Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-12-02 / 20. szám

SZATMÁRI HÍRLAP. 2 Szatmár, kedd 1902. deezeniber 2. 20. szám ORSZÁGGYŰLÉS. | A képviselőház ülése, j Saját tudósítónk távirata. Budapest, decz. 1. A kópriselőház mai ülésén Ap- ponyi gróf elnökölt. Az indemnitihez először: Barta Ödön szóllalt fel, aki a javaslat ellen érvelt. Beszéde folya­mán foglalkozott a liorvát képvise- lök legutóbb tartott beszédeivel és ] kárhoztatta, hogy a horvátok min-1 dég két hazáról beszéltek. Szerinte csak egy haza van s ez Magyaror­szág, a mely a horvátok hazája is, valamint Horvátország is hazája a magyaroknak. Keményen támadja a liorvát bánt a legutóbbi zavargások miatt és azt állítja, hogy a zágrábi statáriumot a függetlenségi párt eré­lyes magatartása szüntette meg. Fog­lalkozik a pénzügyi-bizottságban tör­tént felszólalásokkal és szemükre veti a horvátoknak, hogy Magyarország annyit áldoz Horvátországért, hogy a magyarok joggal elvárhatnák tőlük, hogy nekik fájjon az, a mi nekünk fáj. A paktumról beszól hosszasan és az önálló vámterület felállítását kö­veteli. Határozati javaslatot nyújt be, a melyben a külföldi szerződések ok­vetlen felmondását kívánja. Barta beszéde közben Apponyi gróf, elnök szünetet rendelt el. Szü­net után Bartha folytatta beszédét. TÁVIRATOK. A Széli-kabinet válsága. Budapest, decz. 1. (Saját tudósitónktól.) Széli és Fejér­váry vasárnap este együtt vissza­érkeztek Bécsböl. Ügy látszik a válság egyelőre elintézettnek tekint­hető, ámbár ellenzéki politikai kö­rökben erősen tartja magát a hir, hogy a válság nincs elsimítva, okvetlen ki fog törni; a Széli- kabinet napjai tehát meg vannak számlálva. — A képviselőház mai ülésén egyébként megjelent Fejérváry honvédelmi miniszter és nyugodtan hallgatta a szónokokat, aztán a minisztériumba ment, ügyeit elintéz ni. Keeskeméthyt elfogták. Berlin, decz. l. (Saját tudó­sítónktól.) Egv itteni magándetek- tiv-intézet ma New-Vorkból ká­bel táviratot kapott, hogy Kecskeméthy Győzőt, a főváros milliós sikkasztóját ott elfog­ták. E hirről a budapesti rendőr- j ség a késő esti órákig még nem kapott hivatalos jelentést. j Széli nyilatkozata bécsi útjáról Becs, decz. 1. (Saját tu­dósitónktól.) Széli Kállmán minisz- i terelnök tegnap Bécsben a „Neues Wiener Tageblatt“ egyik mun-, katársát fogadta, kinek szószerint a következőket mondta: „Nem a válsághírek miatt jöttem Bécsbe. Válság egyáltalán nincsen. Bécsi utazásom senkit sem lephet meg. Már három hét óta készültem Őfelségének referálni j a helyzetről, de nem tehettem ezt betegsége miatt. Széchenyi mi- niszter már napok óta jelezte a ki­rálynak, hogy ma ide érkezein. | Igen örvendek, hogy Őfelségét — Istennek hála — a legjobb egész­ségben találtam. Jelentést tettem neki az összes folyó ügyekről, to­vábbá egyéb, nagyon fontos ügyek volték szőnyegen, a melyek elke- rülhetlenné tették mostani bécsi uta­zásomat. ,,Gondoljon csak a leg­újabb németországi események­re, ezzel mindent megmond- tam.u A német vámtarifa. Budapest, decz. 1. (Saját tu­dósitónktól.) Bécsből táviratozzék, hogy a németországi események a legnagyobo figyelmet keltik Austria- Magvarország összes mérvadó poli­tikai köreiben. Bizonyosnak látszik, hogy Németországban a vámtarifa a közel jövőben létrejön, a minek nagy visszahátása lesz az osztrák­magyar viszonyokra. Bécsben biz­tosra veszik, hogy a németországi események nyomása alatt ok­vetlen létrejön az osztrák-ma­gyar kiegyezés. Politikai körök­ben egyébként el vannak reá ké­szülve, hogy Németország felmondja a kereskedelmi szerződést. A magyar liturgia ügye. A nagykéroíyi gür. kath. hívek akcziojához. — Saját tudósítónktól. — Szatmár. decz. 1. Szabó Jenő, főrendiházi tag, a magyar liturgia ügyében kiküldött or­szágos bizottság tagja, érdekes nyi­latkozatot tesz közzé a magyar li­turgia, a nagykárolyi görög katho- likus hívek elszakadási törekvése ügyé­ben. Nyilatkozatából közöljük a kö­vetkezőket : Sajnos, de tény, hogy nagyká­rolyi hittestvéreink kizárólag saját belátásuk szerint és felelősségükre in­dították meg akcziójukat és tőllem, mint az országos bizottság elnökétől már csak oly stádiumban ‘kértek ta­nácsot, mikor alig lehetett a dolgon segíteni. Részemről nem csak egy­házi, hanem hazafiui szempontból is helytelenítettem a nagyváradi egyház­megyéből való kiválásra irányzott szándékukat. Egyházi szempontból azt tanácsoltam nekik, hogy oly lel­készt kérjenek, aki az eddigi gyakor­lat és helyi szokás szerint képes és fogja is végezni az istenttiszteletet: ha pedig ez megtagadtatnók, ami egyáltalában nem valószínű, akkor helyezkedjenek a törvényes passiv