Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-02-13 / 36. szám

36. szám. Szatmár, péntek S Z A T M A R I II A P i 303. felimár ! mezítláb. Kabátjának jobb oldalán ha­talmas hasadás látszott, míg mellényé­nek egyik oldala teljesen hiányzott. Ez az ember Kratochvil József csehor­szági sertéskereskedő volt, a ki Ki­rályházáról Kőbányára igyekezett. Má­ra inaros-Szigeten elaludt és csak egy óra múlva ébredt fel. Képzelhető azon­ban, hogy mily szörnyű volt csodálko­zása, a mikor magán a fent leirt hiá­nyosságot tapasztalta és mennyire örült annak, hogy pénzét elutazása előtt, mintegy tízezer koronát a postán to­vábbított. Nála lévő tárczájában alig volt egv-két korona, amit a fosztoga­tók alvás közben elvettek tőle. A fosz­togató többet remélt és a csalódás miatti bosszúságában Kratochvil Jó­zsefet megfosztotta kalapjától és czi- pőjétől is. * Szilfák árverése. A Nagyerdőn tegnap délelőtt tartották meg a szil- haszonfák árverését, melyen az érde­keltek nagyszámban jelentek meg. Az összes készletben levő szilfák 1192 kor. vételárban eladattak. Az árverelők között legtöbben voltak a helybeli ke­rékgyártó mesterek. * Éhínség Biharban. Bartn Fe- rencz képviselőházi interpellácziója, melyről vasárnapi számunkban megem­lékeztünk. a legsötétebb képet rajzolta az ország szeme elé a szörnyű nyo­morról, mely Biharvármegye tejjel- mézzel folyó földjén ütötte föl a fejét. A belényes-vidéki ínség sokkal nagyobb, sokkal megdöbbentőbb mint első pilla­natban hitték. Az éhezők jajveszékelve, összetett kézzel könyörögnek segede­lemért. Gyors segítségért, mely az éhhaláltól mentse meg e lakosság ezreit. Nagyváradról érkező jelentések szerint az Ínség oka az, hogy tavaly a jég tönkreverte a vetést, a gyümölcsöt és száj- s körömfájás, valamint sertés­vész csaknem elpusztította a jószág­állományt, a mely a lakosság megélé­sének fösegitője volt. Horváth Endre főszolgabíró a veszedelemről jelentést tett az alispánnak, aki segítséget kért a földmivelésügyi minisztertől. A pénz­ügyigazgatóság megszüntette az adó- végrehajtást. A módosabb gazdák segítik a nyomorban levőket. A helyzet jobbrafordultát várják attól, hogy Be- lényesen legközelebb villámos kazán- forrasztó-gvárat létesítenek, a mely több száz munkásnak fog kenyeret adni. * Soós és Bérczy. Dr. Soós Kálmán törvényszéki bíró ügyéből kifo­lyólag a Magyar Estilap tegnapi számában azt állítja, hogy „egy ügy­ben, amelyben Bérczy kapitány volt a vádlott, Soós bíró mondta ki a ma­rasztaló ítéletet, s e szerint tapintat­lanság volt a Soós elleni ügyet Bérczy kapitánynak kiosztani.“ Mint illetékes helyről értesülünk, Bérczy sohasem szerepelt vádlottként Soós biró előtt, annál kevébbé ítéltetett el. így az ehhez fűzött magyarázatok semmi alappal nem bírnak. Ellenkezőleg Bérczy panaszos volt a Tauszkyval felmerült ügyben, amelyre a Magyar Eslilap czéloz és Tauszky maraszlal- tatoll el. * Elveszett női óra. Egy iczi-piczi kis női aczél órácskát keres a rendőr­ség. Az órácskát két kis láncz diszi- tette, az egyik lánczon ragyogó csillag­gal. Az aczélóráeska nem valami nagy értéket képvisel, de az mégis nagy bá­natot okoz most egy asszonynak, a ki azt elvesztette. Most a rendőrség utján keresteti és hálás köszönetét nyilvánítja a becsületes megtalálónak, ha azt visszaszolgáltatja. A „Nemzeti biztositó társaság helybeli föügynöksége, egy megbíz­ható pénzbeszedőt keres jutalék és fix fizetés mellett. Személyes jelent­kezés az „Első Magyar általános biztositó társaság“ irodájában a dél­előtti órákban kívánatos. MULATSÁGOK. (*) Dalestély. A „Szatmárnéme- ti-i férfi dalegyesület“ tegnap este tartotta a „Társaskör“ helyiségében az idei első dalestélyét, melyen nagy és előkelő közönség jelent meg. A műsor minden egyes száma nagysikert ért el s dalárainknak bőven kijutott a zajos taps —- és ovácziókból. A dal­estélyt a honvédzenekar nyitotta meg, Souppé „A költő és paraszt“ czimü nyitányát. A műsor második száma Gaál Ferencz „Szent hamvak“ czimü müdala volt, mely után ugyancsak Gaál Fereneztől „A rózsa