Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-17 / 25. szám
Junius 17. SZATMÁRI GAZDA 3-ík oldal. akkor ezek a munka-bérek a tengeri be takarításáig csak emelkedni fognak. A repce maximális árának megállapításánál még a múlt évben felszólaltak úgy az országos, mint a vármegyei szaktestületek s rámutattak arra az óriási aránytalanságra mely a repce ára és az abból készült olaj ára között fenn forgott az igaz, hogy ennek a múlt évi alacsony árnak meg lett az a hatása, hogy gazdáink körülbelül 30 százalékkal kevesebbet vetettek be repcével, ha esetleg az intéző köröknek ugyanez volt a céljuk az idei ár megállapítással is, akkor tényleg ez évben el lehet lesz érni 60 százalékos repce velés apadást, hiszen a repcének termelése nagy kockázattal jár fénybogár, fagy stb. igen sokszor tönkre teszik az egész vetést, hát bizony ily buzdítás mellett könnyen megtörténhetik, hogy gazdáink az amúgy is sok veszedelemnek kitett repcetermeléssel egyszerűen felhagynak. Ezeket tartottuk szükségesnek felsorolni még most a terményárak megmaximáiása előtt, nehogy bennünket szemrehányással illethessen bárki is, hogy nem szólaltunk fel, egyesületünk több mint 6 hete meg tette ez irányú felterjesztését, most a kormány bölcs belátásán van a sor, hogy ne egyoldalú, de alapos és a valóságnak megfelelő tájékozódás után döntsön s figyelembe vegyen minden körülményt mely az ár alakulására befolyással van. A kóbor cigányok megrendszabáfyozása. Egy évtizede annak, hogy egyesületünk akkori hivatalos közlönye is több ízben foglalkozott e kérdés mikénti megoldásával; nem volt vármegye, hol ne kísérleteztek vplna e téren, de a részleges, egy vármegyére kiterjedő intézkedések célhoz nem vezettek, a világháborúnak kellett ki ütni, hogy ez az ominózus kérdés végre valahára megoldassék. A cigányok, a kik békeidőben sem teljesítették állampolgári kötelességeiket, most a háború alatt is ide-oda vándorolva, kivonják magukat a védköíelezett- ség és a mostani időkben annyira fontos munka alól. Koldulással tartják fenn magukat, sőt a mi még rosszabb, lopnak vagy esetleg rabolnak. A mai nehéz viszonyok között nem lehet tovább tűrni, hogy egy népcsoport távolmaradjon a haza védelmétől és a közérdekű mun- | kától. Nem tűrhető az a munkátlan elem, a mely csak | fogyasztja az élelmiszereket, a nélküi hogy a termelő i munkából kivenné a részét s e mellett csak terhére van másoknak, sőt még a közbiztonságot is veszélyezteti. Erre való tekintettel ad.a ki a minisztérium felhatalmazása alapján a belügyminiszter 15.000—1916- Ein. számú rendeletét, a mely egyfelől a közérdek, másfelől a humanizmus szempontjainak figyelembevételével erélyesen belenyúl a czigánykérdésbe. A rendelet — a mely csak azokra a kóbor czigá- nyokra terjed ki, a kiknek rendes lakóhelyük nincs — mindenekelőtt eltiltja a czigányokat a szokásos kóborlástól. A czigányokat ott, a hol éppen tartózkodnak, összeírják, nyilvántartásba veszik és elhelyezik, hogy elkó- borlásuk megnehezittessék elveszik tőlük vonóállataikat és jármüveiket. Lovaikat a katonaság részére állítják hadiszolgáltatásképpen, jövőre pedig lovat, öszvért és szamarat csak külön rendőrhatósági engedélyije! szerezhetnek. A véderő érdekeit is szolgáló fontos rendelkezése a rendeletnek, hogy a 18—50 éves czigányférfiakat a sorozó bizottságok elé állítják s azokat, a kik fegyveres szolgálatra nem alkalmasak, valamint a nőket hadimunkára alkalmazzák, a nők hadisegélyben részesülnek, a munkára alkalmazott czigányok pedig munkadijat kapnak. Azonban sem a hadisegélyt sem a munkadijakat nem kapják a kezükhöz. Ezeket a pénzeket az eiőjáróságok kezelik s elsősorban ebből fizetik a czigányok eltartásából eredő költségeket. A munka- képtelen czigányok eltartásából eredő kiadásokat addig, a rnig illetőségük megállapítva nem lesz a tolonczozási költségek terhére az állam fedezi. Minden czigány, a ki 12. évét betöltötte, igazolványt kap s mindeniknek ki lesz jelölve tartózkodási helye, a melyet rendőrhatósági engedély nélkül nem szabad elhagynia. Végül gondoskodik a rendelet a czigányok beosztásáról, egészségügyi megvizsgálásáról és a hevenyfertőző betegségekben szenvedő czigányok kezeléséről. A rendelet tehát csak annyiban szorítja meg a czigányok egyéni szabadságát, a mennyire az a véderő, a közbizionság és a közrend szempontjából feltétlenül szükséges. Ezzel szemben alkalmat nyújt nekik munkára és igy arra, hogy kóbor életmódjukkal felhagyva, hasznos polgárokká válhassanak. fíitíÓáitöiCií. jablonszky Györgyöt, a szatmári kerület szőlő- szeti és borászati felügyelőjét a földmivelésügyi minisztérium szolgálati érdekből athelyezete Bibardiószegre az ottani kerület vezetésére, utódja lett ifj. Tóth Károly, ki Beregszászból lett Szatmárra álhelyezve. Jablonszky áthelyezését mélyen sajnáljuk, mivel vármegyénk területén is a szőlőművelés már oly nagy mérveket öltött, hogy gazdáinknak nagyon is szükséges egy oly kipróbált, a helyi viszonyokkal teljesen ismerős szakképzett irányitó a minő Jablonszky, a ki társadalmi simaságával, .szaktudásával szőlősgazdáink szeretetéí, becsülését méltán kiérdemelte. A mindenesetre előléptetés számba menő áthelyezéshez gratulálunk s üdvözöljük utódját ifj. Tóth Károly felügyelőt. Részvéttel értesülünk, hogy Sik- laky Iván Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesületi titkár 48 éves korában, hivatali müGyászhir.