ellentállás és a felsőbb egyházi fóru­mok előtti orvoslás álláspontjára. Ha­zafiui szempontból pedig azt tanácsol­tam, hogy miután a nagyváradi egy­házmegyében 44, tehát az összes pa~ rochiáknak több mint egynegyed ré­sze magyar, ne gyöngítsék kiválásuk által ezt a magyar elemet, hanem a többi magyar parochiákkal szövet­kezve, a ténynek megfelelően azt az igazságot igyekezzenek érvényre jut­tatni, hogy a nagyváradi egyházme­gye épp oly kevéssé román, mint a munkácsi, hanem egyszerűen csak görögkatholikus. Kifejezem azt a véleményemet is, hogy miután 1824-től kezdve mai napig valamennyi püspö­kök román nemzetiségű volt, mint te­kintélyes kisebbség jogosan kívánhat­nák azt is, hogy a most üresedésben lévő püspöki székre magyar nemze­tiségű püspököt kapjanak. Különben megmaradok amellett amit első kongresszusi beszédemben mondtam s ami miatt annyi keserű­séget kellett eltűrnöm : hogy tudni­illik Magyarországon mindaddig nem lesz vallási és nemzeti béke, mig a nemzetiségi irányzatot ki nem küszö­bölik az egyházból. Addig, mig ez meg nem történik, nemcsak nagyká­rolyi hittestvéreinknek, hanem a többi negyvenhárom magyar parochiának is teljesen jogos igényök van arra, hogy papjok necsak a helyi szokásokat res­pektálja, hanem nemzetiségre nézve is épp oly magyar legyen, mint ők, mert különben a béke hamar megza- varodik. És ezt a kívánságot az egy­Vallomását meghallja Ágnes is. Drá­mai jelenet fejlődik ki köztük, mire messziről Sándor duhaj éneke hallat­szik. Ittasan tér haza s mikor meg­látja Katiczát, az egész falu előtt ki­jelenti, hogy csakis Katiczát szereti, feleségét pedig elűzi. Az asszony bá­natában megöli magát. A korcsmában tivornyázó Sándort felkeersi Ágoston a fájdalomtól megtört apa, leányával Katiczával kéri Sándort térjen a jó útra, tegye jóvá a hibáját és vegye feleségül Katiczát. Sándor kijelenti, hogy csakis meghalt feleségét szereti, őt szerette mindig igy hát a leányt nem veheti el. Apa és leánya távoz­nak. Balsorsa a kocsmába hozza Ká­dár Tamást, mire az ittas legénynek eszébe jut, hogy minden bajnak go­nosz czimborája volt az oka, pisztolyt ragad és lelövi; aztán végső elkesere­désében magát is megöli. Mint vázlatos e meséből is látjuk, a darabnak sok hibája van. Mindenek­előtt legérthetetlenebb maga Galam- bodi Sándor. Megfoghatatlan, hogy a férj előbb kínozza, bántalmazza a fe­leségét s csak annak halála után jön rá, hogy bizony mégis csak öt. szerette. Még kevésbbé érthető a folyton sirán­kozó Ágnes és Ágoston Pál. Nincs olyan székely gazda a világon, ki a leánya részere megkérje a legény ke­zét. A sovány cselekmény nagyon is el van nyújtva s ezáltal sok jelenet unalmassá, hosszadalmassá válik, me­lyeknek kihagyása csak előnyére vál­nék a darabnak. A nyelvezet kitűnő. A darab szép, tömör magyarsággal van megírva. Színesen megirt apró epizódok tarkítják a különben mindig sötét, komor darabot. A czimszerepet Egry Kálmán, a társulat népszinmüénekese alakította. Régi, kitűnő színész, kit örö mmel üdvözlünk a szinpadon. Igazi, tősgyö­keres székely paraszt volt s a mennyire lehetett elfogadhatóvá tette lehetetlen szerepét. Kifejező játéka és mimikája igazi színész talentumra vall. Dalait szépen adta elő. többször megismétel­tették, csak kár, hogy hangján már érezhető az idő vasfoga. Mellette nagy sikere volt Szentes Jánosnak (Kádár Tamás) ki művészi vonásokkal rajzolta meg szerépét. Min­den szavával, mozdulatával hangos ka- czagást keltett s nyílt színen is több­ször kitapsolták. Meg is érdemelte, mert tökéletes volt a szó teljes értel­mében. Kellemesen tűnt fel Torday Adél (Katicza) kellemes hangjával. Egyetlen magyar dalát érzéssel, szív hezszólóan énekelte s szinte sajnáltuk, hogy nem volt több énekszáma. A _ drámai akczentusoknál azonban hangja kicsinynek bizonyult. Etsy Emilia (Ágnes) úgy látszik nem nagyon ambiezionálta szerepét, mert nem igyekezett belőle semmit sem csinálni. Monoton és unalmas volt. Bera Rózsa (Lina) úgy látszik a társulat komikája volna. Fájdalommal vesszük jezt tudomásul. Egy komika — minden komikai véna nélkül. Vagy ta­lán örökös rikácsolással lehet komikai hatást előidézni ? Jól esett, mikor el­távozott a színről. A többi szereplők közül Krémer (Ágoston Pál), M. Fehér Etel (Bar- táné). Baráti (Jóska) és Torday (Do­mokos) igyekezettel járultak hozzá, hogy a közönség a második előadás­ról kellemesebb impressziókkal távoz­zék mint az elsőről. Farkas Mihály. kizárólag honi gyártmányú czipő-üzlete SZATMÁR, Deák-téi*. A* őszi idényre a legfinomabb férfi-, női- és gyermekezipőit najjf Választókban ajánlja a yásáflÓ kÖZÚOSég

Next

/
Oldalképek
Tartalom