Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-02-13 / 36. szám
2 Szatmár, péntek S Z A T MARI HI R L A P 1903. február 3 3. 36 szám Károlyi Tibor gróf gondnokság aiatt. Saját tudósítónktól. Szatmár, íebr. 12. A magyar arisztokráezia egyik legelőkelőbb tagját, a legmagyarabb grófi család nesztorát, Károlyi Tibor gróf főrendiházi tagot az aradi kir. törvényszék legközelebb gondnokság alá helyezte. Egy ragyogó politikai pályafutás tragikus végződése ez a gondnokság alá helyezés, mert a valaha kimagasló tehetségű politikus, a magyar főrendiház egykori elnöke, ma már nem más, mint egy jómagával tehetetlen élőhalott. így mondja el ezt a szó moru tényt egy kérvény, melyet az ősz főur gyermekei nyújtottak be az aradi törvényszékhez, melyben azt kérték, hogy atyjukat, Károlyi Tibor gróf má- csai lakos nagybirtokost helyezze a törvényszék gondnokság alá. Á Károlyi grófi család jogtanácsosa, Náciméból Ödön ügyvéd nyújtotta be a kérvényt, melyet a négy Károlyi testvér, névszerinl gróf Károlyi Gyula, Imre, István és gróf Almássy Dénesné Írtak alá. A kérvény megható módon festi le az ősz főur egészségi állapát. A család azzal indokolja a gondokságaid helyezés szükségességét, hogy Károlyi Tibor gróf többszöri szélhüdés következtében oly testi és szellemi elgyengülésben szenved, hogy nemcsak vagyoni viszonyainak rendezésére, hanem megbízottjainak ténykedéseit megítélni is abszolúte képtelen. A család két orvosi véleménynyel bizonyítja, hogy a főrendiház egykori illusztris elnökének szellemi és testi képességei a minimálisra szállottak alá. Kétly, Károly dr. a budapesti egyetem rektora és a magyar orvostudomány egyik dísze, valamint Parecz Gyula dr. aradi kórházi igazgató-főorvos állították ki a bizonyítványt, melyben Károlyi Tibor gróf betegségének szomorú genezisét rajzolják meg. Az orvosi bizonyítvány szerint ezelőtt négy évvel első Ízben érte a szélhüdés Károlyi Tibor grófot. Ebből a betegségből annyira helyreállott, hogy kezelő orvosai teljes fölépülését reményiették. Egy félév múlva azonban egymásután kétszer és ezúttal mindegyik esetben oly súlyosan ismétlődött a szélhüdés, hogy a gróf teljesen elvesztette szellemi képességeit. Hogy mennyire aláhanyatlottak Károlyi Tibor gróf szellemi képességei, azt mutatja az a megható jelenet is, melyre különben az orvosi vélemény nem terjeszkedett ki. Néhány évvel ezelőtt halt meg a gróf neje, Dégenfeld Emma grófnő. Az ősz mágnás már akkor is szenvedett a szélhüdés következményeiben. Mikor neje halálát tudlul adták neki, nem értette meg a hióbhirt. Még máig sem tudja, mert a homály, mely elméjét borítja, még most sem oszlott el. Pedig mennyire birtokában volt Károlyi Tibor mindazon szellemi tulajdonságoknak, melyek az államférfim pályára képesítenek! Hosszú ideig elnöke volt a Tisza-Maros-Körös ármen- tesitö társulatnak, továbbá a Nyirviz szabályozásnak és legutóbb az ecsedi láp lecsapoló és Szamos-balparti árment esitő társulatnak, mely munkálatnál az ö erélye és fáradhatatlan munkásságának eredménye, hogy mintegy 80.000 hold, eddig hasznavehetetlen lápos területet meghóditlatott a mezőgazdaságnak. Mint politikus hat évig volt tagja a képviselöháznak, előbb az orosházai, majd a pécskai kerületet képviselte. A főrendiháznak hosszú ideig alelnöke volt és attól gyengélkedő egészsége miatt 1900. évben vált meg. A megdöbbentő sorsra jutott főur gondnokság alá helyezése kérdésében az aradi törvényszék legközelebb fog intézkedni. SZÍNHÁZ. — (Pogány Gábor.) Ijesztően üres ház előtt adták tegnap Ferenczv gyenge darabját. A szerepek jobb ügyhöz méltó buzgalommal játszottak, ha lelt volna kinek. Bátossi a czimsze- repben túlságosan gesztikulált és néha pathetikusan szavalt. Jeles alakítást nyújtottak Iíoléczy és Egry. —- (Távozó színésznő.) Mint értesülünk, a színtársulat naviája, Jávor Aranka, megvált a