Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-18 / 38. szám
/ 4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA szeptember 18. hadifoglyok ruházatánál a gazdaközönség bizonyos könnyebbitésekben részesüljön. Világossy Gáspár egyl. titkár jelzi, hogy az egyesület — miután értesült, hogy egyik-másik vármegyében a hadifoglyok élelmezési diját a hadvezetőség visszafizeti, — tájékoztatást kért az O. M. G. E.-től és megkereste a Nógrádvármegyei társegyesületet is, mindenesetre kívánatosabb lenne gazdaközönségünk részére, ha a tápdijat térítené meg a hadvezetőség, mivel ez összegből a foglyok ruházása fedezhető lenne. Rébay Dezső szerint a hadügyminiszter intézkedése alapján — tápdijat csak ott fizet vissza, hol a foglyok közmunka jellegű munkára alkalmaztatnak. Domahidy István véleménye szerint a hadifogoly munkások kosztja és ruházata nagy összeggel terheli a gazdaküzönséget, indítványozza, hogy a lefoglalt és árverés alá kerülő papiros talpú bakkancsokból az egyesület utján be kellene szerezni a gazdaságoknál alkal- j mázott foglyok részére lábbelit. Böszörményi Emil dr. elnök a jelenlevők egyhangú hozzájárulása mellett kimondja a határozatot: az egyesület vármegyei főispánt felkéri, hogy a 43—50 éves mezőgazdasági cselédek felmentése iránti kérvényeket páríolólag terjessze fel a kormányhoz, azokra a gazdaságokra nézve pedig, hol iiy korosztálybeli cselédek nincsenek, de az előbbi korosztályhoz tartozók már eddig is felmentve voltak, ezek j az illető gazdaságokban továbbra is meghagyassanak. Ez irányban az egyesület a m. kir. földmivelésügyi minisztériumhoz felterjesztést intéz, melyet az elnökség és titkárból álló kül- j döttség nyújt át, szükség esetén gróf Tisza István miniszterelnökhöz fordul az itteni nehéz gazdasági viszonyok feltárása mellett a bajok orvoslásáért. Világossy Gáspár egyl. titkár előterjeszti a G. E. O. Sz. 2950—1915. számú átiratát a szatmári és nagykárolyi dohánybeváltó hivatalhoz alkalmazandó szakértők és helyettesek kinevezése tárgyában. Az ülés kinevezésre javaslatba hozza a szatmári dohánybeváltó hivatalhoz szakértőül: Világossy Gáspárt, helyetteséül Buttykay Sá- j muelt; a nagykárolyi dohánybeváltóhoz: Ma- darassy Zoltánt, helyetteséül Kerekes Lászlót. j Rendes tagnak felvétetett: Lövey Miklós tunyogi ref. lelkész. Ezzel a nagyfontosságu gyűlés véget ért. ■ Riszdorfer Imre. Gyümölcstermésünk értékesítése és a kivitel. Általános óhajtás és törekvés most, hogy terményeinkből mindazt igyekezzünk a jelenlegi viszonyok között itthon tartani, amire élelmezési szempontból szükségünk van, annál is inkább, mert egyes megszokott táplálékainkból csak mérsékeltebb mennyiség áll rendelkezésünkre és azokat behozatal utján most legfeljebb részben szerezhetjük meg. Helytelen dolog lenne azonban ezen elv alapján gyümöleskivitelünket a szövetséges Németbirodalomba megbénítani, amely feleslegeinket a legtöbb esetben szívesen fogadja, sőt várja és azok helyett más, nekünk szükséges anyagot juttat rendelkezésünkre. Kellő óvatosság mellett tehát a kivitel teljes beszüntetésére szükség nincs. Egyes vidékeinken az idén egyik-másik gyümölcsből jelentékeny mennyiségek termettek és minthogy a gyümölcsnek az a része, amely friss állapotban fogyasztásra nem kerül és konzerv készítésre sem szolgál, csak elveszfegetődnek megengedhető, sőt helyén való az ilyen feleslegeket szövetségesünknek átengedni és igy az országba pénzt hozni be. A gazdasági és kertészeti tudósítóktól beérkező jelentések szerint a nyári gyümölcsök egyrészéből ugyan — főleg kajszinbarackból — igen rossz volt a termés, másokból azonban, igy az almából, körtéből, dióból és a szilvából helyenkint jó termés mutatkozik. Ezeket a gazdák most a megszokott módon kevésbbé értékesíthetik, mert akik azt ezelőtt összevásárolták, számos esetben most vagy katonai szolgálatot teljesítenek, vagy egyébb foglalkozást űznek és igy valamely okból többnyire elmaradtak. Legbajosabb azoknak a kisgazdáknak a helyzete, akik termésüket maguk nem vihetik piacra, s minthogy a megszokott kereskedők nem keresik fel őket, nem tudják az értékesítés útját megtalálni. Éppen ezért a földmivelésügyi miniszter a gyümölcsök házias feldolgozására ismételten buzdította a közönséget, értékesítő tanfolyamokat rendezett, több száz aszalót osztott szét a gazdák használatára, sőt az előző években — mikor az állami szakszemélyzet nem volt úgy mint most katonai szolgálat által igénybe véve — állami szedőket, osztályozókat, csomagolókat küldött ki a fontosabb gyümölcsvidékekre, akiktől a gazdák gyakorlatilag megtanulhatták a gyümölcscsel való helyes bánásmódot. Ez, a kertész személyzet katonai szolgálata folytán most nem lehetséges, azért intézkedett a miniszter, hogy az érdeklődők a megfelelő oktató nyomtatványt a minisztérium kertészeti osztályából akadály nélkül megkaphassák. A kivitelnek és a kedvező értékesítésnek legnagyobb akadálya ugyanis a helytelen szedés, osztályozás és csomagolás, mely az átvevőket nagyon elkedvetleníti. Ezért az idén, amikor az értékesítés ügye különö-*i
