Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-18 / 38. szám

/ 4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA szeptember 18. hadifoglyok ruházatánál a gazdaközönség bizonyos könnyebbitésekben részesüljön. Világossy Gáspár egyl. titkár jelzi, hogy az egye­sület — miután értesült, hogy egyik-másik vármegyé­ben a hadifoglyok élelmezési diját a hadvezetőség visszafizeti, — tájékoztatást kért az O. M. G. E.-től és megkereste a Nógrádvármegyei társegyesületet is, mindenesetre kívánatosabb lenne gazdaközönségünk ré­szére, ha a tápdijat térítené meg a hadvezetőség, mi­vel ez összegből a foglyok ruházása fedezhető lenne. Rébay Dezső szerint a hadügyminiszter intézke­dése alapján — tápdijat csak ott fizet vissza, hol a fog­lyok közmunka jellegű munkára alkalmaztatnak. Domahidy István véleménye szerint a hadifogoly munkások kosztja és ruházata nagy összeggel terheli a gazdaküzönséget, indítványozza, hogy a lefoglalt és ár­verés alá kerülő papiros talpú bakkancsokból az egye­sület utján be kellene szerezni a gazdaságoknál alkal- j mázott foglyok részére lábbelit. Böszörményi Emil dr. elnök a jelenlevők egy­hangú hozzájárulása mellett kimondja a határozatot: az egyesület vármegyei főispánt felkéri, hogy a 43—50 éves mezőgazdasági cselédek felmentése iránti kérvényeket páríolólag ter­jessze fel a kormányhoz, azokra a gazdasá­gokra nézve pedig, hol iiy korosztálybeli cse­lédek nincsenek, de az előbbi korosztályhoz tartozók már eddig is felmentve voltak, ezek j az illető gazdaságokban továbbra is megha­gyassanak. Ez irányban az egyesület a m. kir. földmivelésügyi minisztériumhoz felterjesztést intéz, melyet az elnökség és titkárból álló kül- j döttség nyújt át, szükség esetén gróf Tisza István miniszterelnökhöz fordul az itteni nehéz gazdasági viszonyok feltárása mellett a bajok orvoslásáért. Világossy Gáspár egyl. titkár előterjeszti a G. E. O. Sz. 2950—1915. számú átiratát a szatmári és nagy­károlyi dohánybeváltó hivatalhoz alkalmazandó szakér­tők és helyettesek kinevezése tárgyában. Az ülés kinevezésre javaslatba hozza a szatmári dohánybeváltó hivatalhoz szakértőül: Világossy Gáspárt, helyetteséül Buttykay Sá- j muelt; a nagykárolyi dohánybeváltóhoz: Ma- darassy Zoltánt, helyetteséül Kerekes Lászlót. j Rendes tagnak felvétetett: Lövey Miklós tunyogi ref. lelkész. Ezzel a nagyfontosságu gyűlés véget ért. ■ Riszdorfer Imre. Gyümölcstermésünk értékesítése és a kivitel. Általános óhajtás és törekvés most, hogy termé­nyeinkből mindazt igyekezzünk a jelenlegi viszonyok között itthon tartani, amire élelmezési szempontból szükségünk van, annál is inkább, mert egyes megszo­kott táplálékainkból csak mérsékeltebb mennyiség áll rendelkezésünkre és azokat behozatal utján most leg­feljebb részben szerezhetjük meg. Helytelen dolog lenne azonban ezen elv alapján gyümöleskivitelünket a szö­vetséges Németbirodalomba megbénítani, amely felesle­geinket a legtöbb esetben szívesen fogadja, sőt várja és azok helyett más, nekünk szükséges anyagot juttat rendelkezésünkre. Kellő óvatosság mellett tehát a kivi­tel teljes beszüntetésére szükség nincs. Egyes vidékeinken az idén egyik-másik gyümölcs­ből jelentékeny mennyiségek termettek és minthogy a gyümölcsnek az a része, amely friss állapotban fogyasz­tásra nem kerül és konzerv készítésre sem szolgál, csak elveszfegetődnek megengedhető, sőt helyén való az ilyen feleslegeket szövetségesünknek átengedni és igy az országba pénzt hozni be. A gazdasági és kertészeti tudósítóktól beérkező jelentések szerint a nyári gyümölcsök egyrészéből ugyan — főleg kajszinbarackból — igen rossz volt a termés, másokból azonban, igy az almából, körtéből, dióból és a szilvából helyenkint jó termés mutatkozik. Ezeket a gazdák most a megszokott módon kevésbbé értékesít­hetik, mert akik azt ezelőtt összevásárolták, számos esetben most vagy katonai szolgálatot teljesítenek, vagy egyébb foglalkozást űznek és igy valamely okból több­nyire elmaradtak. Legbajosabb azoknak a kisgazdáknak a helyzete, akik termésüket maguk nem vihetik piacra, s minthogy a megszokott kereskedők nem keresik fel őket, nem tudják az értékesítés útját megtalálni. Éppen ezért a földmivelésügyi miniszter a gyü­mölcsök házias feldolgozására ismételten buzdította a közönséget, értékesítő tanfolyamokat rendezett, több száz aszalót osztott szét a gazdák használatára, sőt az előző években — mikor az állami szakszemélyzet nem volt úgy mint most katonai szolgálat által igénybe véve — állami szedőket, osztályozókat, csomagolókat kül­dött ki a fontosabb gyümölcsvidékekre, akiktől a gaz­dák gyakorlatilag megtanulhatták a gyümölcscsel való helyes bánásmódot. Ez, a kertész személyzet katonai szolgálata folytán most nem lehetséges, azért intézke­dett a miniszter, hogy az érdeklődők a megfelelő ok­tató nyomtatványt a minisztérium kertészeti osztályából akadály nélkül megkaphassák. A kivitelnek és a kedvező értékesítésnek legna­gyobb akadálya ugyanis a helytelen szedés, osztályozás és csomagolás, mely az átvevőket nagyon elkedvetle­níti. Ezért az idén, amikor az értékesítés ügye különö­-*i

Next

/
Oldalképek
Tartalom