijut nekik, meg éjjeli muzsikából is (ezt szívesen engedném) de ... de házasságról szó sincs! Itt vénül a nyakamon mind a három! Hát nem gyalázat ez? Kipusztitanak mindenemből, a nélkül, hogy csak egy leány0 mat is feleségül vennék ! No hát pajtás, ez már mégis szemtelenség! — Hja, öregem, manapság hozomány nélkül bajos túladni a leányokon I Bezzeg csak lenne egy kis pénzed! Vagy legalább hinnék, hogy van ! — Te — kiáltott föl Barnabás ur — van egy eszmém! — Halljuk 1 — A leányok férjhez fognak menni. — Ha elviszik őket mindenesetre 1 — Elfogják venni! S neked fogom köszönhetni! Világosságot gyújtottál az agyamban! Elhitetem velük, hogy gazdag vagyok ! Lépre mennek! Pompás terv! — Egyáltalában nem találom pompásnak. Mert az emberek nem hisznek olyan könnyen. Pláne a házasulandó fiatalemberek ! Ravasz rókácskák ő kelmeék 1 — Én még ravaszabb leszek! Mintha már a kezemhen lenne a három vő. Tout le trois ! kézből játszom ! Mosolyogtam Barnabás ur lelkesedésén és egész tervét nem vettem komolyan, a mint, hogy a lányai se vették eleimén! — Elhihetni, hogy te, papa, gazdag ember vagy? Bajos lesz. Fájdalom mindenki tisztában van a mi vagyoni viszonyainkkal! A fizetésed nyiit titok s máshonnan, hogy szerezhetnél pénzt? — Férjhez fogtok menni Punktum ! Csak okosan kell Kicsikéim a dolgot csinálni! A kicsikék összesúgtak s közösön megegyeztek abban, hogy a papának kezd az esze elmenni. — De megtudjátok-e a titkot őrizni ? — Mint a sir. — Nos, hát ide hallgassatok! A leányok kitűnőnek találhatták a papa tervét, mert vig kaczagás közt ölelgették, csókolgatták, alig bírva kitörő örömükkel. — Drága apuskánk ! A legokosabb papa a föld kerekségén ! • — Holnap megyek a közjegyzőhöz. Másnap el is ment. A közjegyző, a ki kölönben a kis városkának valóságos pletykagyára volt, nagy csodálkozással hallgatta Petényi urat: — Te, Barnabás, végrendeletet akarsz csinálni? Komolyan beszólsz ? De hát az Isten szerelméért, miről akarsz végrendelkezni, hiszen . . . — Hiszen a fizetéseden kívül semmid sincs! Ugye, azt akartad mondani? — kérdezte Petényi ur lenéző mosoly kíséretében. — Azt akartam — felelte zavarodottan a közjegyző ur. — Pedig hát van miről. De tudod én nem szeretek dicsekedni. Még azután teher is, ha tudják az emberről, hogy pénze van. De elvégre mégis kell a halálra is gondolni. Hát néz csak, kérlek . . . Petényi ur elővett egy írást és olvasni kezdte róla: — Fiumei rizskeményitő gyár részvények, ötven darab per 200 forint — 81,150—81,200-ig, tart a részvényszám. Földhitelintézeti záloglevelem is vagy tiz darab — és igy tovább ! A közjegyzőnek tátva maradt a szája a bámulattól : Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat W ajánljuk at. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. • • • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • • • • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
