Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-18 / 38. szám

szeptember 18.

SZATMÁRI GAZDA

5-ik oldal.

sebb fontosságot nyert, ennek a felületes eljárásnak az elhagyására minden gazdát nyomatékosan figyelmezteti. Fajta szerint szétválogatott, fejlettség szerint osztályozott és gondosan, szagtalan csomagoló anyag (tiszta papiros és fagyapot) közé egyenlő nagyságú kosarakba és ládákba csomagolt gyümölcs számíthat csak a jó áron való értékesítésre. Ahol pedig egy-egy termesztőnek kevés a gyümölcse, úgy hogy az magában osztályozásra nem alkalmas, ott legjobb, ha együttesen igyekeznek értékesítésre átadni azt valamely nagyobb szervezetnek, például a Magyar Élelmiszer szállító r. t.-nak mely a gazda termését átveszi és ha egyszerre több gazda termését együttesen jelentik be hozzá, még jobb feltételekkel vállalkozhat annak értékesítésére. Álljanak tehát össze gazdáink és igyekezzenek egy-egy község, vagy akár több szomszédos község gyümölcstermését eladás végett együtt bejelenteni akár közvetlenül a Magyar Élelmiszerszállitó r. t.-nak (Budapestf IX. Tóth Kálmán utca 8), mely a biztos értékesítés előfeltételeivel el van latva és a legelőzékenyebben ad az értékesítésre vonatkozó bármely útbaigazítást, akár a földművelésügyi minisztérium kertészeti osztályába, mely a bejelentett eladó készleteket teljesen díjmentesen nyilvántartja.

Védjük a kisbirtokot!

A mostani világháborúnak a magyar nemzetre kétségtelenül legfőbb tanulsága az lesz, hogy a győzelemhez szükséges anyagi és erkölcsi erőforrásokat nálunk elsősorban a termőföldben és annak művelőiben kell keresnünk. Vannak ugyanis, akik azt mondják, hogy ezt a háborút a német s nagyrészben az osztrák és magyar ipar fölénye nyeri meg. Ez az állítás csak részben igazság. A hadi-ipar határozottan nagyérdemű, sokat dolgozó munkásai mégis csak itthon vannak, itthon, a gyárak falain belül, munkásjóléti intézmények árnyékában végzik becsülni való munkájukat. A földművelők, a földműves munkások túlnyomó nagy része azonban kint a harctéren küzd oroszlánmódra, úgy hogy itthon az illetők szántóföldje, a nemzet és a hadsereg táplálkozásának ez az egyedüli forrása tisztán a hátrahagyott család, az asszony, a serdületlen gyermekek, az aggok, rokkantak munkabírására, munkakészségére van rábízva. Ha mindezekhez hozzáteszszük azt, hogy a hadvezetőség eddig egyetlen kalapácsot, sem esztergapadot, sem más gépet nem foglalt le, hogy eredeti rendeltetésétel azt elvonja, — mig a legtöbb földművesnek lova, szarvasmarhája, szekere, szolgalegénye kényszer utján a hadsereg szolgálatába van állítva, — a legtárgyilagosabb igazságként állapíthatjuk meg, hogy nem csak a mostani, hanem a régebbi háborúknak is legértékesebb, legtöbb áldozathozó tényezője a gazda, a földműves s különösen a kisbirtokos volt.

Hangsúlyozzuk e szót: kisbirtokos, mert hiszen Eszterházy herceg, vagy Pallavicini őrgróf, vagy Károlyi Mihály gróf és még számosán a nagybirtokosok közül, akik katonai kötelezettségüknek is becsülettel és vitézül tesznek eleget, mezőgazdasági üzemük zavartalanságát a nagy nehézségek dacára tudják biztosítani. Helyettük dolgozik és gondolkozik alkalmazottaiknak kétségtelenül nagyon megfogyatkozott serege. A nagybirtok tehát, ha jóval nehezebben és költségesebben is, de be tudja mindig tölteni hivatását.

Mint az idei terméseredmény mutatja, betöltötte a kisbirtok is a fentebb vázolt nagy nehézség dacára, aminek máskép nem tudjuk magyarázatát adni, mint azzal az elvitázhatatlan ténynyel, hogy a kisbirtokkal nem csak annak tulajdonosa, de annak egész házanépe I szorosan egybe van forradva. A földművelő nép alatt [ tehát nem csupán magát a gazdát, de hitvesét, gyermekeit és egész környezetét kell értenünk, mind, mind gondozza a földet, szereti s igy jussa is van annak tulajdonához, habár talán a telekkönyv nem is tünteti föl.

Már pusztán a jövő érdekében is arra kell törekednünk, hogy a földbirtok megmaradjon azok kezén, a kik vezetése alatt oly fényesen betöltötte nagy nemzeti és gazdasági hivatását, mint az idén is. íme Ausztriában hainarébb rájöttek ez igazságra, mint nálunk. Ott már legfelsőbb rendelettel mondották ki, hogy a háború tartama alatt mező, vagy erdőgazdasági kisbirtok tulajdonjogának átruházását, valamint 10 évnél hosszabb időtartamra való haszonbérbe adását, csak járásbirósági körzetként megalakított ingatlanforgalmi bizottságok hozzájárulásával engedik meg. Az elidege- nités engedelme semmiesetre sem adható meg, ha a vevő azt nyilvánvalóan felaprózás, vagy viszonteladás céljából kívánja megszerezni, vagy ha az eladás önálló kisgazdaságok megszűnését, a termeléstől való elvonását és magán vadászterületekbe, vagy fényűzés célját szolgáló ingatlanokba való beolvasztását vonja maga után.

Ez a helyes. Ilyen rendelkezésekre volt szükség nálunk is már régen és van különösen most, a mikor azt látjuk, hogy a kisbirtok az óriási nehézségek dacára milyen fényesen be tudta tölteni nagy nemzeti és gazdasági hivatását, a mikor látjuk, hogy a kisbirtok s. annak tulajdonosai, művelői voltak azok a bástyák, a melyek megvédték az egész országot a tengernyi ellenség pusztításától.

Különfélék.

Országos vásárok vármegyénkben.

Szeptember hó 19.-én Bikszádon; 20.-án Fehérgyarmaton, Sárközön; 27.-én Mátészalkán; 28.-án Krasz- nabélteken; 30.-án Királydarócon; október 1.-én Kő-