temetése“ czim- mel következett egy férfi kar; e szám­nál a soprán solót Juhász Ilona színtársulatunk koloratur énekesnője adta elő, zajos tapsokat aratva. Az ötödik szám Grieger „Észak népe“ Orosz Alajos kellemes bariton solojá- val csak növelte azt a lázas hangulatot, melyet a társaskör termében az este, a dal fenséges hatása müveit. — Utána Erkel Ferencz „Takarodó“ czimü dalát adták elő daláraink, hasonló si­kerrel, melyet előzőleg különösen a „Kurucz nóták“-kai értek el. A hete­dik számnál az általános közóhajnak engedve Dr. Vajay Imre, Juhász Ho­nával egy duettet énekelt el „Hoffmann meséi“-hő 1, melyet a közönség frene­tikus tapsviharral jutalmazott. A mű­sort a honvédzenekar pompás játéka zárta be, előadva egy ábrándot Hoff­mann meséiből. Műsor után a közön­ség a fehér asztalokhoz ült vacsoráim, később pedig a fiatalság tánczra per­dült, amely a reggeli órákig tartott. (*) Az „Erdödi Társaskör“ estélye. Az „Erdődi Társaskör“ e hó 22-én saját helyiségében -— könyvtára javára — tánezmulatsággal egybekötött zárt­körű társasvacsorát rendez. Az estély iránt városunkban is sokan érdeklőd­nek és Szatmár nagy számban lesz képviselve a sikerültnek Ígérkező esté­lyen. Belépti dij, melyben a vacsora- díj is benn foglaltatik. 3 korona. f*) Tánczmulatság Porcsalmán. A porcsalmai gör. kath. egyház e hó 22-én a népiskola nagytermében táncz- mulatságot rendez. A rendezőség élén Geszterédi András főgondnok, Róka András algondnok, S. Papp János el­lenőr, Petráskó Sándor jegyző és Geszterédi János, Papp Illés, Kulik Miklós rendezöbizottsági tagok állanak. A mulatság iránt élénk érdeklődés mu­tatkozik és a siker annál bizonyosabb, mivel a tiszta jövedelmet az egyház javára fordítják. TÖRVÉNYKEZÉS. § Megverek valakit, vagy engem valaki! Ezzel a harczias felkiáltással rontott be- Pintye László mér ki le- gényomber a falu korcsmájában. Ke­zében, miut valami buzogányt, hatal­mas karót lengetett és úgy látszik, hogy azt nem ijesztgetésre, hanem ko moly verekedés czéljából vette magá­hoz, inert a korcsmában pityókázó Pintye Jánost úgy fejbe kolinlotta, hogy hetekig nyomta utána az ágyat. Az ütlegelésből kijutott Pintye János- nénak, a feleségnek és Pintye Eszter­nek, a testvérnek is, a kik a verekedés zajára rémülten futottak a színhelyre, hogy a megtámadottnak segélyére le­hessenek. A verekedő legény, mint a ki jól végezte dolgát, véres munkája után eltávozott. Még csak egyet akart, felgyújtani a falut. Ebbéli akaratát azonban már nem valósította meg, mert a csendőrsóg kezeibe jutott. A virtuskodó legény fölött tegnap Ítélke­zett a szatmári kir. törvényszék és az enyhítő körülmények figyelembe véte­lével négy havi börtönre Ítélte. § Jeles testvérek. Dohai Ferencz és Dohai Jakab igaz testvérek valá- nak, a kik szivvel-lólekkel egymás­hoz voltak forrva. Még fiatalok ők, de már is olyan hősi tettet vittek végbe, mely érettebb és gyakorlottabb kezű betörőknek is dicséretére válna. Ott dolgoztak ők szülőföldjükön, Nagybányán, a közeli bányák mély tárnáiban, hova nem hatol napfény, hol nem gondolkoznak a föld gyom­rának szorgos kezű munkásai, hanem robotolnak és fejtik az aranyat tar­talmazó kősziklákat. Keserves e mun­ka, melynél csak a munkabér keser­vesebb. A Dobai fiuk is kicsi pénzt kerestek, pedig ugyancsak ólt bennük a pénz szomja. A szomjúságot pedig oltani kell. És ők oltották is. Előre megállapított terv szerint deezember 20-án éjjel betörtek Radó Dezső nagy­bányai kereskedő boltjába és onnan 324 korona készpénzt és 2000 koro­nát kitevő értékpapírt elloptak. — Utóbbiakat azonban, nehogy árulójuk legyen, elégették, a pénzből pedig nagy dinom-dánomot csaptak. De baj! — hamar vége szakadt a vigságos életnek. Feltűnt a rendőrségnek a fiuk pazar költekezése és vallatóra fogta őket. Végre is töredelmes vallomást tettek. A szatmári kir. törvényszék tegnap ítélkezett a jeles testvérünk felett s tekintettel fiatal korukra, 8—8 havi fogházra Ítélte. Az ítélet jogerős. