Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-12-03 / 21. szám

Szatmár, 1902. deczember 3. Szerda Első évfolyam, 21. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Eiyes szám ára 2 kr (4 fi.) Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 3ŐftHér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi .részét illető minden közlemény intézendő. A kisiparos hitele. Szatmár, decz. 2. A hitel könnyű hozzáférhetése ; minden termelési ágra nézve első­rangú fontossággal bir. Mig azonban a kiterjedtebb üzemek rendelkeznek nemcsak a hitelképesség föltételei­vel, hanem a szükséges hiteleäzkö- zök birtokába is tudnak jutni, addig a kisebb termelők e tekintetben is nagymérvű gyámolitásra szorulnak. Épen mostanában fáradoznak azon, hogy a kis gazdák számára uj hi­telforrásokat nyissanak, holott az Országos központi hitelszövetkezeten kívül a külömböző szolid alapon nyugvó szövetkezetek egész raja szintén ezen czél szolgálatában áll, ellenben a kisipari hitel ügye csak j igen lassan halad előre. Azt kell vizsgálnunk, mi tör­tént már eddig is a kisipari hitel szervezése érdekében s mi volna e i téren a teendő ? Első sorban kiszakítom erre nézve a kormány iparfejlesztési prog- rammjából a segélyezés azon mód­ját, hogy a kisiparosoknak egyes esetekben kamattalan kölcsönöket adott. A segélyezés ezen módjától a kormány kénytelen volt eltérni, j mert egyfelől a készpénz-szubven- czióit a legtöbb esetben nem fordi­Felelös szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. tották a kitűzött czélra és másfelől meg, a mikor a visszafizetés idő­pontja veszedelmesen közelgett, a kisiparos nem is halasztásért, — hanem újabb hitelért folyamodott. Annál sajnálatosabb ez a do­log, mert éppen sokat emlegetett szomszédunkról, Ausztriárál olvas­hattuk, hogy ott a kamattalan köl­csönök igen sok esetben jó szolgá* latokat teljesítettek, de viszont rend­szeresen be is folytak. Társadalmi tevékenység hozta létre a néhány hónappal ezelőtt alakult folyó számla leszámítoló szö­vetkezetét, melynél a kormány 50 ezer korona üzletrészt jegyzett. Nem akarjuk ez uj intézetet sem bizal­matlansággal és távolról sem ani- mozitással fogadni, de tevékenysé­gének eredményében nem igen le­het nagy bizakodásunk. Éppen a kisiparoson ez nem igen fog segíteni és terjeszkedésre aligha lesz képes. Radikálisabb eszközökhöz kell nyúlni. Korántsem lehet az államra ráoktrojálni azt a kötelességet, hogy az összeség pénzével módot nyújt­son arra, hogy szorult helyzetben levő és semmi biztonságot nem nyújtó iparosok derüre-borura köl­csönöket kapjanak, — illetve olyan intézményt létesítsen, mely ily köl­csönök nyújtásával foglalkozzék. Más szempontnak kell itt ér­vényesülni ; más megoldási módhoz kel folyamodni. Arról lehet csak szó, hogy bankjaink és takarékpénztáraink a kis emberek aprólékos ügyeivel nem foglalkozhatnak, mert keresetre in­dult társaságok vezetősége első sor­ban a maga, recte megbízó részvé- nyesei(hasznára nézzen és csak másod­sorban érvényesítsen köztekinteteket. Közelfekvő tehát a gondolat, hogy állami támogatással a magán- vállalkozásból kiindulólag olyan szer­vezet létesüljön, mely az önálló ipari szövetkezetei és akár bankszerü, akár bármi más biztosítékot nyújtani tudó iparosokat megfelelő hitelben részesít. Bartha Ödön képviselő nemré­giben nagy horderejű törvényjavas­latot terjesztett a képviselőház pénz­ügyi bizottsága elé oly állami inté­zet létesítése érdekében, mely a kis és törpe birtoknak nyitna uj , hitelforrásokat. A mily fontos ez a kérdés, t. i. a kis birtok megmen tése, ép oly szükséges a kisiparos részére a hiteleszközöket hozzáfér­hetővé tenni annál is inkább, mert a kisiparos nem mindig rendelkezik olyan fundáczióval sem, mint a sa­ját földjét mivelő kis birtokos. POLITIKAI HÍREK. N Györffy összeférhetetlensége. An­nak idején hirt adtunk róla, hogy Györffy Gyuia ellen Pfeiffer Sándor az ismert fonógépek dolgában össze­férhetetlenséget jelentett be. Az össze­férhetetlenségi állandó bizottság tudó­sította a bejelentőt, hogy deczember tizenegyedikén délután öt órakor az országházban ebben az ügyben ülést tart. Meghívót kapott az ülésre Bejczy Lajos, az összeférhetetlenségi eset má­sik bejelentője is; továbbá meghívta a bizottság Hegedűs Sándor volt s Láng Lajos jelenlegi kereskedelmi minisztert és Szterényi József miniszteri