Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-12-05 / 23. szám
SZATMÁRI HÍRLAP. Linder Gusztáv tiltakozik a Sehess vádjai ellen, s ismételten visszautasít minden gyanúsítást, a mi hazafisága ellen irányul. Az indemnitihez először Papp Elek szólott. Hosszasan fejtegette a Kossuth párt álláspontját, majd az 1848. XX-ik törvényczikk végrehajtását követelve, a javaslatot nem fogadja el. Madarassi József majdnem egy órás beszédben az önálló vámterületet követelte, elmondva mindazt, a mit előtte már igen hangoztattak az önálló vámterület felállítása mellett. A vitát holnap folytatják. 9 2 Szatmár, péntek Vásároljunk Szatmáron! Kereskedőink és iparosaink védelme. Szatmár, decz. 4. Karácsony és újév előtt vagyunk, a midőn a legszegényebb házban is a különböző áruczikkekben nagyobb a szükséglet, mint máskor. Karácsony estéjén a Jézuska mindenüvé ellátogat és elhozza a maga — hol egyszerű, szegényes, hol fényes csillogó — ajándékát. A kereskedők és iparosok erre az alkalomra felhalmozzák raktáraikat árukkal, abban a reményben, hogy a fogyasztóközönség a helyi piaczon szerzi be szükségleteit. Pedig sajnosán tapasztaljuk, hogy ez csak részben történik meg, mig közönségünk nagyrésze következetesen idegenből szerzi be szükséglétét. Iparunk és kereskedelmünk érdekében sokféle mozgalomról adtunk hirt; de a dolog vége mindig az, hogy iparosaink és kereskedőink mégis csak panaszkodnak és nem ok nélkül mondogatják, hogy megnehezült az idők járása felettük. Ennek pedig egyik föoka az, hogy a lelkesedés, buzgó jóakarat többnyire kimerül az általános, elvi jelentőségű jelszavakban; de mentül kevesebb történik abban az irányban, hogy a böl* csen megbeszélt és helyeselt elvek szerint iparkodnánk a bajokon segíteni. Teszem azt, ha a postához fordulnának felvilágosításért, annak a meg döbbentő adatnak jutnánk birtokába, hogy Szatmár város közönsége tömérdek szükségletét, a mit közvetlenül itthon is megszerezhetne, idegenből hozatja. Nemcsak Budapestről, de Bécs- böl és más osztrák, német, olasz, fran- czia városokból is sűrűn érkeznek megrendelt holmik, még olyan jelentéktelen ipari czikkek és kereskedelmi forgalomban levő tárgyak is, melyekért igazán kár Szatmár határán túl máshová fordulni. Ez a jelenség annál különösebb, mert . Szatmár ipara és kereskedelme nemcsak régi, nagy kiterjedésű, de megbízhatóság, üzleti tisztesség szempontjából is kifogástalan. A szatmári iparos munkája jó, tartós, ízléses, a kor és divat igényeit kielégítő, a mellett olcsó és a megrendelő nyugodt lehet, a szatmári iparos nem téveszti meg, nem szedi rá, nem 3zór port a szemébe. Szatmári kereskedő ezégei szin tén elismertek üzleti szolidságukról. A pompás, nagyszerű berendezésű üzletek raktárain minden együtt található és készen várja a vevőt a mit a közszükséglet, a napi fogyasztás és a legkényesebb fényüzési vágy megkíván. Miért kell tehát a szatmári pénzt mégis szatmári iparosaink és kereskedőink mellőzésével s megkerülésével Budapestre, Bécsbe s más külföldi városokba ömleszteni ? A város jól felfogott érdekében kívánatos volna a helyi ipar és kereskedelem javára határozott állást foglalni. Még pedig oly irányban, melyet egy jelző fejez ki leghívebben : csak Szatmáron vásároljunk. Meg vagyok róla győződve, hogy az eszme megvalósítható; az elv szigorú következetességgel keresztül vihető. Akarat és lelkesedés