Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-05 / 6. szám
2-ik oldal SZATMÁRI GAZDA február 5. Felhívás. Ismételten felhívjuk gazdáinkat, kik az 1913. év őszén Mezőhegyesről vetőmagot vásároltak s eddig tartozásuk 50 százalékát még nem fizették be. hogy fizetési kötelezettségüknek sürgősen tegyenek eleget, mert különben a kötvények teljes összeg erejéig bírói utón lesznek behajtva. Szatmár, 1916. február 2. Az egyesület titkári hivatala. A tavaszi gazdasági hadjárat. Ghillány Imre báró földmivelésügyi miniszter január hó 15-érűl keltezve a törvényhatóságok utján a következő üzenetet küldte a magyar gazdaközönség- Hek: „Annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az arra hivatottaknak tettekben erős, hazaszeretettől irányított, lelkes közreműködése biztosítani fogja tavaszi gazdasági, hadjáratunk sikerét is.“ Ez az üzenet egy hosszabb rendelet végső mondata, amely rendeletben a miniszter körülírja, hogy arra hivatottaknak mit kell tenniök, amivel biztosíthatják a tavaszi gazdasági munkák elvégzését s azok sikerességét. Minden tekintetben figyelmet keltő ez a miniszteri rendelet. Elsősorban is elismeri, hogy' a mezőgazdasági munkák lebonyolítása csaknem ugyanoly nehézségekkel jár, mint a hadjárat viselése. Elismeri azonkívül a miniszter azt is, hogy a mostani nehéz körülmények között nem szabad a mezőgazdasági munkák végzésénél a maga csekély erejére hagyni a gazdát, hanem minden iiietékes tényezőnek, minden arra hivatott egyénnek arra kel! törekedni, hogy' a tavaszi gazdasági munkák nemcsak elkezdhető'«, de sikeresen befejezhetők is legyenek. Az őszi gazdasági munkák — nem titok senki előtt — részint az időjárás mostohasága, részint más kényszerítő körülmények folytán nem sikerültek úgy, mint ahogy kívántuk. Sok föld maradt bevetetlen, holott az áldott magyar földnek mostanában a legnagyobb erőpróbát kell kiállania, mert nemcsak a magunk, hanem barátaink élelmezését is kell jórészben biztosítani. Ami azonban nem sikerült ősszel, az mind befejezhető lesz tavaszszai. Nem keli hozzá egyéb mint összetartás, céltudatosság és egy kis szeretet A földmivelés- ügyi miniszter a tavaszi munkák tekintetében különösen a járási és községi intézőbizottságok lelki ismeretére appelált s őket hivja fel, hogy a szövetkezés, a kollegialitás latbavetésével kövessenek el minden lehetőt, nehogy egy talpalatnyi szántóföld megműveletienül, vetetlenül maradjon. Vegyenek ezek a bizottságok számba minden használható munkaerőt, tehát nemcsak embert, nemcsak dolgos kezet, hanem haszonállatot, gépet s ezek számbavételével osszák be úgy a munkát s végeztessék, hogy a kalászt érlelő nyár meg tudjon felelni minden hozzáfűzött várakozásnak. A földmivelésügyi miniszter az említett rendeletében kilátásba helyezi a mezőgazdasági munkák községi és járási intézkedő szerveinek a legmesszebbmenő hatósági segítséget is. Kilátásba helyezi a szükséges tavaszi vetőmagot, egyszóval ott ahol jóakarat, jóindulat s a közérdekre való hivatkozás a mezőgazdasági munkák végzésénél nem segít, kényszer eszközöket is igénybe lehet venni, de úgy miként a földmivelésügyi miniszter, mi is bízunk főldmivelő népünk józanságában és erkölcsében, s már a helyzet kényszere folytán is remélhetjük, hogy minden munkaképes férfi, nő és gyermek ott lesz a nemzeti termést biztositó munkánál. Össze kell tehát fogni a társadalmi szervezeteknek a közigazgatási hatóságokkal és megfeszített erővel résen kell állniok, hogy elhárítsanak minden akadályt a nemzeti termelés utjából. A földmivelésügyi miniszter felhívásához nagyon kevés hozzátenni valónk van. Az arra hivatott társadalmi szervezetek úgy mint eddig ezután is tudni fogják kötelességüket s annak meg is fognak felelni. Amit hozzá tehetünk az mindössze kérelem amely abból áll, hogy a földmivelésügyi miniszter a maga kivételes hatalmánál fogva biztosítsa a tavaszi munkáknál a hivatalos tényezőknek nemcsak az erélyét, de a megértő jóindulatát is. E tekintetben a társadalmi szervezetek annak idején megtették javaslataikat, ezeknek teljesítését kérjük és várjuk. Védekezés a véríetü ellen. Szakközegeim, valamint a gazdasági tudósítók jelentéseiből sajnálattal értesültem, hogy a gyümölcstermesztés egyik ágát, az almatermesztést a vértetü legnagyobb mértékben veszélyezteti és azon szabályrendeletek, melyeket nem kártékony rovar irtása céljából egyes törvényhatóságok megalkottak, a kívánt cél elérésére és a fenyegető veszély elhárítására nem elegendők: ez oknál fogva tehát, midőn egyrészt a vértetü irtására vonatkozó, érvényben levő törvényhatósági szabályrendeleteket hatályon kívül helyezni, egyúttal a többször említett kártékony rovar kötelező irtására nézve az 1894. évi XII. t.-c. 58. §.-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. §. Minden birtokos köteles birtoka egész területén, minden mező (hegy) őr pedig az őrizetére bízott egész területen az almafákat és alma-csemetéket folytonos figyelemmel kisérni s ha azok törzsének vagy ágainak kérgén kisebb-nagyobb, a vértetü jelenlétét feltün-
