Szatmári Gazda, 1919. (11. évfolyam, 1. szám)

1919-01-04 / 1. szám

SZATMÁRI GAZDA 2 -íh üü.i* őt a föld birtoklása, főleg pedig haza­szeretete. Cakpem nevetséges, hogy gaz­dáink még ma is szervezetlenek, % mi­kor még a paplankészitők is szakszer­vezetbe tömörültek, pedig pl. Szatmár- Németiben alig vannak négyen. Oko­san teszik ha szervezkednek, mert fel­lépésüknek súlya feltétlenül nagyobb, hiszen az tgyes erőtlen és elbukik, mig a testületi fellépés sikere biztos­nak mondható. Micsoda kigúnyolása nem a sors­nak, de a tényleges állapotoknak, hogy a gazdák szervezésének neki dűl­tek azok, kik a gazdát egyáltalán nem ismerik, nem tudják a gazda spe­ciális óhajait, csak egyoldalulag szer­veznek, illetve kísérleteznek a szerve­zéssel. A gazda baját, kívánságát csak gazdatársa tudja és tudhatja igazán, csak az tud orvosságot adni, éppen ezért szükségasnek tartottuk, hogy e tekintetben gazdáinkhoz forduljunk; ehez azt hisszük, nem csak jogunk van, de kötelességünk is volt. Ismételjük, hogy minden község rendelkezésére állunk a gazdakörörök megalakításánál, forduljanak hozzánk és mi megadjuk a felvilágosítást, tájé­koztatást mindenben. Le akarom szegezni: gazdakör nél­kül ma egy községnek sem szabad maradni. A gazdakör helyes szervezésétől várhatjuk a nehéz megélhetési viszo­nyoknak javulását, hanem is azonnal, de még ez év folyamán, mert ha a földmiveléssel foglalkozók össze^ége tömörül minden egyes községben, a munka-kerülés, a dologtalanság meg fog szűnni, vagy legalább is jelenté­kenyen csökkenni, mert munkaadó és munkás között közvetlenebb lesz az érintkezés, kifejlődik az egymást meg­értés s tudatára jönnek annak, hogy egymásra lévén utalva kezet fogva kell dolgozniok, ami természe­tesen magával hozza a nyugodtabb megélhetést s általában a viszonyok megszilárdulását. Azt hiszem nem szükséges még tovább is a gazdakörök megszervezé­sének sürgősségét tárgyalni, csak még annyit, hogy a termények értékesíté­sénél, főldmivelő eszközök beszerzé­sénél a helyesen vezetett gazdakörnek óriási az előnye. Végül nem mulaszthatjuk el is­mételten a csendes, higgadt, nyugodt munkásságra a gazdaközönség figyel­mét felhívni, mert ha visszatér a nép megszokott munkájához, akkor mielőbb élvezni fogjuk a békés élet áldásait. 6 232. M. E. 1918. számú rendelet a saját használatra való dohány- termelés engedélyezéséről. 1- §• A pénzügyminiszter a dohányinség eny­hítése céljából a községek belterületén, a sa­ját használatra való dohánytermelést az 19iá. termelési évben a kővetkező § okban meg­szabott feltételek mellett megengedheti: 2. §. A saját használatra való dohányterme­lésre azok nyerhetnek engedélyt, akik mező- gazdasági termeléssel hivatásszerűen foglal­koznak, földjük megmunkálásában saját ma­guk vagy családtagjaik is részt vesznek, 1918 évi november 1. napja óta dohany- jöyedéki kihágás mialt a dohánytermeléstől el nem tiltattak és elfogadhatóan igazolják, hogy belsőséghez tartozó vagy a belsőséggel közvetlenül összefüggő földterületet tulajdo­ni, haszonélvezeti vagy haszonbérlett jogon bírnak. Ezenfelül saját használatra való do­hány termelésre engedélyt nyerhetnek, akik belsőséghez tartozó vagy a belsőséggel köz­vetlenül összefüggő földterületet egyházi vagy iskolai javadalmaik, köz- vagy községi hiva­taluk, gazdatiszti állásuk vagy gazdasági al­kálin azotts^guk után birtokolnak és 1918. évi november 1. napján óta dohányjövedéki kir hágás miatt a dohánytermeléstől el'nem til­tattak. A saját használatra termelt dohányt csak mint pipadohányt és csak az engedé­lyes termelő és a vele közös háztartásban ólő olyan férfi családtagjai fogyaszthatják,

Next

/
Oldalképek
Tartalom