Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-12-05 / 23. szám

X: Szatmár, 1902. deczember 5. Péntek. Első évfolyam, 23. szám. Előfizetési árak: Megjelenik naponta Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Egyes szám ára 2 kr (4 fi.) (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Felelős szerkesztő : Kiadja: Kiadóhivatal. Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi jészét illető minden közlemény intézendő. HARSÁNYI SÁNDOR. A SZERKESZTŐSÉG. Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét | küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A katona-miniszter. ’Szatmár, decz. -A. Jó katona-e báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter? Bizo­nyára jó katona, már t. i. abban az értelemben, a melyben az osztrák ármádia felfogása szerint valakit jé katonának neveznek. Meg van benne minden katona-tempó. Ezek közt van az is, hogy mélységesen megvet mindent a mi nem katona. A többi előtte minden bagázs, még a Ház szuverénitása is, még az ország népe, érdeke is. A katona erények, már t. i. abban az értelemben, — a mint az osztrák ármádiában azokat eré­nyeknek nevezik, bizonyára fokozott mértékben vannak meg benne, mert hisz a táborszernagyi rangra emel­kedett már. De talán egy magyar minisz­tertől még mást is lehetne várni és követetelni, mint azt, hogy kizáró­lagosan katona legyen. Hogy mi mindent lehet és kell tőle várni, azt felsorolni itt nem szükséges. — Egyet azonban mindenképpen meg kell említenünk. Kell, hogy egy ma­gyar miniszternek érzéke legyen az alkotmányosság, a nemzeti öntudat iránt és tisztelettel viseltessék a Ház iránt. Ez utóbbira nézve bizonyos fo­galomzavarban szenved. A Házat, TÁRCZA. A régi kép. Irta: Krúdy Gyula. A dédapám képe a szobám falán függött és keskeny, aranyozott rámái közül gyermek éveimre vigyázott. Némely régi képet annyira meg­szokunk, hogy szinte nem is látjuk őket többé. Ott függnek a falon a pász­torok, pásztornök, völgyek és hegyek, mozdulatlanul, ahogy piktoruk -megfes­tette őket. Csak némely képeknek jut az a szerencse, hogy mindennap élvez­zük őket , . . Régi piktoroknak tudo­mányuk volt az olyan arczképek meg­festése, amelyek szemükkel mindig arra néztek, amerre a szemlélő állott. így dédapáin portréja olől sokat bujdos­tam gyermek koromban, ám az öreg ur vadgalamb szinü kabátja, magas gallérjába huzva nyakát, világos kék szemével mindig figyelemmel kisért. mint ilyent, nem képviseli senki jobban és kifejezettebben, mint a Ház elnöke. E tekintetben az elnök állása fontosabb, mint akármilyen miniszteri állás, bele értve a minisz­terelnök állást is. A katona-miniszter azonban a pénzügyi bizottság tegnapi ülésén mondott valamit a viszonyok nyo­mása alatt, a mit a kiadott jegy­zőkönyvből törült. Rámutatott arra, hogy ő nem a Ház határozatára mondta, hogy előzékenységből hajlik meg előtte, hanem gróf Apponyi Albert elnöki kijelen­tésére. A katona-miniszter tehát elő­ször vétett a Ház integritása ellen, a mivel élénken bebizonyította, mily kevés érzéke van az alkotmányos­ság iránt; azután tegnap a pénz­ügyi bizottságban visszaszivta ezt a kijelentését, mert a „politikai ér­dek kívánta s végűi kitörültette a jegyzőkönyvből azt, a mit Appo- nyiról, a Házról mondott. Persze, azért mégis csak azt mondta, a mit mondott, ha törülte is Lehet, hogy felvilágosították, le­het, hogy magától jött rá a baklö­vésre, a melyet katona-miniszter is követhet el oly ügyben, a mely nem a katonaságra vonatkozik. De mindenesetre furcsa, hogy egy magyar miniszter — még ha Merre járok és mit teszek ? A magas- hátú dívány mögé hányszor akartam elrejteni titkos pajkosságomat! Ha a divány mögül, ha kilestem, dédapám gúnyosan, vidáman és kárörvendöen mosolygó tekintetével találkoztam. Miután magányos, csendes és otthonülő férfiú voltam, sokat tépelőd- tem a hajdani ember arczképével. Mig az atyámtól örökölt pipákat szívtam a börkanapén, sokszor ellágyitotott az arczképes öreg ott a falon. Ki voltál te, múlt időknek gavallérja? Tudod-e az elporlott ujjakat, a melyek szürke üstököd simogatták ? És él-e még egy is a gondolhatók közül, amelyek sima homlokod alatt tojásaikból kikeltek a bor, vagy vita mámora közepette? Hajdani örökemlék perczeid végkép el­röppentek-e a régi házból és csupán a bu nyomai látszanak a kikoptatott pá- dimentumon ? Egy este hölgyem a hitves