kell hozzá és városunk szeretete. Áldozatába senkinek se kerülne ez elhatározás, mert itthon mindent lehet rendelni, mindent meg lehet kapni. Semmi szükség rá, hogy a hölgyek és urak bármiről is lemondjanak : a fejlett, gazdag, sokoldalú és magas színre emelkedett szatmári ipar és kereskedelem tökéletesen ki bírja őket elégiteni. Még kényelem szempontjából is előnyösebb tehát az itthon rendelés, itthon vásárlás elvének kimondása, megtartása. És ne tessék ezt a felvetett eszmét kicsinyíteni! -Végtelen fontosságú kérdés ez, melyet ha megvalósítunk, vele a helyi ipar és kereskedelem minden baján segíthetünk. Szatmár város nemesen gondolkozó, derék, okos lakosságához fordulunk tehát — most, a karácsonyi és újévi vásárlások előtt szövetkezzenek, sorakozzanak a zászló alá s mondják ki kötelezőnek a jelszót, hogy csak Szatmáron vásároljunk. A kolozsvári kivégzés. Saját tudósítónk távirata. Kolozsvár, decz. 4. Friedrich Ferencz, a gyilkos, nincs többé Végzett vele a földi igazságszolgáltatás. — Bűnös lelke megtért Istenhez, teste pedig átadatott az örök enyészetnek. — A szörnyű bűnnek szörnyű volt a büntetése is. A hóhér megtette kötelességét s egy gonosztevővel immár kevesebb van a földön. Ha elkövetett bűnére gondolunk, az irtózat, a borzalom elnyomja a feltámadó szánalmat, ir- galmatosságot, mit rettenetes végzete bennünk kelt. A gonosztevő testben, lélekben teljesen megtörve ment a bitó alá s rövid pár perez alatt örökre végzett vele a földi biró. A kivégzés részleteiről saját tudósítónk a következőket teleg- rafálja: (A halálraítélt utolsó éjszakája.) Fiedrich Ferencz, a halálraítélt gyilkos, a kivégzést megelőzé éjszakán nem tudott sem ülni, sem feküdni. Folytonosan panaszkodott, hogy fáj a lába. Hajnali 3 órakor hirtelen lázas roham lepte meg; egész testében remegve, szakgatott hangon kiabált, hogy nagyon fél. A deliriumban levő elitéltet ágyba fektették és meleg takaróval betakarták. Mikor magához tért, elmondta, hogy szörnyű álomlátásai voltak. Öt órakor töredelmesen meggyónt, megáldozott s azután is folyton imádkozott. Később elbeszélgetett a pappal s gyakran kérdezte tőle: — Megbocsátott-e nekem az Isten, mert akkor nem félek a haláltól, csak attól tartok, hogy soká fognak kínozni. Később czigareltát kért, hivatkozva Papp Bélára, kinek utolsó éjszakáján szintén megengedték a dohányzást. (A kivégzés előtt) A Farkas-utczai fogház udvarában reggel 347 órakor összegyűltek a hivatalos személyek. A bitófát az 54-ik gyalogezred egy százada vette körül félkör alakban. Az ügyész utasítására négy szuronyos börtönör vezette elő az elitéltet, ki kezében feszületet szorongatva, a pap karjára támaszkodott. Az ítélet felolvasása kínosan hosz- szu ideig tartott. Az elitéit nem figyelt oda, végre türelmetlenül szólt az ügyészhez t — Minek parádéznak kérem. Végezzenek gyorsan velem ! Az ítélethirdetés alatt többször hátra akart nézni a bitófára, ebben azonban a lelkész gyöngéden megakadályozta. (A kivégzés.) Az Ítélethirdetés után az ügyész Így szólt Friedrichhez : — A földi igazságszolgáltatás véget ért, visekedjék keresztényhez illően. Forduljon Istenhez! Erre Báli Mihályt, a hóhért felszólította, hogy végezze kötelességét. A felszólításra a pribékek gyorsan megragadták az elítéltet és a bitófához hurczolták. Friedrich a bitófa alatt csak ennyit mondott : — Irgalma/.z Istenem, légy