Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-06 / 1. szám
dZATíVÍÁR! GAZDA 2-ik január 6. 100 kgr. csirának legalább 15 kgr. préselési eljárással ; kivonható olajat kell tartalmazni. Az országos központi hitelszövetkezet a tengerinek az első bekezdés értelmében való csírátlanítására csakis azokat a malmokat és egyébb vállalatokat kötelezheti, melyeknek lehetővé tette, hogy a csirának a tengeriből kellő kivonására szükséges üzemi átalakításokat elvégezhessék. Vita esetében a kereskedelemügyi miniszter dönt, döntésig az illető vállalat tengerit a csira kivonása nélkül fel nem dolgozhat.“ A miniszteri rendelet tehát csak azokra a mai- | mokra szól, melyeknek átalakítását az Országos Köz- 1 ponti Hitelszövetkezet előzetesen lehetővé tette. Mit jelent ez ? Véleményünk szerint megengedi a többi, nagyobbára I szerényebb berendezésű, de a közélelmezés és állat- j tenyésztésünknél — különösen a mi járhatlan utainkat figyelembe véve — igen fontos szerepet betöltő falusi malmoknak, hogy a tengerit őröljék, darálják. De nem is ! lehetett a kormány intenciója más, mert hiszen lehetet- í len, hogy a mai nagy munkás és igaerő hiány mellett \ az a cseléd, az a sertéstartó gazda napokat lopjon el, 1 azért hogy tengerije ezen az újabb procedúrán essék át, ! de még az is tekintetbe veendő, hogy a községekben \ felépült malmok nem egy, de több szomszédos községet is szolgálnak s igy zavartalan működésük igen fontossá közérdek szempontjából nem mellőzhetők. Mindennek dacára egyes községekben az elöljáróságok a tengeri őrléstől és a darálástól a malmokat egyszerűen letiltják. Mi lesz ennek a következménye? A mezőgazdasági üzem jelentékeny megakasztása. j Hát kérem a puliszka evés itt általános és azt a ! uiai viszonyok között nem hogy korlátozni, de elő kell í mozdítani, mert ez a búza készlet javára megy, más 1 részről pedig mivel tartsák gazdáink sertéseiket, ha da- 1 rálás nem lehetséges. j Nem és ezerszer nem lehet a m.niszter intenciója ez. * * * I Egy eklatáns példája a rekvirálásnak. i (Megjegyzem a rekvirálásnak hive vagyok, még pedig a legszigorúbban végrehajtott rekvirálásnak, mert ha mindenki, dacára a háborúnak, mint békében élő viselné magát, nem volna szükség rekvirálásra és menne a szabad kereskedelem és minden olcsóbb lenne.) X községben egy birtokosnál felveszik a készletet, a birtok 120 magyar hold, vándormunkások (kapások, aratók stb.) részére megállapítanak 3 kgros alapon kenyérmagvat. Ez a helyes, mert a mezőgazdaságilag müveit terület minden holdja után itt vármegyénkben a minimá- '8 3 kgr. lett megállapítva. Ugyanennek a földbirtokosnak Z. községben 500 köblös földje van, itt már a hatóság az őszi búza vetés után állapította meg 3 kgrként a vándor munkások kenyermagváí, úgy hogy ez a gazda az egész évre ugyanannyit kapott a 120, mint az 500 holdas birtok után munkásai részére. Egy másik gazdánál a vándormunkások részére ! pedig semmit sem állapítottak meg. Ezek tények. Mindenesetre sajnálatra méltó tények annyival inkább, hogy egy vármegye területén tör- í téntek meg. Még reparálhatók e dolgok s tudomásunk szerint egyesületünk azonnal tájékoztatta az illetékes felsőbb fórumokat, kérve, hogy ily abszurd felvételek ne történjenek. Miután tudjuk, hogy gazdáinknak igazuk van s az Igazságnak előbb-utóbb, de feltétlenül diadalmaskodni kell, sa felszólalásnak meg is lesz a kívánt eredménye. Korai burgonya termesztés a szőlőkben.*) A burgonya a mostani időkben a búza után az első és legfontosabb táplálékunk. Ahol burgonya van, ott szükség nincs. Nem csoda tehát, ha manapság mm-- denkinek egyik főtörekvése, hogy magát és családját burgonyával ellássa. A korai burgonya pedig annyiban is fontos, mert akkortájban, amikorra ez előállítható, a régi készletek már nagyon fogytán vannak és igy kétszeresen is kívánatos, hogy a korai burgonyából minél több álljon rendelkezésünkre. E lapban a korai burgonya termesztése niár kimerítően volt ismertetve, amiért én nem annyira magáról a termesztésről kívánok irni, mint inkább a sok helyen és kivált a déli vidékeinken látható hiányos szőlőterületeinknek a burgonyával való jobb kihasználásáról. Az ilyen hézagos szőlő már nem hoz elegendő jövedelmet; ámde okos köztes kihasználással ezt a jövedelmet igen jelentékenyen feloszthatjuk. Evégből ajánlom, hogy mihelyt tavasszal a szőlőt kitakartuk éa az ültetés ideje elérkezett, rakjuk be a bakhátakat előre kicsiráztatott burgonyánval. Sőt a mai viszonyok között nemcsak a hézagos szőlőkben ajánlom ezt, hanem valamennyi olyan szőlőben, melyben a tövek egy méter sor és tőtávolságra állanak egymástól. Biztosíthatok róla bárkit, hogy a felhozható hátrányok mellett jóval több előny kínálkozik ezen eljárás folytán és ami a legfőbb: tetemesen több lesz a jövedelem, a nyereség. *) Az Orsz. Magy. Kert. Egy. hivatalos közlönyéből vesszük át e cikket mint nagyon is megszívlelendőt, (Szerk.)