nö, a kit szerettem, látogatásunkra megérke­zett a nagyvárosból. katona-miniszter is — törültet egy jegyzőkönyvből valamit, a mit mon­dott. Nem tételezzük föl (hisz ka­tona miniszterről van szó), hogy nem volt bátorsága neki meghagyni a jegyzőkönyvben azt, a mit élő szóval mondott Azonban egy bizonyos. A Ház elnöke és a Ház egy és ugyanaz a fogalom. Nem Apponyi személye miatt (hisz ültek már az elnöki székben gyöngébb derekú legények is), hanem az elnöki állás jelentő­sége miatt A ki tiszteletlenül vi­seltetik az elnöki enunciációk iránt, az tiszteletlen a Ház iránt. Azt végre-valahára jó volna megtanulnia a katona-miniszternek is. Ha pedig nem akarja megtanulni, tanítsa meg rá Apponyi maga, vagy az ellenzék. A kormánypártra nem merünk hivatkozni. Annak minden arany, a mi fénylik, vagyis minden tökéletes, előtte, a mit egy minisz­ter mond vagy tesz. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, decz. 4. A Ház mai ülésén Tallián Béla alelnök elnököl. A napirend előtt Koródi Lucz szász képviselő szólalt fel. Az ellenzék óriási lármája őszi este volt. A nagy fák a ház körül beszédes kedvükben voltak. A színésznő a kályha mellé telepedett és lábait felhúzta, mint a regényhösnők. Egyszerre a dédapámon akadt meg a szeme. Pajkosságból-e vagy meggyőző­désből igy szólt: — Lám, eddig nem is vettem észre, hogy mennyire hasonlít a déd­apjához 1 A szél zúgott odakünn és déd­apám sokkal figyelmesebben nézte a szobában történendöket, mint egyébkor. Hátat forditottam neki: — Ö sánta volt — mondtam. — Az nem látszik a képen, — szólt a színésznő. — De ha látszanék is, akkor is nagyon tetszene nekem az öreg ur. Ha itt vagyok, néha arra gon­dolok, hogy az öreg ur lejön hozzám és udvarolni kezd. Mondja, soha sem tapasztalta, hogy kisértet jár ebben a házban ? Szeretném, ha volna itt va­lami öregasszony, a ki a kísértetekről mesélne nekem. Különben milyen kö­közepette erélyesen tiltakozott Gál teg­napi vádjai ellen. Tagadja, hogy a tanítók eltörték a nemzeti szinü zász- lórudakat. Hangoztatja, hogy őt nem a kormány segítette mandátumához ; öt választói küldték ide, ha tehát az ellen­zék szemébe nem rokonszenves, fordul­janak panaszaikkal választóihoz, akik­nek bizalmából ül a parlamentben. Linder Gusztáv szász képviselő szintén napirend előtt visszautasítja Gál vádjait Hangoztatja hazafiasságát és hivatkozik Eötvös József báró, volt közoktatásügyi miniszterre, aki őt (Lin­dert) igaz, magyar érzelmeiért nagyra- becsülte; sőt nyugdíjazásakor a kor­mánytól elismerést is kapott. Fejtegeti, hogy a szász néppárti programúi nem hazaellenes. Már Bánffy is hangoztatta régebben, hogy a szászok ne tűrjék el vérük, nemzetük gyalázását. A legeré­lyesebben utasit vissza minden olyan gyanúsítást, a mely az ő hazafias ér­zelmei ellen irányul. (Élénk helyeslés jobbról. Gúnyos nevetés balról.) Sebess Dénes személyes kérdés­ben tiltakozik az ellen, mintha a szász képviselők képviselnék a szászok érzel­meit. Szemére veti Korodinak, hogy a saját egyházi hatósága mozdította őt el állásáfól . . . Korodi: Nem igaz ! (Nagy zaj.) Sebess Dénes: A Korodi képvi­selő atyja magyar ember volt, de a fia szásznak vallja magát. Linder Gusztáv is kibírta 29 évig, hogy ne izgasson a magyarság ellen, egész korrekt haza­fiasán viselkedett, mig egyszer Brassó­ban hazaellenes beszédet mondott. Sze­rinte sem Lindemek, sem Korodinak egyáltalán nincs joga érzékenykedni, rekriminálni. rülmények között halt meg a tisztelt dédapja ? Tompa hangon feleltein: — Rejtélyesen . . . — Hogyan. Gondolkoztam dédapám halálának körülményein:--Ha jól emlékszem, ezt hallot- lottam felőle, hogy nagy szokuyakergetö volt. Hetvenéves korában egy hegyaljai menyecskéhez járt udvarolni. De egy­szer elragadták a lovak, a szekér alá került, ez a vége. A színésznő nem volt megelégedve a történettel ; — Mást nem tud felőle? — Nem. A színésznő ezt rossz néven vette megharagudott és bezárkózott a szobá­jába. Kérleltem nem engedett, könyö­rögtem, gorombáskodott. Az ajtó zárva maradt . . . Én pedig levettem a falról a pisz­tolyt és belőttem a dédapámba. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőrak tárat ajánljuk at. vevő közönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. @ i # • i Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • ® ® # # Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom