Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-17 / 25. szám

2-ik olciau

junius 17.

SZATMÁRI GAZDA

munkás s még igy is örül ha egyáltalán meg tud élni. A munkás osztály követelőzése határozottan elitélendő s a mai viszonyok között a hazaárulás ismérveit viseli magán, mert ma az, a ki a produktiv termelésben részt venni nem ! akar csak azért, hogy kiuzsorázási kisérleteket i tegyen, a haza ellen vét, éppen azért a hatóság részéről kiméletetre nem számíthat.

Maximális terményárak

megállapítása előtt. '

A búza, rozs, árpa, zab értékesítésére vonatkozó rendeletét — a mint azt közöltük is — már kibocsátotta a kormány, a maximális árak megállapítása a rendelet értelmében később fog megtörténni; ez az intézkedés a mai termés kilátások mellett nagyon helyes; ki tudná a mai időjárás és a felsorolt kalászosok mai állása mellett még megközelítőleg is a termés hozamot meg mondani, már pedig ennek ismerete nélkül a legmagasabb ármegállapítás egy volna a sötétbe ugrással, egy lenne a gazdaközönség oly mérvű megkárosításával, a mely különösen a kalászosok termelésével első sorban figyelembe veendő s a legnehezebb anyagi viszonyokkal küzdő középbiríokosaink súlyos anyagi megrontását vonná maga utón.

Ha a kormányt a maximális árak közzétételétől, illetve megállapításától ma ez a körülmény tartja vissza, nagyon helyesen jár el, ha azonban közgazdasági életünket — sajnos — még mindig első sorban befolyásoló merkantil irányzat szövi esetleg gazdáink ellen körmönfont hálóit s a késedelmezésnek ez az oka, az nagy hiba és nagy sérelem lenne.

Mi bízunk a kormányban és reméljük, hogy az előbbi fontos körülmény irányítja lépteit, annyival is inkább, mivel az országos gazdasági szervek az egyes vidékek szaktestületeinek meghallgatása után tájékoztatták a kormányt, hogy a múlt évben mik voltak azok a sérelmek, melyek a terményértékesitésnél el lettek követve és mik azok a kívánságok melyekre a multév tapasztalatai alapján s egy szerfelett nehéz és az összeroppanásig költséges gazdasági év után a gazda ma jogosan igényt tarthat.

A gazda a háborús idők alatt is meg maradt nem- j zet fenntartó elemnek s mint ilyen nagyon jól tudta mivel tartozik hazájának s mennyire fontos ebben az ádáz harcban éppen annak sikere érdekében, hogy lehetőség szerint még fokozottabb mértékben feleljen meg kötelességének.

Nem szándékom jelenleg visszatérni a háború kitörésére s azokra a napokra, a mikor fiaink a cséplőgéptől mentek a harctérre, a mikor akár hány gazdaságban teljesen megakadt a munka, ez nem tartozik jelen cikkem keretébe, most a folyó évi maximális árak megállapítása előtt akarok néhány megjegyzést tenni s igy csak az 1915. év őszét veszem kiinduló pontnak.

A bevonulás még mindig tartott, az eke gazdátlanul maradt, ismételten e'őítünk folytak le, még pedig gyors egymásutánban a lósorozások s ekkor az eke már ló nélkül is maradt pedig szántani, vetni kellett, mert a termő földnek üressen maradni nem szabad, gondoskodni kell vitézül küzdő katonáink 5 az itthon maradottak élelmezésérői, soha nein ’hallott összegekbe került a szántás, a Hadilermény r. t. a legridegebben kezdte a termény átvételeket s a lehető legnagyobb kése- delmezésse! a kifizetéseket, igy a gazda cséplés után pénz nélkül állott és szántani, vetni kellett, mert ezt kívánta a haza érdeke; ellene esküdött az időjárás, tönkre ment kielégítőnek ígérkező tengeri termése, a munkaerő pedig vonult be folyton és folyton s a munkás kéz nap-nap mellett rohamosan kevesbedett, a némi pótlást nyújtó hadi foglyokhoz jutni hónapok alatt sem lehetett, ezután jött a tavasz, az ősszel a vetetlenül maradt s a nedves télben tönkie ment vetések kiszántott területeit újból munka alá kellett venni.

Nem volt tavaszi vetőmag, őrült magas árakon, rettenetes nehézséggel, részben megkésve jutott hozzá a gazda s a legnagyobb fáradozás, horribilis kézi és igás- erö költségek mellett sikerült a tavasziak egy részét befejezni, a beállt kedvezőtlen időjárás miatt azonban már a tengeri c tavaszon vármegyénk területén igen sok he- helyen elkésett, a búzánál pedig veszedelmesen lépett fel a rozsda.

Ez gazdálkodásunk képe mai nap, lehet, hogy holnap rosszabb lesz, jobbra alig van kilátás.

Mindezeket azért tartottam igy részletesen felsorolni, hogy mindenki láthassa azokat a tényezőket, a melyek a maximális árak megállapításánál szükség sze- rüleg figyelembe veendők.

De talán szükséges, hogy a felsoroltakat bokrétába kössem: drága kézi és igás napszám, magas vetőmag árak, a kiszántott területeknél részben kárba veszett költség, a mai is emelkedő közterhek és végül rozsdás búza. Hát ezek után kérdem azt, lesz-e lelke az illetékes köröknek, hogy oly termény árakat állapítsanak meg, melyek mellett a gazda a termelési költségek levonása után atyai örökségéből, esetleg egy pár csizmát vehet; sajnos azonban, hogy az eddig már megmaximált termények — tengeri és repce — árai után ítélve még csizmára sem fog jutni csak bocskorra s tapasztalatból mondhatjuk, hogy az ez évre megállapított tengeri árak egyáltalán nem buzdították a gazdát a több termelésre, mert megközelítőleg sem állanak arányban még a mai munkabérekkel sem, pedig az eddigiek után, ha igy haladunk s a hatóság szabad kezet hagy továbbra is a munkásoknak a folytonos stajgerolásra,