Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-09 / 2. szám

január 9.

SZATMÁRI GAZDA

3-ik oldal.

őszig semmi jövedelmet nem adnak, mert hiszen valamennyi termése csupán ősszel értékesíthető.

Ez a körülmény még rendes viszonyok közt is sok üzemi zavart idézett elő, különösen olyan gazdáknál, i akiknek u. n. forgó tőkéje nem volt, nagyon könnyen elképzelhető, hogy a jelen háborús időben, mikor a hitel pang, illetve teljesen megszűnt, mert hiszen még olyanok sem kapnak kölcsönt, akik különben elismert rendezett anyagi viszonyok között élve, erre mindig számíthattak, milyen nagy jelentőségű dolog az, ha a gazda olyan műveleti ágazatot karol fel, amely úgyszólván naponta egy kis pénzhez juttatja. Ezen két eddig említett és elvitathatatlanul fontos előny mellett, amely kétségtelenül elsősorban magát a termelő gazdát érinti ott áll a harmadik is és ez közös haszon, közös előny mindenkinek. Mert hiszen a zöldségtermelés felkarolása, s igy annak nagyobb kínálata feltétlenül nem csak a zöldségfélék, hanem az összes élelmi cikkek árára is csökkentőleg hatna. Már pedig azt hiszem minden magyar embernek hazafias kötelessége mindent elkövetni, hogy a drágaságot amennyire tőle telik korlátozza.

Tudom, sokan azt hiszik, hogy a zöldségtermelés nagyobb arányú felkarolásához költséges befektetések szükségesek s talán éppen ez tartja vissza őket attól, hogy megpróbálkozzanak vele. Nem mondom, hogy nincs némi igazuk az illetőknek, de ez az igazság igazán sántít egy kicsit és felületes meggondolás eredménye. Elismerem, hogy a bolgárok által űzött öntöző rendszerű kertészkedés az, amely legnagyobb jövedelmet biztosit, de tagadom, hogy csak ily berendezés és kertészkedés mellett lehetne a zöldségfélék termeléséből számbavehetőleg nagyobb jövedelmet előállítani. Hiszen aki kezdő valamely téren, annak nem szabad j egetrázó vérmes reményekkel indulni neki a dolognak, hanem meg kell elégedni szerényebb eredményekkel is. j Ha kétszer, háromszor akkora jövedelmet ad a kerti ve- temények termelésére szánt terület, mint különben adott volna, akkor el van érve a cél, hiszen a jövedelem gyarapodott s a gazda apróbb részletekben bár, de gyakran jutott pénzhez. Már pedig ily arányú jövedelem eléréséhez igazán nem kell sem költséges befektetés, sem valami nagy szakértelem, csak akarat és kitartás. Aki kerti veteményeket akar szántóföldjén termelni, az először is válassza ki birtoka legjobban termő, leg- televényebb részét s abból 2—3 kh.-nyi területet jelöljön ki e célra. Mindenesetre a terület nagyságát az szabja'meg, hogy a gazda családjával mekkora terüle- j tét tud mint kertet megművelni, ápolni, gondozni, mert | a haszon sokkal nagyobb és szembeötlőbb lesz, ha j napszámos igénybevétele nélkül, tehát maga a család látja el a kert minden munkáját. A kiválasztásnál figyelembe veendő, hogy az illető terület ne legyen friss trágyás, hanem lehetőleg olyan, amely előző évben volt trágyázva, ugyanis némely kerti növény a friss trágyázást nem csak hogy nem hálálja meg, hanem egyenesen ártalmára van az, igy pl. a paszuly, borsó és más hüvelyesek trágyás földben nem kötnek termést, csak virágoznak. Figyelembe veendő még a kiválasztásnál az is, hogy a lehetőségig a gazda lakásához legközelebb eső birtokrészen létesítse ezt az ideiglenes kertet.

Ha a terület kijelölése megtörtént, a gazda első teendője jól, apróra megművelni azt, mivel a kerti növények porhanyóbb, finomabban megművelt földet kívánnak a szántóföldieknél. Ha ősszel már meg volt szántva az illető terület, akkor tavasszal semmi esetre se szántsa meg a gazda, mert a tavaszi szántás nagyon előmozdítja a talaj kiszáradását, már pedig a kerti növényeknek többnyire sok nedvességre van szükségük, e helyett inkább gruberezze vagy extirpálja meg a földet — esetleg tárcsás-porhanyitóval járassa meg hosszában és keresztben, hogy igy összeaprózza a rögöket tökéletesen. Mindenesetre akármilyen eszközzel végzi is a gazda a tavaszi megmunkálást, azt feltétlen nyomon kövesse a borona, még pedig lehetőleg apró és sürü fogú, hogy a felület tökéletesen elegyengetett s apróra megporhanyitott legyen. Ez szükséges nemcsak a talajnedvesség visszatartása szempontjából, hanem azért is, mert a legtöbb kerti növény magja igen kicsiny s ha nem elég apróra megművelt a föld, mélyre null és esetleg ki sem csírázik, vagy a fejlődésben visszamarad.

Már most a kijelölt és előkészített területen hogy milyen növényeket és milyen sorrendben termeljen a gazda, azt fejtegetni itt, — a helyszűke miatt — teljesen lehetetlen s igy meg kell elégednem általános érvényű szabályok leszögezésével is. Aki birtoka egy kis részén, pár holdnyi területen, zöldségféléket akar termelni, az idejekorán, lehetőleg már február hóban készítse el a melegágyat palántái számára, számításba véve, természetesen azt, hogy a beültetendő terület nagyságának a melegágy nagysága megfeleljen.

Ha elegendő palántával rendelkezik a gazda kertjének beültetésére, s a szükséges magvakat is beszerezte, akkor arra kell minden körülmények között törekednie, hogy a kertnek szánt területet minél tökéletesebben kihasználja. Hiszen a kerti üzem nagyobb jövedelme éppen abban keresendő, hogy az erre szánt területről nem egy, hanem 3—4 termést is lehet levenni egy termelési idény alatt. Igyekeznie kell tehát a gazdának minden talpalattnyi földet kihasználni „közöt- tes“ veíemények ültetésével, vagyis azon eljárással, hogy a bevetett, vagy palántával beültetett terület sorközein olyan zöldségféléket termel, amelyek rövid tenyészidejűk és fejlődésükkel a főnövénynek nincsenek ártalmára. Fő elve legyen ezenkívül kerti üzemmel foglalkozó gazdának az, hogy „legjobb locsoló a kapa“, vagyis a föld felületének folytonos porhanyón tartásával, ha nem is tudunk a szó teljes értelmében öntözni, de a föld meglévő nedvességét képesek vagyunk annyira vissza-