Iírémer Sándor társulatától. A nélkül, hogy e távozás okait érinteni akarnók csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a jelen eset ben is, mint a múlt alkalommal, valószínűleg az igazgató intenciója szerint Ítélkező színházi bíróság magatartásában keresendők a távozás motívumai. Nagyon valószínű azonban az is, hogy az igazgató maga járult hozzá e megváláshoz azzal, hogy Jávor Arankát folytonosan mint kardalosnöt foglalkoztatta, ami pedig jelen esetben nem volt más, mint a szerződéssel való visszaélés. Ha a direktor igy folytatja, nemsokára az lesz a helyzet, hogy a női szerepeket is ő maga lesz kénytelen eljátszani. Egyik énekesnő már elment, Baráti csak nagy nehezen tudott megmaradni. Egry a hónap vége felé szintén elmegy, most Jávor Aranka távozik, a primadonna beteg és igy lassankint szépen úgy elfogy a társulat, mint a hold. A gyönge előadásokat és botrányosan rósz repertoárt tehát — amelyekért a sajtó immár egyhangúlag felzudult — úgy véli a direktor helyrehozni, hogy a társulat erőit progressive elengedi. A város anyagi támogatása és az ennek fejében szolgáltatandó műélvezet tehát éppen fordított arányban haladnak. Csak tovább direktor ur! Sic itur ad astra! ÚJDONSÁGOK. N e w-Y o r k t ó I—S z a t m á r i g kényszeruílevéllel. Az amerikai államok szédületes gyors fejlődésüket annak a szakadatlan népvándorlásnak köszönhetik, mely napjainkban is egyre liferálja az értékes emberanyagot az uj világrész telhetetlen gyomrába. Valami csodás varázserőt gyakorol a sasszárnyakon röpülő modern uj világrész a mi ólomlábakon czannnogó Európánkra, mert a siatisztika rideg számai igen ékesen bizonyítják, hogy minden európai országnak van egy csatornája, melyen keresztül a sorsukkal elégedetlen emberek légiói éven ként ezer számra özönlenek ki az arany hegyek országába. Földrészünknek talán sincs még egy olyan országa, mint a mienk, mely aránylag annyi munkaerőt szolgáltatott volna Amerikának. Egész falvak vándoroltak ki. Egész vidék maradt lakatlan. Mert hiába, a jobb és boldogabb jövő csillogó reménye vándorbotot adott a kenyérre éhes munkásnép kezébe és ment a phantom után, mely ott tündöklőit előtte az ismeretlen messzeségben. Vármegyénkben is pusztít a kivándorlás. Nincs olyan nap, hogy 10—20 földműves gazda ne venné vállára a vándortarisznyát, hogy neki ne vágjon a több ezer mértföldes nagy útnak. Pedig hát a kiutazás magában véve nagy és költséges dolog. Pénz kell ahoz, még pedig nagy summa pénz. Maga az útiköltség több száz koronára rúg. Ezenkívül pedig minden egyes kivándorlónak rendelkeznie kell azzal a minimummal, mely a megélhetéshez feltétlenül szükséges. Hiába, Amerikának nincs szüksége parazita koldusnépre! ügy látszik nem tudta ezt Papp János batizvasvári paraszt gazda, mert bizony az ö pénze teljességgel elfogyott, mire a gőzhajó az Egyesült- Államok hatalmas metropolisa, New- York előtt horgonyt vetett. Itt aztán kellemetlen meglepetés várt reá. Nem tudta felmutatni azt az összeget, melyet az amerikai törvény a bevándorlótól megkövetel és igy vissza- hajókázlatták Európába. A szerencsétlen földműves ember a nagy utat New-Yorktól—-Szalmáiig kenyszoruiievéllel tette meg és tegnap érkezett vissza falujába fáradtan, csalódottan. A Papp János szerencsétlen esete intő példa lehet mindazoknak, a kik Amerikától várják boldogulásukat. A kinek pénze nincs, úgy sem mehet oda, — a kinek pedig van, annak nincs oka a kivándorlásra. * József Ágost főherczeg, és a magyar nyelv. Egy főúri ebéden történt ez a kis eset a minap. Az ebéden részt vett József Ágost főherczeg is. Ebéd után a főherczeg egy perezre a szomszéd szobába távozott s ezt a pillanatot felhasználta a társaság, hogy a napi politikát tárgyalja. Természetesen a katonai javaslatokról esett szó és Gromon Dezső államtitkár nagy tűzzel védelmezte a néniéi kommandót