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktőzsde — A „Szatmári Hírlap“ távirati tudósítása — Budapest, febr. 12. Zárlat 5 órakor: Búza 1903. áprilisra..............................7.48 - 7.49 Rozs 1903. áprilisra..............................7.53—7.54 Zab 1903. áprilisra..............................6.58—6.59 Tengeri 1903. májusra ........................6.03—6.04 Re pcze augusztusra..............................—.——.— Zárlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény ........................... 694.50 Magya r hitelrészvény ........................... 748.25 Le számitolóbank részvény...................... 456.— Rima-M urányi vasmű részvény . . . 489.50 Osztrák-magyar államvasuti részvény . 695.— Küzuti vasút...................................................626.50 Váro si villamosvasút részvény . . . 321.— REGÉNYCSARNOK A LEJTŐN. 57 Regény. Irta : Claretie Gyula. Azt akarta elhitetni magával, hogy a vádlott még nem elitéit s daczára a súlyos gyanuokoknak, Lucie be fogja bizonyítani ártatlanságát (hogyan? mi­ként?) és uj életet fognak együtt kez­deni . . . 3 . . . Csalóka ábrándképek! . . . A vágy lehetetlen reményekkel meg­részegíteni önmagát! De mikor visszautazva Parisba, egyedül volt a vasúti szakaszban é3 világosan szemügyre vette a helyzetet, a szorongás érzete lassanként erőt vett rajta és iszonyú aggodalmai támadtak. Vájjon megmenekül-e Lucie a vád alól? Kétségtelenül. De hogyan ? A bűntény világosan bizonyít, bu­ciét nyomon követték és ezáltal jófor­mán tetten érték. De Mornas még most sem érzett lelkifurdalást, épen oly ke­véssé, mint a Saint Méderic-utczában; de aggodalma nőttön-nőtt, mentői in­kább közeledett Páris felé. És mikor a vonat az erőditvénvek felé berobogott, úgy vélte, egy egérfogó nyílását látja maga előtt. Midőn leszállt, a vonatról, úgy tetszett neki, hogy az indóház tele van rendőrügynökökkel, akik az érke­zőket vizsgálják és a bűnösöket lesik. Ez persze persze képzelődés volt. Ki gyaníthatta, hogy Lórin Lucienak bűntársa van? És mialatt lakása felé sietett, mathematikai pontossággal érvelt. Miután a fiatal leány öntudatla­nul követte el a bűntényt, a vallatás­nál is, miként az adott parancs végre­hajtásánál, hajthatatlan marad. Senki­nek sem fogja elárulni a bűntény előz­ményeit, mert hiszen anélkül cse­lekedett, hogy tettéről fogalma lett volna. Élő rejtély lesz az tudomány vizsgálódásai a törvényvallatásaival szemben. A hallgatás eszméje olyan erősen van agyába szuggerálva, hogy ő nem szólhat, nem árulhat el semmi nevet, semmi titkot. Mornas mitől sem tarthat. És Lucie beteges állapotával szemben a bírák habozni fognak és a vádlott fel lesz mentve. Igen, ez két­ségtelen ! És buciét épen ez a szug- gestio, akaratának egy más akarat ál­tal való megfékezése, fogja megmen­teni; mert ő sohasem árulhatja el azt a másikat! És Mornas mégis kellemetlen ér­zésekkel lépte ái szállójának küszöbét, mintha félt volna, hogy ott várnak reá. Az a nyugtalanító érzés kínozta, mint­ha üldöznék. Néhány lépésnyire a Racine-uIcától egyszerre csak árnyat látott maga előtt ; hirtelen visszafor­dult, úgy érezte, mintha valaki nyakon ragadta volna. Senki sem volt mögötte. A saját árnyékát nézte a másénak. Csak a szobájában, miután gon­dosan bezárta ajtaját, nyugodott meg némileg. Fellélegzett és újólag megol- vasta a bankjegyeket; ezek fogják őt a nyomorúság fojtogató légköréből megszabadítani. De aztán újra kimondhatatlan aggódás szorongatta. Az ablakhoz ment és összevonta a vastag függö­nyöket. Ha valaki az átelleni házból ki­leste volna titkát ? Ha meglátták volna pénzét ? Ha meglopnák ? — Meglopni engem? — kiáltá. Azt szeretném én látni! És ijedelme daczára kedve lett volna nevetni, annyira komikusnak tar­totta, hogy most ő is azok közé tar­tozik, akiket meglophatnak . . . Man­darin lett belőle is, aminö a halott volt! . . . Ekkor azon gondolkozott, ne rejt­se-e el kincsét, ne bizza-e valakire. De kire ? . . . Eszébe jutottak szülei. A szegény öregek minő boldogok len­nének, ha megtudnák, hogy az ö fiuk gazdag lett! És ezt a pénzt boldogan

Next

/
Oldalképek
Tartalom