kegyelmes.... A katonák dobszava elnyomta hangját. A hóhér gyorsan végzett vele. Az orvosok hét perez múlva konstatálták, hogy a halál beállott. ÚJDONSÁGOK. A „Szatmár-Bikszádi“ és Szatmár-Mátészalkai vasutak. Kende Zsigmond konczessziója. Nem régiben hirt adtunk Papp Géza, városunk tevékeny polgármesterének amaz újabb intézkedéséről, a mit a „Szatmár-Bikszádi“ és a Szatmár- Mátészalkai“ helyiérdekű vasutak létesítése érdekében illetékes helyen tett, s most ismét abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy e rendkívüli fon tos ügy örvendetes előrehaladásáról újabb hírrel szolgálhatunk közönségünknek. Mint említettük, úgy Láng Lajos kereskedelmi miniszter, mint Ludwigh Gyula a M. Á. Y. igazgatója igen biztató Ígéretet tettek Papp Géza polgár- mesternek, arra nézve, hogy városunk fejlődésére annyira fontos vasutak kiépítését tőlük telhetőén előmozdítani fogják ; sőt Ludwigh Gyula azt is kilátásba helyezte, hogy nem áll útjába annak sem, hogy a ,Szatmár-BíkszádF keskenyvágányu vasút állami kezelésbe men;en át, a mi pedig csak kivételes, rendkívüli kedvezmény. Ennek a kedvezménynek azonban az államvasutak igazgatója azért nem állna esetleg útjába, mert méltányolni tudja a polgármester amaz érvelését, hogy tekintettel ama szegény vidék Ínséges állapotára, a nép mihamar munkához jutna. Tény, hogy a vasút mielőbbi építése, nagyot lendítene a Bikszádvi- d^ki szegény nép nyomorán. Reményünk lehet tehát arra nézve, hogy ennek a vasútnak az építéséhez mielőbb, talán már a tél folyamán, hozzáfoghatnak. A ,.Szatmár-Mátészalkai“ vasútra nézve pedig Papp Géza polgár- mester a napokban kapott privát értesítést Hieronymi Károly országgyűlési képviselőtől, hogy a vállalkozó ezég- gel, a mely a „Mátészalka-Nagy- károlyi“ vonalra szerezte meg a kon- czessiót, e hó folyamán személyesen tárgyalni fog. Ez a Gregersen-czég, a melynek tökéletesen mindegy, akár a „Szatmár-Mátészalkaiakár a Nagykároly-Mátészalkai vonalat építené. Mivel azonban a Nagykároly-Mátészalkai érdekeltség — mint annak idején említettük — füstbement, igen valószínű, hogy a „Szatmár-Mátészalkai“ érdekeltségben lesz annyi élelmesség, előrelátás, hogy városunk forgalmának emelése érdekében, az építő vállalkozó által kívánt törzsrészvényt teljes összegében jegyezni fogja. Érdekesnek tartjuk itt egyúttal megemlíteni, hogy a régóta tervezett „ Mátészalka-Fehérgyarmati “ vasút építése, mint értesülünk, már a komoly megvalósulás stádiumába jutott. Ezt e vasútvonalat, a melyre Kende Zsig- mondnak van konczessziója, a vMáté- szalka-Nyiregyházi“ helyiérdekű vasút igazgatósága szorgalmazta már régóta és néhány hét múlva már hozzá is fog a vonal építéséhez. Megjegyezzük azonban, ha ki is épül e vasútvonal, egyáltalán nem lesz befolyással a tervezett „ Szatmár-Mátészalkai“ vasút építésére, mert Szatmár város fontosabb érdeke mindenesetre csakis az lehet, hogy Mátészalkát direkt vasúttal kössük össze városunkkal. Csakis igy fogjuk teljesen elérni azt a czélt, a mely Papp Géza polgár- mestert és vele együtt mindazokat vezérli, akik az említett vasútvonal építésén fáradoznak. Üdvös szabályrendelet. A beteg sertések kisajátítása Minden város kereskedelmi és ipari érdekének leghatályosabb előmozdító eszköze a vásár. Itt találkoznak a különböző érdek ellentétek, melyek aztán kielégítést is nyernek. 902. deczember 5. 23 szám