Kemény buzgalmában azt vágta ki, hogy ha még a király hozzájárulna is a magyar kommandóhoz, még akkor sem lehetne megvalósítani, mert . . . Ebben a perezben lépett be a főher- ezeg és a társaság hirtelen elhallgatott s közömbös dolgokról kezdett beszélni. József Ágost főherczegnek feltűnt ez a hangulatváltozás, leült Libics Adolf, József főherczeg jószágkormányzója és a család intimusa mellett s elmondatta magának az előbb zajos, majd olyan hirtelen elnémuló jelenetet. A lakoma pedig folyt tovább. Szokás az, hogy gyűjtik a lakomák étrendjét, olyan módon, hogy az összes jelenlevőkkel aláíratják a kártyát s különösen szokása ez Gromon Dezső államtitkárnak, aki szenvedélyes étrendgyüjtö. A lakomán is hódolt ennek a szenvedélyének és Íratta alá az étrend-kártyát. Oda lépett József Ágost főherczeghez és felkérte, Írná nevét a kártyára. —■ Szívesen — mondta a főherczeg — csak mondja meg, hogyan parancsolja, magyarul, vagy — németül ? * Derült ég alatt. Fellegtelen azúrkék égboltról tüzödött alá tegnap a Nap, s az egyszer nem hideg kaczér- kodással volt e ragyogás, hanem sugarai csókja melegített, szinte tüzelt, valami sajátságos, szokatlan hévvel. Az emberek, kiknek lelkében élénk a vágy egy kis kellemesebb időjárás után, derűs mosolylval járták útjaikat s délben a korzót is nagyszámú „sütkérező közönség“ élénkítette. Mindazok, kik a „negyedik“ télről szóló időjóslások óta őszinte félelemmel vizsgálták naponta az eget, tegnap újra reményt merítettek arra, hogy tán mihamarább közeledik a tavasz az ö természeti szépségeivel. Nem merünk ez ábrándozóknak még igazat adni s csak konstatáljuk a tegnapi időjárás derűs voltát, mert hiszen az ilyen ragyogóan tiszta napokról még írni is jól esik. * Tenyészállat kiállítás. A „Kis- várda és Vidéke Gazda-Kör“ jövő hó 8. és 9-én, Kisvárdán a vasúti indóház melletti térségen szarvasmarha tenyészállat kiállítást rendez. A gazdakör ezen kiállítás rendezésével alkalmat akar nyújtani, hogy a tenyésztők és a tenyészapa állatokat igénylő közönség, különösen a községek, ne legyenek kénytelenek az apaállatok beszerzése végett községekről-községekre járni, hanem a szükségletüket a kiállításra felhajtott állatokból elégíthessék ki. Mivel a kiállítás a szomszédos Szabolcsmegye területén, Kisvárdán lesz, óhajtandó, hogy Szatmár vármegye gazdaközönsége ezen a kiállításon minél nagyobb számban jelenjen meg. * Furcsa alku. Töpörödött öreg anyóka állít be a redakezióba. Megáll a „műhely“ közepén és pár pillanatig szinte áhítattal nézi, a mint minden asztalnál lázas sietséggel folyik a munka és serczegnek a tollak. A szerkesztőség szolgája szólítja meg: — Mi járatban van, néni ? Egy újságot instálnék, a maiból. Mi az ára? — Két krajezár. Az anyóka nagynehezen előkotorász szoknyája zsebéből négy fillért és leteszi az asztalra. A mint a lapot megkapta, pár pillanatig még tétovázva állott. Aztán lassú, vontatott hangon mondja : Tegnapit is vennék, instálom. A szolga előkeresi a tegnapi lapot és a kezébe nyomja. Hát ennek, instálom, mi az ára? — Ez is két krajezár. — Sok, instálom. Ezt már olcsóbban adhatja lelkem, hiszen nem friss. A zsemle is olcsóbb, ha másnapra marad magyarázta logikusan az anyóka. Egy krajezárért nem lehet? Ez az alku sikerült. Az anyóka leszúrt még két fillért, zsebébe gyömöszölte a két lapot és megelégedetten tipegett ki a redakczióból. * Levetkeztetett kereskedő. Egy Szalmáéhoz közel levő vasúti állomás nak szenzácziója volt a mull éjszaka. Egy másodosztályú kocsiból uriasan öltözött ember szállott ki hajdonfővei és Schréter Sz. divatáru üzletében férfi és női fehérnemüek, férfi, női és gyermekharisnyák, kartonok, vásznak alkalmi vétel folytán, úgyszintén téli alsó ruliák SS az előrehaladott idény miatt :ZSZSZHZII a (Bossin féle gyógyszertár mellett) jóval a bevásárlási áron alul szerezhetők be.