taná­csost, akiket Pfeiffer Sándor kért ta­núként kihallgatni. A tárgyalásra ugyan­csak Pfeiffer Sándor kérelmére besze­rezte a bizottság a Szterényi József fölmentésével végződött fegyelmi ügyé­nek aktáit és a Szterényi és Györffy közt folyó becsületsértési és rágalma­zás! pör iratait is. ütlevélügy. csendőrség, határ- rendörséj. A képviselőház igazságügyi bizottsága hétfőn délután Hódossy Imre elnöklésével ülést tartott, melyben Heintc Hugó előadása alapján letár­gyalta a bevándortási, a határrendőr­ségről és a három uj csendőrkerűlet felállításáról szóló törvényjavaslatokat. Ugyszinte letátgyalta Neumann Ármin előadásával a konzuli bíráskodásról szólló jelentést. TÁRCZA. A pótesküdt. — Monológ. — Irta; Zöldi Márton, Voltak önök esküdtek? Gyako-j rolták önök legszentebb emberi köte­lességüket ? Nem ? Gratulálok. Én gya­koroltam a legszentebb kötelességet. Csak ne kérdezzék, hogy miképp. Tor­kig vagyok a legszentebb emberi kő- j telességekkel. Idáig vagyok velük . . . Buta maliczia a sorstól ... a sorsje­gyemet nem húzták ki, de engem ki­sorsoltak esküdtnek s behívtak, mint valami póttartalékost. Kedvem lett volna ol nem menni, de gyöngéden tudatták velem, hogy abban az esetben kétszáz korona pénzbirságot sóznak a nyakamba. Ohó, uraim én nem loptam a pénzt. Ha loptam volna, nem lehettem volna esküdt. Ebből látható, hogy bizonyos körülmények között az is baj, ha az í ember lop — és bizonyos köriilmé- ! nyék között az is baj, ha az ember j nem lop. Sokat gondolkoztam az esküdt­széki intézményről. A dolog igy áll: X megöli Y-t. Helyes. Én nem ismer- i tem sem X-et, sem Y-t. Soha semmi i üzleti összeköttetésben nem állottam 1 velük. Nem zsirálták váltóimat, nem udvaroltam a feleségüknek. Rám nézve teljesen közömbös, ha akár Y. ölte volna meg X-et. Általában nem szere­tek mások magánügyeibe avatkozni. Az elnök másképp vélekedik. Beidéz, kisorsol és leültet. Helyes. Az elnök­nek a maga szempontjából igaza van. Ő a jogrend embere. Neki fizetése van a jogrendtől. Csinos kis összeg. Én ellenben ráfizetek a jogrendre. Nem szívesen, de pontosan. És mi történik ? Az elnök szigorúan megleczkéztet és leültet. Kihirdeti személyemre az os­tromállapotot. Megfoszt polgári jogaim legbecsesebb részétől. Mig a tárgya­lás tart, nem mehetek sem színházba, se kávéházba és nem látogathatom | meg beteg nagynénémet, aki roppant szeszélyes asszony és képes kitagadni. Enni pedig akkor mehetek, mikor az elnök éhes. Tegyük fel, hogy az el­nök gyomorbajos. Mi következik belőle? Az, hogy nekünk esküdteknek kell szi­gorú diétát tartanunk. No, ha ez is jogrend, akkor igazán keveset értek hozzá. De ne kicsinyeskedjünk. Az es­küdt végre is a polgári lelkiismeret kifejezője. Mindenesetre szép dolog és jól is hangzik. Bírónak lenni megtéve- lvedett embertársaink fölött, kimondani a bűnöst és felakasztatni. Kérem e szép dolog, ha úgy tetszik magasztos. Urai leszünk életnek és halálnak . . . Teringettét . . . ezért érdemes egy kicsit koplalni. A polgári életben fel sem fricskázhatjuk embertársunkat bűn tétlenül. Az esküdtek padján azt tesz- szük vele, amit akarunk. Van ebben valami, kérem . . . De mit szóljak én akit pótesküdt­nek sorsoltak ki. Pótesküdtnek ! . . . Tetszik tudni mi az ? A pótesküdt az l emberi alakot öltött ötödik kerék. Egy | ember, aki ül és jogilag nincs jelen. . . egy eshetőség . . . lehet valami, lehet I semmi. Például: ha a tárgyalás alatt egy rendes esküdtet megüt a guta, ak­kor a pótesküdt kilép a fikezió homá­lyából, ellenben, ha a guta tartózkodó magaviseletét tanusit, akkor a pótes­küdt megmarad kerek nullának. Ez utóbbi minőségben szerepel­tem én negyvennyolez óráig. Ott ül­tem én kereken, mint a nulla, a fik­ezió homályába burkolódzva. Körü­löttem zsongott az élet: a vádlott zo­kogott, az elnök faggatott, az ügyész vádolt, a védő deklamált, az esküdtek fejüket bólintgatták, a tanuk hazudoz- tak csak én nem mertem életjelt adni magamról. Mi közöm nekem az egész ügy­höz? Egyetlen jogom, ami éppségben maradt, az volt. hogy a számat befog­hassam. Szegény vádlott . . . roppant fél­szeg, tájékozatlan ember volt. Egy alkalommal rám vetette szemét és bősz­Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. #09## Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • • • • # Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom